Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

1977. október 30. Képújság 3 A tomeromű-építkezés A reaktorakna vázszerkezete Csendélet a pakettüzem előtti térségen, ahol ötmilliméteres a szigorúság Pártcsoportok a lakóterületi alapszervezetben MINT MÁR korábban hírt adtunk róla, folyamat­ban van a paksi atomerő­mű első reaktoraknájának készítése. A munkák odáig jutottak, hogy képekkel is lehet érzékeltetni, milyen formát ölt az a különleges vasbeton „henger”, amiben elhelyezik majd 1980-ban a reaktort. Hatalmas méretekről van szó. A szakemberek ilyen megfogalmazást használnak például az építmény váz- szerkezetének magyaráza­taként, jellemzéseként: a fémcellák, vagyis a spe­ciális vasalások a plusz öt­méteres szinttől a plusz 17 méteres magasságig zárt rendszert alkotnak. Egy-egy ilyen fémcella akkora acél- szerkezet, hogy alig fér el a nagyméretű vasúti ko­csin. Alvállalkozók készí­tik, a Mátraaljai Szénbá­nyák Petőfi bányai és ecsé- di üzemegysége, továbbá az Országos Bányagépgyár­tó Vállalat és az ERŐKAR. A fémcellák csak egyik alkotóelemei a reaktorakna szerkezetének. A betonacél vázszerkezet íves pakettek­ből épül fel, tehát a kör- alakú betonfalba beépíten­dő rengeteg acélrudat úgy szerkesztik, hegesztik össze, hogy fölvegyék a leendő építmény formáját. A kör sugara több mint 10 méter, de az ív kialakításában nem lehet nagyobb eltérés öt milliméternél. Pozsik Fe­renc építésvezető azt mondja, két hét kellett a pontos sablon elkészítésé­hez. A 22-es AÉV pakettüze­ménél egyre több kiváló hegesztő dolgozik, a köve­telményeknek megfelelően. Külön kellett vizsgáztatni a hegesztőket az úgynevezett vályús megoldásról: ez azt jelenti, hogy az íves pa­kettek helyszíni összehegesz­tése nem egyszerűen a. ta­lálkozó két-két acélszál vé­gének összehegesztése, ha­nem bezárják ezeket a vé­geket vályúszerűen kikép­zett acéllemezek közé. így nagyobb a szilárdság, más­részt pedig biztosítani tud­ják az egytengelyűséget, vagyis azt, hogy az össze- hegesztett acélszálak együtt is olyan pontosan tartják a kívánt formát, mintha egy darab lenne az egész. GEMENCI JÓZSEF H t* falusi, lakóterületi párt- alapszervezetek iköat J van még jónéhány, ahol gyenge,a szervezeti élet, nehéz a tagság mozgósítása egy-egy -foratosiabb ^feladatra. És ez nem véletlen. A fiatal, aktív pánttagok általában üzemekben, intézményekben, szövetkezetekben dolgoznak, az ottani pántszervezetek tagjai. A „maradók”-ot fog­ják össze a községi pártalap- szervezetek. Azokat, akiknek munka helyén nincs pártszer - ,vezet — kót-három tag eseté­ben nem alakítanak alapszer­vezetet — és iá nyugdíjasokat. Sok helyütt ők vannak több­ségben. Köztük itöbben-keve- sebben betegek, nem is lehet rájuk számítani a pártmun­kában. Éppen ezért nehéz az élénk, pezsgő pártéletet kialakítani ezekben iaz alapszervezetek­ben. Ám — mint a faddi pél­da mutatja — lehet. Néhány évvel ezélőtt még a járás leggyengébb alapszer­vezetei között tartották szá­mon a faddit. A taggyűlése­ket egyszerűen képtelenség vodt rendszeresen megtartani, nem jött össze a tagság nagy része, határozatképtelen lett volna a taggyűlés. Politikai oktatás hosszú évekig nem volt, új tagok felvételére is igencsak ritkán került sor. A Kossuth-kiadványok évről év­re gyűlitek össze a pártirodá­ban, év végén — ahogy an­nak a rendje megszabja — visszakerültek, szétosztatla- nul, olvasatlanul a „feladó­hoz”. Ma merőben más a helyzet. Bittér Jánostól, faddi 'tudósí­tónktól kaptuk a levelet, amelyben arról értesíti a szer­kesztőséget, hogy „Az MSZMP Fadd községi alapsfzenvezeté- ben ia :hóten beindult a poli­tikai oktatási. A tanfolyam a .Világnézeti és etikai kér­dések’ anyagát foglalja ma­gába. Ahogy Tóth Anna elv­társnő, a községi alapszerve­zet titkára megnyitójában mondta, a tanfolyam célja a már előző időkben szerzett ismeretek stzélesítése, bővíté­se. A 24 hallgató aktivitása már az első előadáson is megmutatkozott...” És nem,csak ezen mérhető le a változás. Rendszeresen megtartják a taggyűlést — a 35 párttagból általában 28— Szombaton délelőtt Szék- szárdon, a (Babits (Mihály me­gyei (művelődési (központ kis­termében rendkívüli közgyű­lést (tartott a szekszárdi Béri Balogh Ádám Termelészövet­kezet. A közgyűlésen, ame­lyen megjelent 'Váradi lászló, 30 vesz részt — minden párt­tag havonta megkapja a tag- díjibéiyeget, rends,zerint „el­fogy” a Kossuth Kiadó által küldött Társadalmi Szemle, Pártáiét, (Nemzetközi Szem­le, a Világesemények dióhéj­ban és a többi kiadvány. Az elmúlt oktatási évben sikerrel folyt és zárult ia „Társadalmi és állami élet kérdései” tan­folyam. Míg azelőtt utoljára 1970-ben gyarapodott új párt­taggal ,az alapszervezet, most rövid idő alatt két arra ér­demes mozgalmi munkást vettek fel. A változás több tényező eredménye. Az általános po­litikai légköré, ‘ami a XI. kongresszus határozatai nyo­mán 'bontakozott ki, az új ve­zetőség szívós munkájáé, a tagkön,yvcserével kapcsolat­ban lefolytatott beszélgetése­ké és a pártcsoportmunka javulásáé. Ez utóbbival foglalkozott legutóbbi ülésén az alapszer­vezet vezetősége. Részt vettek az ülésen a pártcsoport- toizalmlak is. A vezetőség elismerte a négy pá rtcsopo rtbizalmi jó munkáját Rendszeresen fel­keresik a párttagokat, élviszik a tagdíjibéíyeget, ia politikai kiadványokat, mozgósítják őket taggyűlésre, pántnapra, vagy egyéb rendezvényre, közvetítik észrevételeiket, ja­vaslataikat a vezetőségnek. Jelentős előrelépés a ko­rábbi állapotokhoz képest, ám nem élég. Még nem váltak a pártcsoportok kis kollektívák­ká, amelyek alkalmasak arra, hogy a párthatározatokat is­mertessék a tagsággal és a pá r tonik ívűitekkel, tájék oztas- sák őket az időszerű politikai kérdésékről, mozgósí,tsanak a párt politikájának végrehaj­tására. Három 'bizalmi is el­mondta, nemigen van, miiről beszélgetni a párttagokkal. Nem kapnak tájékoztatást a vezetőségtől. Ugyanúgy ott vannak a taggyűlésen, mint a csoportjukba tartozó párt­tagok, ugyanolyan informá­ciót kapnak. Szükség lenne arra, hogy a vezetőség több alkalommal meghívja a bizalmiakat ülé­seire, vagy külön is hívja össze őket. Arról vita folyt, hogy negyed- vagy féléven- ként-e, de azzal kapcsolat­ban egyhangú volt a véle­a városi pártbizottság titkára, Sztárcsevity Ervin, ia városi tanács elnökhelyettese és je­len volt if j. 'Domonyai Péter, a szekszárdi itsz-ek közös pántailapszervezetének titká­ra, a Garay és a Jóreménység Termelőszövetkezet több kép­mén,y, hogy a pártcsoportot is rendszeresen össze kell hívni, megbeszélni az idősze­rű problémákat, területükkel kapcsolatos gondokat, a te­rületükön végzendő politikai munkát, számon kérni ki, ho­gyan teljesítette pártmegbí­zatását. Am ez pillanatnyilag szer­vezeti akadályokba ütközik. Panaszkodott az egyik párt­csoportvezető, hogy ha cso­portjának tagjait meg ákarja látogatni, körbe kell járnia az egész falut, néha