Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-07 / 236. szám
A IrfiÉPÚJSÁG 1977. október 7. A közművelődés kérdései Vidéki színházak Miniatűrök vasból Tiszteletdíjasok — nem a tiszteletdíjért Többségeket a tennivágyás hajtja Amikor még abban reménykedtünk, hogy a pálya- irányítás új, radikális módja egy csapásra megoldja a falvak értelmiségi munkaerőgondját, szó került arról is, hogy milyen szerepük van a mai friss-diplomásoknak, pedagógusoknak, orvosoknak, mezőgazdászoknak, lakóhelyük közművelődésében. A példák egyre a múltból sorjáztak: azokból az időkből, amikor a tiszteletdíjas népművelők soraiban agro- nómus, de tehenész is volt, azaz a legkülönfélébb foglalkozású, műveltségi szintű emberek vettek részt a művelődési házak tevékenységében. A régiek közül ma már kevesen végzik a tiszteletdíjas közművelődési dolgozó meglehetősen nehéz munkáját, az idő és a megnövekedett feladatok rostáján kiestek azok, akiknek a jószándékon kívül más nem volt a tarsolyában. A mezőgazdászok, orvosok zöme alkalmanként bekapcsolódik a helyi kulturális tevékenységbe, előadást tart, esetleg szakkört vezet. A tiszteletdíjas művelődési ház igazgatók mostanában szinte mindenhol — pedagógusok. VAN, AHOL BÜNTETÉS A pedagógusképző intézetekben, néhány más főiskolán, egyetemen évek óta van olyan speciál-kollégium, amelyen a közművelődéssel kapcsolatos alapvető elméleti ismeretéket és gyakorlati tudnivalókat sajátítják el a hallgatók. Ez a képzési forma szabadon választott, azaz a fiatalok mguk dönthetik el, hogy foglalkoznak vagy sem közművelődéssel. A főiskolán. Mert később az is előfordul, hogy,a ,,kultúr” vezetését arra a pedagógusra bízzák, aki nem tud megfelelő kifogást találni, hogy miért nem vállalja a munkát... Az ilyesfajta kényszermegbízatásnak sok haszna nincs, ott, ahol ezzel a módszerrel választják ki a tiszteletdíjast, legtöbbször a művelődési ház, klub, klubkönyvtár ablaka be is pókhá- lósodik. Aztán a sikertelenség miatt leváltják a kényszeríti jelölt igazgatót, és folytatódik tovább, ugyanígy. Szerencsére ez már nem tipikus. A megye hatvankét tiszteletdíjas igazgatójának több mint a fele alapvizsgával rendelkezik, ami azt jelenti, hogy elvégezték az alapfokú tanfolyamot, és eredményesen beszámoltak az elsajátított ismeretekről. Azok, akik vállalkoznak a tanfolyam elvégzésére és a vizsgára, általában komolyan érdeklődnek a népművelői munka iránt, és folyamatosan végzik. Eredményes munkát nem is lehet másként, mint éveken keresztül építkezve végezni. A pedagógusok ilyen szempontból előnyben vannak, hiszen a művelődési ház, a szakkörök, művészeti együttesek közönsége az egykori iskolásokból kerül ki. NEM A PÉNZÉRT 1976. októberében látott napvilágot az a rendelkezés, amelyik a tiszteletdíjas népművelők 'bérezését szabályozta. Szükség volt rá. A korábbi tiszteletdíjak nem álltak arányban az értük elvárt munka nehézségével és mértékével. A megyében tizenkilenc olyan tiszteletdíjas művelődési ház igazgató dolgozik, aki hetente akár huszonnégy órát is nyitva tartja a művelődési intézményt, és tegyük hozzá, a nyitvatartás egyúttal azt is jelenti, hogy a programból, és egyáltalán, a működtetésről is gondoskodniuk kell. Ezért most a legmagasabb tiszteletdíj kilenc- száz forint. Ez az összeg sem nagy, hiszen aki lelkiismeretesen végzi a dolgát, annak sokat kell tennie érte. A tiszteletdíjasok többsége a megemelkedett dijazás óta sem a pénzért vállalja a művelődési ház vezetését. Többségüket a tenni vágyás hajtja, vagy éppen a kísérletező kedv. A pedagógusok bevonása a közművelődési munkába a távlatokat tekintve is kísérleti jellegű. A megye több településén máris folyik a kísérlet a komplex intézmények működtetésére. Ezekben közös irányítással, összhangba