Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-18 / 245. szám

1977. október 18. Kiváló jelzés - huszonegyezer terméken 70-es évek elején a Szovjetunió a nyers­vas, az acél, a kőolaj, a cement, a traktor, a műtrágya és még sok más termék gyártásának mennyi­ségét tekintve első helyre került a világon. A minőség terén azonban az eredmé­nyek szerényebbek marad­tak. Manapság más a helyzet, s a minőség érthető módon előtérbe került a Szovjet­unióban is. Nemcsak a kül­földi, de a belföldi piacon ás megnőttek a fogyasztási cik­kekkel szemben támasztott igények. Évről évre növek­szik az emberek jövedelme, szükség is van az áruválasz­ték növelésére. így a beszer­zési problémák a választék problémájává alakultak át — s ebben már a minőségé a döntő szó. A szocialista tervgazdálko­dás ezen a téren is jelentős előnyökkel rendelkezik. A gyártás és a felhasználás az egységes gazdasági szerkezet része és így kölcsönös össze­függésük lehetővé teszi a minőség színvonalának ter­vezését, úgy, hogy a ráfordí­tás összege a legalacsonyabb legyen. A Szovjetunióban a minő­ségvédelem egyik szerves ré­sze az állandóan megújított szabványrendszer. A Szovjetunióban jelenleg nincs olyan szabvány, amely tíz évnél régebbi lenne. A szabványok zömét az utóbbi öt-hat évben hagyták jóvá — rugalmasan alakítva ezeket a változó igényekhez. Ez a munka tette lehető­féle nyersanyag és bánya­ipari termék, valamint 700- féle közfogyasztási cikk mi­nőségét megjavítsák. A gyakorlat szerint a szov­jet vállalatok termékei há­romféle minősítést kaphat­nak: kiváló, első és másod- osztályú áruk. Mit eredményez ez a mi­nősítés ? Először is minden ágazat és vállalat számára egyfor­ma a minősítési rendszer, objektívebben ítélhető meg a termék. Lehetővé válik ez­által a gazdasági ösztönzők hatékonyabb kihasználása. Azok a vállalatok, amelyek „Kiváló áru” jelzéssel ellá­tott termékeket gyártanak, számos anyagi előnyhöz, je­lentős nyereségtöbblethez jutnak. Az iparvállalatok a IX. ötéves terv óta tervfel­adatokat kapnak, hogy nö­veljék a kiemelkedő minősé­gű termékek részarányát. Hazánknak első számú gaz­dasági partnere a Szovjet­unió. És hogy ez mennyire így van, azt ma már nem­csak a mindenki által jól ismert ipari-mezőgazdasági kapcsolataink jelzik, hanem a mindennapok során a fo­gyasztó is találkozik ezzel megyénk bármelyik kereske­delmi üzletében, boltjában is. A megyei Népbolt Válla­lat igazgatóhelyettesét, Hor­váth Jánost kérdeztük meg arról, mi jellemzi azokat a fogyasztói cikkeket, amelyek a Szovjetunióból kerültek üzleteinkbe, boltjainkba. Elmondotta, hogy az el­belföldi áruválaszték kibőví­tésében. Bizonyságként álljon itt a száraz statisztika helyett egy rövid felsorolás a teljesség igénye nélkül. Vajon milyen ma megyénk boltjaiban a Szovjetunióból érkező áruk kínálata? íme a felsorolás: híradás- technikai termékek közül: három fajta hordozható tv, tizenkét különböző típusú táska- és zsebrádió, mosó­gépek, porszívók, hűtőgépek. Jó néhány háztartási elekt­romos cikk, így például va­saló, villanyborotva, kávé­őrlő, főzőlap, légnedvesítő, sttf. A közvetlen jármű- választékhoz is hozzájárul­nak a szovjet importból származó termékek. Ilyenek a különböző motorkerékpá­rok, mopedek, segédmoto­rok, kerékpárok, stb. Egyéb háztartási felszere­lések, a varrógépektől a fürdőkádakig, a különböző kéziszerszámok széles vá­lasztékáig. A Szovjetunió néhány jel­legzetes szovjet itallal, kon­zervfélével is hozzájárul a magyarországi fogyasztói vá­laszték kiszélesítéséhez. Ezenkívül csak a megyé­ben mintegy egymillió­kétszázezer forint értékben jó minőségű szovjet szoba­bútort értékesítenek. Negyvenféle szovjet gye­rekjáték közül válogathatnak az üzletek „apróbb” vásárlói. fenti felsorolásból ki­tűnik, hogy ma már egy egyszerű vásárló­kosárral a karunkon is vé, hogy több mint 1900-féle gépipari és műszeripari gyártmány, 1400-féle vegyes­ipari, kőolajipari és cellu­lóz-papíripari termék, 1400­múlt évek során egyre több minőségileg kifogástalan, szovjet importból származó különféle fogyasztási cikk segíti a kereskedelmet, a meggyőződhetünk arról, hogy milyen hasznos a Szovjet­unióval való együttműködé­sünk, a mélyülő, szélesedő kereskedelmi kapcsolataink. Hasznos, gyümölcsöző munka két napon át ;V. " '»:■ / Szekszárdon tartották a TIT országos mezőgazdasági és élelmezésügyi vándorgyűlését Az elmúlt hét végén a megyeszékhely rangos ese­ménynek volt színhelye. A Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat mezőgazdasági és élelmezésügyi választmányának VII, országos vándorgyűlését ren­dezték meg a Babits Mihály Megyei Művelődési Köz­pontban. A kétnapos rendezvény mintegy kétszáz résztvevő­jét, akik az ország külön­böző részéből érkeztek Tol­na megye székhelyére, dr. Szabópál Antal, a Tolna me­gyei Tanács elnöke köszön­tötte. Az országos vándorgyűlé­sen képviseltették magukat az ágazati szakszervezetek, a területi tsz-szövetségek, az állami gazdaságok fő­osztályai, a megyei taná­csok, rangos termelőüzemek és kutatóintézetek, valamint természetesen a megyei TIT-szervezetek vezető szakemberei. Az első napi tanácskozás­ról szólva ki kell emelnünk dr. Soós Gábor mezőgazda- sági és élelmezésügyi állam­titkárnak, a TIT alelnöké- nek a műszaki-tudományos eredmények mezőgazdaság­beli, élelmiszeriparbeli és erdőgazdálkodásbeli elter­jesztéséről tartott két és fél órás vitaindító előadását. A szakemberek körében is nagy visszhangot kivál­tott előadásában dr. Soós Gábor elmondotta, hogy az állami irányítás az eddig alkalmazott formákon kívül számtalan intézkedést foga­natosított a tudományos eredmények minél szélesebb körű és gyorsabb terjeszté­sére. így a kutatómunkában el­ért eredmények már foko­zottabban kerülnek fel- használásra az oktatásban és a továbbképzésben. A tudomány és a gyakor-, lat ma már gazdag fegyver­tárat vonultat fel az isme­retterjesztő munkában és van már mód okosan vá­lasztani ezek közül. Hamarosan kidolgozzák azt a feltételrendszert, amely biztosítja, hogy a tu­dományos eredmények al­kalmazásában élenjáró üze­mek tapasztalatait minél szélesebb körben, minél eredményesebben lehessen másutt is kamatoztatni. Különös jelentősége van e téren a viták és bemu­tatások módszereinek — ál­talában a gyakorlati for­mák alkalmazásának. A tu­domány fejlődésében, az új műszaki és biológiai vívmá­nyok alkalmazásában rejlő lehetőségek és tartalékok szinte kimeríthetetlenek. A vitaindítóban az állam­titkár hangsúlyozta, hogy mindez azonban csak akkor válik ténylegesen termelő­erővé, ha a közvetlen ter­melésben dolgozó munká­sok, szakemberek felkészül­ten, értő módon képesek al­kalmazásukra. A vitaindítót követően a tanácskozás első napján be­számoltak a különböző új műszaki-tudományos ered­mények Baranya és Tolna megyei felhasználásának tapasztalatairól. A vándorgyűlés második napján, szombaton Klencz- ner András, az Állami Gaz­daságok Központjának ve­zérigazgatója, a Magyar Ag­rártudományi Egyesület fő­titkára referátumában arról beszélt a megjelent agrár­szakembereknek, hogy to­vábbi fejlődésünk egyik tar­taléka lehet a hatásos fa­lusi agrár-ismeretterjesztés, a kiskert-tulajdonosok szak­mai lehetőségeinek segítése. Rámutatott arra, milyen fontos, hogy növekedjen az agrárszakemberek közéleti szerepe a műszaki-tudo­mányos ismeretterjesztés­ben. Dr. Lancz Endre igazgató főállatorvos, a TIT Fejér megyei elnöke hozzászólásá­ban hangsúlyozta, hogy a filmeken ábrázolt eltorzí­tott, „butykosos” magyar agrárértelmiség — nem lé­tezik. Az ilyesfajta beállí­tás gátolja az agrárértelmi­séget, hogy közéleti szerep­lésük során olyan fogadta­tásra találjanak — különö­sen a kisebb falukban, kö­zösségekben —, ami ered­ményes munkájuknak nél­külözhetetlen feltétele. Több hozzászóló annál na­gyobb elismeréssel nyilatko­zott a magyar rádió, a te­levízió, valamint a szak­sajtó ismeretterjesztő tevé­kenységéről. A vándorgyűlésen a szem­léltető szakmai ismeret- terjesztés követendő példá­jaként értékelték a megyé­ben készített és nemzetközi díjat nyert állategészség­ügyi filmet. A hozzászólók részéről javaslat hangzott el, a ma­gánkézben, különböző in­tézményeknél őrzött, jól hasznosítható szakmai is­meretterjesztő filmek, dia­filmek összegyűjtésére, le­másolására, közkinccsé téte­lére. Dr. Soós Gábor állam­titkár, a TIT alelnöke zár­szavában hangsúlyozta, hogy rendkívül gyümölcsö­zőnek tartja a kétnapos vándorgyűlést. A megyeszékhely jól vizs­gázott, gazdag, értékes szakmai és kulturális prog­ramot bitosítottak a ván­dorgyűlés résztvevőinek. A vándorgyűlés mindezen kívül jó alkalom volt ar­ra, hogy a megye az or­szág különböző részeiből ér­kezett szakemberek előtt bizonyítsa a mezőgazdaság eredményeit. Legközelebb Békés me­gyében, két év múlva ren­dezik meg a vándorgyűlést. Kakasdon 20 hektár répa betakarítása családi alapon megy öcsényben Fodor János és családja két holdon törte le a kukoricát Schaffer Henrik gépkocsi- vezető a kukorica leraká­sában is segít ben 80 ember dolgozik — ad tájékoztatást a párttitkár. A szárítónál Scáffer Henrik, a gépkocsi pilótája segít a szem lerakásánál. Sántha Ambrusné és Pintér Istvánné rakodóknak. Kakasdon 10 órakor főda­rabtörés miatt leállt a cukor­répakombájn. Egyelőre a gépkocsiknak van mit szállí­tani. A falu feletti hegyol­dalban a részes művelésű cu­korrépában legalább har­mincán dolgoznak. Itt talál­tuk Kelemen Ferenc termelő­szövetkezeti elnököt család­jával, ők is munkával töltöt­ték a vasárnapot. A részes művelés után egy mázsa cu­korrépa után 1,5 kilogramm cukrot kap a tag, meg ter­mészetesen munkanap jóvá­írást is. — Az őszi búzavetés egy- harmadát elvégeztük — mondja az elnök — a vető- szántással 80 százalékban ké­szen vagyunk. A talajelűké- szítés fele már kész, a mű­trágyaszórás ■ folyamatos. Dolgozóink több mint fele állt ma munkába — tájékoz­tat Kelemen Ferenc. 1977. október 16., vasárnap. A Nap kél 6.04 — nyugszik 16.55 órakor. Heti pihenőnap volt. Az ország egy része pi­hent. Nem történt szenzáció. A mezőgazdaságban dolgoz­tak az emberek. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Müller György A párttitkár az éjjel is dol­gozott Reggel hét órakor az őcsé- nyi határban már dolgozott egy csőtörő. A háztáji kuko­rica volt soron. Alig telt bele fél óra, a dűlőúton gya­logosan, biciklivel jöttek az emberek. Fodor János és családja ezen a napon azt tervezte, hogy két holdon be­takarítja a tengerit. Az idő nékik kedvezett, már reggel látszott, hogy kellemes, őszi napsütésben végezhetik munkájukat. Becsen a termelőszövetke­zet gépműhelyénél a portás mutatja az utat. — Arra mentek a gépek. Vetik a búzát. A széles, jó földes úton nyomukba ered­tünk. A sík táj, a friss szán­tások, a varjak voltak útitár­saink. Már töbü mint öt ki­lométert haladtunk, amikor találkoztunk Sípos Ferenccel, a pörbölyi traktorossal. A boronákat igazgatta. — Négyen vagyunk, a magágyelőkészítés a mun­kánk. A többiek ott vannak a fák mögött — mondja. Pár perc, s találkozunk a Szek­szárdi Állami Gazdaság dol­gozóival. Velemérevics Fe­renc és Kákonyi József John Deere-traktorral, Barna Sán­dor és kollégája MTZ 50-essel dolgozik. — Ma építkezni akartam apámnál, Bátmonostoron, de a jövő évi kenyér többet ér — mondja Velemérevics. Ká­konyi József délután a 10 zsáknyi háztáji kukoricáját töri meg, utána pihen. Va­sárnap délelőtt fejenként 10 holdnyi búzának készítik elp a talajt. Továbbmegyünk. A Sár­közi Egyetértés Termelőszö­vetkezet öt gépét nem. talál­juk Pörbölyön kötünk ki. A kocsmában vagy, ahogy a hivatalosan mondják, az ital­boltom már van forgalom. A központban egy házi kis traktor kukoricát hoz. Itt is dolgoznak. A következő állomás Mő- csény, a Völgység Népe kö­zös gazdaság. A szárítónál találkoztunk Szőcs Meny­hérttel a termelőszövetkezet pártalapszervezetének titká­rával. Az éjjel is dolgozott, még haza sem ment, kezdő­dött az újabb műszak. — Négy kombájn kukori­cát tör és négy ZIL hordja be a szemet. Közben a szántás is megy, Zsibriken három MTZ ugyancsak talajelőké­szítést végez, ugyanott négy gép búzát vet. Ezen a napon Cikón, Bátaapátiban, Mórá­gyon, Grábócon és Mőcsény­Sípos Ferenc a boronákat készíti elő Vasárnap a földeken

Next

/
Thumbnails
Contents