Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

A wé:PÚJSÁG 1977. október 30. M til s afei r e ni c TI: Megbeszélés műszak előtt. Pápai István aknavezető bányamester ismerteti a feladatokat a vezetőkkel, közöttük Brandt János nagymányoki főbányames- terrel és Nagy Attila váraljai aknásszal. Felszerelés. Mindenkinek a diszpécser, Szeltner János, ö tartja a kapcsola- saját lámpája és mentő- tot a munkahelyekkel, készüléke van. Az utasítást írásban is rögzíteni kell Tolna megyében több mint tíz éve nem működik szén­bánya. De Bonyhád- ról, Majosról, Nagy- mányokról, Lengyel­ből és a környékről ma is naponta több mint százan útra kel­nek, hogy leszálljanak a föld gyomrába, több mint félezer mé­terrel a felszín alól kibányásszák a Me­csek lába alatt rejlő kincset, a kiváló mi­nőségű feketeszenet. Fotó: Szepesi László A csatlósok. Ok továbbítják a szénnel megtelt csil­léket a felvonóba, a felszín felé. Minden fekete rögért meg kell küzdeni Munkamegbeszélés ötszázötven méterrel a felszín alatt 05. Az élmények hatására elszenvedett megrázkód­tatása ismét sokat rontott nehezen fenntartott egész­ségén. 19116 októberéről állandósult szervezetének fo­lyamatos romlása. Gyakran a teljes reménytelenség uralkodott el rajta, ilyenkor jósolgatta, hogy rövidesen meg fog halni, máskor meg a remény esélyeit bizony­gatta. iHitt a józan ész és a becsületes törekvések dia­daléban. Eszméinek győzelmet mindenképpen meg akarta érni öccséhez írott 1917 elejéről származó le­velében ollvashátó, hogy „...a beteg szív olyan, mint a repedt pohár, lehet belőle sokáig linói, csak arra kell vigyáznunk, hogy a repedés .tovább ne terjedjen... vi­szont én a neuraszténiámmal még mindig sok altatót szedek, elég bort és rengeteg nikotint. iNo, szenvedek, de mégis hiszek abban, hogy ki kell bírnám ezt .a pok­lot, át kell repülnöm.” VERES PÁDNlÉ UTCA iNem válthatta be adott szavát Boncza ‘Miklós: mi­előtt lejárt vőlna az általa megszabott várakozási idő, a két év, 1917 januárjában elhunyt Pestlőrincen, sze­retője villájában. IPárnája alátt megtalálták az Ady házaspár fényképét Csinszka és Ady kemény hideg­ben utaztak fel1 Csúcsáról a temetésre, s ezt követően .két hónapnál1 tovább maradtak a fővárosban a nehéz­kes, 'bonyolult hagyatéki ügyek rendezésére. Csinszka, aki imár serdülő idejében sem volt kis­korú gondolkodásbeli határozottság és gyakorlati cél- tudatosság dolgában, most nagy energiával kezdett hozzá egy Adyihoz méltó fővárosi Otthon megteremté­séhez. Igen -tekintélyes vagyon várományosának érez­hette .magát. Egyedüli örökösként szabadon rendelkez­hetett készpénzzel, kötvényekkel, értékes ingósággal és még értékesebb ingatlannal1. Leendő budapesti ott­honuknak az apja tulajdonát képező, Veres 'Pál né ut­ca 4-ben lévő, belvárosi lakást szemelte ki. Birtokba vételé nem ment simán, mert jól érezte magát benne az a szerkesztőség, amely épp a Boncza Miklós álltai sokéig vezetett közigazgatási ilapot készítette. Mindegy. Boncza Berta — erélyben, konokságban apja lánya — eltökélte, hogy kiköltözteti a tulajdonát képező 'lakás­ból a mindenáron maradni akaró szerkesztőséget. Ady Endre a feleségére bízta magét, tűrte, hogy az ő érdekei ürügyén Csinszka kiélhesse úriasszonyos vágyait. Csak egyet nem tűrhetett: a látszatot, hogy ő ezentúl a busás örökség jóvoltából fog gondtalanul él­ni. Adni kellett a világ szájára. A büszke költő, aki mindig kényes volt anyagi függetlenségére, semmiképp nem keveredhetett az eltartott férj hírébe. Hatvány Lajos nagyvonalú üzleti ajánlata teremtett tiszta hely­zetet. Évi 7200 koronás járadékot ajánlott fel annák fejében, ha .reá száll az összes Ady-mű kiadási joga. Egyszersmind a tulajdonát képező Pesti .Naplóhoz ál­landó munkatársnak hívta meg Ady Endrét. A haladó irodalom és a liberális eszmék iránt óly pártfogó 'báró ekkor már a Nyugat Részvénytársaságot is- magáénak 'tudhatta, így az óriási Hatvany-vagyon, amelynek fő fedezetéül a 'Hatvani Cukorgyár és a hozzá tartozó cél- gazdasági nagybirtok szolgált, többszörösen is garan­cia volt Ady. megélhetéséhez. Tény, hogy a Hatvány Lajos által ajánlott szerződés egyoldalúan csak Ady Endre anyagi érdekeit vette figyelembe, de a megér­demelt erkölcsi kamatok révén. Hatvány Lajosnak biz­tos és becsületes helye lett Ady mellett a magyar iro­dalomtörténetben. 'De az üzleti és hagyatéki ügyek sem zavarhatták el Adytól az alkotás kényszerét. Miközben zajlottak a nagyon is prózai dolgok, két csodálatos költemény szü­letett a pesti tartózkodás idején. .Az egyik a magán­ember gyengéd, megrázóan emberi vallomása: Nézz, drágám, kincseimre. A másik a beteg világ víziókba öltöztetett megjelenítése, szürrealista remekmű: Emlé­kezés egy nyár-éjszakára. Hiába az örökölt vagyon, hiába a fejedelmi szer­ződés, ez a vers hűen vall arról, hogy Ady 'nyomorult­nak, vigasztalhatatlannak érezte magát a háborús vi­lág ijesztő tényei és még ijesztőbb kilátásai miatt. Március második hetében tértek vissza Csúcsára, hogy ott érje őket a kitavaszodás, de Adyt megint ■elővették a testi nyavalyák. Mindenféle baja ellen balatonfüredi üdülést ajánlott az orvos.. A költő .ka­pott az alkalmon: ha redukáltan is, de átélhette a nagy utazások izgalmait. „Most minden ár elsöpri gát­ját, Készítsétek az útiládát” — írja ajzott várakozással. Mégsem valósult meg a Balatonfüredihez fűzött reménye. Álmatlansága rnitsem csökkent, emiatt még ingerlékenyebbé vált, 'rosszkedvűen, türelmetlenül vi­selkedett önmagával szemben, Csinszkát viszont hagy­ta kedvére szórakozni. A fiatalasszony ugyanis most ízlelte meg vagyoni önállóságát, sorra kipróbálta újon­nan varratott divatos ruháit, naphosszat a korzón sé­tált korban és rangban hozzáillő hölgyek társaságá­ban. Ady ezt nem Is bánta, legalább zavartalanul iszo­gathatta savanyú-vizes. borát a fürdőtelepi kiskocs­mák lugasában. A .nyár elejét Brmindszenten töltötték az egybe­gyűlt családdal, az igazi .nyaralási .idényre hazatértek Csúcsára, és amit csak reméltek, de Ady meg nem kapott egészségben Balatonfiüredtől, azt megadta a Sebes-Körös, Fürdőzéssel, 'napozással tűrhetően rend­bejött a kpltő. Csak éppen nem volt képes alkalmazni önmagára azt a bölts teóriát, amelyet előadott öccsé- nek arról a bizonyos repedt pohárról. Leszállás előtti percek Az izzadság fekete csíkot rajzol az arcon A holnap elébe

Next

/
Thumbnails
Contents