hozott céllal dolgozik az iskola, a művelődési ház és a könyvtár. Az intézmények közös vezetője az iskolaigazgató. A kísérlet még folyik,, de eredményei biztatóak. Ha alkalmazására még több helyen kerül sor, nagy haszna lesz a tanárok, tanítók addig tiszteletdíjasként megszerzett népművelői tapasztalatára. FRISS ISMERETEKKEL A tiszteletdíjas művelődési ház igazgatókra a közművelődésben még hosszú ideig szükség lesz. A kisközségekben a jövőben is rájuk fogják bízni a kulturális élet szervezését. A cél az, hogy a körzeti művelődési házak hálózata épüljön ki és erősödjék meg, innen és a közművelődési felügyelőktől kapják a szükséges szakmai, módszertani irányítást a tisztelet- díjasok. Más útja is van a szakmai ismeretszerzésnek és a továbbképzésnek: a megyei tanács egy hetes tanfolyamot szervez a tiszteletdíjasok számára minden évben. Ezek a tanfolyamok egyébként nem elég nagy érdeklődést keltenek, pedig a résztvevők tanúsága szerint igen hasznosak. Elsősorban azért, mert a leglelkesebb, legjószándé- kúbb és a folyamatos közművelődési tevékenység sem nélkülözheti a friss ismereteket. — vfé — Orosz és szovjet szerzők A vidéki színházak orosz és szovjet szerzők műveinek bemutatásával köszöntik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. A Békés megyei Jókai Színház Borisz Vasziljev Ne lőjetek fehér hattyúra cíjnű nagy sikerű darabját mutatja be november 4-én, először hazáinkban. A Debreceni Csokonai Színházban november 18-án Csehov Három nővér című drámájának lesz az első előadása. Szovjet vendégrendező rendezi Stein verziójának kecskeméti bemutatóját. Csehov Ivanovjának premierje november 15-én lesz Miskolcon, a Pécsi Nemzeti Színház Roscsin Szerelvény a hátországban című drámáját november 25-re tűzte műsorra. Október 21-én Muszorgszkij Borisz Godu- novját Szegeden, október 28- án Rahmanov Viharos alkonyat-j át Veszprémben mutatják be. A budapesti művészeti heteken öt vidéki színház klasz- szikus orosz és szovjet bemutatókkal szerepel a fővárosi operettszínházban. (MTI) Bár az egyetemek, főiskolák új elsőévesei már javában tanulnak, a felvételi vizsgák „utóhullámai” még nem ültek el. Az Oktatási Minisztériumba még napjainkban is érkeznek beadványok, panaszos levelek. Az elutasítottak — nem utolsó sorban szüleik — nehezen veszik tudomásul, hogy a keretszámok végesék. Az egyetemek, főiskolák nappali tagozataira az idén 16100 elsőévest vehették fel, a jelentkezők száma viszont meghaladta a 36 600-at. Nagyjából ugyanannyian pályáztak, mint tavaly, és a felvételi keretszám sem változott lényegesen. Az óvónő-, valamint a tanító- és tanárképző főiskolákra a tavalyinál mintegy 700-zal több elsőévest vettek fel, meglehetősen vegyesek a tapasztalatok a bölcsészkari jelentkezéseknél és felvételiknél. A korábbi évek híradásai a sokszoros túljelentkezésekről — úgy tűnik, — kevéssé gondolkoztatták el (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Egy hétig láthatták a dombóváriak Pancza Ernő kiállítását a Szakmunkásképző Intézetben. A vendégkönyv tanúsága szerint hasznos volt bemutatni azokat a vasból készült miniatűr mezőgazdasági eszközöket, amelyeket négy év alatt készített el a 61 éves Pancza Ernő. A kiállított tárgyak érdékessége, hogy azokat reszelővei, kalapáccsal és villanyhegesztővel készítette el mesterük azért, hogy — a betegsége miatt az érettségizőket. A pesti bölcsészkaron például 57-en jelentkeztek régésznek, s csak 8 nyerhetett felvételt. A pszichológiai szakra a felvehetők 14-szerese jelentkezett. Az idén szélesebb körben alkalmazták a pedagógusképzőkben, s a bölcsészkarokon is az úgynevezett átirányítási rendszert, a továbbtanulás lehetőségét más intézményékben azonban csak azoknak ajánlatták fel, akik kifejezetten ezt kérték. Fellebbezésre a különböző felsőoktatási intézményekben a megadott keretszámok 6 százalékát tartották fenn. Mindent összevetne a fellebbezők 80—85 százalékának megnyugtató választ tudtak adni az Oktatási Minisztériumban. A műszaki felsőoktatásban ez az arány meghaladta a 90 százalékot. Különösen nehéz feladatot jelentett az építőmérnöki, az építészmérnöki, a vegyészmérnöki, valamint a villamosmegnőtt — szabadidejét hasznosan töltse el. Napi 8—10 órát dolgozott rajtuk, amíg a 147 különböző mező- gazdasági eszközt, szerszámot hulladékvasból elkészítette. Láthattunk több fajta szecskavágót, ékét, arató- kaszát takaróval, vetőgépeket és különféle lovaskocsikat. A kiállított tárgyak nem működő modellek, mégis van kortörténeti értékük amellett, hogy készítőjük kézügyességét dicsérik. mérnöki karokra pálvázók fellebbezésének elbírálása: a fellebbezők mintegy felének, harmadának nemet kellett mondani. Könnyebb volt azokat a fellebbezőket elbírálni, akik gépipari szakterületen, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, valamint a Győri Közlekedés- és Távközlési Műszaki Főiskola építő szakán kívántak tovább tanulni, mert ezekre a szakokra viszonylag kevesebben jelentkeztek. Az idei ‘tapasztalatok ösz- szesítésével egy időben megkezdődött az Oktatási Minisztériumban a jövő évi felvételik előkészítése. Hozzákezdtek a továbbtanulási lehetőségeket ismertető tájékoztató könyv összeállításához, ezt mielőbb szeretnék az érdeklődők kezébe adni. A jövő szeptemberben induló tanári szakokról például a Művelődésügyi Közlönyben rövidesen előzetes tájékoztatót adnak. Januárban megkezdődik a felvételi írásbeli tételek kidolgozása is. (MTI) Magyarszéki Endre Ernő bácsi egy sajátkészítésű lovaskocsival Előkészületek a jövő évi felvételikre eren cser Mi ki As A holnap elébe Ady Endre elettörténete 5. ÍMi sem nyilvánvalóbb, Ady nem állhatott oda viizs- gázítató professzorai elé. 1897 nyarára a szülői házba ment vakációzni, némi bűnbánattal nekilátott pótolni az elmulasztottakat. Úgy, ahogy, átrágta magát az első évfolyam tananyagán és szeptember 7-én akként bántak vele a vizsgáztatók, aJhogy jóindulatból szokás a legbutább diákokkal: csüggedten és nagylelkűen átengedték. De nem akart Debrecenben maradni. Belátta, végzetes lelhet ránézve az akadémia elszánt ivóiból verbuválódott társaság, amelynek befolyása alól nem tudta magát kivonni. Budapesten' viszont szívesen tanult volna tovább. Ebbe pedig Ady Lőrinc, a fia miatt sokat aggódó apa mem egyezett bele — mert mekkora veszedelem fenyegetné a bohém ifjút a rossdhírű fővárosban, ha még a szolid, kálvinista Debrecenben is magával ragadja a könnyelműség ? Végül is a véletlen kínált megoldást a kétféle elképzelés kibékítésére. Valamely közeli ismerősük küldött levelet Temesvárról, azt ajánlva, hogy Bandi vállaljon állást a bánáti nagyvárosban. Beszerzi írnoknak a királyi ítélőtáblához, ahol ellátást, szállást és napi 90 krajcár díjazást fog kapni. Jártasságot szerez az igazságszolgáltatás gyakorlásában, s mint távhallgató, nyugodtan, biztosan készülhet vizsgáira, mígnem a jogászi diploma birtokába jut. így már a szigorú apa sem ellenezte, hogy a debreceni akadémia helyett a Budapesti Jogtudományi Egyetemre iratkozzon be a második évfolyamra, hiszen úgyis csak vizsgákra kell majd jelentkeznie temesvári munkahelyéről. Ady tehát 1897 szeptember első felében Budapestre utazott leckekönyve látta- moztatására és az esedékes tandíj befizetésére. De baráti és alkalmi ismerősök társaságában megfeledkezett úticéljáról — szórakozott éjszakáról éjszakára, így a tandíjjal együtt a hirtelen kölcsönt is elverte, majd ugyanerre a sorsra jutott a hazulról kapott gyorssegély. A tandíj harmadszori összegét az Üllői út és a József körút sarkán lévő Valéria kávéházba kérte, s ez a szolidnak egyáltalán nem mondható cím mély megdöbbenést váltott ki az érmindszenti atyából, aki maga is szeretett ugyan mulatozni, de csak otthon, házilag. A városi, vigalmi helyeken szokásos murik messze estek ízlésétől, azokkal soha nem tudott megbarátkozni. Bandi fiát ennek megfelelően — a tandíj harmadszori törlesztésével egy időben — távirati paranccsal szigorúan Temesvárra irányította. Szerencsétlen lépés volt ez. Ady Endre élete végéig úgy emlegette temesvári hónapjait, mint magánemberi sorsának legzordabb periódusát. 1897 szeptemberétől 1898 elejéig élt a bánáti nagyvárosban. A részleteket homály fedi, mert életrajzi adatait illetően mindig zárkózott volt a költő, emlékező szemtanú pedig nem akadt a temesvári időtöltéshez. ínség, sivárság, magány volt az osztályrésze. A karácsonyt fűtetlen szobában, elhagyatottan, lázas betegen töltötte. Ráadásul bajt szedett össze valami alkalmi nőtől. Mindjárt újév után, panaszos hívására érte utazott az édesapja, és zaklatott aggodalommal vitte haza fiát, aki ugyan már elmúlott 20 éves, de „Ides” mindig akkora gyengédségben részesítette, mint csetlő-botló, fejlődésében visszamaradt kis púja korában. Dehogy tett volna szemrehányást a könnyelmű, botcsinálta jogászbojtárnak. Sőt, a szigorú apa is annyira megijedt, hogy teljesen feledve neheztelését, serényen iparkodott szeretettel, gondoskodással segédkezni fia mielőbbi gyógyulásában. Meri akárhogy volt, az Ady család legjellemzőbb tulajdonságaként azösz- szetartás, az egymást segítő ragaszkodás gyorsan eloszlatta a múló neheztelést. VÉGLEGES DÖNTÉS Temesvári sanyarúságából hamarosan talpra állt egészségileg. Az otthoni jó bánásmód, az egymást követő szilágysági disznótorok valóságos daliává javították, így erőteljes fizikummal utazott márciusban Budapestre, hogy apja meghagyása szerint rendezze joghallgatói kötelességeit. Nem tudott szótfogadni. Megint előkerültek a tavaly szeptemberi cimborák, és a kiskocsmák látogatásával gyorsan fogyott a pénz, gyorsan múlott az idő. Szorult helyzetében újabb pénzeket kért hazulról, ismét és ismét megfogadva, hogy jobb belátásra térül. Mintha lemásolta volna a fiatal Tolsztoj pétervári könnyelműségeit. 1898 március végén belátta, hogy ez így nem mehet tovább. Utolsó 10 koronáján vonatjegyet váltott, de nem haza, hanem Zílahra. Állhatatlan viselkedése miatt egyelőre nem mert az apa szeme elé kerülni. Zilahon, az Alma Mater szeretett városában azonnal magára talált. Itt jól ismerték, képességeit sokra tartották, társasági tekintélyét szolidárisán becsülték. Egyik barátja, Végh Miklós otthont adott neki, Z. Kiss Ernő ügyvéd pedig dijnokként alkalmazta havi 30 forintért. Bohémsége mellett fegyelmezett szellemi munkásnak bizonyult az ügyvédi irodában, noha úgy viselte el az írnoki robotot, mint akinek fát vágnak a hátán. Annál elszántabb lelkesedéssel írt cikkeket, verseket a „Szilágyságának, amely már gimnazista korában fölkarolta próbálkozásait, s amely szívesen közölte Temesvárról küldött alkalmi tudósításait is. E hírlapírói és költői munkálkodásnak köszönhetően a helyi tekintélyek sorába emelkedett, önbecsülésének igen jól esett a tollával kivívott hírnév. Egyelőre remekül érezte magát szülőmegyéje székhelyén. A renomé érdekében vigyázott, hogy le- gényes szórakozásai a polgári jóízlés határai közt maradjanak. Sorra csináltatta a divatosnál divatosabb ruhákat, látogatta az úri társaságot, költeményeivel fellépett a műkedvelő előadásokon, szerenádokat adott Zilah szép, mindamellett .jóhírnevű ha- jadonjainak. Népszerűségére alapozva elhatározta, hogy előfizetőket toboroz, s az így befolyt összegből kiadatja első verses kötetét. (Folytatjuk)
