Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-16 / 244. szám
1977. október 16. ^fepÚJSÁG 5 ■Cet nő a falu eleit öcsényben a tanács elnöke és a végrehajtó bizottság titkára is nő. Mondják is tréfásan, hogy „itt aztán jól megy a nőpolitika”. Azt is beszélik — persze megintcsak viccelődve — hogy helyreállt a „régi rend”, amikor hajdanán a legidősebb asszonyé lévén a föld — ő parancsolt. Most ismét átvették a nők a vezetést. A körzeti orvos dr. Erdélyi Etelka, az iskola igazgatója Zala Istvánná, hogy a bölcsőde és az óvoda vezetője nő, az másutt is természetes, de a községi pártalap- szervezet titkára is nő. * Már az első látogatáskor feltűnt, hogy a tanácson a hatalmas lemezszekrényt pirosra festették. A fotelok is piros huzatúak. Illenek a szürke szőnyeghez. Második alkalommal, amikor Miszlay Dénesnével, a tanács elnökével beszélgettünk, szóba ikerült, hogy ő húzatta át a fotelokat és a szekrényt ő festette be. Biztosan nincs nagy jelentősége az ilyesminek, de annyi mégis van, hogy a dolgozó ember így is nyomot hagy a környezetén. Más egy csinos irodába belépni, mint egy barátságtalan helyiségbe. Az elnöknő azt is elmondta, hogy túl „szép” sem lehet egy iroda, mert akkor az állampolgár fél belépni és nem érez bizalmat az ott dolgozók iránt. Miszlay Dénesné Szeptember elseje óta dolgozik Öcsényben elnökként. Igaz, csak az egyik szobából ment át a másikba, előtte nyolc évig volt a végrehajtó bizottság titkára. Most is úgy érzi, hogy nem nagy a változás. Töprengett a cserén, aztán azért döntött így, mert szerinte ma már a tanácselnöknek is szakembernek kell lennie. Közgazdasági technikumban érettségizett, később a decsi tanácshoz került gazdálkodási előadónak. Nappali tagozaton végezite el a tanácsakadémiát. Az idén másodikos a marxizmus—leni- nizmus esti egyetem politikai gazdaságtan szakosított tagozatán. A tanácselnök munkaideje nem reggel nyolctól délután fél négyig tart. A társadalmi eseményeken, rendezvényeken jelen kell lenni, este és délután is. Ugyanígy a vébé- titkárnak. Talán ez a folytonos jelenlét az oka annak: az őcsényiek észre sem veszik, hogy nem a községben lakik. Ilyen szempontból a Sárköz egységes, nem számít, ki melyik faluból való. Csak a sportban, a népi együttesek között és a sárközi lakodalomban van egészséges vetélkedés a községek között. A tanácselnöknőnek nyolcadikos a kislánya, akiről a nagymama gondoskodik, ha esti elfoglaltság akad. Évek óta népi ellenőr. — Ilyen kis községben nem lehet elválasztani egymástól az elnöki és titkári munkát. Mindennap egymásra vagyunk utalva, ez vonatkozik a község többi vezetőjére is. Mind a ketten tanulunk, egymást kell helyettesítenünk. Még vannak olyan akták, amiket én kezdtem el, de már az új vb-titkárnak kell befejezni. — A nyolc év alatt soha nem érezte hátrányát annak, hogy nő? — Nem én, ennek inkább előnyei vannak. Sok mindent meg lehet mondani sértődés nélkül, ha az ember nő, és több udvariasságot is kapok, mintha férfi lennék. — Szokványos kérdés, de fontos, miért szereti a munkáját? — Az emberekért. Itt a tanácson nem lehet nem ráérni arra, hogy elmagyarázzak valamit. Ha nem elég alapos a válasz, még félre is érthetik, ha éppen nemet kell mondani. Közel vagyunk Szekszárdhoz, sokan dolgoznak községünkből vezető beosztásokban is. Itt tájékozottak az emberek, mindent pontosan kell elmondani. Jó, hogy ismerem az egész falut. Ez olyan nagy előny, amit csak az érez igazán, akinek hiányzik. Berlinger Jánosné Berlinger Jánosné, harmadéves joghallgató, levelező tagozaton, és szeptember elseje óta a végrehajtó bizottság titkára, ugyanezt mondta. A helyismeret hiányzik neki legjobban, mivel ő is Decsen él. Nem sok ideje dolgoznak együtt,, de jó volt hallgatni, hogy egymástól függetlenül milyen egyformán gondolkodnak és beszélnek ugyanarról a dologról. Jól megértik egymást és mindkettejük véleménye szerint ez a legfontosabb feltétele a további jó munkának. Gondolom nincs ember, aki már gyermekkorában is vb- titkár szeretett volna lenni. Természetesen Berlingerné sem erre a pályára készült, de már fiatalon, hamarosan érettségi után a decsi tanácshoz került, igazgatási előadónak. Most is azt mondja, nem azért jelentkezett jogi egyetemre, hogy más pályát válasszon, hanem éppen azért. mert a tanácsi munkát szeretné minél jobban végezni. Amikor felajánlották neki az állást csak rövid ideig gondolkodott. Augusztusban költöztek be a házukba, de sok még a tennivaló ahhoz, hogy elmondhassák, most már aztán nem építenek tovább. Férje és két gyereke van. Tavaly még mind a két gyereket vitte Pécsre, most már Ä csak a másfél éves kicsi utazik havonta vele. Szerencse, hogy a szülei Pécsen élnek, ök vigyáztak a gyerekekre a foglalkozások és vizsgák idején. A tiagyobb már a decsi mamánál maiad, mert iskolás. Miért vállal egy fiatal nő ennyi plusz munkát? Mert szereti a munkáját. Csendes és halk szavú, de határozott. A beszélgetésünk ideje alatt is jöttek az emberek ügyeiket intézni és érdeklődni. Nyugodtan és hosz- szan magyarázott, ha kellett kétszer is ugyanazt. Csak egy dolgot nem értett, hogy miért érdekes ő, mint cikktéma? Tanul, dolgozik, családja van. Az „őcsényi helyzetben” valóban nincs semmi rendkívüli, és nem is tudatosan alakították így ki. Éppen nők voltak azok, akik a megüresedett állásoknak megfelelő gyakorlattal és végzettséggel rendelkeztek. Természetes, hogy őket választották, vagy nevezték ki. IHAROS! IBOLYA Szekszárdon folyik a kísérlet Egy gyermakegészségügyi készüléket a Tolna Megyei T ár sad aló mibi z t ősit ásó, I g a zg a - tóság területén próbál ki az SZTK. Ha a Szelkszárd környéki kísérlet eredményes lesz, sok gyermek gyógyulhat meg majd viszonylag rövid idő alatt a betegségből, amit az orvosok enuresisnek neveznék. Ez a latin kifejezés magyarra fordítva ágyba vizelési jelent. nem társalgási TÉMA! Dr. Papp István, a gyermek-ideggondozó főorvosa gondterhelt. Túlságosan bonyolult probléma az enuresis, hogy elég lenne csak arról a bizonyos készülékről beszélni: — Az utóbbi időben nagy azoknak a gyerekeknek a száma, altóiket ezzél a betegséggel utalnak be a gyermek- ideggondozóba. A rendelő forgalmának közeli tíz százalékát ők teszik ki, nemcsak Tdlna megyében, de például Báranyában is. A hozzánk került gyermekek többsége nem szorul gyermek-ideggondozói, sőt, semmilyen orvosi kezelésre. A szüleik, és sajnos, a társadalom is türelmetlen velük szemben. A szakirodalom és a magunk tapasztalata szerint ötéves korig alákul ki teljesen a szobatisztaság és ágytisztaság, de a szülők már a hároméves kisgyereket is orvoshoz viszik, ha miég időnként szüksége van pelenkára. — Bizonyos szempontból érthető a szülői aggodalom, hiszen az orvosokkal szemben a gyermekintézmény — bölcsőde, óvoda — nem tartja normális dolognak, ha a háromesztendős nem teljesen szobatiszta. Nem veszik jel óvodába sem. — Igen, ez ellentmondás ugyan, de a lényegen nem változtat. Nem csökkent ér- tékűiségest jelez, ha a gyerek miég óvodás korúan is pelenkára szorul. Ha ötéves koron túl sem oldódik meg a dolog, akkor már orvosi vizsgálatra van szükség. Ez dönti el, hogy mi az oka az enuresisnek. Ha szervi, akkor gyermekorvosi probléma, ha lelki, akkor pszichológiai kérdés. A harmadik eset, amikor egyszerűen csak nem alakult ki a gyermekben ez a szabályozási reflex. Nos, ilyen esetekben tartjuk alkál- mazhatónak azt a bizonyos készüléket. — Vajon mi az oka, hogy egyébként egészséges gyermekeknél késlekedik ennek a szabályozási készségnek a kialakulása? — Döntően kétféle szülői 'magatartás.* Az egyik a túlságosan pedáns, túlságosan követelő szülőé, aki görcsösen kényszeríti már az egészen kis gyereket a szoba- tisztaságra, ezzel váltva1 ki a gyermek ellenreakcióját. Itt jegyzem meg, hogy a „biliz- tetésit” csak akkor lenne szabad elkezdeni, ha a gyermek már biztosan ül és jár. A másik ennek ellentéte: a szülő annyira elfoglalt, hogy nem jut ideje a gyerek szoktatására, hagyja, menjen minden a maga útján. — Azt hiszem, inkább az első eset a gyakoribb... Már a párhónapos csecsemők szülei is egymásra licitálnak, hogy melyiknek a gyereke tud valamit előbb. A szobatisztaság kialakulásának időpontjával is folyik a versengés a bölcsődékben, csecsemő-tanácsadáson. — Roppant helytelen dolog! A normális határán belül nagy egyéni különbségek vannak e téren is. Vannak bizonyos témák, amelyek — nem" az álszemérem miatt — nem társalgásra valók. A szoktatás is a család magánügye, ezzel dicsekedni, erről érdeklődni felesgeles, és legtöbbször káros. KÉT TÄBOR „Az első vizeleteseppek hatására. az érzékelő lepedő a készüléket bekapcsolja. A készülék ilyenkor hangjelzéssel ébreszt, ugyanakkor világítást is szolgáltat a fel-, kelés megkönnyítésére. Annak érdekében, hogy a készülék hangja semmiképpen ne okozzon félijiedést, a készülék úgy lett kialakítva, hogy a bekapcsolódás utáni első pillanatban egy mélyen búgó lágy és halik hang szólal meg, és ez fokozatosan magasodik, és erősödik. A végső hangerő biztosain ébreszti a mélyen alvókat is.” Az idézetet Ney Péter porn ázi eléktrónákus műszerész prospektusából másoltam ki. ö konstruálta ugyanis a gyermekegészségügyi készüléknek azt a hazai változatát, amelynek sorsáról most születik a döntés. Hasonló berendezést külföldön már sokfélét és sok országban használnak, nálunk is konstruáltak ilyen céllal eszközt. Szekszárdon- is1, még 1970-ben. Papp főorvos kísérlletezett. is vele. Ez a készülék biztonságos konstrukció, zseblámpaelemmel működik. Semmiféle veszélyt nem jelent a gyerekek számára. Semmifélét? A ma már országossá vált vitában sokan vannak, akik szerint igen. A pszichológusok mindenféle szerkezet fel- használását eleve ellenzik. Az idegélettanászok éppen ellenkezőleg... Dr. Papp István: — Úgy hiszem, a középutat képviselem, mint gyermekpszichiáter és egyben gyér-» mekorvos. Az ébresztő készülék bizonyos esetekben használható, a tudományos közlemények szerint hatásos, káros következménye lelkileg sincs. A KÍSÉRLET Ami a kísérletet illeti, örömhírről nem szólhatunk még. A társadalombiztosítás összesen egy készüléket adott a kísérlet céljára; és minden egyes kipróbálás időszaka hat hét.- így bizony, évekig húzódhat. A társadalombiztosításnak feltehetőleg nem sürgős a megbízható, ellenőrzött eredmény, egyébként talán több szerkezetet is vásárolt volna a kísérlethez.. A Ney-tféle egészségügyi ébresztő különben nem egészen másfél ezer forintba kerül, ami sok lehet egyetlen szülő számára, de nem sok, ha kísérleti eszközről van szó. Nem akarjuk sürgetni sem a kísérletet, sem a döntést. Mindössze arról van szó, hogy feleslegesen hosszúnak tűnik az az idő, ami így el kelll hogy teljen az érdemi döntésig. A .Tolna megyei Társadalombiztosítási _ Igazgatóság felülvizsgáló főorvosa, dr. Scherer Sándor. Mint gyermekorvos, személy szerint is szívén viseli a kísérlet sorsát. Ö is csak azt mondhatta, hogy a pillanatnyi helyzet szerint semmi ^biztosat nem közölhet: — Ha beválik az ébresztő, mi azt szeretnénk javasolni, hogy a rászoruló gyermekek orvosi rendelésre, elképzelésünk szerint ingyen jussanak majd a gyógyítás időtartamára a készülékhez. iA gyermökegészségügyi készülékeit az Orvosii Műszerügyi Intézet és a Mentálhy- giléniai Központ is vizsgálja. Az iptézet eddigi kísérletei a műszert igazolják. A központ tapasztalatai is kedvezőek. VIRÁG F. ÉVA Nagy János rajza MvÉa után, estefelé,.. A RÉGI sláger behízelgő dallama sejlik föl bennem olykor, ha elém tárul a város megélénkülő délutáni utcaképe. Megnő a forgalom, az emberek ösz- szetorlódnak; van aki sétál még egyet, más szalad bevásárolni, siet a dolgára. Sokan ráérősen néznek szét valami kellemes időtöltés után. A gondtalanul csevegő ezrek láttán aligha jut eszünkbe, hogy csak megyeszékhelyenként legalább nyolc-tízezren ilyenkor sietnek valamelyik iskola felé, hogy munkájuk után újabb négy-öt órás szellemi erőfeszítést vállalva leüljenek a padokba: tanulni. Ritkán szólunk a tanuló felnőttekről, s ha igen, jobbára a számok, a rideg, statisztika tükrében. Eny- nyien és ennyien tanultak, ennyien és ennyien lemorzsolódtak, a többi sikeres vizsgát tett. A számokat persze nem tudjuk megkerülni. A statisztika hiteles, olykor kegyetlen valóság, de mindig valamilyen tendenciával. De mi van a számok mögött? Mi van a beiratkozások, az eredményes tanulás meg az úgynevezett „lemorzsolódások” számadatai mögött? Több ^sárosunkban, megyeszékhelyünkön csaknem megkétszereződött a felnőttoktatásban részt vevők száma. Tudásvágy? Élénkülő tanulási kedv? Mindeneképpen egyfelől. A beirat- kozókat persze a magasabb beosztással járó több fizetés, a magasabb életszínvonal természetes igénye is ösztönzi. Vagy eleve kötelezik a dolgozót a magasabb végzettség, illetve az érettségi megszerzésére. iMit jelent ez? Három-négyévi esti vagy 'nemegyszer éjszakába nyúló rendszeres tanulást. KINEK-KINEK mást is jelenthet, de egyet mindenképpen: aki nem próbálta, nem tudja, mennyire hihetetlenül nehéz és kemény emberi próbatételt. Különösen nőknek, családanyáknak. Itt nincs „legnehezebb év”, itt mindegyik egyformán nagy tehertétel. Át kell szervezni az életet, a családi munka- megosztást, a szabad időt, amit csaknem egészben igénybe vesz a tanulás. Mennyi lemondás és t mennyi akaraterő kell, hogy ne hagyják abba; leküzdeni a gátlásokat, folytatni és sikerrel befejezni azt, amit elkezdték! Mert a régi életrend, a régi kapcsolatok bizonyos periódusokban erősebbek lehetnek, s a jelentkező fáradtság, a pillanatnyi kudarcok vagy éppen sikerek is lazításra biztatnak. És ezen is túl: mennyi gond, szakmai probléma, emberi kicsinyesség, érzéketlenség, ki- sebb-nag^obb terhét cipeli magával a dolgozva tanuló felnőtt a munkahelyéről az esti iskolába! Kell-e még mondani, hogy a dolgozók iskola- rendszerű tanulása nem az egyén magánügye, amit hurcol magával, amíg bír, és vagy összeroskad alatta, vagy nem? Bizony kell. Hogy legalább annyira vállalati és társadalmi ügy is ez az „egyéni” gond és áldozatvállalás — művelődésügyünk rendszerében. AZT SZERETNÉNK, ha értékké lenne a felnőttek tanulása az emberek általános értékrendjében, ha liszteletet és megbecsülést kapna, aki ezt vállalja. WALLINGER ENDRE