több al­kalommal is, mert nem 'talál­ja egyik, vagy másik elvtár­sat otthon. Ésszerűbb lenne a beosztást megváltoztatni. Je­lenleg egy csoportba tartoz­nak a tanácsi dolgozók és né­hány nyugdíjas^ A másikba az ÁFÉSZ-esek és nyugdíja­sok. A harmadikban és -ne­gyedikben egynkét munkás -van, a -többi nyugdíjas. Fel­szólalt Pesti József bizalmi (maga is nyugdíjas): csopor­tom 90 százaléka nálam idő­sebb. Miit kezdhetek velük? Viszonylag könnyű a párt- csoportélet kialakítása, ahol egy-egy műhely, -üzemrész, műszak párttagjait -tömöríti a pártcsoport. Itt -azonban ez -lehetetlen. Ésszerűbbnek mu­tatkozik a jelenleginél -a párt- csoportaknák a lakóterületen­ként! kialakítása. Ez esetben a pártcsoportvezetőnek nem kéne bejárnia az egész köz­séget, „területén” ő is, de az egész csoport -is együtt mun­kálkodhatnia az ottani tanács­taggal, tagokkal, népfront- akt iiyistákkal, -mintegy „gaz­dája” lehetne a területén a politikai munkának. Ezért foglalt úgy állást a vezetőség, hogy meg kell változtatni a pártcsonortok beosztását. És amellett -is, hogy időnként összehívják -a pártcsoport- vezetőket, tájékoztatják őket nemcsak a nemzetközi hely­zetről, országos és faddi prob­lémákról. hanem •lakóterüle­tük időközben felmerült gondjairól, eredményeiről is. K i- ' ö j eresí az u-tat a faddi községi alaps-zervezet vezetősége, nem nyu- l- - godva bele, hogy ma már -a járás legjobbjai közt tartják számon őket. Lehet — és -úgy vélik, kél! is — to­vább javítani a munkán. viselője, egyetlen napirendi pont volt — -dönteni az egye­sülés kérdésében. A rendkí­vül jó -hangulatú közgyűlésen egyhangúlag úgy döntöttek: egyesülnek a Garay és a Jó- reménység Termel ős zövetke­zettel. íves pakettek, elszállításra várva Bajor Ferenc lakatos-hegesztő brigádja Fotó: GOTTVALD J. J. A Béri Balogh Ádám Tsz egyesülési közgyűlése így láttam a Szovjetuniót . Autóstúra Leningrádig Kiss Lajos altábornagy, a Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkára dicséretben és jutalomban része­sítette Tárnok Gézát, az MHSZ szekszárdi gépjármű­iskolájának vezetőjét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított nem­zetközi autós túrán való részvételéért, és a szervezés­ben végzett munkájáért. HP -''\y ' ' — A túra gondolata a nyá­ron vetődött fel, a szocialis­ta országok honvédelmi szer­vezetei vezetőinek Balaton melletti találkozóján. Pokris- kin légimarsall, a szovjet DOSZAF elnöke vetette fel az ötletet. Ebből született meg a megállapodás, hogy 9 szocialista ország indít há­rom-három gépkocsiból álló, kilenc tagú csapatot. Rend­kívül megörültem, amikor a többi között rám is választás esett. Eddig még nem jártam a Szovjetunióban, és most mindjárt egy olyan alkalom, amilyen, azt hiszem eddig kevesek számára adatott meg. (Tárnok Gézára nyilván azért esett a választás, mert idestova harminc éve áll az iskola élén, amelyet a leg­jobbak közt tartanak számon az országban.) — Szeptember harmadikán indult el egy északi, egy ke­leti és egy déli csoport: Ber­linből Prágán, Varsón ke­resztül, egy Budapestről, egy Románián, Bulgárián ke­resztül. Indulás előtt Csepe­len tettünk látogatást, majd nagygyűlésen vettünk részt, amelyen felszólaltak a dele­gációk vezetői. Megtekintet­tük a KISZ Központi Népi Együttesének bemutató mű­sorát is, amellyel külföldi vendégszereplésre indultak. — Nyíregyházán nagyon tekintélyes tömeg fogadott bennünket, és küldte el üd­vözletét. Leninvárosban, az olefinüzemben, találkoztunk munkásokkal. A szovjet határt hetedikén reggel léptük át, majd Lvov­ban találkoztunk a túra töb­bi résztvevőivel. Hatalmas tömeg fogadott bennünket, nagy-nagy szeretettel, az orosz szokás szerint sóval- kenyérrel és rengeteg virág­gal. Már ott nagyon nagy ha­tást tett rám a szovjet embe­rek őszinte szeretete, barát­sága. — Másnap, nyolcadikán Rovnon, Zsitomiron keresz­tül utaztunk Kijevbe. 35 kocsiból álló oszlopunk ezen a napon 545 kilométert tett meg. Ezen az útvonalon há­rom megye határát léptük át és két nagygyűlésen vettünk részt. El kell mondanom, egy-egy ilyen megyehatár­átlépés is ünnepélyes volt: fogadtak bennünket a me­gye vezetői és elkísértek a szomszédos megye határáig. Szinte hihetetlen, de útvona­lunkon a legkisebb települé­sen is fiatalok, idősek töme­gei között haladtunk át. Kijevből Csernyigovon ke­resztül hajtottunk Goméiig, szeptember 9-én. Momelben ismét csodálatos fogadtatás­ban volt részünk. Több, mint százezer ember gyűlt össze, valóságos virágszőnyegen gördültünk be a városba. El kell mondanom, renge­teg szovjet emberrel váltot­tunk szót, találkoztunk a forradalom veteránjaival, a második világháború harco­saival, és a mostani fiatalok­kal. Minden egyes beszélge­tés folyamán egy témánál kö­töttünk ki, a békénél. A hosz- szú úton végig gyönyörköd­tünk a tájban. Mentünk át százezres városokon, festői­én szép appó településeken, és hinni nem akartuk, hogy ezen a tájon több mint há- l-om évtizede háború pusztí­tott. Gomelből szeptember 10- én MQgiljeven keresztül, Vityebszkbe utaztunk, más­nap Opacskán keresztül Pszkovba, a vörös hadsereg első győzelmes csatájának színhelyére. Pszkov-Luga, Leningrad, ez volt szeptember 12-i utunk. Csodálatos volt este Lenin- grádban a győzelem tere. Másnap jártunk az Aurórán, a Mars-mezőn, a Finn pálya­udvaron, a Szmolnijban, Le­nin dolgozószobájában. Nem tudom szóban visszaadni azt a meghatottságot, amit ott éreztem. Szinte végigéltem a történelemnek az akkori órá­it, a forradalom győzelmé­nek tényét. Odaképzeltem Lenint az asztal mellé, azok­ban a pillanatokban... Jártunk a piszkarjevi te­metőben, hatszázötvenezer leningrádi tömegsírjánál. Iszonyú végiggondolni, hogy ennek a rengeteg áldozatnak nagy része a nélkülözésbe halt bele, köztük sok tízezer ártatlan gyerek. Aki oda, a piszkarjevi temetőbe el­megy, az utána el fogja hin­ni, hogy a Szovjetunió nem akar háborút. Ott Leningrádban végétért a túránk, visszafelé már egy- egy nemzet képviselői külön- külön mentek. Megtettünk közel hétezer kilométeres utat, átutaztunk kétszázötven településen. Mielőtt elindul­tunk, azt hittük, fárasztóbb lesz az út. De mindig új és új látnivalókhoz értünk, új emberekkel találkoztunk, va­lamilyen látvány mindig új­ra felélénkített. — Végezetül elmondom — talán ez is sokakat érdekel —, milyen gépkocsikkal sze­repeltek a túra résztvevői. Mi, a szovjetek, a bolgárok, a mongolok, a kubaiak Zsi­gulikkal, a csehek Skodával és Tátrával, a románok Dá­ciával, az NDK-beliek Vol­gával, a lengyelek Polskival szerepeltek.'Üzemzavar, fenn­akadás nem volt, mindegyik testvérszervezet jól felkészí­tette járműveit az útra. Nagy szeretettel búcsúztunk el egy­mástól, és a túra vezetőjétől, Vlagyimir Vasziljevics Mosz- kin vezérőrnagytól, a DOSZAF Központi Bizottsága elnökhelyettesétől. Ez az út csakugyan barátságtúra volt. B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents