Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-21 / 248. szám

1977. október 21. KÉPÚJSÁG 3 Panaszok a postára Olvasók és kézbesítők A« olvasó rendszeresen és naponta kéri az újságot Nem könnyű feladat olyan embereket találni, akik nem átmeneti, hanem állandó fog­lalkozásuknak tekintik a kéz­besítői munkát. Ahol csak átmenetileg töltötték be e fontos munkakört — ott rendszeresek a reklamációk. Az utóbbi időben egyre több olyan levél érkezett a szerkesztőségünk címére, amelyben a kézbesítés ellen emelnek — jogosan — kifo­gást. Szekszárdon, az Alkotmány utcában az előfizetők szep­tember 7-én, majd utána szeptember 10-én kaptak új­ságot. Utána egy ideig „szü­netelt” a kézbesítés. Hasonló volt a helyzet a Honvéd ut­cában is. Nem csoda, ha az itt élő emberek felháboro­dottan kérdezték: „Meddig tart még ez az újsághiány?! A befizetett újságok árát ho­gyan téríti vissza a posta? Mi nem tíz-tizenöt napos új­ságokat kérünk, mert az új­ságot olvasni szoktuk és nem csomagolásra használni. Az említett tíz nap elég lett vol­na arra, hogy a posta hirde­tést közöljön: kézbesítőt ke­res, de elnézést is kérhetett volna az előfizetőktől.” Szűcs György nyugdíjas, OT-P-revizor a Honvéd utcai előfizetők nevében írt: „Ami­óta Szamosújvári Rudolf hírlapkézbesítő abbahagyta kerületünkben a kézbesítést, csak akkor kapjuk meg a hírlapot, a képes újságokat, ha elmegyünk érte a postára, jóllehet az újságok árát elő­re beszedték. Nem tartható fenn ez az állapot, hogy na­ponta több száz előfizető za­rándokoljon a postára, ha a megszokott és előre kifizetett újságjait olvasni akarja...” Kovács Lajosné, Alkot­mány utcai lakos leveléből idézünk: .^Körülbelül 20—25 éven keresztül kézbesített a mi utcánkban Csordás Já­nos. Addig a mi utcánknak semmi problémája nem volt a postával. Augusztus végé­től azonban nem Csordás Já­nos kézbesít. Azóta az Alkot­mány utcai előfizetők nem is igen olvasnak napi- és heti­lapot. Azóta körülbelül abar- madik újságkihordó járja az utcánkat, hol adva, hol nem adva újságot az előfizetők­nek. Nem tudom mi késztet­te a postát arra, hogy Csor­dás Jánostól elvegye az új­ságkihordást, ugyanis a leve­leket továbbra is ő hozza. Mi nagyon megszoktuk ezt a na­gyon pontos, munkáját sze­rető embert. A hírlaposztá­lyon semmi biztatót nem mondanak, azt mondták csak, addig nem változik a hely­zet, amíg nem jelentkezik valaki újságkihordónak. Ez­után csak egy dolog foglal­koztat. Akkor miért nem hir­deti meg ezt az állást a pos­ta?!” Pap János, a szekszárdi posta hivatalvezetője így nyilatkozott: — Munkaerő hiányában már hosszabb ideje kézbesí­tési problémákkal küzd pos­tahivatalunk. A város fejlő­désével a hírlapok kézbesíté­se mellett az egyéb postai küldemények kézbesítését is csak nagy nehézségek árán tudjuk biztosítani. A szak­mai képzettséget és nagyobb gyakorlatot követelő postai anyag kézbesítésének biztosí­tása érdekében a korábDi kézbesítőkörzeteket össze­vontuk. A munka így megnö­vekedett, a hírlapok kézbesí­tését az egyesített kézbesítők már nem tudják ellátni. így volt ez azokon a helyeken is, ahonnan a reklamációk, pa­naszok érkeztek. E területek egy részén Csordás János kézbesített korábban min­dent. A szükségszerű átszer­vezéssel egyidőben a hírla­pok kézbesítésére napi négy- órai elfoglaltsággal hírlap- kézbesítőket állítottunk be. így volt ez a jelzett terüle­ten is. A munkavállaló azon­ban két hét után — augusz­tus végén — felmondott. Is­mételt átszervezéssel szep­tember 1-től 7-ig biztosítani tudtuk a hírlapok kézbesíté­sét. Ekkor viszont megbete­gedett a kézbesítő. Újabb kézbesítőt vettünk fel, aki a betanítás napján visszalé­pett. Mind a hírlap-, mind az egyesített kézbesítőkkel meg­kíséreltem az anyag külön fordulóban történő kézbesí­tését, külön díjazással. A Vasvári utca kézbesítését vállalta el az egyik szaktárs­nő, a többi részen nem tud­tuk a kézbesítést biztosítani. Tény, hogy a panaszolt körzetben szeptember 8. és 19. között a hírlapok kézbe­sítését rendszertelenül vé­geztük, különösen, ami a na­pilapokat illeti. A heti- és egyéb lapok kézbesítését, ha késve is, de megoldottuk. Szeptember 20-tól új dolgozó beállításával a rendszeres, naponkénti kézbesítést bizto­sítottuk. Az elmaradt lapok díját visszatérítjük. Többen kifogásolták, hogy a munkakört nem hirdettük. A kézbesítői munkakörök betöltésére a Tolna megyei Népújság július 30—31-i szá­mában hirdetést közölt. (Az említett körzetben nem jú­liusban, hanem szeptember­ben voltak problémák a kéz­besítéssel! — a szerk.), vala­mint a városi tanács illetékes szervét is megkerestük, hogy irányítsanak hozzánk mun­kaerőt. A jelentkezettek kö­zül foglalkoztattunk a terü­leten három új munkavál­lalót, de rövid idő után mindegyik megszüntette munkaviszonyát. Függetlenül attól, hogy a panaszolt terü­leten a kézbesítés jelenleg megoldott, ismételten hirdet­jük a munkakört. Felvettük a kapcsolatot a Tanítóképző Főiskolával is, hogy — hasonlóan más városokhoz — az ott tanuló diákokkal meg­oldjuk jelenleg fennálló hír­lapkézbesítési problémáin­kat. Egy körzetben tehát ismét rendben kézbesítik a lapo­kat. Elismerjük, hogy nem könnyű feladat biztosítani a mindennapi, pontos hírlap­kézbesítést De egy tény — a postának ez kötelessége. És e kötelességet nemcsak azért kell teljesítenie, mert az elő­fizetők fizetnek a szolgáltatá­sért, hanem azért is, mert a postásokon is, a kézbesítő­kön is múlik: lépést tudnak-e tartani az olvasók a napi po­litikai eseményekkel. E gondolatokkal zártuk volna e cikket, ha nem jön közbe valami. Egy levél, ez­úttal Tolnáról. Rusznák Já­nos, Tolna. Babits Utca 24. szám alatti olvasónk kérdez­te: „Mit tegyünk annak ér­dekében, hogy az újságot rendesen megkapjuk. Ma, 16-án, vasárnap este van, de még nem ért ide a vasárnapi újság. A múlt vasárnapit is csak kedden kézbesítették. Hónapok óta előfordul, hogy elmarad hol az egyik, hol a másik újság...” (Sz. J.) Dunaföldvár, Gyönk Kimenni a zöldbe - Szekszárdon Befejezték a vetést A dunaföldvári „Virágzó” Mg. Termelőszövetkezet nö­vénytermesztési főágazatá­nak dolgozói a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett felajánlás teljesítése­ként a tervezett október 25-e előtt október 19-én az őszi vetési munkákat be­fejezte. Elvetettek 16 hektár őszi takarmánykeveréket, líil hektár őszi árpát és 840 hektár őszi búzát. Befeje­zéshez közeledik a főveté- ső kukorica betakarítása is. Az 1000 hektáros terület­ből eddig 700 hektárral vé­geztek a kombájnok. A dunaföldváriakhoz ha­sonlóan a mai napon Gyön- kön, a Petőfi Tsz tábláin is fejejezik az őszi kalá­szosok vetését. A szövetkezet vetőbrigádja az idén 1000 hektáron végzett időben a vetéssel. . Itt a jövő héten fejezik be a kukorica be­takarítását. — st — Jól szerepeltek a megyeiek Országos fejőversenyt rendeztek a Héki Állami Gazdaságban, ahol a me­gyei verseny két győztese, Studer Ferenc, a nagymá- nyoki Gábor Áron Terme­lőszövetkezet és Dohoczki István, a faddi Lenin Ter­melőszövetkezet fiatal te­henésze vett részt. Az or­szágos versenyen a két megyei versenyző az élme­zőnyben végzett. Amikor ezeknek a sorok­nak az írója tizennégy év­vel ezelőtt először tette be lábát Szekszárdra, el volt bűvölve attól, hogy milyen szép platánfasoron juthat be a vasútállomásról, föld­szintes, falusias házak mel­lett. A Sétakerten kívül, akkoriban csak a volt Sör­kertben lehetett annyira- amennyire „zöldben” helyet foglalni, és ha valaki nem restellt kimenni a Csörgére, ahová akkoriban még érde­mes volt. (Remélhetőleg rö­videsen ismét az lesz!) A fasor változatlanul szép, az akkori földszintes házak éppúgy eltűntek, mint a Sörkert, viszont változott sok más. Egyebek közt ezzel is foglalkozott legutóbb a vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottsága, mint egy olyan té­makör részével, mely be­látható időn belül tanács­ülés elé kerül. Szekszárdon az összehan­golt zöldterületi tervezés 1969-ben kezdődött. Ekkor készült el a város zöldöve­zetének tanulmányterve, melyben összehangolták a környezetvédelmi felada­tokat és a fásítással egybe­kötött komplex tájrendezést. Jelenleg az ötéves fásítási terv mintegy húszhektár­nyi erdőre vonatkozik a Kálvária-oldalon, a Boty- tyán-hegyen, Kerél hegyen, Baranya-völgyben és a Csö- tönyi-völgyben. Ennek a munkának erózió elleni vé­delmi jelentősége is van. Túlnyomó részét az erdé­szet végzi, a városi tanács­ra 3,3 hektár telepítése há­rul. A belső zöldterületek — parkok — létrehozása és gondozása a városi tanács költségvetési üzemének fel­adata. A számok örvende­tes változásról vallanak: 1965-ben 79 ezer négyzet- méter, 1970-ben 182 ezer négyzetméter, 1976-ban 212 ezer négyzetméter volt a város összes parkterülete. A legnagyobb és leginkább közérdeklődést keltő válto­zást jövőre minden bizony­nyal a megyei pártbizott­ság és a művelődési köz­pont közötti terület végle­ges rendezése hozza majd, ahová Varga Imre szobrász- művész — lapunkban ta­vasszal már ismertetett — szoborkompozíciója ' kerül. A város zöldterületének fon­tos része a most már ké­nyelmesen megközelíthető Sötétvölgy, a tóval és a tótól nyugatra fokozatosan ide telepítendő 50 hektáros arborétummal. O. I. A luxus mindenekelőtt az-------------- átlag társadalmi fo gyasztás határán bukkan fel. Ott, ahol az átlagpolgár számára többnyire bezárul a kapu az anyagi élvezetek előtt; egyszerűen azért, mert vásárlóereje, életmódja, élet­vitele megálljt parancsol. Ezért mindig külön mérle­geli., ha mégis e határ .túllé­pésére vállalkozik. És joggal -teszi ezt, hiszen a tette „nagy luxus” volt a részéről, mint­egy vétek önmaga ellen. Az egyén, szemben állva az áru­világ kínálatával, így maga szabályozza realizálható ■szükségleteinek a körét, illet­ve kielégítésének mikéntjét. A ‘tételezett határ mögött azonban a kizártak képzele­tében ott a luxusban élők és luxusifogyasztók szűkebb- szélesebb .tábora, amelyik vagy a beleszületettség ter­mészetességével és gondta- lanságávál, vagy pedig az „újgazdagok” felsőbbrendű­ség-tudatával húzza meg ma­ga is a határt. Tudatukban a helyzet státusszimbólum­má, az elfog Iáit pozíció kül­ső jelképévé változik, amely mintegy értékmérőiként ta­golja környezetének ilyetén Borsosait az élet kiesebb partjára. * iDe hát — mondhatnánk — mindez „jelenségszféra”, merő szubjektivitás. Van-e a luxusnak objektívebb meg­határozottsága, lehetságes-e tárgyilagosabb definíció? Bi­zonyára igen, noha. minden rögzítés veszélyekkel jár, ha tárgyak megnevezéséig kí­vánom ‘teljesíteni. Hiszen például a gépkocsi számíthat luxusnak sokak szemében még, de luxus-e önmagában, mintegy társadalmi általá­nosságban? Tíz-tizenöt évvel ezelőtt erre egyértelműen „igennel” lehetett volna vá­laszolni, ma azonban határ­eset. Inkább a „márka”, a kocsitípus jelenthet luxust, de egyre kevésbé a gépkocsi, mint olyan. Az utóbbi leg­feljebb — s íme, még egy bonyolítható tényező! — a társadalom számára, amely adott fejlettségi szintjén túl nagy gondot vállal magára, értékrendszerét is beleértve, a magángépkocsizás „társa­dalmasításával”. (Más kér­dés, tehetett volna-e egye­bet?) Ám nyitva hagyva az utóbbi kérdést, annyi bizo­nyos, hogy a luxus csak rö­vid időszakokra köthető meghatározott tárgyak köré­hez, mert a társadalmi ter­melés növekedésével, az adott használati eszköz álta- 1 ános h o zzáférh etősé g é.v el elveszíti kivételességének azt a nimbuszát, amelyet ritka­sága, 'különössége, finomsá­ga váltott ki. Mindebből azonban egye­------------------ lőre még csak na gyon sovány bölcsességre futhatja. Eszerint -luxus -min­dig volt és mindig -lesz, mert mindig fellép a .tömegcikk mellett a minőségi ritkaság, mint a luxus forrása. S való­ban, ez egyúttal objektívnek is tűnik, mert a társadalom term élők ap acit ás ónak s z í n - vonalából eléggé értelmez­hetően adódik ez a lehetőség. Mégis, inkább csak a lu­xusképződés, a társadalmilag sakkal összetettebb luxus létrejöttének általános- felté­teléhez és lehetőségéhez ju­tottunk el, mintsem konkrét magyarázatáig. Ez a feltétel ugyanis még nem, ad -felele­tet azokra a konkrét for­mákra és problémákra, ame­lyekben megjelenik, illetve amelyeket a 'luxusjelenség felvet. Hiszen végül is csu­pán arról van szó, hogy a ‘társadalom a közvetlen lét­fenntartási , szükségletek fe­letti 'teljesítményre képes. Azt azonban nem mondja meg, hogy ez a többlet mi­lyen mértékben és módon kapcsolódik össze a .társa­dalmi itömegf ogy ászt áss al. .Ehhez a működő társadalmi rendszerek vizsgálata szük­séges. Eljutunk .tehát az áru­termelés, mindenekelőtt a-zoriban a -tőkés áruterme­lés mechanizmusainak a -probl émá j á hoz. Az árutermelő mechaniz­musok szabadjára engedése mellett -ugyanis a fogyasztás ■bővítése a ‘társadalmi -réteg­ződés megnövekedésével párosul, azaz, megnö-veked­nek — ahogy Marx írja — azok a társadalmi rétegek, amelyék a luxustermékek fo­gyasztóivá válnak. A fo­gyasztás mesterkélt formái alakulnak ki. a társadalmi 'Pazarlás szervezett gazdasá­gi képződményei biztosítják a kereslet bővítéséi, a tőke értékesülését. Ezzel a folya­mattal párhuzamosan azon­ban alapvető és döntő fon­tosságú társadalmi szükség­letek maradnak kielégítet­lenül a széles tömegek vo­natkozásában, A lakáshely­zet, a tömegközlekedés, a szolgáltatás minősége messze elmarad a társadalom telje- s ít őképes'sé gének 1 e h e tős égé i - ■tői. .Mindez ma már az úgy­nevezett „fogyasztói társa­dalmak” problémájaként .je­lenik meg és éleződik ki, nemcsak 'belül, hanem a vi­lág s-zegény részeinek nyo­morával szemben -is. Ma már otlt faiunk, hogy--------------- -a tőkés országok is arra -kényszerülnek, hogy bizonyos területeket kivon­janak a tőkés profitérdek közvetlen befolyása alól és állami- támogatással fejlesz- szenek. „Az élet minőségé­nek” meghirdetett program­ja azonban ugyancsak aka­dozik a tőkeérdek hatalmá­val és kényszerítő erejével szemben. .A szocializmus azért je­lent új formát a tömeg- fogyasztás és a luxus vonat­kozásában is, mert a tőkés viszonyok felszámolásával a 'tömé gf o'g y as zt ás minőségi kielégítésének, illetve elsőd­legességének az esélyei nagy mértékben megnőnek. A tár­sadalmi .rendelkezés megnö­vekedett hatalma ezt ugyanis minden eddiginél inkább le­hetővé, sőt kötelezővé is te­szi. 'Mindamellett az is vilá­gos azonban, hogy ez sem egy automatikus folyamat, hanem rendkívüli erőfeszí­téseket igénylő munka. Nem- szakítható el ugyanis a gaz­daság mindenkori helyzeté­től és fejlettségétől, a -társa­dalom érdekviszonyaiban ma még objektíve működő ellentmondásoktól, a társa­dalmi- demokrácia és ellen­őrzés nemegyszer hiányos mechanizmusaitól, s minden­nek negatív tudati és- maga­tartásbeli következményeitől sem. A luxus tehát újra és újra -megjelenhet, anélkül azonban, hogy tartósan a szegénység és a luxus kettős t á rs adatmi feth al mozód ás á­ban rögződhetne meg. Éppen ezért bizonyára azoknak van igazuk, akik a szocializmusban nem is a luxust tartják veszélynek, hanem a fogyasztói struktú­ra ellentmondásos és pazar­lást okozó vonásaira hívják fel a figyelmet. Ha valaki­nek például nincs lehetősége normális lakást vásárolnia, gépkocsira vagy víkendhá-z- ra költhet! a pénzét, anél­kül, hogy alapvető szükség­lete, a normális lakás meg­szerzése lehetőségként me­rülne fel számára. A kielégü- tetlenül hagyott alapszük­ségleten túl így azonban ki­bontakozik a luxus „álvilá­ga”, mégpedig — ahogy Koz­ma Ferenc írja Jólét — szo­cialista- módon- című könyvé­ben — a szocialista életmód rovására. Mindezeknek aprobié­------------------------ maknaik a feloldása nagy erőfeszíté­seket igénylő társadalmi fel­adat. A szolgáltatás, a lakás­ügy, az isko'laügy, a közle­kedés ezért bizonyulnak ál­landóan napirenden lévő problémáknak. De az is bi­zonyos, hogy „nagy luxus” lenne, ha nem ezt tennénk. HÜbVEhY ISTVÁN Postás, újságok nélkül A fasor változatlanul szép

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents