Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
1977. október 30. ■niíÉPÚJSÁG 5 Felnőttek lesznek Nem mese, megtörtént az alábbi eset. Megszületett a „trónörökös”, a nagyszülők is túljutottak az izgalmakon. Egészséges és jól fejlődik a kicsi. Hosszas töprengés után a nagypapa azzal a kérdéssel lepte meg a náluk vendégeskedő lányát, megvegye-e most a gépkocsit a gyereknek. Aztán hangosan folytatta a gondolkodást. Ha fölveszik a gyereket a műszaki egyetemre, szüksége lesz az autóra, de célszerű-e ennyivel előbb megvenni, vagy inkább be kellene fektetni valami ingatlanba a pénzt? Ki tudja, mi lesz még addig? A „jövőről” gondoskodni ilyen hajlott korban kötelesség. Az éppen csak húszéves kismama azt a kérdést is megkockáztatta „miért pont a műszaki egyetemre”, mire a nagyapa: — Csak nem akarod valami humán pályára adni azt a gyereket, ott nem lehet keresni! Milyen legyen * a gyerek ? A példa persze szélsőséges, de van sok ilyen példa és az is tény, hogy már korán felmerül a szülőben ! a kérdés, „mi lesz a gyerekemből?” Ez nemcsak j nem baj, de természetes is. Ott a hiba gyakorta, hogy az a kérdés nem kerül sorra: „milyen ember lesz a gyerekemből?” Ismert dolog: az érettségi ajándékként motort és autót jelenthet. .Van akinek telik rá. De az óvodákban, bölcsődékben megfigyelhető túlöltöztetésre valójában már sokaknak nem telik, mégis csinálják. Inkább az anyuka jár tízéves kabátban. Már iskolaérettségi vizsgálatok idején „megindul a harc az egyetemért”. Mintha nem is az lenne a fontos, hogy egészséges legyen a gyerek. Jó tanuló legyen, az a fő! Egyre több a jele annak, hogy mindent megkapnak a gyerekek, csak a valódi törődésben, szeretet- ben van kevés részük, s ez meglátszik érzelmi kultúrájukban. Kedves példát is meséltek az óvodai igazgatóságon. Szülők iskolája előadássorozatot szerveztek. Az elsőn csak anyukák vettek részt, aztán szivárogni kezdtek az apák. A hatodik előadáson már több az apa, mint az anyuka. Arról esett szó, hogy játszani kell a hároméves gyerekkel. Néhány hét alatt aztán visszaszivárgott a gyerekek közvetítésével az információ: jót játszottak az elektromos autókkal és más egyebekkel — az apák. Tanulni kell a gyereknevelést, de főleg gyakorolni. A jó kapcsolatot nem lehet máról holnapra, külső tanács alapján megvalósítani, az folyamat, ami tulajdonképpen már a születés pillanatában, talán még előbb elkezdődik —, vagy nem kezdődik el. Nem jó a GYES? A jól kereső szülők egy szem gyerekét nem vették fel az óvodába. Anyuka jól öltözött, mindenki barátságos, bűbájos teremtésnek tartja. Az is, csak a gyerekét terrorizálja. Az óvodában azt kiabálta, nincs más hátra, minthogy megfojtja a gyereket, mert nem fizet a gondozásáért hat-nyolcszáz forintot, amikor nem telik neki ruhára. (Hatszáz forintos pulóver volt éppen rajta.) Megint szélsőség, de észreveszi az ember, mert egy ilyen történetnek sem szabadna igaznak lenni. Jó lenne, ha soha nem látná az ember, hogy másfél éves gyereket vernek a Béla téren, mert nem akar bölcsődébe menni, legalábbis a saját lábán nem, mert elfáradt. Sok a panasz mostanában a gyerekgondozási segélyre is. Idegesek, türelmetlenek a kismamák a gyerekekkel. Tudom, a GYES-nek van hátránya, de a végső érv mégiscsak az, hogy mi a jó a gyereknek? Erre nem is lehet egyértelműen válaszolni. A bölcsődével közösen is lehet nagyszerű embert nevelni és egyedül is sok hibát elkövetni. A másik fiatalasszony is jólöltözött és sír. Negyedik gyerekét várja és senki sem érti miért? A tágabb család hülyének tartja, a főnöke szemrehányó pillantásokkal méregeti, mert számítottak rá. Lehet is. A három gyerek mellett mérlegképes könyvelői tanfolyamra jár és a KlSZ-szer- vezet életéből is kiveszi a részét. Nem érti, miért baj az másnak, ha neki négy gyereke lesz? Szép nagy házukba már beköltöztek és ha szerényen is, de megélnek kettejük fizetéséből. Óvónők mesélik A szülőkről mindent meg lehet tudni az óvodában. A gyerekek „kijátsszák” magukból. Látszólag harmonikus család gyereke nem rajzolta rá az apukát Az én családom című képre, pedig a nagyszülők is szerepeltek. A nagycsoportosok kizavarják a fiúkat a babakonyhából. Hosszabb ideje dolgozó óvónő úgy látja, a mai gyerekek „vadabbak”, a tévéfilmek hatására „öldö- sik egymást”, de sokkal önállóbban okosabbak is, mint a tizenöt, húsz évvel ezelőttiek. Csak a kitartásuk kevesebb, ami nem kis mértékben a féltésnek köszönhető. Gyakran kérik a szülők, hogy ne tornázzon a gyerek és ne menjen sétálni. Nem is kell mondani, hogy mennyire fontos a mozgás, az edzettség. A legutóbbi családlátogatás célja annak felmérése volt, milyen könyvekkel rendelkeznek a szülők és kiderült, hogy sok könyv van a családokban — legalábbis Szekszárdon —, a nevelésről szóló, a gyerekeknek való is. Az egyik óvó néni nagy szeretettel és örömmel számolt be új csoportjáról. Zömmel második gyerekekből áll, kedvesek, okosak, jólneveltek és tanulékonyak. A félreértések elkerülése végett, az óvónő számára nem a sarokban ülő csöndeske a jó gyerek A fiúk is babáznak és főznek, hamar kialakultak a baráti kapcsolatok. A szülők is tudatosabban ne/e- lik őket és ami a legfontosabb, megértő szeretettel. A gyerekeink az ezredforduló táján lesznek felnőttek és kár lenne akkor szidni „a mai fiatalokat”, akiket mi nevelünk emberré. Ihárosi Ibolya A L f A ir Ö (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Úgyse mondom meg, hogy Tolna megyében történt! De azt sem, hogy nem a legrégibb városában, s még csak nem is a legújabban. így most már senki sem tudja, hol volt egy kórház, sőt, van is. Ennek a kórháznak volt három altatómasinája, sőt, van is. Csak kettő nem altat, hanem alszik. Azaz pihen, vagyis üzemképtelen. Nem tudom, hogy fontos alkatrészt kellene-e cserélni, vagy „csak” egyszerűen másikat venni. A lényeg: a gépek (alkatrészek) Dolláriában szerezhetők be. Dollária pedig olyan ország, amely — eléggé el nem ítélhető módon — még nem tért át a forint elszámolású fizetési rendszerre. Ezért nekünk kell valutát fizetnünk termékeikért. Az illetékesek idejekorán jelezték is igényeiket az arra illetékeseknek, akik kikérték az arra illetékes jóváhagyók engedélyét, miután amazok beszerezték az arra illetékesek helyeslő véleményét. Persze ez nem ment egyik napról a másikra. „A lassú munkához idő kell” — mondta Búrokra Tamás hivatalnok és nagy gondolkodó. Szóval az illetékesek mindent megtettek. Ennek ellenére összeállt a szükséges valutamennyiség. Azám! De közben az altatómasina ára felszökött. Másfélszer annyiba kerül mint korábban, amikor kezdődtek a huzavonák a valuta körül. Most tehát újra kezdődik a kérvények, igénylések, vélemények, engedélyek kálváriája. E ponton két lehetőség van. Vagy előkerül a szükséges összeg, vagy később ismét kiderül, hogy már a duplája is kevés. De megoldás lehet az is, ha bevezetjük kórházainkban a már régóta ismert — és közkedvelt — altatási módszert, melyet magyar narkózisnak nevez a nép, s alkalmazni e felkiáltással szokta: „Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon.” DR. NÉMETH TAMAS az Árképzés BONYODALMAI Az üzleti élet bonyolult, és különösen az, amikor az áru művészeti alkotás. Olyasminek is meg kell határozni a pénzben kifejezhető értékét, aminek a megítélése tulajdonképpen szubjektív. A művész tehetségét, alkotó készségét. De nemcsak erről van szó. B. Varga Sándor, a Képcsarnok Vállalat osztályvezetője bármely egyszerűen próbálta előadni, hogy cégüknél hogyan születnek az árak, a lényeg számunkra annyi maradt, hogy más a termék ára, amikor a művész szállítja, és más — nemegyszer csaknem a duplája — amikor eladják. A közgazdasági leckénél érzékletesebb élmény a Képcsarnok szokásos üzletmenetének egy másik sajátossága: az iparművészeti árubemutató. Kivételesen az újságíró is részt vehetett rajta a Képcsarnok-üzletek vezetői mellett. Ezen a bemutatón mindazt megszemlélhetik a műkereskedők, amit csak az iparművészek kínálnak. Megszemlélhetik — és megrendelhetik. Lássuk csak, mi az amit kaphatnánk? ArukavalkAd A bemutatóterem első pillantásra lenyűgözi a belépőt. A zsúfoltság a gazdagság benyomását kelti, feldolgozha- tatlanul sok vizuális élményt ígér. Az idő teltével persze kirajzolódik^ az ember szeme előtt ' az árúkavalkád rendszere, és hamar hozzászokik a bőséghez is. Az ide-oda sétálgatás közben először az tűnik fel, ami nincs — az üzletekben. Meglepően sok szép textília kínálja magát, nemcsak az obiigát falvédők, hanem térelválasztó és sötétítőfüggönyök is. Nagyon kedvesek azok a textilpárnák, amelyeA kereskedelem valameny- nyiőnknek naponta partnere. Önkritikusan megállapíthatjuk, többször, és alighanem szívesebben bíráljuk, mint dicsérjük, nemcsak a kiszolgálást, de az áruellátást is. A Képcsarnok Vállalat üzletei sem kivételezettek. Sőt. Mivel olyasmit árusítanak, amit jószerével csak ezekben a boltokban lehet vásárolni, fokozott a vásárló- közönség igénye is. Nem kevesen vannak, aki'k iparművész ízlésére bízzák magukat, ha lakásukat csinosítják, vagy ajándékozásra készülnek. Vagy csak bíznák...? A választékkal nem mindig és nem mindenki elégedett, sokszor még az üzletvezetők vagy éppen a művészek sem. — ahogy erről már korábban írtunk. két gyermekéknek készítettek, és amelyek egyúttal játékok is. Ötletes és jól használható lenne az a térelválasztó is, amit színesre festett fémkarikákból állítottak össze, és házilag változtatható a mérete. A szép bőrholmi kedvelői sokáig nézelődnének a táskák, övék tárcák előtt is, mert igazán szépeket láttunk, különféle stílusban, sokféle bőrből. Az egyik iparművész kis pultján nagyszerű bőrsaruk sorakoznak: az üzletvezetők pillantásukra sem méltatták ezeket a vonzó és kényelmesnek tűnő holmikat. A Képcsarnok nem cipőbolt — mondta egyikük, és ez igaz is, de vajon miért nem fogadható el a szandál, ha elfogadható a táska? Az iDarművészeti ékszerek választéka is gazdag a bemutatón. Különösen azokra figyeltünk fel, amik nem köszönnek vissza úton-útfélen. is a boltvezetők is, az újságíró is egyenesen csúnyának találta.) A bemutatott kisbútorok között volt néhány vonzó, ötletesen egyszerű darab — amolyan színvonalas barkács- munka, de ezzel nem megsérteni akarjuk készítőiket — például a növényláda, egykét telefonpolc, összerakható könyvesállvány. ÉS AZ ARAK Az árubemutatón szereplő mintadarabokon ritkán van feltüntetve az áruk, és ha igen, az az ár, amit a művész kér. Az üzletvezetők külön kis katalógusokból tájékozódhatnak, hogy minek mennyi a fogyasztói ára. Az újságíró számára az üzleti titok pecsétje tette hozzáférhetetlenné ezt a bizonyos katalógust. De nem volt pecsét az üzletvezetők száján. Kivétel nélkül arra panaszMert az utóbbi, évek óta látható darabok is változatlanul kínálják magúkat, talán nagyobb számban is, mint a szép, üvegfújásos technikával készült ékszerek vagy a finom ezüstgyűrűk, karpere- cék, -láncok. Néhány erőteljesebb hatású ékszerre is felfigyeltünk, olyanra, ami mí- vességével a nemes ötvösmunkákat idézi. A nagyon szép formájú kerámia és fából esztergá- lyozott edények között biztos sokan találnának olyat, amit szívesen látnának az ünnepi asztalon. A kerámia faliképek között is akadt meglepetés, olyan naív bájú figurák, amelyek határozott művészi invencióról tanúskodnak. Szándékosan nem sorolunk neveket, hiszen több tucatnyi iparművészt kellene megemlíteni, többségük legalább egy-két munkájával megérdemelné. (Kivéve a világító- testek készítőit, ezeket ugyankodtak, hogy kevés az eladható árudarab, hogy rendkívül magas a szép, vonzó dolgok ára. A gondterhelt, bosszús arccal böngésző üzletvezetőasszonyok közül az egyik egy Miska-kancsót mutat. A szép kerámia évek óta kedvelt darab, az idén újrazsüriztet- te készítője, több mint a duplája lett az új ár a réginek... Az áru benfu tatóra szóló rendkívüli meghívást azért kaptuk, hogy megállapíthassuk milyen gazdag választéka lehet — lehetne — minden Képcsarnok-üzletnek iparművészeti munkákból. Erről meg is győződtünk. De az üzletvezetőkkel együtt töprenghetünk azon, hogy lesznek-e, akik megfizetik azokat az árakat, amelyek jóval magasabbak mint az értük kínált holmik használati — és talán művészi — értéke. VIRÄG F. ÉVA Az árubemutató szinpompás zsúfoltságával szemben az üzletek elegáns szellősségre törekednek Ékszerek — egy Képcsarnok-üzlet fiókjából. Némelyik már „visszaköszön”. (Nagy János karikatúrája) Iparművészek portékái közölt
