Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
6 ^PÚJSÁG 1977. október 30. % születőben van a jövendő atomvárosának, Paksnak cseresnyéspusztai parkerdeje, a szálkai víztározó és üdülőterület, megújulás előtt áll a szekszárdi Csör- ge-tó, továbbá, ami miatt éppen Bonyhád meghívását fogadta el a MIB: megkezdődött a váraljai parkerdő kiépítése. A hét krónikása szükségesnek tartja feljegyezni, hogy a tanácskozáson mindkét megye párt- és állami vezetésének ismert személyiségei közül sokan tartották fontosnak a részvételt. Itt volt dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első titkára, dr. Király Ernő, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára, továbbá Daradics Ferenc, a MÉSZÁROS JÓZSEF, a Pécsi Állami Erdőrendezőség igazgatója — aki kalauzunk volt a születő parkerdőben — csütörtökön adta át a megyei tanács elnökének a szálkai víztározó és üdülőterület most elkészült terveit is. Ez a fejlesztés a szekszárdiaknak, bátaszékieknek és a környékén élőknek kirándulási, pihenési lehetőségeit biztosítja majd. A szép természeti környezetben a közművesítés társulati úton való megolása után ezer üdülőtelek kiparcellázására is sor kerülhet itt. Szóval, gazdagodunk és ebben az örvendetes folyamatban rendkívül értékes számunkra a_,MIB támogatása. László Ibolya „Hogyan születik egy népszínház és miért éppen Népszínház lesz a neve?” — kérdeztük volna már korábban is Gyurkó Lászlótól, az új színház igazgatójától, ha ő tavasz- szal még nem zárkózik el a nyilatkozás elől. így ezt a kérdést október derekán, az új színház terveit ismertető sajtótájékoztatón tettük fel, majd kiegészítettük egy másikkal is. — Valóban jó ideig elzárkóztam az ilyen jellegű nyilatkoztok elől — mondotta Gyurkó László —, mert elfogadott tervek nélkül megalapozatlan lett volna a jövőről beszélni. A terveket azóta elfogadták, döntés született arról, hogy 1978. január 1-től a Népszínház megkezdi működését. Az alakuló társulati ülést is megtartottuk, így már itt az ideje a közvélemény tájékoztatásának. Annál is inkább, mert egyetlen színház, a miénk sem élhet a „köz”, vagyis a közönség véleménye, aktív részvétele nélkül. 400- nál több tagjával, köztük 180 művésszel forma szerint is a miénk lesz az ország „legnagyobb” színháza. Csakhogy a „nagyság” ebben az esetben nem kategória, a legrédekesebbnek, legjobbnak lenni a cél, melynek elérésére törekedni kell és érdemes. Érdekes, hogy a „nép” kifejezésen milyen sokan fennakadtak. Mondván, hogy népművelés, néprajz, népzene és még sok minden egyéb után ez a szó elkoptatott. Szerintem nagyon nagy baj lenne Magyarországon, ha a „nép” unalmassá, elkoptatottá válna. Természetesen a' „Népszínház” elnevezést tartalommal kell megtölteni, minden tervünknek ez a célja. Hogyan születik egy népszínház? Adatgyűjtéssel, felmérő munkával. Ismeretes, hogy a Népszínház a Déryné Színház és a 25. Színház egyesüléséből született. Két teljesen másféle múltú és jelenű színház, melyekben csak az volt közös, hogy a tények egyiküknek se ígértek bíztató jövőt. A két legperiférikusabb színházról van, illetve volt szó, mert nem összevonás történt, hanem új színház született. Mindkét előd joggal lehet büszke a múltjára, de mindkét esetben le kellett számolni bizonyos illúziókkal. A Déryné Színháznál azzal, mely már születése pillanatától elkísérte, vagyis, hogy egy egész ország színházi igényeinek kielégítésére képes. A 10 társulat több mint száz színésze 323 játékhelyen, évi 1800 előadása így is több volt az em- • bertelennél. Embertelenek voltak a 25. Színház munka- körülményei is. Adatgyűjtéssel, 300 játszási hely véleményének gyűjtésével kezdtük, részben a Népművelési Intézet segítségével is. Ennek során fény derült sok ellentmondásra. Arra, hogy a művelődési házak kimutatásai és a társulati naplók adatai közt lényeges különbség mutatkozott. Volt eset, hogy amikor a művelődési ház eladott 250 jegyet, ténylegesen jó, ha megjelent 40 néző. A kimutatott évi 600 ezer néző közül, szerény számítás szerint is 200 ezret „fantomnak” tekinthettünk, ami a jegyekre fordított támogatás anyagi összegtől függetlenül súlyos problémákat takar. Erkölcsieket is. Az adatok birtokában készült el az immár elfogadott terv, mely szerint a Népszínház elsősorban közművelődési rendeltetésű lesz. Ez a szó is kezd már kopni, amitől nekem, mellékesen szólva, a hátam borsódzik, mert nem lenne szabad, hogy kopjon. Véleményem szerint színházi teljesítményként kell értékelni az irodalmi estet éppúgy, mint egy rendhagyó irodalmi óra segítését. Színházat csak oda szabad vinni, ahol erre tényleges igény van. A Déryné Színház adatait vizsgálva nagyon hamar kiderült, hogy már itt is a nagyobb helyek felé való orientálódás volt a gyakorlat. Megváltoztatjuk a játékrendet, hogy a színészeknek több szabad ideje maradjon a művészi felkészülésre. Ennek megfelelően változik a színház „felállása”. Lesz egy tánctársulatunk, ezt a közönség igénye megköveteli. Operatársulatunk a Déryné Színház volt, színvonalas együttesére támaszkodik majd, de kibővül. A prózai társulat több csoportban dolgozik. Mivel megkapjuk a 250 férőhelyes Várszínházát, részben itt, részben utazva. Ezen- belül a felnőttcsoport elkülönül nagyra és kicsire, aszerint, hogy milyen befogadó képességű színpadokra megy, továbbá egy gyerektársulatra. Amint a már említettekből is kiderül, nemcsak „társulatban” gondolkodunk. Nem zárkózunk el főiskolai vizsgaelőadások megvásárlásától, vetélkedők lebonyolításától, üzemekben tartott írói estek színesítésétől, baráti körök szervezésétől, előadások előtt, után és azok szünetében akár a könyv- és hanglemez-árusítástól sem. Nem beszélve a tanyai színház megteremtéséről és arról, hogy szeretnénk teret adni a polgári színjátszásból szinte teljesen kimaradt populáris hagyományoknak is. A közönségtől nem szabad elvárni, hogy ő maga fogalmazza meg igényeit. Ezeket az igényeket fel kell kutatni és eközben nyugodtan fel lehet számolni begyöpösödött hagyományokat is. A 25. Színháznál például Jancsó: Vörös zsoltára minden előzetes híreszteléssel szemben legnagyobb vidéki kasszasikereink közé tartozott... „A közönségigényeket nem dokumentálja-e a korábban említett jegyeladási-látogatottsági visszásságok sora”? kérdeztük közbevetőleg. „A sajtó bizonyára tesz majd erőfeszítéseket az új színház koncepciójának propagálására, de elég ez? Hogyan próbálnak közvetlenebb érintkezési formát teremteni a művelődési házak vezetőivel?” — Ezt valamilyen formában meg kell tennünk — válaszolta Gyurkó László. — 200—250 ember Pestre utaztatása, elhelyezése azonban szinte megoldhatatlan. Először a megyei közművelődési vezetőket járjuk végig, de remélem, belátható időn belül sor kerül — legalább nagyobb tájegységi értekezletek formájában — a művelődési házak igazgatóival való találkozásra is. Eltökélt szándékunk, hogy nálunk minden a művészi produkciót, ez pedig a közönséget kell, hogy szolgálja. A közönséggel való meleg, emberi, bensőséges kapcsolat nélkül nem élhetünk, de merem remélni, hogy ez a kapcsolat az eddigiektől elütő, újszerű lesz. O. I. A latifundium és a kivándorlás (Egykorú karikatúra) BONYHÄDON tartott ülést a hét derekán a Me- csekvidéki Intéző Bizottság 11 tagú elnöksége, melynek négy Tolna megyei tagja van, s aminek társelnöke dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke. A város vezetőinek hívására választotta tanácskozásának színhelyéül a MIB a megejtő tájszépségekben gazdag Völgység központját, hogy Baranya és Tolna megyei területi bizottságainak képviselőivel együtt tanácskozzék szűkebb hazánk idegen- forgalmi, pihenő- és üdülő- területeinek helyzetéről. A tanácskozáson természetesen nemcsak a fejlesztési elképzelésekről és lehetőségekről esett szó, hanem azokról az eredményekről is, amelyeket a történelmi helyeken, vagy a természetben épülni, felüdülni, megpihenni vágyó ember élvez ugyan, de ritkán nyugtáz külön. Tágabb és szűkebb hazánkban az elmúlt évtizedben számos pihenő- és üdülőterület kialakításán fáradozhattunk. A nemzeti jólét munkával táplált kaptáraiból már tellett erre is és egyáltalán nem megalapozatlan optimizmus hinni abban, hogy egyre több telik. Megyénknek, mint ezt nemrég is olvashatták lapunk hasábjain, két évtizeddel ezelőtt alig volt valami idegenforgalma. Volt a Gemenc. De Fadd-Dom- bori, Gunaras, Sötétvölgy, Tamási-Várhegy és termálfürdő, vagy a felsőtengelici parkerdő nevét is csak az utóbbi években tanulhattuk meg. A MIB csütörtöki ülésén dr. Szabópál Antal arról tájékoztatta a kibővített ülés résztvevőit, hogy járási pártbizottság első titkára, aki országgyűlési képviselőtársként is köszönthette Bonyhádon a MIB elnökét, Palkó Sándort. Nem sorolom, mert hosszú lenne a lista. Aki itt volt, céllal jött és az elismerő szavak mellé jutott bőséges tapasztalatokon alapuló sok jótanács is. A MIB ülésének résztvevői helyszíni szemle során ismerkedtek meg a 238 hektáros parkerdő egy darabkájával. A parkerdő a bánya szomszédságában, a váraljai patak idillikusán szép völgyében épül ki. Ami itt lesz, abból a közel két kilométeres betonúton és az úttörőtábor majdani 16 faházának még folyó be- tonalapozásán kívül nem mutatja még magát teljes szépségében a bonyhádiak pihenését, sportolási lehetőségeit szolgáló parkerdő. De az tény, hogy a ma még nagyon embrionális állapotban lévő létesítmény egy darabkáját bejárva is megfeledkeztek a múló időről a vendégek. A város ipari üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek, szövetkezeteinek KISZ- es fiataljai hetek óta dolgoznak már itt az úttörőtábor faházainak alapozásán. Két és fél, hárommillió forint értékű az a társadalmi munka, amit a fiatalok és felnőttek vállaltak. Tavasszal több, mint 40 hektáron kezdődik erdő- telepítés, hogy a völgy nyugati lejtőjének mozgékony talaját megkössék a jövendő fái. Sok még a tennivaló, de jó a gazda, a beruházást végző Pécsi Állami Erdőrendezőség. A táboron, a vendégfogadásra kelendő létesítményeken kívül lesz itt egyebek között egy erdei tanterem is. Hasonló Baja mellett működik a város kis- és nagy diákjainak, pedagógusainak őszinte örömére. Mivel a váraljai patak vize sekély, a völgy jellegének megfelelő ötös tórendszert alakítanak ki és azt tervezik, hogy pisztrángot is telepítenek ide. Az ötös tórendszer már 1978 tavaszán láthatóvá válik, de a parkerdő megépítésének munkája csak 1980-ban fejeződik be. Hetven esztendővel ezelőtt a Tolnavármegye című megyei politikai hetilap október 27-i számában olvasható az alispáni rendelkezés, amely szerint az Amerikába kivándorlók útlevelét csak a béadás sorrendjében lehet elintézni. ÜTLEVELEK SÜRGETÉSE cím alatt a következő rövid tudósítás olvasható: „...tűrhetetlenné vált az alispáni hivatalban az útlevélsürgetők végeszakadat- lan jelentkezése. Munkáselemünk százával jelentkezik hetenként útlevélért’ és a legtöbbje úgy cselekszik, hogy még be sem igen adta az útlevélkérelmet, már bejön az alispánhoz sürgetni, mert pajtásával együtt akar menni. A megyeház folyosója csak úgy feketél- lik sokszor az útlevélsürgetőktől és az útlevélkiállító hivatalban és a kezelőhivatalokban valósággal fennakad a munka. E tarthatatlan állapot orvoslására Dőry Pál alispán elrendelte, hogy az útlevélsürgetők személyes jelentkezése figyelembe ne vétessék, hanem a sürgetés írásban, legcélszerűbb levelezőlap útján eszközöltessék; az útlevelek pedig a beérkezés sorrendjében in- téztessenek el” AZ ELNÉPTELENEDŐ VÁRMEGYE A tömeges kivándorlás mindennapos jelenség volt 1904—1907-ben. 1906 végén készült kimutatás szerint egyik-másik község szinte elnéptelenedett. Bátaszékről 570, Tolnáról 180, Nagykó- nyiból 170, Zombáról 69, Tévéiről 63, Gyünkről 80, Tamásiból 60, Bonyhádról 61, Gindlicsaládról (Tenge- lic) 41, Paksról 75, Felső- nánáról 56 volt a kivándorlók száma 1906-ban. A népmozgalmi statisztika rohamosan romlott. Ma sem lehet megrendülés nélkül olvasni arról, hogy hány ezren kényszerültek az ország egyik legkisebb megyéjéből is kivándorolni. Nem igaz, hogy mesés gazdagságról álmodoztak — csupán emberi életkörülményeket akartak maguk és családjuk számára teremteni. Itthon ez lehetetlen volt. Azok az erőfeszítések, amelyeket az uralkodó osztályok tettek a bérek igen alacsony szinten tartásáért, a tízezrekre menő sztrájkoló aratók megfélemlítésére, bebörtönzésére, megbélyegzésére — megmutatták, hogy az úri «Magyarországon nincs * számukra boldogulás. A megye elnéptelenedése megkezdődött. 1905 és 1906-ban 6356 kivándorlási útlevelet adtak ki a vármegyénél. Ehhez a számhoz hozzá kell adni a kísérőket, és az útlevél nélkül kiszökötteket. „Valóságos és nyílt elvérzése ez a megye népességének” — kiált fel a fentebb hivatkozott megyei lap. A KIVÁNDORLÓK TÖBBSÉGE GAZDASÁGI CSELÉD A megyei lapok hírt adtak arról is, hogy a már leszerződött gazdasági cselédek is kivándorolnak, nem törődnek a megkötött szerződéssel. A szerződött cselédek „útlevelet természetesen nem kaphatnak, de ezen úgy segítenek, hogy akinek nincs senkije, semmije, az egyszerűen éjjel megszökik a pusztáról, más vidéken beáll napszámosnak, s mint ilyen vált útlevelet. Akiket pedig családi, vagy más körülmények akadályoznak ebben az eljárásban, azok egyszerűen megtagadják az engedelmességet, nem dolgoznak, hogy kénytelen legyen a gazda elbocsájtani őket Elszenvedik szívesen a ' napi elzárást is, mit a szolgabíró ezért rájuk mérhet, csak azután mehetnek ki. Mire megkezdődhetnék a vetés, nem lesz, aki megkezdje!” VISSZA A HAZABA Nemcsak kivándorlás volt, visszavándorlás is akadt. A Tolnavármegye 1907. november 3-án vezércikket szentelt e témának, örvendezve köszöntötte azt a hajót, amely az újvilágból visszahozott* 740 magyart. A cikk írója megállapította", hogy a kivándorlók egy kis töredéke megtalálja a boldogulását, a megélhetését, de sokan nyomorognak az új világban is. S közülük kevesen visszatérnek elhagyott családjukhoz, „kimerültén, megbénultan, hajótörötten a megélhetésért folytatott küzdelemben”. Az itthonmaradottak és a visszatértek fokozatosan rájöttek arra, hogy a bajok orvoslásának nem egyedüli és legcélravezetőbb eszköze a kivándorlás. Kezdik tömegesen felismerni osztály- érdekeiket, s megkezdődött az addigi szűk keretek között mozgó szakmai, politikai szervezkedés. A falvakban megjelentek a földmunkások országos szövetségének helyi szervezetei, mind gyakrabban alakultak meg a Magyarországi Szociáldemokrata Párt helyi alapszervezetei, s fogalmazták meg egyre határozottabban a dolgozó osztályok követelését. A kivezető út az osztályérdekek felismerésén át vezetett. .. K. B. J.
