Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
10 KÉPÚJSÁG 1977. október 23. Korszerű gondolkodás Szoborpark Balatonbogláron, több sikeres kiállítás színhelye Fotó; Németh Ernő Steward, vizet kérek ! Babitskiadványok 1978-ban A Szekszárd nagy szülöttje, Babits Mihály iránti nagy érdeklődés az utóbbi években bebizonyította, hogy mihelyt megjelenik egy-egy új kötet írásaiból, az rövid időn belül, napok alatt, vagy mint az idei könyvhéten az Arcképek és tanulmányok című kötete, órákon belül az olvasók birtokába jut. Mint a két évvel ezelőtt megjelent Babits Adyról c. kötetből sem lehet egyetlen példányt sem találni. A fő városi antikváriumokban sem lehet Babits-kötetek- re bukkanni. Ezért az ország legnagyobb kiadója, a Szépirodalmi Könyvkiadó arra az elhatározásra jutott, hogy ideje Babits életében megjelent munkáit sorozatban kiadni. Az óriási kéziratos hagyaték és levelezés még nem kerülhet kritikai kiadásra. Addig is azonban egymás után fognak megjelenni fő művei. A jövő év elején két kötetben versei kerülnek először a könyvpiacra. Ugyancsak két kötetet foglalnak el a tanulmányok. A sorozat egyelőre tizenkét kötetből fog állni. Sajtó alá rendezi Belia György, a Babits—Juhász—Kosztolányi levelezés szerkesztője, Babits bajai tartózkodásánál? ~ földolgozója. Gál István sajtó alá rendezésében fog megjelenni az Európai Irodalom antológiájának tartalom- jegyzéke. Ez Babits európai irodalomtörténetének kézikönyve lett volna, benne a költő-tudós bevezetésével az egyes irodalmakhoz és utánuk a magyar műfordítói irodalom válogatott kincseinek a harmincas évek magyar költőinek új munkáiból kiegészített tolmácsolásával. A magyar fordításokat Babits kijelölései alapján nagy tanítványa és munkatársa, Halász Gábor állította össze. A kötetet a Magvető Kiadó jelenteti meg jövő év márciusában. A Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet Téglás János igazgatóhelyettes sajtó alá rendezésében tervbe vette Babits kéziratban maradt fiatalkori drámájának, a Simoné háza című műnek és 1919-es egyetemi előadásainak külön-külön kötetben való kiadását. Ennek külön érdekessége, hogy Fábry Zoltánnak, a nagy tekintélyű csehszlovákiai marxista kritikusnak diákköri jegyzeteiből kerül közzétételre. Fábry följegyzése a legteljesebb Babits 19-es tanítványainak jegyzetei között. G. I. CSAK EGÉSZEN nagy elméknek adatott meg az, hogy a korukon messze tújlátva évszázadokkal előre megsejtsék a jövőnek egy vagy más ,részfeté<t. És a sors iróniája, hogy ha fantáziájuk túlságosan előreszáguldott az időben, akkor saját koruk bolondnak vagy varázslónak tartotta őket, a hálátlan utókor pedig mosolyogva emlegeti leleményeiket, s alkotásaikat a legjobb esetben is csak kultúrtörténeti érdekességként tartja számon. Annak, hogy Hérón a második században feltalálta a gőzgépet, sem az akkori Alexandria, sem a kisáru- termelő középkor nem látta hasznát, s az angol ipari forradalomnak kellett eljönnie, hogy Watt újra felfedezze — mert ekkor már szükség volt rá. i További példák sorolása helyett fontoljuk meg: korszerűen gondolkoztak-e ezek a zseniális felfedezők? Az ember hajlandó egyszerűen nemmel válaszolni, holott a távoli múltban született, korukat megelőző technikai találmányok megalkotói általában nagy gondolkodók is voltak, méghozzá korszerűen, azaz a jövőbe pillantva, haladóan. Héron gőzgépe, Roger Bacon repülőgépe, s a többi, a nagyon korszerűen, modern módon gondolkodó Farkas Hona: Reggeli Mamácska még ágyban van reggel, mikorra elvégeztem azt a kevés munkát, ami a ház körül adódik. Ágyba viszem a reggelit, mint házasságunk első hónapjaiban. Mióta nyugdíjasok vagyunk, úgy élünk megint, mint a mézeshetekben. Csak ennek már hullaszaga van. Mamácska megeszi a reggelit, nézi a meny- nyezetet, korán van még, minek is kelne fel? Tavaly ilyenkor már kezdődött a műszak. Akkor mamácska hozta ágyba a reggelit nekem. Elkísért az állomásig és úgy ment bevásárolni. Alig szólunk egy-két szót. Hangos szó csak akkor van közölünk, ha nem találok valamit. Ilyenkor ijedten pucol kifelé a macska és én is, ha tehetem, mert úgy dühbe gurul mamácska, hogy az nem mindennapi. Mielőtt elmérgesedne a helyzet ilyen apró hülyeségek miatt, eltüntetem magam egy-két órára. Nyolc óra felé megyek be ismét, ilyenkor jön a postás az újsággal. A gyerekeket cukorkával, mamácskát az újsággal lehet kibékíteni. Sokszor már rettentően unom a felolvasást, de hallgatnom kell, mert különben magamra haragítom. Néha csaltam magamnak egy-két órát, de rájöttem, hogy hamarabb befejezi a felolvasást, ha korábban kezdi és akkor a délután szabad. Mindent elolvas. Azt mondja, ő az egész újságot megvette, tehát az első betűtől az utolsóig el kell olvasni, mert különben a nyolcvan fillér kidobott pénz. És olvas hangosan, én meg hallgatom, ülök csendben, úgy teszek, mintha figyelnék. Néha sajnálom is, mikor majd kitekeredik a nyelve, ha egy-egy idegen név, szó kibetűzésével küszködik. Mert mindent úgy olvas betűről betűre, ahogy le van írva. Legtovább időz a hirdetéseknél. Egyikhez-másik- hoz kesernyés megjegyzést is fűz. — Háromnegyed millióért villa eladó. — Hogy mik vannak! Mitől ilyen drága egy villa? Kinek van ennyi készpénze? Mert valakinek, elmék, egy-egy gondolat- töredékének túl korai technikai megnyilvánulásai — számunkra pusztán érdekességek. De nem nevezhetjük kuriózumnak az emberi gondolat amaz útját, amely kitérők, zsákutcák között feltartóztathatatlanul vezetett és vezet a jövő felé. MIT NEVEZHETÜNK azonban hétköznapi módon korszerű gondolkodásnak? Követelhetünk-e magunktól korszakalkotó nagy eszméket, zseniális meglátásokat, hiszen nem vagyunk fáklyaként lobogó lángelmék, zseniális felfedezők? Nos, a korszerű gondolkodás nemcsak a kivételes tehetségek sajátja és privilégiuma, hanem minden embernek minden napját átható, magától értetődő tevékenysége. Vagy legalábbis annak kell lennie. Korszerűen gondolkozunk — s ez egyúttal azt is jelenti: haladó módon gondolkozunk — ha nem vagyunk hajlandók meggyökeresedett, elavult szokásokhoz, előregyártott gondolko- zási panelokhoz ragaszkodni: ha nem hisszük azt, hogy amit egyszer évtizedekkel ezelőtt megtanultunk, az ma is úgy és olyan mértékben igaz, ahogyan annak idején volt; ha nem zárjuk be elménket egy-egy új eszme, felvonás valakinek van. De miből? Hallott már ettől drágábbról is. És elkelnek. Valaki megveszi őket. De ki? Én mindig csak annyi pénzt kaptam, amennyiért megdolgoztam. Egyik nap, éppen a nyugdíjasoknak kinált állásokat olvasta mamácska, mikor eszembe jutott, hogy hívtak engem a falu épülő szolgáltató házához éjjeliőrnek. Hirtelen felálltam, elindultam kifelé. Mamácska döbbenten nézett utánam. — Elmegyek pengéért, elfelejtettem hozni — mondtam és már csuktam is be magam mögött az ajtót, nehogy visszahívjon. Kettőnknek kettőezer-háromszáz a nyugdíjunk. Jól jönne hozzá még valami kis pénz. Remélem hajlandó annyi áldozatot hozni mamácska, hogy megtanul magában olvasni. Néhány éve végezte el a hetedik-nyolcadik osztályt, azóta nem lehet bírni vele. Mint az első osztályos kicsi gyerekek, olyan izgalommal járt iskolába. Egy év alatt tette le a két osztályt. Most én is ilyen izgalommal megyek az építőkhöz, hátha kellek még nekik. Sikerült az állás. Nem gondoltam volna, hogy ilyen átkozottul hosszú tud lenni egy éjszaka. Az a legrosszabb az egészben, hogy nincs kihez beszélnem. Van ott egy kutya, de még bolondnak vélnének, ha vele beszélgetnék, és mégha1 laná valaki. Mamácska nem szokott le a reggeli hangos felolvasásokról. Talán el sem tudnéK áludni, ha nem olvasna reggel az ágyam szélénél. A reggelit továbbra is én hordom az ágyába, minek keljen fel szegény, mikor én úgyis talpon vagyok. De az újságért ő megy ki minden reggel. A legsüketebb napunk a hétfő. Vasárnap reggel, mikor végzek a műszakkal1, veszek az újságosnál egy Népszabadságot. Ezt csak hétfőn reggel veszem elő, hogy mamácska hétfőn is fel tudjon olvasni, hogy könnyebben el tudjak aludni. Az éjjeli süketség után, olyan jólesik a hangját hallani. gondolat, ötlet elől, hanem azonnal és automatikusan ezt kérdezzük: „miért nem”? — és azonnal nekilátunk, hogy megvizsgáljuk az ötlet helyességét vagy helytelenségét; hogy megnézzük: beilleszthető-e, s hogyan illeszthető be az új, régebbi ismereteink közé, módosítva a régit. Korszerűen gondolkozunk, ha egy-egy, ma még idegennek ható állítás igaz vagy hamis voltát vizsgáljuk, nem pedig azt, hogy il- iik-e az előre megszabott sémához. Korszerűen gondolkodunk, ha csínján bánunk a tekintélyi érvekkel, s idézetekre emlékezés helyett inkább gondolkodásra használjuk fejünket, mert különben könnyen a középkori skolasztikusakra kezdünk hasonlítani, akiknek legfőbb érve az Arisztotelészre való hivatkozás volt. Korszerűen gondolkodunk, ha dialektikusán gondolkodunk, azaz, a világ és a társadalom legapróbb, leghétköznapibb tényét vagy jelenségét is változásában, módosulásában, örökös elavulásában és más formájú újjászületésében nézzük. LÁSSUK BE, fogadtassuk be önmagunkkal: a korszerű gondolkodás, különösen ma,' gyorsan fejlődő és változó világunkban mindennapos kötelességünk. Zentai László: mm Rózsa-rózsa harmatág gyöngykoszorú szarkaláb, ágaskodó százszorszép bátorkodva elémlép: kardoskodtam szívemmel pipacs-pecsét érvemmel, harmatesőben kérlek tisztaságunk Te védd meg! Hasztalan volt áldozásom elhamvadt már Tűzvirágom, — s megáldanod engemet ne is mondd, már nem lehet! Eszti kalapban Farkas Pál szobra A stewardess közismerten a légi utak nélkülözhetetlen és bájos kelléke. Bizonnyal meglepné az utazót, ha a légies kisasszonyok helyett nehézkesebb férfiak fognának tálcát, s csicseregnének a mikrofonba: kapcsolják be öveiket... A szervírozott étek és üdítő is egy fokkal jobban esik, ha egy finom mosoly kíséri, melytől a férfiutas rögtön szerelemre gerjed, mígnem az égi-mennyei boldog vetélkedés a többiekkel kiábrándító földre érkezéssel (rosszabb esetben pottyanással) végződik, s most tekintsünk el a zárójeles lehetőségtől. Legutóbb kezembe került egy jelentésféle a nyugati repülőtársaságok financiális helyzetéről, s ebből kiderül, hogy egyre fenyegetőbb a légi utazás költségei miatti utaslétszárfi-csökkenés. A megoldás nem kínál alternatívákat: csökkenteni kell a költségeket, ha a régi létszám megtartását kívánják. A nem rentábilis költségek közé sorolták az élelmiszerekre kiadott, állandóan növekvő összegeket, melyek legalább oly mértékben sújtják a társaságokat, mint az üzemanyagárak. Eddig is élt némi bizonytalanság és félsz a reptérre indulókban (mely érthető emberi aggodalom: a föld kínálta biztonságérzet hiányát egy-egy légi katasztrófa, s a túlélők kis száma csak fokozza, jóllehet a statisztikák meggyőző kimutatásai szerint nem gyakoribb a légi baleset a földi vagy vízi szerencsétlenségnél), túl sóikat éreznek az ellenérvekből a repülés minden kényelme és gyorsasága mellett. A pszichés okok igen gyakran a fárasztóbb, ám megszokott, quasi biztonságosabb földi utazásra késztetnek sokakat. Most még a pénztárcát is nyitnák szélesebbre? Szóval, nem megy — látták be a légitársaságok. Marad a takarékosság. Az utasok ellátása gyakorlatilag a repüléssel járó apró, ám kellemetlen tünetek miatt vált divattá, s persze reklámnak sem volt rossz. Most néhány amerikai vállalat az eddigi drága steak helyett csirkét és halat kínál — érthető okokból, s nem merő egészségvédelemből. Vagy egy másik példa: az ingyen osztogatott földi mogyoróért pl. 1974-ig négyszázezer dollárt dobott ki a Pan Am... Ez most revízió alá kerül. Másutt az eddig meleg ételeket váltják fel hidegtálakkal, olcsóbb étkészlettel szervíroznak, s az étkezés előtti terítéshez nem jár papír- szalvéta. (Kendő sem. Egyszerűen semmi.) Marad a mellső szerszám, aztán nyalja le a kedves utas a zsíros ujjait, ha már olyan ügyetlen volt... Ismét másik légi- társaság új utasasztályt létesített, itt azok repülhetnek, akik egyáltalán nem óhajtják igénybe venni az ellátást. A repülés meg tíz százalékkal olcsóbb. Az utasok 85 százaléka ezt az új formát választotta... Ha már nincs pénz szalvétára, s a steward (hátha olcsóbb a légikisasszonynál) is csak vízzel szolgál (az még ingyen van), a legegyszerűbb, ha a kedves utas semmit sem fogyaszt. így ugyanis megúszhatja a légitengeri betegséget, ezáltal pedig egy sor bizonyos célra szolgáló zacskó is megspórolható. A költségek ezzel — elképzelhető — ismét alább szállnak... Drescher Attila Miszlai György: Csetény Ma gazos oldal, sástermő lapály. Békésen néz le a szelíd Sióra, mely csöndes útját szűk medrében rója, ma puszta már e bús vízparti táj... Egy-egy kő szunnyad még a fű között elbújva, tűnve, szem hogy meg ne lássa, ítélve soha föl nem támadásra, és némán várja az örök ködöt. Ma puszta már e sármelléki táj... Fölötte néha eltévedt sirály sikolt, s panaszt kiált a messzi űrbe... Csetény... Rég halott besenyő falu!... Szívem, lelkem ma érted szomorú, s fölbúg mélyükről ősi bánat kürtje!... — kd —
