Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-21 / 248. szám

A Iépújság 1977. október 21. A közművelődés kérdései Vitapartner a film Éililelűílieai a társadalmi forgalmazás A közművelődés egyik kulcskérdése a szellemi igénytelenség elleni harc. Harc? Szelíd csatározásról van szó, hiszen az eszközül használható módszerek egyi­két — származzon az okta­tás. szabadidő-eltöltés. a művészet területéről — sem lehet fegyverként alkalmaz­ni. 'Nagyon fontos viszont a lehetőségek és tennivalók pontos számbavétele, tudo­mányos alaposságú megter­vezése. Mindez a közművelődés egyik-területén megtörtént. A -Balázs Béla stúdió film-gyár­tási, forgalmazási és közmű­velődési kutatócsoportja a Népművelési Intézettel közö­sen kidolgozta a filmek tár­sadalmi forgalmazásának megyei modellkísérletét, és azt hamarosan próba alá is vetik Veszprém és Komárom megyében. Ezzel a közléssel még nem sokat mondtunk el az akció lényegéről, sőt, a már hasz­nálatossá vált ..társadalmi forgalmazás” egyenesen fél­revezető elnevezés. Az em­ber úgy vélné, hogy olyan filmforgalmazást jelent, ame­lyet -társadalmi munkában bonyolítanak le. NE CSAK NÉZZÜK Nem erről van szó. A „tár­sadalmi” jelző a filmek és a nézők találkozásának jelle­gét határozza meg. Azaz: eb­ben a forgalmazási formá­ban nem a szórakozni kívánó nézőt keresik, hanem a be­fogadót — társadalmi lény mivoltában. A vetítés legtöbbször ház­hoz megy: iskolába, művelő­dési ház klubjába, vitakör­be, munkásklubba. (És ter­mészetesen bármilyen más közösségbe, életkortól és fog­lalkozástól függetlenül.) A cél gondolkozásra, beszélge­tésre ösztönözni, segíteni az embert meglévő ismereteinek feldolgozásában, kedvet -kel­teni újak megszerzésére, el­igazítani a világ dolgaiban. A dokumentum-, rövid- és játékfilmek, amelyeket eb­ben a -rendszerben kölcsö­nöznek és vetítenek majd, jól -ismertek a közönség előtt. De -nem eléggé [hasz­nálták fel eddig a bennük rejlő lehetőséget a felsorolt célokra.-Az új forgalmazási forma alapvető ■ meghatározója a tudatosság: míg a moziban történő vetítésikor, de még a film klub okban is- alkalom­szerű a film és a néző talál­kozása, itt minden esetben olyan film- jut el, olyan kö­zönséghez, amelyeknek bizo­nyos a1 kapcsolódási- lehető­sége egymással. PÉLDÁUL A BOLDOGSÁG Csá-nyi .Miklósnak a- Balázs Béla-stúdióban-, 11968-ban ké­szített filmje, a Boldogság nem ismeretlen a nézők -előtt, a televízió is vetítette. Ezt a filmet is kölcsönzi -majd a kísérlet során a társadalmi forgalmazás. Míg a -Boldogság a maga ki lenepe rcny.i vetítése idejé­vel a televízió műsorában szin-te csak villanásnak -tűnt, addig ipéldául egy KI'SZ- ala-ps-zervezet-ben vagy ifjú­sági klubban tökéletesen, al­kalmas kiindulópont néhány fontos -kérdés megvitatáséra.-A két -szerkezeti egységből álló film először egy hagyo­mányos falusi lakodalmat mutat be, majd fél év múl­va visszatér az ifjú pár ott­honába, hogy ábrázolja bol­dogságuk mibenlétét és kel­lékeit. A szinte sűrítetten kispol­gári létforma pontos rajzát a rendező „-felülről” szemlé­li, érezhető viszolygással. A filmen való vitatkozást így sokszor nemcsak a -látottak, hanem ez a fajta látásmód is -táplálja. De nem -is ez a lényeg, ha­nem hogy a film kapcsán elemezhető mindennapjaink értékrendje és életformája, a jellemző eszmék, ideálok és tárgy-iasulásuk, a szokások jelenléte és bírál-hatósága, életcél és vegetálás kérdése, az ábrázolt 'létforma jövője is. HITELESSÉG lAz iskolák és a művelődé­si házak számára évente ál­lítanak élő filmajánló kiad­vány o-ka-t, amelyek láttán azt -hihetjük, -hogy rendkívüli választéka van azoknak a filmék-nek, amelyek a társa­dalmiság feltételének is meg­felelnek. iA kutatócsoport tapaszta­latai -nem ezt bizonyítják. Az ajánlott filmek jó része vagy a szórakoztatás funkcióját keresi, vagy szinte gyermek­deden didaktikus, vagy a leg­rosszabb esetben — egyene­sen elavult, téves ismerete­ket közöl. Azok a filmek, amelyeket ezek a katalógusok ajánla­nak — és amelyeket a me­gyei film-tárak tartanak — a társadalmi forgalmazás cél­jára alkalmatlanok. A társadalmi forgalmazás­ra szánt filmeket a sajátos szempont szerint kell össze­válogatni és -m-eg-t ererbten i annak a feltételét is, hogy bánki szám-ára hozzáférhe­tőek- Hegyenek. iA megfelelő filmek száma ma -még kevés. A legfonto­sabb szempont a hitelesség, a társadalom valódi és ak­tuális problémáinak feltárá­sa. iA szigorú szűrőn — amit nemcsak a -kísérlet irányítói, -hanem a benne -részt vevő nézők tettek azzá — .megle­pően -kevés film jutott át. Ez -azonban már a film­gyártás problémája. IA két 'megyében szerzett tapasztalatok döntik el, hogy -mikor, milyen formában ta­lálkoznak majd az érdeklő­dő közösségek a társadalmi forgalmazás filmjeivel. Jó lenne, ha a várakozási idő nem nyúlna hosszúra. VIRÁG F. É. Kiállítás az úttörőházban A közelmúltban kiállítás nyílt a szekszárdi úttörőház­ban, Tolna megyei népi esz­közökből, népi ruhákból. A szőttesek, az edények, a szo­badíszek és egyéb használati tárgyak és a lemezről szóló népi muzsika sajátos hangu­latot teremt. A kiállítást G. Vámos Mária múzeológus ál­lította össze. 17-ig a kiállítás­nak mintegy 1300 látogatója volt, többségében az iskolák­ból. A csoportosan érkező is­kolásoknak előadást is tartot­tak Tolna -megye népművé­szetéről. Ősi városok vonzása A Bulgáriába látogató tu­ristáknak sok, múltat idéző élményt nyújtanak az ősi bolgár városok. Elsők közt említhetjük az ország középkori fővárosát, Veliiko Tirnovót. Miben áll az ősi város varázsa? Szép a fekvése, az óvárosa, a Varo­sa, olyan mint egy múzeum. Sziklára kapaszkodó apró-há­zai -mintha sasok fészkei len­nének. A város három domb­ján valaha erődítmény állott. A Cárevec-dombon volt az egykori főváros központi pa­lotasora, a bolgár pátriárkák székhelye. A Trapesica-dom- bon — erős kőfalakkal körül­véve — a bojárok laktak, a harmadik a Szveta Gorá­don) b pedig a művészeti is­kolák központja volt. Az ásatások során napvi­lágra , kerültek a város rom­jai, a trónterem, az udvari templom és egy XIV. száza­di uralkodói kripta. Bulgária híres történelmi települése a Balkán-hegység keleti lejtőin épült Kötél is. A városka 1545-ben keletke­zett. erdők között, völgykat­lanban — innen kapta a ne­vét is: Kötél, vagyis katlan. Az ősi városra ma egyetlen városnegyed emlékeztet, amely túlélte az 1894-es nagy tűzvészt. A XVIII—XIX. szá­zadban igen híresek voltak a koteli asszonyok kézzel szőtt szőnyegei, takarói. Ezek az osztrák, magyar, cseh. olasz, francia piacokon is ismertek és keresettek voltak. Itt szü­letett többek között a bol­gár felvilágosodás nagy alak­ja, az új bolgár nyomtatott írás megalapítója, Vracsansz- ki. 17. Párizs-ban sem mérsékelte magát a költő. Ezzel újabb okot szolgáltatott a Léda és a közte lévő fe­szültségre. Alig írt. Versei hat héten át hiányoztak a Nyugatból. Rossz helyzetéről beszámolt a Berlinben időző Hatványnak, mire a báró ezt válaszolta neki: „Nagyon töröm a fejemet, hogy mit jelent a leveled, s mindenféle megfordul az agyambah. Az első — nincsen pénze. Ne nevess ki, hátha igazam van. És ha igazam van — írd meg. A második: baj van a nővel. Mein Gott — ezen nem tudok segíteni. A har­madik: úgy érzi, nem szeretik eléggé. Lehet __, de eg y kicsit Ady személyén, sok szeszélyén is múlik, ha nincs másképp. Verseidben úri, nagystílű az ön­érzeted — személyedben kicsinyes, hisztérikus és ne­hezen kezelhető”. 1910 február végén küldte Adynak ezt a levelet Hatvány, s a helyzet a rákövetkező hetekben sem változott. Kissé talajt vesztetten sodródott egyik ör­vényből a másikba. Mivel Párizs nem hozott meg­oldást, május derekán csalódottan visszatért Buda­pestre. Talán jól tette, mert zaklatottsága valame­lyest csillapodott. Itthon tudhatta Bölöni Györgyöt, s egy másik közeli barátiját, Kábos [Edét. Sokat pajtás- kodtak együtt, s a füstös, levegőtlen kocsmák, kávé­házak helyett a városligetbe jártak, a Gundel elődjé­hez, Wampetics zöldvendéglőjébe. Gyakran hazaruc­cant Érmiindszentre is. Mindent egybevetve, úgy-ahogy kiegyensúlyozta magát, dolgozott, szaporodtak a köl­temények a Minden titkok versei című kötetéhez. Léda érezte, komoly a veszélye annak, hogy el­veszítheti Adyt. Ez az asszony nemcsak okos, nemcsak művelt volt, hanem .tele vulkanikus szenvedélyekkel is. Félelmetesen tudott küzdeni a szerelméért. 1910 nyarán váratlanul Pesten termett, hogy ne engedje tovább távolodni magától a költőt. Találkozásuk rosz- szul végződött, Ady nem lágyult el, Léda különben is megviselt idegállapota tovább romlott, gyógyításra szo­rult, az Olasz fasorban volt Grünwald szanatóriumban kezeltette magát. A betegség belátóbbá tette Adyt, iparkodott figyelmes és tapintatos lenni, csak azt nem ígérte meg, hogy Léda elképzelése szerint fog élni. Civakodásaik folytatódtak, Léda heves féltékenységi je­leneteket rendezett a szanatóriumban is, ahol naponta látogatta a költő. Az ismétlődő perpatvarok Ady ideg­állapotán is sokat rontottak, ezért menekülni akart Budapestről. Kapós ürügyet szolgáltatott erre, hogy öccse és annak felesége a Magas-Tátrában, Ö-Tátra- füreden üdült. Július utolsó hetében utánuk utazott. A maga nyugalmát kereste, ezért nem Ó-Tátrafüreden, hanem az attól néhány kilométerre lévő Csorba­tónál szállt meg. Komolyan foglalkoztatta a szakítás szándéka, ám még erősnek bizonyult a kötés. Szerette Lédát, ha menekült előle, akkor is. Naponta jöttek a hírmondó levelek Léda állapotáról a Magas-Tátrába. Bölöni a maga lelki alkatának megfelelően szolid, békítő, bajt elsimító modorban fogalmazott, Szüts Dezső viszont szellemes-gonosz kotnyelességgel kuszálta össze még jobban az amúgy is zűrzavaros helyzetet. Adynak még a Magas-Tátra is közel volt Budapesthez, semmi hírt nem akart megtudni a Grünwald-szanatóriumból, ezért váratlanul Debrecenbe utazott, ahol Oláh Gábor és más helybéli barátok társaságában kiadósat mulatott. Még a Hortobágyon, a hídi csárdában is megfordult, pedig mi sem állt tőle távolabb, mint az akkoriban alaposan elkoptatott pusztai romantika. Nyugtalansá­ga hamar továbbűzte Debrecenből. Érmindszenten kö­tött ki, ahol mindig a legbiztosabb menedékre lelt, de itthon épp a biztonság nyugalma, a szellemi elszigetelt­ség kibírhatatlansága fojtogatta. Neki nyüzsgés, ka­vargás, városban lelhető izgalmak kellettek. Addig- addig menekült örvénylő kedélyével Léda elől, hogy szeptember elején visszatért hozzá. Elcsendesedtek, megbékültek, legalább egy időre. Léda elhagyta a sza­natóriumot, Berta húgához, a Koronaherceg — ma Petőfi Sándor — utca 6-ba költözött, ahol húgának elegáns kalapszalonja volt. Október 20-án annyi vias- kodás után mégiscsak megnyugodva tért vissza Pá­rizsba. A túlhajszolt életről ezt követően sem tudott le­mondani Ady. Sokat köszönhetett Brüll Bertának: a Koronaherceg utcai lakás biztos ménekévé vált, ké­nyelmes, rokoni gondoskodás vette körül. Telefon is volt a lakásban, innen tartott kapcsolatot barátaival és a szerkesztőségekkel, elsősorba a Nyugattal és a Sajtótörténeti ritkaság: ü legterjedelmesebb magyar újság Sajtótörténeti ritkaság ér­tékű újságpéldány került elő Szekszárdon, 312 oldalas terjedelmével alighanem a legvastagabb magyar újság. A Független Magyarország című lap Budapesten megje­lent 1906. március 15., csü­törtöki számáról van szó. A március 15-i dátum még in­dokolná a valamivel nagyobb terjedelmet, de se a 48-as nagy napnak, se Kossuth ugyancsak március hónapban (1894. március 20-án) történt halálának nem lévén semmi­lyen kerek számú évforduló­ja, nem ez volt a mammut- méret igazi oka. Hetvenegy évvel ezelőtt Magyarország a kiegyezést követő idők leg­nagyobb belpolitikai válságá­tól szenvedett. Ekkor pró­bálta az uralkodó királyi pa­ranccsal az országra erősza­kolni báró Fejérváry Géza testőrparancsnok úgynevezett „darabontkormányát”. A 312 oldalas, színes műmellék­letekkel is díszített újság ki­adására az összehasonlítás adott okot, az 1848-as és az 1906-os március közt. ami mai felfogásunk szerint leg­alább is vakmerő, de akkor jól kiaknázható volt. Az új­ság — melynek írói közt Kos­suth Ferenc, Apponyi Albert, Wlassics Gyula mellett ott ' van a századelő magyar bel­politikai és tudományos éle­tének minden jelentős alakja — fontos kortörténeti és saj­tótörténeti dokumentum. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének könyvtárába kerül, ahol már gyűjtik egy belátható időn belül megren­dezendő sajtó történeti kiállí­tás alapanyagát. (ordas) Éjszakai szanatórium Sikondán, a Nehézipari Minisztérium bányászati utókeze­lő és éjjeli szanatóriumában évente 1500—1600 bányász kap kórházi kezelést. A szanatóriumban — a bent fekvő, tehát táppénzes betegek mellett — munkaképes, de orvo­si ellátást igénylő bányászokat is gyógyítanak az éjsza­kai szanatóriumban. Képünkön: gerinc- és izületi bántai- makban szenvedő betegek gyógyítása a fürdőben. (MTI-fotó — Bajkor József felvétele — KS) Népszavával. Rossz fogaival sokat bajlódott, nélkülöz­hetetlenné vált az alaposabb kezelés. Rettegett a fizi­kai fájdalmaktól, de szerencsére az éppoly kitűnő ba­rát, mint amilyen ügyes fogorvos Madzsar Józsefre bízhatta magát. Épp a fogsor reparálása miatt kény­szerült gyakori szobafogságra. Gyomorbántalmak miatt ,is szenvedett. Hiába tett meg érte mindent Brüll Berta, egészségileg megint leromlott, emiatt hosszabb pihenő­re hazautazott Érmindszentre. Részben az elzártság ellensúlyozására, részben a tényleges teendők miatt sűrű, sokfelé ágazó levelezést folytatott. A tényleges teendők legfontosabbika a Min­den titkok versei új kötetének [küszöbönálló megje­lenése volt. [Izgatott levélváltásokra adott Okot a rész­letek tisztázása. Ady a bizalmatlanságig aggályos volt köteteinek sajtó alá rendezésekor. Izgatta minden semmiség, mert azt akarta, hogy kötetei küllemre is •tökéletesek legyenek. Az efféle, szeszélyekbe hajló igé­nyeit soha nem tudták kielégíteni. Ezúttal is szinte dühödten panaszolta el kifogásait a kötet küllemét illetően. „A Nyugat tekintetes kiadóhivatalának. Budapest. Kedves Uraim, megszégyenítve és meggyalázva kaptam legújabb ver­seskönyvemet. így megcsúfolni valamit csak akarattal lehet. Hitvány, ízléstelen, rongy, tele sajtóhibákkal még a címekben és dedikálásokban is. Én rá se tudok nézni, nem vállalom, utálom. Azonban mint minden új könyvemből ebből is kérek egy szép puha fekete bőrkötést, lehetőleg gyorsan. Végtelenül bánt ez a lekicsinylés ez a megcsúfolás. Egyébként is csupa in­dolenciát látok. A jegy, a vasúti jegy dolgában semmit sem írnak. Pedig alá kellene írnom a fényképeket, ha ugyan ki nem akarnak hagyni. Az új Nyugatot sem küldték. Küldjék el, s küldjék el a két legutolsó Nyugat-számot a Koronaherceg utca 6. sz. alá Mile. Gilberte részére is. A Tanulmányok-füzetet karácsony után majd fönn összeállítom. Az új Nyugat számba írni fogok valamit, bár beteg vagyok, s undorodom ön­magámtól, s a Nyugattól egyaránt. Szerető üdvözlettel Ady Endre. Ér-Szentkirály, 1910. dec. 20.” (Folytatjuk) g'.'UJ-I.U 11 J..II.1M-ÍM--------­A holnap elébe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents