Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
1977. október 30. Képújság 3 A tomeromű-építkezés A reaktorakna vázszerkezete Csendélet a pakettüzem előtti térségen, ahol ötmilliméteres a szigorúság Pártcsoportok a lakóterületi alapszervezetben MINT MÁR korábban hírt adtunk róla, folyamatban van a paksi atomerőmű első reaktoraknájának készítése. A munkák odáig jutottak, hogy képekkel is lehet érzékeltetni, milyen formát ölt az a különleges vasbeton „henger”, amiben elhelyezik majd 1980-ban a reaktort. Hatalmas méretekről van szó. A szakemberek ilyen megfogalmazást használnak például az építmény váz- szerkezetének magyarázataként, jellemzéseként: a fémcellák, vagyis a speciális vasalások a plusz ötméteres szinttől a plusz 17 méteres magasságig zárt rendszert alkotnak. Egy-egy ilyen fémcella akkora acél- szerkezet, hogy alig fér el a nagyméretű vasúti kocsin. Alvállalkozók készítik, a Mátraaljai Szénbányák Petőfi bányai és ecsé- di üzemegysége, továbbá az Országos Bányagépgyártó Vállalat és az ERŐKAR. A fémcellák csak egyik alkotóelemei a reaktorakna szerkezetének. A betonacél vázszerkezet íves pakettekből épül fel, tehát a kör- alakú betonfalba beépítendő rengeteg acélrudat úgy szerkesztik, hegesztik össze, hogy fölvegyék a leendő építmény formáját. A kör sugara több mint 10 méter, de az ív kialakításában nem lehet nagyobb eltérés öt milliméternél. Pozsik Ferenc építésvezető azt mondja, két hét kellett a pontos sablon elkészítéséhez. A 22-es AÉV pakettüzeménél egyre több kiváló hegesztő dolgozik, a követelményeknek megfelelően. Külön kellett vizsgáztatni a hegesztőket az úgynevezett vályús megoldásról: ez azt jelenti, hogy az íves pakettek helyszíni összehegesztése nem egyszerűen a. találkozó két-két acélszál végének összehegesztése, hanem bezárják ezeket a végeket vályúszerűen kiképzett acéllemezek közé. így nagyobb a szilárdság, másrészt pedig biztosítani tudják az egytengelyűséget, vagyis azt, hogy az össze- hegesztett acélszálak együtt is olyan pontosan tartják a kívánt formát, mintha egy darab lenne az egész. GEMENCI JÓZSEF H t* falusi, lakóterületi párt- alapszervezetek iköat J van még jónéhány, ahol gyenge,a szervezeti élet, nehéz a tagság mozgósítása egy-egy -foratosiabb ^feladatra. És ez nem véletlen. A fiatal, aktív pánttagok általában üzemekben, intézményekben, szövetkezetekben dolgoznak, az ottani pántszervezetek tagjai. A „maradók”-ot fogják össze a községi pártalap- szervezetek. Azokat, akiknek munka helyén nincs pártszer - ,vezet — kót-három tag esetében nem alakítanak alapszervezetet — és iá nyugdíjasokat. Sok helyütt ők vannak többségben. Köztük itöbben-keve- sebben betegek, nem is lehet rájuk számítani a pártmunkában. Éppen ezért nehéz az élénk, pezsgő pártéletet kialakítani ezekben iaz alapszervezetekben. Ám — mint a faddi példa mutatja — lehet. Néhány évvel ezélőtt még a járás leggyengébb alapszervezetei között tartották számon a faddit. A taggyűléseket egyszerűen képtelenség vodt rendszeresen megtartani, nem jött össze a tagság nagy része, határozatképtelen lett volna a taggyűlés. Politikai oktatás hosszú évekig nem volt, új tagok felvételére is igencsak ritkán került sor. A Kossuth-kiadványok évről évre gyűlitek össze a pártirodában, év végén — ahogy annak a rendje megszabja — visszakerültek, szétosztatla- nul, olvasatlanul a „feladóhoz”. Ma merőben