Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-16 / 244. szám
1977. október 16. “Képújság y Merre tereljük a nyájat? Soha nem leszünk blr- kahüsfogyas/to nép. nekünk a sertéshús, meg a marhahús pontosan megfelel. Vannak népek, amelyek viszont a birkát kedvelik, annak húsát fogyasztják, úgy mint mi keresztelők idején a rántott csirkét. A birkáié hús néha látható a mészárszékekben — van-e egyáltalán jogom a mostani húsboltokat mészárszéknek nevezni? — még szüretek idején sincs, hiszen a szüretesebéd pörkölt. jó erős. szaftos húsokból; leginkább vegyesen marhalábszár és sertéslapocka húsokból. A birkát ilyetén a szüretekből is kirekesztettük. Néha egy-egy pesti úton beszerezhet az ember fagyasztott. csúnya birkaelejét. vagy -hátulját, amely tiszta csont, mintha rászáritották volna azt: a kevéske húst is. ami a birkán leledzik. Ennyit a birkahúsról. No még annyit, hogy a pecsenyebárány .igen jó valuta, de ezt sem mii fogyasztjuk, hanem olaszok, görögök, berberek, németek, meg még a jó isten tudja micsoda népek. A pecsenyebirkát viszont itt, megyénkben is „megtermelik”. Nem mondom juhhúsnak, hiszen mindenki e földön birkahúst, birkapaprikást mond, írni viszont juhokat írunk. Most következő néhány ezer szó a juhokról szól. A mentiéi juhokról. A merinó juhok Spanyol- országból erednek, ott tenyésztették ki, főleg gyapjúhozamra. Azóta évtizedek elmúltak és a merinóira, a „tisztavérűre” nehezen lehet rátalálni, illetőleg ami van, az mind javított fajta. A meri nőit szeretik a gazdaságokban, mert nem nagy igényű, lehet gyapjúhozamát növelni — megfelelő keresztezésekkel — és ugyanakkor a hústermelése is kifogástalan, már amit egy gyapjus birkától el lehet várni. Tolna megyében a felszabadulás előtt jelentős magánjuhászatokban tartották a merinóit, de bőséges volt más fajtákból is. Napjainkban inkább a merinóit tenyésztik, ennek különféle javított fajait tartják, illetőleg ajánlják a gazdaságoknak. A juhászat évezredes tudomány, 'napjainkban azonban már nemcsak az ezüstgombos juhászok, hanem kutató tudósok, — orvosok, biológusok, genetikusok és még ki tudja felsorolni milyen szakágak képviselői — munkálkodnak a merinói juh jobbá tételén. Az a cél, hogy jól szaporodó, szép és bőséges gyapjút adó állományok kerüljenek a gazdaságokba — a törzstenyészetekből. Tolna megyében három jelentős merinói törzstenyészet van. A legjelentősebb talán a nagydorogi Üj Barázda Mezőgazdasági Termelőszövetkezeté, azután következik — nem rangsorolta senki, csupán a felsorolás adja ezt a sort — a paksi Dunamenti Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és a bogyiszlói Dunagyöngye Mező- gazdasági Termelőszövetkezet állománya. Az elmúlt hetekben a törzstenyészeteket megvizsgálták. Jelentős munka ez, hiszen a szemlétől függ — illetőleg az állománytól —, hogy a gazdaság nyájat törzstenyészetnek minősítik-e, ami azzal is együtt jár, hogy az anyaállatokért és a jerketoklyóért jó pénzt is lehet kapni, mint tenyész- anyag keresett az állatpiacon. Az Országos Állattenyésztési Felügyelőség szaiktisztvi- selője, Mauks Imre, a megyei 'felügyelőség két szakembere, Garai Antal és Csendes András voltak a bizottság tagjai, a helyi szövetkezeti vezetőkön kívül, illetőleg úgy, hogy amelyik téeszben vizsgálták az állományt, ott a másik szövetkezet szakemberei, mint bizottsági tagok részt vettek a munkában. A három szövetkezet törzs- állománya szép, megnyugtató a nyájak körül folyó munka. fis a termelési mutatók is azt igazolják, hogy helye van a merinóinak a Tolna megyei gazdaságokban. Persze nemcsak a terelgető tar- lásmóddal, hanem az istállózással is. Hiszen egész sor tartási technológiát nem lehet a legelőn alkalmazni, ehhez istálló — ákol kell, rendszeres, tudományos alapossággal kidolgozott takarmányozás, állategészségügyi munka, és fajtafenntartáá. Mindenekelőtt nézzük a számokat, ezek’ mit mondanak a megyei három gazdaság törzsállományáról: Évjárat .Ellett anyák száma Nyíró-, élősúly Utánpótlás jerketolyó jerkebárány B+1976 576 4,83 49 214 171 1977 540 4.83 49 152 245 P + 1976 1455 5,05 45 562 255 1977 1479 5.86 49 530 236 N-f 1976 595 6,22 50 418 — 1977 710 5.73 55 — 240 A merino korszerűsítését a mai igényekhez miinden gazdaságban elkezdték. Az NDK-ból hoztak be húsmeri- nó ko6ökat,. ezekkel javítják a meglévő anyák szaporulatát, húsarányát — azzal a céllal is, hogy több bárányt adjanak az utódok, gyakoribb legyen az ellés, kétévenként háromszor, vagy három- évenként ötször. Ez a gyorsított ellés azzal jár, hogy több törzsanyát adhatnak a gazdaságokba. A nagydorogi termelőszövetkezetben sikerrel folytatják az NDK-ból hozott kosokkal a kísérletet. Hasonlóak az eredmények Pakson is, az import húsme- rinó szaporítja az ellést, ugyanakkor a gyapjúhozam sem csökken, sőt a pecsenyebárányok jobban fejlődnek, ciót foglaljunk el. Ez egyetemleges érdek. Megyénkben a jelenlegi 38 721 anyajuh és összesen 69 480 juhállomány mellett még további százezer állat tartására volna lehetőség. A Hegyhát községeinek határaiban olyan területek „erdősülnek”, amelyek semmiképpen nem kívánatosak. Az akác, a sarjerdő úgy terjed, mintha vetnék. A birka ennek a legjobb megakadályozója. Az állat ugyanis nagyon szereti az akáclevelet, és a domboldalakon növő egyéb cserjét. Tehát vissza lehetne szorítani az erdő behatolását kultúr- területre a birkákkal, különösebb költség nélkül. Ugyanis nincs szükségünk annyi erdőre, mint amit most anszáz nap alatt elérik a kívánatos 30—40 kiló közötti súlyt. Bogyiszlón aszkánai félvér kosokat vittek a tenyésztésbe. Ezekkel az állatokkal az állomány gyapjúhozamát kívánják Inkább javítani, mint a merinók szaporodását. A bizottságok a termelő- szövetkezetek juhászati ágazatát jónak értékelték. A nagydorogi 'nyájat törzstenyészetnek jelölték, a paksi törzstenyészet-jelölt, a bogyiszlói törzstenyészet minősítést kapott. Lényegében összegeztük a három merinó- törzstenyészet helyzetét, csupán annyit jegyezzünk még meg, hogy mindhárom gazdaságban az állategészségügyi helyzet is megnyugtatóan jó. Ezek után nézzünk kissé körül, hogy merre iís tereljük tulajdonképpen a birkanyájat. Természetesen alábbi megállapításaink a témával kapcsolatban legalább annyira vitathatók, mint a jelenleg „forgalomban” lévő összes vélemény a juhtartásról az ágazat szerepéről a modem gazdaságban. Mindenekelőtt azt reméljük, a viták nyomán a népgazdasági érdek kerül előtérbe, az jelesen, hogy minél több nyersanyagot adjunk a hazai állományból a gyapjúfeldolgozó iparnak, ugyanakkor a minden mennyiséget felvevő pecse- nyebárány-piacon is jó pozínak tartunk nyilván. Van olyan község a Hegyhát vonulatában, ahol hat év alatt háromszáz hektár „új erdősülés” történt, a meglévő háromszáz hektár mellé. Min-“ den község határában van nagyon sok olyan dombos rész, ahol a birkát lehet csak leggazdaságosabban tartani. Erdőt ezeken a részeken nem szabad telepíteni, gyümölcsösre az éghajlati viszonyok nem megfelelőek. A sarj-akácosok olyan fát adnak öt-tíz év múltán, ami szinte csak a tűzre lenne jó. \ homokos tájakon termő akác jó ipari fának — nyersanyagnak, ahol ténylegesen nem lehet úgy birkát tartami, mint a dombos vidéken, jobban megterem az alföldi homokon, azon túl, hogy ott megköti a talajt, a környezet mikroklímáját kedvezően befolyásolja. Bonyhád körzetében, Kurd térségében, de még Tamási egyes vidékén is alkalmas területek kínálkoznak dombvidéki legelők kialakítására. Van megfelelő technika ahhoz, hogy ezeket a legelőket „karbantartsuk”. Például helikopterrel megoldható a gyep műtrágyázása. Ugyancsak repülőgépekkel lehetne a legelők felújítását elvégezni, amikor már olyan növények kerülnek nagy százalékban a gyep köA fésűs merinói 4,5—5 kiló gyapjút ad. ez 3—4 öltöny szövetéhez elegendő. zé, amely gazok gátolják a fejlődését és a jószágnak nem adnak táplálékot. Az ilyen hegyi-dombvidéki legelők szinte csak a kezdet kezdetén kívánnak nagyobb beruházást, későbbiek során a karbantartás költségét miinden gazdaság könnyen el tudná viselni. Milyen hasznosítású legyen a nyáj? Sök vita van erről is. Sokan esküdnek arra, hogy a birkát legjobb hús-tej-gyapjú hozamra tartani. Mások a gyapjú-tej vonalra mondanak minden jót, s vannak megszállottjai a pecsenyebáránynak is. A hármas hasznosítás nagy induló tőkét kíván, a gyapjú-tej szakosodás olcsóbb, de a jól jövedelmező pecsenyebárány- bólvankevesebb, a pecsenye- bárány - termelés kín á l'k ozi k a legkedvezőbbnek napjainkban. Páczik Zoltán, a megyei felügyelőség igazgatója úgy vélli, hogy a jelenlegi gyapjúhús hozamú állomány fejlesztése a kívánatos Hiszen az itthon megtermelt gyapjúért nem kell valutát adni, viszont a pecsenyebárányért kapunk kemény valutát, a dollár sokkal jobban kitermelhető birkából mint más állatokból. S nemcsak azért, mert az ISV kiváló programot kínál a gazdaságoknak, hanem mert pecsenyebárány- termelés majdnem hagyományos juhászkodással is elér-„ hető. Jövedelmezővé, kiváltképpen olyan értelemben, hogy a lehető legtöbb hasznot hozza az állomány, természetesen csak iparszerűen lehet tenni. Ehhéz pénz kell, az állam ad közepes lejáratú 'hitelt forgóalap feltöltésére. Tehát hajoljunk az ISV felé?! Megtehetjük, hiszen a programot készen kínálja, mindössze az AGROBER-t kell csak közbevonmi, hogy a programhoz megfelelő aklok- tejházak-elletők épüljenek, ugyanakkor a tartástechnológia is egy az egyben megvásárolható. Félve írom még ide, de a téma megkívánja, hogy a birka sokaknak nagy hasznot hoz. Tudok olyan „gazdáról”, akinek több tucat birkája legel valahol az Alföldön, maszek juhász gondozásában, s csak a jövedelemért utazik az ezüstgombos juhászhoz. Fel kell hagyni az „ezüstgombos juhászattal” — hallottam több szakembertől. Van olyan főállattenyésztő, aki azt mondja, hogy korszerű juhtelepére a régi gombosjuhászokat be sem engedné. A jövő itt, ezen ágazatban is a szakembereké. A juhtenyésztő szakmunkásképzés úgy tudom csak Gyomán folyik és ott is csak egy fiatalember, a gyönki Garam József képviseli színeinket, immár a második évfolyamon. A szakemberképzés Lengyelben megoldható volna. Ezt tehát vegyük le a napirendről. Elégedjünk meg annyival, hogy a megye mezőgazdasági szakmunkásképző bázisán vállalkoznának erre, ha a gazdaságok megfelelő létszámot tudnának adni. Ez mindösszesen szervezés kérdése. .. és a propagandáé. S itt siet segítségünkre — az újságnak — a modern juhászat — nem szükséges újat ajánlanunk. Az ISV-prog- ram kipróbált, megbízható egyik változata szerint 2500 anyaállományú juhászathoz tizennégy emberre van szükség. Az anyaállatokat külön, a jerketoklyókat, a jerkebárányokat és a pecsenyebárá- nyoka't külön-küilön akiokban lehet tartam, s az elletés is korszerűnek ígérkező, de a gyakorlatban még sok vitára ökot adó battériás módszerekkel. A munkát úgy lehet szervezni, mint másfajta állatokat tartó telepeken. Tehát van etető, ellető, egészségügyi felcser, és kihajtó, legeltető ember. A dolgozó a tecbnológia szerint abrakol, legeltet és gondoz. Nem kell az állatok mellett egész napot eltölteni — jó technológiával kialakult máris, hogy naponta hány órát szükséges legeltetni, hogyan, s miikor hajtsanak ki. A nagyüzemi-ipari állattartás tehát a juhászatban csupán elhatározás — meg pénz — kérdése. Mint mondottuk fentebb, a munkabeosztás lehetővé teszi, hogy a dolgozónak vasárnapja, szabad szombatja is legyen. S mondani sem kell, tisztességesen meg is kell őket fizetni. Annyit persze nem lehet munkabérre fordítani, mint amennyit évszázadok óta a részes juhászok kérnek: a nyírás után százalékot, legalább ötven anya tartását a közössel együtt. Ez meghaladhatja az évi másfél száz-kétszázezer forint jövedelmet is... Persze ez a gombos-juhászat út nemcsak ezért nem járható. Hanem az ISV-program és más korszerű tartási körülmények intenzív takarmányozást kívánnak. Nem úgy, hogy „majd harap a jószág magának hogy elteljen”-ala- pon kell a birkát tartani, hanem ha "több bárányt akarunk, sűrűbb ellést, több gyapjút és húst, akkor többet szükséges etetni, abrakolni. Van a dolgoknak persze más oldala is: hogyan lehet elérni a gyakoribb elletést. Ezen is túljutottak már szakkörökben, modern juhászotokban, annak ellenére, hogy irigyek-igáncsoskodók mindig akadnak. Többen nem tartják jónak például, hogy a berregést nyolc-tíz napra hozzák össze hormonok adagolásával, és idegenkednek a mesterséges megtermékenyítéstől. Holott a sertésnél, a szarvasmarhánál évek óta bizonyított tény, hogy a legjobb egyedek így, irányítva szaporíthatok. (Gondoljunk csak a tojóhibridekre!) Az állatok „letenyésztése” természetesen rövidebb idejű ilyen intenzív tartási módszerekkel. Az viszont tény, hogy a javított merinói állomány, éppen a törzstenyészetek bizonyítják, képes nagyobb szaporaságra, több gyapjúra, hosszú idő alatt. Az anyaállatok egyébként 10 napig vannak az elletés idején elzárva, majd a dekád után egy hónapig bárányaikkal vannak. Ezután választják el a bárányokat, amelyeket intenzív takarmányozásra fognak, hogy a száz nap alatt elérjék a kívánt 35—40 kilós súlyt. Egy kiló pecse- nyebárányért 52 forintot is lehet kapni! Egy anyától egy évben harminc-száz liter tejet, öt kiló gyapjút — á 80 forint — és egy bárányt számolva 1500—1800 forint tiszta -jövedelem elérhető. Az ISV jó sertéstenyésztési programja után a birica- ügyben is minden bizonnyal előrelépés történik a vállalkozó szellemű vezetőkkel rendelkező gazdaságokban. Úgy tudjuk, hogy a Lajta- hansági Állami Gazdaságban, és a Szolnoki Állami Gazdaságban, illetőleg Gyönkön, a Petőfi Mgtsz-ben valósítanak meg 2500 anyás juhászaiét a korszerű rendszerben. Az ISV-program szerint 2500 birka tartására 5—6 akol és négyszáz-hatszáz hektár domboldal — legelő — szükséges. Az állomány után az évi jövedelem jelentős és biztos — eleddig kihasználatlan, mezőgazdaságilag nem művelt területről. Kicsiny ország vagyunk. termőterületünk nem növelhető. A meglévő kallódót termelésbe állítani alapos okunk ván. a népgazdaság érdekét szem előtt tartaná enyhén szólva kötelességünk. Ha csak a csalitos- cseplészes erdőrészekre adjuk-tereljük a nyájat, milliókat nyerhetünk. Tereljük tehát a birkanyájat a milliók felé! PÁLKOVACS JENŐ Dijnyertes merinói kos, tenyésztési száma 3689. Elit osztályú I. osztályú II. osztályú N+ 78 165 379 P+ 47 108 399 B+ 30 70 412 + = Bogyiszló. Paks, Nagydorog. A részletes minősítés:
