Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-16 / 244. szám
u Képújság 1977. október 16. Tanítók lesznek Biztosan vannak olyanok is, akiknek első tanító nénijük ideges, türelmetlen, kiabálós asszony volt. Sajnálom őket. Néha jó visszaemlékezni az én első tanítómra, Marika nénire. Néni? Nekem, hatévesnek, persze. Egyébként azt hiszem, nem sokkal lehetet több akkoriban, mii\t húsz. Mosolygós arca mellett leginkább arra emlékszem, ahogy a padsorok között járt. Puha, libbenő volt a járása, amikor odahajolt valamelyikünk füzete, könyve fölé, legszívesebben beljebb húzódtunk volna a padba — hogy helyet adjunk neki. Az első tanító néni naponta ajándékozott nekünk valamit: betűt is, számot is, ügyes játékot a babzacskóval, vidám dalokat, az óramutató titkát, a térkép jeleit. ' Azt hiszem, ő is boldog volt, mikor mi, a csikófri- zurás és copfos hatévesek lelkendeztünk az új meg új csodákon. Néha irigylem. Lehet-e elégedettebb ember munkájával, mint ő volt, amikor látta, hallotta, érezte, a gondjaira bízott kis írás- tudatlanok, világhoz utat keresők hogyan veszik azt birtokba, ami minden későbbinek az alapja? Amikor az év végi vizsgán — mert akkor ilyen is volt — nagy virgoncán mondtuk a verseket, válaszoltunk a bonyolult kérdésekre, az ünnepélyesen feszengő szülőkre pillantgat- va, az a bizonyos Marika néni elsírta magát. A hatévesek nem vigasztalták — megérezték, ezekért a könnyekért nem kell vigasz. Vége egy előadásnak, kilökődik az ajtó, jönnek a lányok, a szekszárdi tanítóképző első hallgatói. Magasak, karcsúk, szőkék és barnák, mosolygósak és gondterheltek. Vajon gondoltak-e rá, hogy egyszer belőlük is első tanító néni lesz? Virág F. Éva Komáromi Zoltán képriportja Egy kis lazítás előadás és szeminárium között erencsér MíklAs A holnap elébe Ady Endre éleltfirténeft 13. A költő körüli állandó feszültséget, szellemi izgalmat valósággal megsokszorozta a Vér és arany piacra kerülése. Újabb hatalmas zenebona támadt Ady körül, a korábbiakhoz képest azzal a különbséggel, hogy tábora az irodalomban immár vitathatatlanul túlsúlyra jutott. Hírneve, költői tekintélye messze a szokásos sikerek fölé emelkedett. Súlyához senki más nem volt mérhető. Teljesítményének merőben új tartalmi és formai értékeit a legmérvadóbb irodalmi szakértők állapították meg. Különösen sókat jelentett Hatvány Lajos állásfoglalása. Nagy hátású tanulmánya ezzel a címmel jelent meg a Huszadik Század 1908. márciusi számában: Egy olvasmány és egy megtérés története — Ady Endre ellenségeinek ajánlva. Hatvány nevezetes tanulmánya szerencsésen tárta fel a Vér és arany eredeti kvalitásait, s bizonyította Ady jelentőségét a magyar líra megújhodásában. A költő azonnal felfogta, mit jelent számára Hatvány érvelve bizonyító méltatása. Késedelem nélkül köszönő levelet menesztett a tanulmány szerzőjéhez. Ig£ és ekkor került kapcsolatba Ady a tudós irodalmár báróval, hogy aztán barátságukból létrejöjjön a magyar irodalomtörténet egyik legeredetibb fejezete. Alig köttetett meg ez a mindenképpen szerencsésnek mondható barátság, Ady újabb jelét tapasztalhatta az iránta megnyilvánuló elismerésnek. Rácáfolva a 'közmondásra, miszerint senki sem lehet próféta a saját hazájában, .Nagyváradon tették lobogóra a nevét. Arra kérték, legyen tekintélyt kölcsönző tagja a megalakítandó Holnap .irodalmi csoportosulásnak. Noha nem szerette az általa „nyáj”-nak nevezett csoportosulásokat, ezúttal örömmel kapott az alkalmon, egyrészt, mert Nagyváradról volt szó, másrészt, mert társadalmi és irodalmi törekvéseinek hatékonyabb érvényesülését remélte a szervezetű lehetőségtől. Ezért engedve a hívásnak, 1908 áprilisában Nagyváradra utazott és pártolásával összefoghattak a holnaposok Juhász Gyula, Dútka Ákos, B'abits Mihály, Ernőd Tamás, Miklós Jutka részvételével. Ez a mozzanat újabb értékes ténnyel öregbítette Nagyvárad jelentőségét haladó kultúrtörténetünkben. Még a maga megszokott tempójához képest is felgyorsulták az események Ady Endre életében 1908 első felében. Nagyrészt éppen az ő költői előretörésére alapozva megnövekedett egy modern, radikális, irodalmi- kulturális folyóirat indításának esélye. Fenyő Miksa és Osvát Ernő a Figyelő kezdeti tapasztalataiból kiindulva útjára bocsátotta a .Nyugatot. A szerkesztői gárda harmadik tagjaként kiemelten kell beszélni Ignotus Pálról. Mert lehet, hogy a Nyugat indításában, konszolidálásában a fő érdem Fenyő Miksáé és Osvát Ernőé, de ennél is biztosabb, hogy emberként, költőként a legtöbbet Ignotusnak köszönhetett Ady Endre. Ez a végtelenül türelmes, a békés magatartáshoz rendületlenül ragaszkodó Ignotus sokszor védelmezte meg a szerkesztőségben a valóban szeszélyes, sokszor dölyfös Ady érdekeit — de mindenekelőtt a magyar haladó irodalom érdekeit. Bölöni, Hatvány, Révész mellett .Ignotus ra számíthatott leginkább a nehéz természetű költő. Magától értetődő, hogy az új folyóiratnak főmunkatársa lett Ady Endre, hiszen nélküle aligha lett volna érdemes elkezdeni az egész vállalkozást. Olyannyira azonos fogalom lett Ady és a Nyugat, hogy haláláig ő fémjelezte a folyóiratot. Mint majd látni fogjuk, kapcsolata a Nyugattal cseppet sem volt idillikus'. Miközben vívta gigászi harcát a világnézeti, politikai, társadalmi porondon, gyakran civakodott szerkesztőivel i;s. Tegyük hozzá: türelemből, higgadtságból inkább a szerkesztőknek kellett viizsgázniok, mert Ady a leg- parány.ibb vélt vagy valódi sérelmeire is heves kifa- kadásokkal reagált. Ismerte magát, nemegyszer vallotta meg, hogy sokat szenved asszonyos, hisztériás természete miatt. Hátrányos alkati adottságaival magyarázható gyakori deprimáltsága. 1908 első felében, amikorra sikerült remekül egyenesbe jönnie egészségileg, az anyagi okok miatti hazakényszerülése után, az ünneplés, a javuló jövedelem ellenére tele volt panasszal. Ezt írta Lédának: ,,Egy-két hétre kiszaladok Párizsba, mielőtt megbolondulnék, vagy megölném magam. Teljesen leromlott, őrült, beteg vagyok...” Júniusban valósággal kimenekült a francia fővárosba, amelyet az emberiség szeme fényének nevezett, de a remiéit kikapcsolódás semmit sem javított állapotán. Egyre jobban gyötörte a krónikus álmatlanság. Diósiék örülnek neki, de Léda sincs jól; manapság veszélyeztetett terhességnek neveznék állapotát. A férjétől várt gyermeket. Úgy döntött, hogy a nyár végén esedékes szülésre hazatér a nagyváradi otthonba. Ady tőle telhetőén gyengéd, figyelmes volt az asszonyhoz — 'közeli ismerői vallják, hogy szeszélyei és gőgössége ellenére meghatóan melegszívű tudott lenni. Most a ragaszkodás, az alkalmazkodás, a segítőkészség jellemezte magatartását. Lédát ő és Dióst féltő gonddal bocsátották hazai útjára. Ady augusztus végéig Párizsban maradt, rrtajd szeptember elején visszatért Budapestre, Olaszországon, Velencén ált. Amúgy is megviselt idegzetét erős próbára tette a Léda miatti aggodalom. Indokolt volt aggódása. Diós! Ödönné halott gyermekét hozott a Világra családja nagyváradi házában. A harmincnyolc éves asszonyt, aki reménykedéssel készült az apyaság örömére, lelkileg súlyosan megviselte 'az eset. Lelki szenvedésében mindkét férfi példás támasznak bizonyult. Dióst Ödön nyomban hozzá utazott Párizsból, Ady pedig tőle teljesen szokatlan önfegyelemmel kétnaponként -gyorsvonatozott Budapestről Nagyváradra, miközben egyéb kötelességéiben is helytállt. Léda hamarosan rendbe jött fizikailag és kedély- állapota is sokat javult. Az anyai reményeit ért csapás vigaszaként páratlan jótéteményt kapott a sorstól. Alig gyógyult fel, máris ünnepre készülődhetett: 1908. szeptember 17-én került sor első alkalommal a nagyváradi városháza dísztermében a Holnap irodalmi kör nyilvános rendezvényére. Zsúfolásig megtelt a gyönyörű terem. Szem- és fültanúlk emlékezése szerint soha nem tapasztalt emelkedettség, érzetni feszültség lett úrrá a közönségen, amikor sorra megszólaltatták az előadók az Uj versek és a Vér és arany kötetéből való, már akkor klasszikusnak elismert költeményeket. Léda, az ihlető asszony ott ült a költő mellett az első sorban, egyszerű fekete ruhában. Egyetlen ékszere a mellére tűzött élő vörös rózsa volt. Mindkettőjüknek dicsőséget jelentett a közönség ovációja. A forró ünneplést boldogan, köszönettel, de szerény mértéktartással fogadták. Nem volt démon sem a költő, sem a múzsa. Egymáshoz tartozó, a halhatatlanságban is együtt maradó emberek voltak. Sej, piros búzát... Élőadáson Nyelvóra A tanító rajzolni is tud > • j>. . ' . v- • „Kis Írástudatlanok, világhoz utat keresők...” A könyvtárban