más a helyzet. Bittér Jánostól, faddi 'tudósítónktól kaptuk a levelet, amelyben arról értesíti a szerkesztőséget, hogy „Az MSZMP Fadd községi alapsfzenvezeté- ben ia :hóten beindult a politikai oktatási. A tanfolyam a .Világnézeti és etikai kérdések’ anyagát foglalja magába. Ahogy Tóth Anna elvtársnő, a községi alapszervezet titkára megnyitójában mondta, a tanfolyam célja a már előző időkben szerzett ismeretek stzélesítése, bővítése. A 24 hallgató aktivitása már az első előadáson is megmutatkozott...” És nem,csak ezen mérhető le a változás. Rendszeresen megtartják a taggyűlést — a 35 párttagból általában 28— Szombaton délelőtt Szék- szárdon, a (Babits (Mihály megyei (művelődési (központ kistermében rendkívüli közgyűlést (tartott a szekszárdi Béri Balogh Ádám Termelészövetkezet. A közgyűlésen, amelyen megjelent 'Váradi lászló, 30 vesz részt — minden párttag havonta megkapja a tag- díjibéiyeget, rends,zerint „elfogy” a Kossuth Kiadó által küldött Társadalmi Szemle, Pártáiét, (Nemzetközi Szemle, a Világesemények dióhéjban és a többi kiadvány. Az elmúlt oktatási évben sikerrel folyt és zárult ia „Társadalmi és állami élet kérdései” tanfolyam. Míg azelőtt utoljára 1970-ben gyarapodott új párttaggal ,az alapszervezet, most rövid idő alatt két arra érdemes mozgalmi munkást vettek fel. A változás több tényező eredménye. Az általános politikai légköré, ‘ami a XI. kongresszus határozatai nyomán 'bontakozott ki, az új vezetőség szívós munkájáé, a tagkön,yvcserével kapcsolatban lefolytatott beszélgetéseké és a pártcsoportmunka javulásáé. Ez utóbbival foglalkozott legutóbbi ülésén az alapszervezet vezetősége. Részt vettek az ülésen a pártcsoport- toizalmlak is. A vezetőség elismerte a négy pá rtcsopo rtbizalmi jó munkáját Rendszeresen felkeresik a párttagokat, élviszik a tagdíjibéíyeget, ia politikai kiadványokat, mozgósítják őket taggyűlésre, pántnapra, vagy egyéb rendezvényre, közvetítik észrevételeiket, javaslataikat a vezetőségnek. Jelentős előrelépés a korábbi állapotokhoz képest, ám nem élég. Még nem váltak a pártcsoportok kis kollektívákká, amelyek alkalmasak arra, hogy a párthatározatokat ismertessék a tagsággal és a pá r tonik ívűitekkel, tájék oztas- sák őket az időszerű politikai kérdésékről, mozgósí,tsanak a párt politikájának végrehajtására. Három 'bizalmi is elmondta, nemigen van, miiről beszélgetni a párttagokkal. Nem kapnak tájékoztatást a vezetőségtől. Ugyanúgy ott vannak a taggyűlésen, mint a csoportjukba tartozó párttagok, ugyanolyan információt kapnak. Szükség lenne arra, hogy a vezetőség több alkalommal meghívja a bizalmiakat üléseire, vagy külön is hívja össze őket. Arról vita folyt, hogy negyed- vagy féléven- ként-e, de azzal kapcsolatban egyhangú volt a vélea városi pártbizottság titkára, Sztárcsevity Ervin, ia városi tanács elnökhelyettese és jelen volt if j. 'Domonyai Péter, a szekszárdi itsz-ek közös pántailapszervezetének titkára, a Garay és a Jóreménység Termelőszövetkezet több képmén,y, hogy a pártcsoportot is rendszeresen össze kell hívni, megbeszélni az időszerű problémákat, területükkel kapcsolatos gondokat, a területükön végzendő politikai munkát, számon kérni ki, hogyan teljesítette pártmegbízatását. Am ez pillanatnyilag szervezeti akadályokba ütközik. Panaszkodott az egyik pártcsoportvezető, hogy ha csoportjának tagjait meg ákarja látogatni, körbe kell járnia az egész falut, néha több alkalommal is, mert nem 'találja egyik, vagy másik elvtársat otthon. Ésszerűbb lenne a beosztást megváltoztatni. Jelenleg egy csoportba tartoznak a tanácsi dolgozók és néhány nyugdíjas^ A másikba az ÁFÉSZ-esek és nyugdíjasok. A harmadikban és -negyedikben egynkét munkás -van, a -többi nyugdíjas. Felszólalt Pesti József bizalmi (maga is nyugdíjas): csoportom 90 százaléka nálam idősebb. Miit kezdhetek velük? Viszonylag könnyű a párt- csoportélet kialakítása, ahol egy-egy műhely, -üzemrész, műszak párttagjait -tömöríti a pártcsoport. Itt -azonban ez -lehetetlen. Ésszerűbbnek mutatkozik a jelenleginél -a párt- csoportaknák a lakóterületenként! kialakítása. Ez esetben a pártcsoportvezetőnek nem kéne bejárnia az egész községet, „területén” ő is, de az egész csoport -is együtt munkálkodhatnia az ottani tanácstaggal, tagokkal, népfront- akt iiyistákkal, -mintegy „gazdája” lehetne a területén a politikai munkának. Ezért foglalt úgy állást a vezetőség, hogy meg kell változtatni a pártcsonortok beosztását. És amellett -is, hogy időnként összehívják -a pártcsoport- vezetőket, tájékoztatják őket nemcsak a nemzetközi helyzetről, országos és faddi problémákról. hanem •lakóterületük időközben felmerült gondjairól, eredményeiről is. K i- ' ö j eresí az u-tat a faddi községi alaps-zervezet vezetősége, nem nyu- l- - godva bele, hogy ma már -a járás legjobbjai közt tartják számon őket. Lehet — és -úgy vélik, kél! is — tovább javítani a munkán. viselője, egyetlen napirendi pont volt — -dönteni az egyesülés kérdésében. A rendkívül jó -hangulatú közgyűlésen egyhangúlag úgy döntöttek: egyesülnek a Garay és a Jó- reménység Termel ős zövetkezettel. íves pakettek, elszállításra várva Bajor Ferenc lakatos-hegesztő brigádja Fotó: GOTTVALD J. J. A Béri Balogh Ádám Tsz egyesülési közgyűlése így láttam a Szovjetuniót . Autóstúra Leningrádig Kiss Lajos altábornagy, a Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkára dicséretben és jutalomban részesítette Tárnok Gézát, az MHSZ szekszárdi gépjárműiskolájának vezetőjét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított nemzetközi autós túrán való részvételéért, és a szervezésben végzett munkájáért. HP -''\y ' ' — A túra gondolata a nyáron vetődött fel, a szocialista országok honvédelmi szervezetei vezetőinek Balaton melletti találkozóján. Pokris- kin légimarsall, a szovjet DOSZAF elnöke vetette fel az ötletet. Ebből született meg a megállapodás, hogy 9 szocialista ország indít három-három gépkocsiból álló, kilenc tagú csapatot. Rendkívül megörültem, amikor a többi között rám is választás esett. Eddig még nem jártam a Szovjetunióban, és most mindjárt egy olyan alkalom, amilyen, azt hiszem eddig kevesek számára adatott meg. (Tárnok Gézára nyilván azért esett a választás, mert idestova harminc éve áll az iskola élén, amelyet a legjobbak közt tartanak számon az országban.) — Szeptember harmadikán indult el egy északi, egy keleti és egy déli csoport: Berlinből Prágán, Varsón keresztül, egy Budapestről, egy Románián, Bulgárián keresztül. Indulás előtt Csepelen tettünk látogatást, majd nagygyűlésen vettünk részt, amelyen felszólaltak a delegációk vezetői. Megtekintettük a KISZ Központi Népi Együttesének bemutató műsorát is, amellyel külföldi vendégszereplésre indultak. — Nyíregyházán nagyon tekintélyes tömeg fogadott bennünket, és küldte el üdvözletét. Leninvárosban, az olefinüzemben, találkoztunk munkásokkal. A szovjet határt hetedikén reggel léptük át, majd Lvovban találkoztunk a túra többi résztvevőivel. Hatalmas tömeg fogadott bennünket, nagy-nagy szeretettel, az orosz szokás szerint sóval- kenyérrel és rengeteg virággal. Már ott nagyon nagy hatást tett rám a szovjet emberek őszinte szeretete, barátsága. — Másnap, nyolcadikán Rovnon, Zsitomiron keresztül utaztunk Kijevbe. 35 kocsiból álló oszlopunk ezen a napon 545 kilométert tett meg. Ezen az útvonalon három megye határát léptük át és két nagygyűlésen vettünk részt. El kell mondanom, egy-egy ilyen megyehatárátlépés is ünnepélyes volt: fogadtak bennünket a megye vezetői és elkísértek a szomszédos megye határáig. Szinte hihetetlen, de útvonalunkon a legkisebb településen is fiatalok, idősek tömegei között haladtunk át. Kijevből Csernyigovon keresztül hajtottunk Goméiig, szeptember 9-én. Momelben ismét csodálatos fogadtatásban volt részünk. Több, mint százezer ember gyűlt össze, valóságos virágszőnyegen gördültünk be a városba. El kell mondanom, rengeteg szovjet emberrel váltottunk szót, találkoztunk a forradalom veteránjaival, a második világháború harcosaival, és a mostani fiatalokkal. Minden egyes beszélgetés folyamán egy témánál kötöttünk ki, a békénél. A hosz- szú úton végig gyönyörködtünk a tájban. Mentünk át százezres városokon, festőién szép appó településeken, és hinni nem akartuk, hogy ezen a tájon több mint há- l-om évtizede háború pusztított. Gomelből szeptember 10- én MQgiljeven keresztül, Vityebszkbe utaztunk, másnap Opacskán keresztül Pszkovba, a vörös hadsereg első győzelmes csatájának színhelyére. Pszkov-Luga, Leningrad, ez volt szeptember 12-i utunk. Csodálatos volt este Lenin- grádban a győzelem tere. Másnap jártunk az Aurórán, a Mars-mezőn, a Finn pályaudvaron, a Szmolnijban, Lenin dolgozószobájában. Nem tudom szóban visszaadni azt a meghatottságot, amit ott éreztem. Szinte végigéltem a történelemnek az akkori óráit, a forradalom győzelmének tényét. Odaképzeltem Lenint az asztal mellé, azokban a pillanatokban... Jártunk a piszkarjevi temetőben, hatszázötvenezer leningrádi tömegsírjánál. Iszonyú végiggondolni, hogy ennek a rengeteg áldozatnak nagy része a nélkülözésbe halt bele, köztük sok tízezer ártatlan gyerek. Aki oda, a piszkarjevi temetőbe elmegy, az utána el fogja hinni, hogy a Szovjetunió nem akar háborút. Ott Leningrádban végétért a túránk, visszafelé már egy- egy nemzet képviselői külön- külön mentek. Megtettünk közel hétezer kilométeres utat, átutaztunk kétszázötven településen. Mielőtt elindultunk, azt hittük, fárasztóbb lesz az út. De mindig új és új látnivalókhoz értünk, új emberekkel találkoztunk, valamilyen látvány mindig újra felélénkített. — Végezetül elmondom — talán ez is sokakat érdekel —, milyen gépkocsikkal szerepeltek a túra résztvevői. Mi, a szovjetek, a bolgárok, a mongolok, a kubaiak Zsigulikkal, a csehek Skodával és Tátrával, a románok Dáciával, az NDK-beliek Volgával, a lengyelek Polskival szerepeltek.'Üzemzavar, fennakadás nem volt, mindegyik testvérszervezet jól felkészítette járműveit az útra. Nagy szeretettel búcsúztunk el egymástól, és a túra vezetőjétől, Vlagyimir Vasziljevics Mosz- kin vezérőrnagytól, a DOSZAF Központi Bizottsága elnökhelyettesétől. Ez az út csakugyan barátságtúra volt. B. I.
