Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-16 / 244. szám
> "rfiÉPÚJSÁG 1977. október 16. kérdése története I ódoSltották az 1971-ben hozott szövetkezeti törvényt, a hat év alatt bekövetkezett fejlődés retie szükségessé, hogy a jogszabályokat hozzáigazítsák az új helyzethez, körülményekhez, így' szolgálják a fejlődést. Módosultak az egyes ágazatokra vonatkozó törvényerejű rendeletek és az országos szövetségek is kiadták az ajánlásokat, mit javasolnak a szövetkezeteknek, miképp módosítsák alapszabályukat. Az ipari szövetkezetekben ez a munka már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. Mindenütt létrehozták a bizottságokat az alapszabály, valamint a belső szabályzatok módosításához szükséges javaslótok előkészítésére, a párt vezetőségek is állást foglaltak a változtatásokkal kapcsolatban, az elmúlt héten új állomáshoz érkezett ez a munka: ak- lívatanácskozásokon vitatják meg és egészítik ki a javaslatokat, hogy majd a közgyűlésen a szövetkezet sajátosságainak megfelelően lehessen „törvényerőre emelni” az alapszabályt és a belső szabályzatokat. A jogszabály ugyanis jó néhány kérdésben kötelező érvényű, — itt'nincs sok tennivaló — ám sok tekintetben a szövetkezeti kollektívára bízza, miként dönt, saját helyzetének, körülményeinek megfelelően. Például a törvény 15 főben határozza meg a szövetkezeti taglétszám alsó határát, de kimondja: a szövetkezet joga, hogy alapszaciál, ezen belül a munkahelyi demokratizmust.. Ezt célozzák többek között a malis a különböző kérdésekben olyan szinten döntenek, ahol azokat a legjobban ismerik és ahol az ilyen, vagy olyan meghatározásban a kollektíva érdekelt. Új intézmény lesz a szövetkezetekben a munkahelyi tanácskozások rendszere. Ezzel foglalkoztak a legtöbbet az előkészítés során és a múlt héten megkezdődött aktívatanácskozásokon is ez a fő téma. Szemben az eddig is rendszeres termelési tanácskozásokkal, a munkahelyi tanácskozásoknak jó néhány kérdésben döntési joguk lesz. (Ezek egy része kötelezően van előírva, másokat helyileg, a körülmények, sajátosságok figyelembevételével fogalmaznak meg és vesznek be az alapszabályba. A lényeg az, amit az egyik felszólaló hangsúlyozott: Másként beszél a munkásember, ha négyszázan hallgatják, mintha harmincán, vagy ötvenen, olyanok, akikkel kötetlenül együtt dolgozik. És szavának más lesz a hatása, eredménye is. Széles körű vita bontakozott ki az eddigi aktívaértekezleteken arról, hogy milyen kérdésekben legyen döntési és melyekben javaslattételi joga a munkahelyi tanácskozásnak. Van, ahol a munkarend meghatározását is — természetesen a törvényes kereteken belül — a munkahelyi tanácskozás döntési jogkörébe szándékoznak utalni. Vitatják azt is, hogy ki legyen a tanácskozás vezetője. A törvény azt írja elő, hogy egy évre kell megválasztani az erre alkalmas dolgozót. Félreértésre ad okot az a kettősség, ami már a héten is feltárult: Az OKISZ — nem kötelező — ajánlása az, hogy lehetőleg a munkahely vezetőjét válasszák meg. A nemrég, lezajlott országos tanfolyamon pedig arra figyelmeztette a részvevőket a szövetség egyik vezető munkatársa, hogy csak a legvégső esetben válasszák a munkabú lyában, tevékenységi körének, egyéb adottságainak megfelelően szabályozza ezt. Az egyik szövetkezetben a vezetőség javasolta, hogy az alsó határ száz fő legyen, mivel a náluk már meghonosított technológia, termékprofil kisebb létszámmal nem alkalmazható. A szövetkezet tagságának túlnyomó többsége nő. Ezért felesleges a külön nőbizottság, ezzel szemben válasszanak a vezetőségben nőfelelőst, aki a szövetkezeti bizottsággal együttműködve, eredményesen foglalkozhat a nődolgozók speciális problémáival. ,A törvény és a törvényerejű rendelet számos jogkört „kivesz” a közgyűlés hatás.- köréből és a küldöttgyűlésébe utalja. Ennek megfelelően módosítják az alapszabályt, részletesen megjelölve — a kötelező előírásokon is túlmenve, — mely kérdésekben döntsön a küldöttgyűlés. Az új jogszabályokat, illetve a módosításokat áthatja az a, XI. pártkongresszuson is kimondott követelmény, hogy szélesíteni, mélyíteni kell a szocialista demokráhelyi vezetőt a tanácskozás vezetőjévé. Az eddigi viták az utóbbi álláspontot Igazolják, hiszen ma érettebbek a munkások, mint akár öt, vagy tíz évvel ezelőtt és mindenütt találni akár több olyan szakmunkást is, aki alkalmas egy tanácskozás levezetésére. Az alapszabályban határozzák meg. a munkahelyi tanácskozások rendszerét, felépítését, hol, mely munkaterületen és összesen hány ilyen fórumot alakítsanak ki. Esetleg műszakonként külön is. A lényeg: ne legyen túl kicsi, de túl nagy létszámú sem. Volt, ahoj elcsúszott a vita a tanácskozás jogkörével kapcsólatban: főként arról beszéltek a felszólalók, hogy hogyan ossza majd el a tanácskozás a prémiumokat, jutalmakat, béremelést. Pedig ezeken a tanácskozásokon elsősorban a termelés problémáival kell majd foglalkozni. Érdemes lesz ezt a ta- núlsagot a következő napokban tartandó aktívaértekez- letektn figyelembe venni. HTryri emrégiben igen jelenN tős kérdésről tárgyalt, dr. Szigeth Ferencnek, -----a Szekszárdi Járásbíróság elnökének előterjesztése alapján, a szekszárdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A börtönből szabadultak utógondozása fontos társadalmi ügy, szocialista rendszerünk természetéből fakad, hogy mindent megtegyünk a megtévedt emberek újra- beilleszkedésének elősegítésére. A z 1975. évi 20. sz. törvényerejű rendelet 1976. január elsején lépett hatályba. A fentebb mondottakkal kapcsolatban fordultunk kérdéseinkkel a terület egyik legjobb isrnerőjéhez, dr. Szigeth Ferenc járásbírósági elnökhöz. — Kérem, vázolja a hivatalos pártfogó főbb feladatait és tekintse át: milyen a börtönből szabadultak utógondozása Szekszár- don. — A pártfogó-felügyelet alá helyezés azzal indul meg, hogy a büntetés-veg- rehajtási intézet a székhelye szerinti megyei bíróságnak javaslatot tesz az elítélt szabadulása előtt két hónappal. A bíróság az elkelt szabadulása előtt egy hónappal határoz a pártfogó-felügyelet kérdésében. Elrendelése esetén meghatározza annak tartamát, az elítélt kötelezettségeit, részére magatartási szabályokat állapít meg. A pártfogó-felügyelet ellátása a hivatásos pártfogó feladata. Ellenőrizni jogosult, hogy az ulógondozott kötelezettségeinek eleget tesz-e munkahelyén, és lakóhelyén milyen magatartást tanúsít, beszámoltatja életkörülményeiről. Az új szabályozás számolt azzal, hogy a pártfogói felügylettel járó feladatokat kizárólag a hivatásos pártfogó nem képes ellátni, ezért a törvényerejű rendelet módot ad társadalmi pártfogók közreműködésére. Olyan önként vállalkozó, közmegbecsülésben álló személy lehet társadalmi pártfogó, akit a tanács szak- igazgatási szerve és munkahelye javasol e feladat ellátására. A társadalmi pártfogó faladatát a munkahelyi közösség is elláthatja. A társadalmi pártfogót a hivatásos pártfogó bízza meg. A pártfogó-feladattal összefüggő tennivalók ellátása során a pártfogó rendszeres kapcsolatot tart az utógondozottal. őt nehézségei áthidalásában segíti, munkahelyén és lakóhelyén ellenőrizheti. A bíróság pártfogó-fel- ^ügyelet alá helyezi azt a szabadságvesztés-büntetésből szabaduló személyt, akit szigorított őrizetből bocsátottak el; aki kitiltás hatálya alatt áll; akivel szemben az újabb bűnelkövetés megelőzése érdekében kötelező magatartási szabályok előírására és felügyeletre van szükség. A hivatásos pártfogó megszervezte az utógondozottakkal foglalkozó vállalatok, szövetkezetek, valamint a társadalmi pártfogók hálózatát. Szekszárdon negyven munkahely és az ott működő hetven társadalmi pártfogó látja el ezeket a feladatokat. A múlt évben és az idén 22 utógondozottal foglalkozott, illetve foglalkozik ma is a megyei bírósági hivatásos pártfogó. Ebből tíz személyt pártfogófelügyelet alá helyezett, ti- zenketten segtíségben részesülnek. A pártfogó-felügyelet alá helyezettek különböző vállalatoknál dolgoznak, ahol társadalmi pártfogók látják el a közvetlen felügyeletet. A társadalmi pártfogó a munkahelyen ellenőrzést végző hivatásos pártfogónak beszámol az utógondozott munkahelyi magatartásáró.l, s általános véleményt mond személyiségéről. A hivatásos pártfogó e vélemény alapján teszi meg a szükséges intézkedéseket. Az utógondozott pedig az ilyen ellenőrzések alkalmával előadhatja kérelmeit. E kérelmek sokrétűek, az élet minden területére vonatkoznak. Például: anyasági segély folyósítása méltányosságból, szociális kölcsön, szociális segély iránti kérelem, munkahely biztosítása, lakásprobléma megoldására irányuló kérelem, jogi kérdésekben való felvilágosítást stb. Az utógondozási munka eredményes. Még akkor is, ha vannak visszaesők. Anélkül, hogy számokat említenék, a jelenlegi utógondozottjaink túlnyomó többsége dolgozik, állandó munkaviszonya van. Többieknél már meg is szüntettük az utógondozást. Vannak tízéves szabadságvesztést is kitöltött utógondozottjaink, akiknek munkájára szabadulásuk óta a legcsekélyebb panasz sem érkezett. Sajnos, visszaesők is akadnak, velük szemben — természetesen — a törvény szigorával járunk el. A Szekszárdon letelepedett tíz félti evelet es közül nyolc munkájával, életével kapcsolatban semmi kifogás sem merült föl, míg két személlyel ismét kénytelenek voltunk foglalkozni. Ez az arány — megítélésünk szerint — nem rossz. Persze azt szeretnénk elérni, hogy egyáltalán ne legyen visszaeső. A szekszárdi munkáltatók nem zárkóznak el a börtönből szabadultak alkalmazásától. Hátrányos megkülönböztetést velük szemben sehol sem alkalmaznak. A jelenlegi helyzet az, hogy a pártfogó-felügyeletesek közel száz százaléka termelő munkát végez, s nagy remény van arra, hogy ezek az emlterek véglegesen megtalálják helyüket a társadalomban, a becsületesen dolgozó emberek számát fogják gyarapítani. A törvényerejű rendelet hatálybalépését követően a Szekszárdi Városi Tanács végrehajtó bizottsága két alkalommal tárgyalta már az utógondozás helyzetét. Ez is mutatja, hagy a város vezetése nagy gondot fordít a sza ba d sá g vesztés- büntetésből szabtidultakra, annak érdekében, hogy beilleszkedésüket az egészséges társadalmi életbe elősegítse. Legközelebb a kérdés megtárgyalására két év múlva kerül sor. Letenyei György HT3 gykoni térképek és iraE í tok tanúsága szerint Tolna megye közigaz- y A A| gatási határa az elmúlt évszázadok alatt sokat változott. Ez különösen akkor szembetűnő, ha a török előtti idők állapotával hasonlítjuk össze a XVII—XVIII. századi határokat. Másutt húzódott a megyehatár: a mai Baranya megye északi része egykor tolnai terület volt, és a mai Somogy is számos, egykor Tolna megyei községet tudhat magáénak. A megye határát a török uralom után módosították. Rövidebb-hosszabb vita után, viszonylag gyorsan sikerült megegyezni Somogy, Fejér és Veszprém megyével — bár minden esetben Tolna húzta a rövidebbet. 1696-ban velük nyugvópontra jutott a vita. Más volt a helyzet Baranyával: még 1720-ban is folyt a vita. Jogilag nem is sikerült rendezni a nézeteltérést, végül is hallgatólagosan beletörődtek a tolnaiak a kialakult helyzetbe, a birtokon belül lévő Baranyának pedig nem volt érdeke a vitát élezni. Ezt a beletörődést segítette az 1715. évi országos ösz- szeírás is, amely a kialakult gyakorlatnak megfelelő határok között írta össze a községeket. A határviták során a megye területének egyharmadát veszítette el. Baranyával még javában folyt az egyre kilátástalanabb vita, amikor a nemesi vármegye úgy határozott, hogy c területveszteség miatt átszervezi a járásokat. A XVII. század végéig még három járás volt: a földvári, a simon- tornyai és a dombóvári. Tekintettel arra, hogy a dombóvári járás elveszítette községeinek többségét, ezt a járást 1701-ben megszüntették. (1700-ban még három járási főszolgabírót választottak.) Ettől kezdve negyed századon át csupán két járással rendelkezett a megye. 1725- ben azonban a nemesi vármegye úgy ítélte meg, hogy újabb járásra van szükség, mert növekedett a területen végzendő munka mennyisége. íme az erről szóló dokumentum: Simontornya, 1725. október 16. ..Minthogy Isten kegyelméből és akaratából Tolna megye napról napra egyre inkább benépesül és a két szolgabíró — a helységek számának megnövekedése miatt — már nem ludja megfelelően ellátni a szolgabírói tisztséget, ezért most az említett tekintetes Tolna vármegyei Karok és Rendek megkeresték illő módon előzetesen kérésükkel a Perszonális Urat, hogy még egy járást létesíthessenek, amelyet harmadik szolgabíró igazgatna a szegény nép megmaradása fölötti nagyobb őrködés és jobb gondoskodás céljából." A harmadik járást a Si- montornyán ülésező közgyűlésen elnöklő perszonális (személynök) engedélyezte, s a járás a „vögységi járás" nevet kapta. Területe egy évvel később (1726) néhány községgel bővült’ más járások rovására. Az első járási főszolgabíró Göcze Gábor volt * Az 1848. szeptemberi győzelem után hamarosan újabfc diadalt arattak az ország függetlenségének védelmére fogott fegyverek: Ozoráná tették le fegyvereiket Rotfi és Philipovics seregei. A siker döntő részesei a Tolna megyei nemzetőrök voltak. Az Országos Honvédelmi Bizottmány megajándékozta a tolnaiakat, és elrendelte leszerelésüket. Az erről szóló levelet a nemesi közgyűlésen ismertették 1848. október 16- án. „Elnök Főispán Ür az Ország Honvédelmi Bizottmányának e folyó hó 13-án 1039 szám alatt hozzá intézett hivatalos levelét, mellyben az Ozorai fényes győzelem feletti öröm kifejezés után mind a Megyebeli Nemzetőrök kiállítása körül történt intézkedésekért, mind pedig az előidézett eredményekért köszönet fejeztetik, s egyszersmind arról értesítetik: hogy azon fényes diadal örök emlékéül a Tolnai Nemzetőrségnek 3 három fontos ágyú fog küldetni, s ez magokra az ágyúkra is felmettzetni; és a mellyben mind ezeknek, a Nemzetőröknek mentöl nagyobb nyilvánosság és illő ünnepélyességgel azon megnyugtató nyilvánítás melletti tudtul adására felhívatik, hogy miután Majerhoffer, ki ellen már a jövő hétfőn lettek volna indulandók, ellenállásra találván, a Dunán ismét visszavonult, — oly hirtelen indíttatások többé nem kívántatik, s így további rendelet vételéig gazdasági dolgaik elintézésének fekhetnek; hogy azonban a Haza s a Nemzet haszonszeretetökre és bátor vitézségökre továbhá is számol; sőt mihelyt a körülmények úgy kívánják, mint hű fiaitól tettleg is igénybe veszi; — felolvasás végett előterjesztvén.” * A Tolnavármegye című megyei lap „A vörös csütörtök” címmel rövid címes hírt közölt a megye munkásmozgalmának eseményéről 1907. október 13-án. Október tizediké halvány körvonalakban Szekszárdon is jelentkezett. Városunkban igen kevés az ipari munkás, különösen, akik valamely országos szervezetnek tagjai, éppen ezért egész csendben folyt le a csütörtöki tüntetés. Ezt megelőzőleg vasárnap délutánra népgyűlést hirdettek a búza-téren, amelyen néhány száz ember jelent meg. A gyűlésen Ékes Jenő gépmester fejtegette az általános választói jog jelentőségét és a szociáldemokrata párt ismert programját. Egyúttal kimondták, hogy az ipari munka csütörtökön szünetelni fog. A helybeli nyomdákban tényleg nem dolgoztak, úgyszintén a kőművesek és az ácsok hagyták ezen a napon a munkát szünetelni. Azonkívül volt egy kis csendes felvonulás. eseménye Pillanatkép a „Földvár" Gumiipari Szövetkezet aktíva- értekezletéről. 184 8. | , «>..* ‘■‘ff --•* /k-. zrí
