Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-19 / 246. szám

1977. október 19. Képújság 3 Százhatvan gyerek otthona Segítenek a környező gazdaságok Amikor báró Kornfeld Móric apósától, Weiss Manf- rédtól nászajándékba kapta az iregszemcsei kastélyt, de­hogy gondolt arra, hogy a gyönyörű klasszicista épület falai között egyszer köz­célokat szolgáló intézmény kap otthont. Pedig 1952 óta a kastélyban kisegítő iskola és nevelőotthon működik. Jelenleg az ott tanuló 182 gyerek használja a kastély termeit éppúgy, mint a több mint tizenöt holdas parkot. A gyerekek közül százhat- vanan kapnak diákotthoni elhelyezést, huszonketten pe­dig Regszemcséről és környé­kéről járnak be az intézetbe. Valamennyien Tolna me­gyeiek. Az általános iskolák­ban a tanulásban — szelle­mi fejletlenség, vagy egyéb okok miatt — elmaradó ta­nulók kerülnek ide. Szak­képzett gyógypedagógusok keze alatt folytatják a tanu­lást. Közülük kilencven­egyen állami gondozottak. * Az intézet egyik volt nö­vendéke D. Jancsi, könnyes szemmel állított be az igaz­gatói irodába: — őszintén mondja meg igazgató bácsi, tényleg elme­beteg vagyok? — kérdezte. Kiszler József, aki húsz éve igazgatja a kisegítő is­kolát, magához vonta a fel­nőtté cseperedett volt tanít­vány fejét. — Miért lennél az Jancsi­kám? Elvégezted a nyolca­dik osztályt, szakmád van, jelenleg katonai szolgálatot teljesítesz, és ha nem is mondtad, tudom, hogy meny­asszonyod is van már. De­hogy vagy te elmebeteg! D. Jancsi a rossz körül­ményei, ingerszegény kör­nyezete miatt elmaradó gye­rekek közé tartozott. Beke­rülve a kisegítő iskolába, a szakszerű gyógypedagógiai munka meghozta nála gyü­mölcsét. Évveszteség nélkül végezte el a nyolc osztályt, majd munka mellett a „ren­des” általános iskola két utolsó osztályát — mivel a kisegítő iskolai bizonyítvány a hat általános iskolai vég­zettséggel egyenértékű. Szel­lemi képességeinek hiányta­lan voltát mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy al­kalmas a katonai szolgálatra. A történetet felidézve Kiszler József mondja: — Sok gyerek kerül hoz­zánk olyan is, aki nem szel­lemi fogyatékos. Retardált gyerekek, akik valami miatt elmaradnák a tanulásban. Pedig ha velük az átlagnál lényegesen többet foglalkoz­nának, talán tudnák tartani a lépést társaikkal is, az ál­talános iskolában. Igaz, a mai, nagy létszámú általá­nos iskolai osztályaink mel­lett a többletfoglalkozásra nincsenek lehetőségeik a pe­dagógusoknak. Ezért javasol­tam a közelmúltban, hogy a különösen elmaradt, de nem szellemi fogyatékos gyere­kekkel a pedagógusok dél­utánonként, heti hat órában — külön bérért — foglalkoz­zanak. így elkerülhető lenne az, hogy jelenleg nem tu­dunk minden kisegítő okta­tásra javasolt gyereket fo­gadni. * Kiszler József a kisegítő- iskolái oktatás terén orszá­gos tekintéllyel bír. Nemrég járt Svédországban tanul­mányúton, ahol a gyógy­pedagógiai munkát tanulmá­nyozta. A közeljövőben az NDX-ba megy hasonló céllal. Svédországban nem tesz­nek különbséget a tanulók között — mondja. — Az az elv, hogy a tanításban min­denkit szükségleteinek meg­felelő mértékben kell segíte­ni. A szellemileg kis mér­tékben fogyatékos, vagy el­maradt gyerekek is bent ül­nek a többiek között az osz­tályban. Azok pedig, akik valamiből — például mate­matikából — nem tudják a lépést tartani, kiemelik és a gyógypedagógusok, orvo­sok külön foglalkoznak ve­lük. Nálunk is lehetne ezt a módszert alkalmazni, ha minden nagyobb általános iskolában foglalkoztatnánk néhány gyógypedagógust. Igaz, ez többletköltséggel jár­na, de még mindig olcsóbb lenne, mint a kisegítő isko­lákat és nevelőotthonokat fenntartani. * Nem tudom mennyi tuda­tosság volt abban, hogy a kiszolgálóegységeket, a kony­hát, a raktárakat, a gazda­sági irodákat a kastély va­lamikori cselédszárnyába te­lepítették, a gyerekek pedig a rrferványlépcsős, faragott, kőkandallós „úri” szárnyban laknak. Mindenesetre az el­helyezkedés szimbolikusnak is felfogható, hiszen itt min­den a gyerekeknek, a gyere­kekért van. Az intézet minden felnőtt dolgozója értük munkálko­dik. Az állami támogatás mellett jelentős segítséget kapnak a Fomádi Állami Gazdaságtól, a helyi tsz-től, a kísérleti intézettől és a község vezetésétől. A gazda­sági egységekkel egyébként cserepatronáló kapcsolatuk van. Az őszi szezonmunkák idején a gyerekek segítenek a termés betakarításában a tsz-nél és a gazdaságoknál is. Viszont az intézet apróbb •felújítási, javítási munkáit a tsz vagy a gazdaság szakem­berei mindig soron kívül, bérmentesen végzik el. * Nem nehéz elképzelni, hogy az intézetben dolgozó gyer­mekfelügyelőknek, gyógype­dagógusoknak mennyivel ne­hezebb a helyzetük más isko­lákban dolgozó pedagógusok­nál. A szellemileg elmara­dott, sokszor túlkoros rend­bontókat megfékezni, tanű- lásra bírni komoly feladat. Bár az intézet vezetése, álla­munk mindent megtesz, hogy helyzetüket könnyítse. A kastély parkjában tizenegy szolgálati lakás van a peda­gógusoknak és sokan a pe- dagóguskölcsönt felhasználva építkeznek a községben. így a korábbi fluktuáció az utóbbi években csökkent. A nevelőtestületből négyen ké­pesítés nélküliek. Rájuk a tanító munka melletti tanu­lás még nagyobb terheket ró. Mégis, az évről évre kikerü­lő gyermekek bizonyítják a kisegítő iskolában, vagy a nevelőotthonban dolgozó pe­dagógusok eredményes mun­káját. Pedig a nevelés érde­kében felhasználható maka- renkói fegyvertáruk nekik sem bővebb, mint bármely pedagógusé. TAMÄSI JÁNOS Tanácsok és tanácstagok: A bölcskeiek 48 tanács­tagjának idei közhasznú te­vékenységét legegyszerűb­ben egy hosszú utcanévsor felsorolásával lehetne jel­lemezni : Vasút utca, Bethlen ut­ca, Akácfa utca, Hársfa utca, Baracsi út, Kreskai utca, Damjanich utca és a Rákóczi utca egy része. Mindezekben összesen 2350 folyóméter járdát készítet­tek, m ami igazán nem cse­kély teljesítmény. További 1800 méter hosszan kohó­salakot terítettek szét, tehát ennyivel több községi út, ha nem is pormentes, de mindenesetre sármentes. A munkákat szervezni kellett, a helyben lakókat rábeszél­ni a közös tevékenységre és természetesen a jó pél­dával személyesen is elől járni. Ez a tanácstagok legalább hatvan százaléka esetében — ez a tanácselnök becs­lése — példamutatóan meg­történt. Neveket felesleges lenne idézni, mert akié ki­maradna a sorból, az joggal sérelmezhetné. Egyetlen ki­vétellel, akiről sajnos már múlt időben lehet csak be­szélni. Nemrégen temették a 77 éves Hoffer Ernő bá­csit, aki .1950 óta volt a községi tanács tagja és mindvégig, magas kora el­lenére is a legaktívabbak közé tartozott. Az életkoroknál egyéb­ként érdemes megállni egy percre. Rövid írásokból álló sorozatunk anyagának ösz- szeállítása közben egyre in­kább úgy tűnik, hogy nem­csak Bölcskén. A tanácsta­gok többségének életkora 40—45 év. Kétségtelenül életerős, már tapasztalat­tal rendelkező emberek, mégis az az érzés ébred, hogy a tanácstagok között a , kelleténél kevesebben vannak a fiatalok. Mindezt természetesen a bölcskeiek- nek kell megítélniük — a legközelebbi választások előtt. O. I. Kincs és veszedelem: a víz Nagytakarítás a Dunában. Az Árvíz- és Belvízvédel­mi Központi Szervezet búvárai eltávolítják az óbudai sziget melletti Duna-szakaszból azokat a százéves cö­löpöket, amelyeket egykor a jégzajlás elleni védeke­zésként helyeztek a folyóba. A víz minden élet böl­csője. A természet pótolha­tatlan, nélkülözhetetlen ajándéka. A legdrágább kincse, a legkészségesebb segítőtársa, de egyben nagy veszedelem is. A folyók megszelidítése, igába kény­szerítése, az emberi kultú­ra legnagyszerűbb eredmé­nyei közé tartozik. Hiszen víz nélkül nincs ipar, nincs mezőgazdaság, nincs élet. Talán ezért van, hogy a múlt század nagyszabású, lenyűgöző ármentesítési, vízrendezési munkáit, má­sodik honfoglalásként szok­ták emlegetni. És mégis, az egész országot átfogó víz­ügyi szolgálat erőfeszítései­re csak árvíz idején figyel az ország. Most nincsen árvízveszély. Jut egy kis idő az ered­ményekről beszélni. Hazánkban a felszabadu­lás után, a népgazdaság vízfelhasználása egy mil­liárd köbméter volt éven­te, ez ma már közel hat- milljárd. Vizeink területé­nek védelme, folyóink sza­bályozása tehát létérde­künk. A feladat nagyságá­nak szemléltetésére álljon itt néhány adat. Az ipar naponta közel nyolcmillió köbméter vizet bocsát ki és ebből 2,3 millió köbméter szennyezetten kerül a fo­lyókba, tavakba. 1960 óta műszaki, gazdasági, hatósá­gi intézkedések egész sora őrködik vizeink tisztasága felett. Jórészt ezeknek kö­szönhető, hogy némileg csökkent a szennyeződések üteme. A íolyamszabályozás fej­lődésének eredménye, hogy ma már az összes folyók hosszának 45 százaléka sza­bályozott, s partjaikon a védvonal hossza 4200 kilo­méter hosszúságú. A tölté­sek erősítésére az utolsó 10 év alatt több mint hat- núlliárd forintot költöttünk. S még így is, még ma is olykor szorongva hallgatjuk a vízállásjelentéseket a ta­vaszi felmelegedés, gyors olvadások idején. S aggo­dalmunk nem túlzott, hi­szen hazánk területének közel 25 százaléka árterü­leten van, s lakóinak fele is itt él. Legnagyobb ipari településeink, legsűrűbben lakott városaink: Szeged, Győr, Szolnok, a főváros egy része is az árvizek által ve­szélyeztetett területeken fekszik. Az Országos Vízügyi Hi­vatal a legmodernebb technikai eszközök: vízügyi telefonvonalak, URH-rádió- hálózat, repülőgépek, tv- kamerák, képtávírók segít­ségével, az érintett minisz­tériumokkal együttműköd­ve, ma már többnyire ered­ményesen veszi fel a harcot az áradó folyók ellen. Az előző tervidőszak során a gátakba 24 millió köbméter földet építettek be, a leg­veszélyesebb szakaszokra vízzáró résfal került. A töltéserősítésekkel egyidő- ben, gátőrtelepek, védelmi központok, bekötőutak, te­lefonvonalak épültek. Az OVH szakemberei 60 különféle nemzetközi szer­vezet munkájában is részt vesznek. Hiszen az eredmé­nyes víz- és árvízvédelem nemzetközi együttműködés nélkül lehetetlen. A védelmi szolgálat kötelékébe közel 50 ezer ember tartozik, te­vékenységükkel 400 milliárd forintnyi nemzeti vagyont védenek. Dogossy Katalin Nemcsak viselik a cipőt alaha régen a cipészek — természetesen kizá­Y rólag férfiak — nap­hosszat ültek kis mű­helyükben a bőrök, szege­csek és apró szerszámok kö­zött. Mai utódaik — mint tudjuk — nagy teljesítmé­nyű gépek, modern szalag- rendszerek mellett végzik munkájukat. Fejlődött a technika, s változtak a szak­ma művelői is. A Bonyhádi Cipőgyár dolgozóinak töMo mint hetven százaléka nő, mégpedig zömében fiatal lány és asszony. Ezek a nők elsődlegesen nem viselői, ha­nem készítői a bel- és kül­földi piacokon egyaránt ke­resett termékeknek. A cipőgyári nők helyzeté­ről Tréber Tibor igazgatóval, Simon Istvánné megbízott párttitkárral, Antal Gézával, a szakszervezeti bizottság titkárával, Gőcze Etelka KISZ-titkárral, és Kovács Mihálynéval, a szakszervezet nőfelelősével beszélgettünk. Ugyanakkor a különböző üzemrészekben szót váltot­tunk a fiatalabb és az idő­sebb nemzedékhez tartozó asszonyokkal. is. Az általuk elmondottakból kerekedik ki az alábbi összkép. A Bonyhádi Cipőgyár a napokban ünnepelte fennál­lásának 60. évfordulóját, melyről egy hétig tartó, gaz­dag programmal emlékeztek meg. A sokrétűség, a széles körű tevékenységre való tö­rekvés azonban nem csupán az ünnepnapok velejárója, a hétköznapoknak úgyszintén jellemzője Bonyhádon. A dol­gozók munkájukon túlme­nően is kötődnek a gyárhoz, s ebben nem kis szerep jut a nőknek. A KISZ-tagök mintegy 55 —60 százalékát teszik ki a nők, ez az arány a pártta­goknál 35—40 százalék, de képviselteti magát a „gyen­gébb nem” a gyár Ifjú Gár­da-szakaszában is. A KISZ- fiatalok főleg a sportban nyújtanak kiemelkedőt, mind a tömegsportot, mind a ver­senyszerű sportolást tekint­ve. Idei éves akcióprogram­juk az „Edzett ifjúságért” mozgalom keretében zajlik. A szórakozáshoz, pihenéshez, művelődéshez szükséges fel­tételek szintén adottak, s a lányok, asszonyok élnek is a lehetőséggel. Az Ifjú Botond- klubban gyakoriak a rendez­vények, fotó-, bélyeggyűjtő- és színjátszó-szakkörök mű­ködnek, a téli hónapokban pedig szabás-varrás tanfolya­mon vehetnek részt az ér­deklődők. Évről évre emel­kedik a szakszervezeti könyv­tár olvasóinak száma, és a vállalati könyvterjesztők 105—110 százalékra teljesítik tervüket. A könyvterjesztők töbosége nő... A Babits Mihály Megyei Művelődési Központ színházi előadásaira bérletet válthat­nak a dolgozók, akiket leg­többször be is szállítanak Szekszárdra. A továbbtanul­ni szándékozók tanulmányi szerződést köthetnek a gyár­ral, az órák miatt kieső mun­kaidőre átlagbért kapnak. .Hogy milyen mértékű a ta­nulási kedv, azt talán leg­jobban Lenner Viktorné pél­dája bizonyítja, aki 1958 óta dolgozik a Bonyhádi Cipő- gyárUan, s jelenleg a több­szörösen kitüntetett József Attila szocialista brigádnak helyettes vezetője. Először az általános iskola 7—8. osztá­lyát fejezte be, majd elvé­gezte a szákmásítót, végül a marxista—leninista középis­kolát. A dolgozók és családtagjaik üdültetéséről a szakszervezet gondoskodik, s a tervek sze­rint a jövőben bővítik a ke­retszámot. A nagycsaládoso­kat és az egyedülálló nőket tanszersegéllyel, valamint kedvezményes árú ebéddel segítik. Az üzemi étkezést a kismamák és a nyugdíjasok is igénybe vehetik. Egy gyár, egy közösség éle­tében örömök, eredmények és megoldásra váró felada­tok egyaránt akadnak. A Bonyhádi Cipőgyár dolgozói­nak körülbelül 80 százaléka számít törzsgárdatagnak, vagyis rendelkezik legalább ötéves munkaviszonnyal. A munkaerő-vándorlás nem kis mértékben a gyermekgondo­zási segélyre menő kisma­mák és a bejáró nők sajátos helyzetéitől fakad. Pillanat­nyilag 450 körüli a gyes-en lévő fiatalasszonyok száma, a környező falvakból bejáró­ké pedig 500 körül van. A kismamákkal rendszeres a gvár kapcsolata, legutóbb e hó elején tartottak kismama- találkozót. Előfordul azon­ban, hogy a kismama nem tér vissza munkahelyére, az utazgató nő pedig otthonához közelebb talál munkalehető­séget. A kettő persze kom­binálódik, legelőbb a bejáró kismama válik ki a kollektí­váitól'. A gyár vezetősége igyekszik megoldást találni, a vállalati óvodában minden jelentkezőt tudnak fogadni, az anyukák pedig úgyneve­zett kismamakor formájá­ban, reggel fél nyolckor kez­dik a munkát, így nem kell a kicsiket korán fölkelteniük. int a fentiekből kivi­M láglik, a nőpolitikát a Bonyhádi Cipőgyárban a helyi követelmé­nyeknek megfelelően gyako­rolják. A gyakorlat sikere azonban az érintetteken, a nődolgozók cselekvőkészsé­gén, tenni akarásán, vállalko­zó szellemén is múlik. KOVÁCS MÁRIA \ 1 reg szemcse

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents