Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-14 / 242. szám

a Képújság 1977. október 14 A közoktatás kérdései A korszerű iskola Gépek az iskolában Képünkön: ax NOK egyik tanárképző főiskoláján a jövő pedagógusai a televíziós előadó­teremben Gyakori hír az újsá­gokban, hogy felavattak egy-egy új iskolát. Szükség is van rájuk, mert még mindig meny- nyiségi gondok szorítják az oktatásügyet. Még nem sikerült felszámol­ni a kétváltásos tanítá­si rendszert, pedig az se a pedagógusnak, se a gyereknek nem jó. Segíthetne a gondon az is­kolák bővítése és a hozzájuk szükséges különféle létesít­mények megépítése, erre azonban a legtöbb helyen egyszerűen nincs terület. A hajdan nagy iskolaudvarok egy részén üzletek, szolgálta­tóházak stb. épültek. Szeren­csére a hatvanas évektől ti­los az iskolatelkek megcson­kítása. Korszerű pedagógiai törekvésről mindenesetre ad­dig nem beszélhetünk, amíg az estébe nyúló órákon kó­kadtan ülő tanulókkal kell fogialKuzni, vagy ameddig a tornaterem hiánya miatt a gyerekek' kénytelenek a pa­dok között vagy a szűk fo­lyosón tornázni. A tervezők agyatlan már megszülettek azok az új is­kolatípusok, amelyek alkal­masak a korszerű pedagógiai igények kielégítésére. A mai iskolában terjednek a kis­csoportos foglalkozások, a differenciált oktatás és egy­Jelentősen hozzájárult az egyetemi, a főiskolai jegyze­tek gyorsabb megjelentetésé­hez az a szocialista szerző­dés, amelyet a Tankönyv- kiadó Vállalat és a Dabasi Nyomda 'kötött. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a nyomdászok vállalták, hogy a jegyzetek túlnyomó többsé­gét a tanév kezdetére elké­szítik, s vállalásukat teljesí­tették. Ezzel elősegítették, hogy az előző évek 60—70 százalékos arányával szem­re több a választható tan­tárgy. Ezeknek az oktatási formáknak égy-égy tanórá­ján egyszerre csak 10—15 ta­nuló vesz részt, tehát a ha­gyományosnál kisebb helyi­ség is alkalmas a tanóra megtartására, ezekből vi­szont többre volna szükség. A modern iskola másik irányzata az általános iskola alsó tagozatán az egésznapos — iskolaotthonos — foglal­kozási forma. Az iskolaottho- nos tanteremnek viszont — bár a létszám csak 20—25 fő — nagyobbnak kellene len­nie a hagyományosnál, mert a tanteremben klubsarkot, pihenősarkot, játékteret, kis könyvtárat, barkácsolóteret kell ahhoz kialakítani, hogy az osztály valóban „otthono­sabb legyen. A jövő iskolájának terve­zői szakítanak az azonos nagyságú tantermek építési hagyományaival, helyettük a különféle nagyságú és for­májú teremrendszert alkal­mazzák. Az egész világon rohamo­san terjed a szaktanterem, illetve - a kabinetrendszerű oktatás. Ez azt jelenti, hogy nem egyetlen tanteremben tartják az összes órát, hanem különlegesen berendezett he­lyiségekben, ahol minden eszköz, könyv és felszerelés megtalálható, amely például a kémia, a földrajz vagy a történelem tanításához szük­séges. A szaktanterem elsőd­leges célja, hogy minden esz­köz, amely az intenzív taní­táshoz szükséges, kéznél le­ben az idén már 90 százalék­ban álltak a tanév kezdetén a hallgatók rendelkezésére az egyetemi és a főiskolai jegyzetek. Az egészségügyi, valamint az agrár-felsőoktatás kivéte­lével a vállalat gondoskodik a felsőfokú intézmények jegyzetellátásáról. Az idén eddig 1600-félét jelentettek meg több mint 900 ezer pél­dányiban, s az év végéig to­vábbi 500 kiadását tervezik. A nyomdát az idén eddig 320-féle új jegyzet hagyta el gyen, a tanárnak nem kell a szertárba futkosnia, cipeked- nie. A testkultúra ügye világ­szerte az élre került. Elsősor­bán az iskolára vár az a fel­adat, hogy a fiatalok egész­séges testi fejlődését sokol­dalúan biztosítsa. Ehhez pe­dig létesítményekre, minde­nekelőtt tornatermekre van szükség. De a jövő iskolája uszoda nélkül is elképzelhe­tetlen. Sőt a gyermek nem­csak úszni szeretne, hanem focizni, pingpongozni, teni­szezni, futni, kosár- és kézi­labdázni is. A végső cél, hogy minden nagyobb iskolának legyen önálló sportkombinát­ja. A Szovjetunióban nemrég jeleni meg egy új szabvány, amely egy tanulóra 20 négy­zetméter teleknagyságot ír elő, és azt is kimondja, hogy az iskola területének csak 25 százaléka építhető be zárt épületekkel. Rendelkezik ar­ról, hogy minden iskolában legyen könyvtár, szertár, nagy és kis előadóterem, a 22 tanulócsoportnál nagyobb iskolában két — 500—600 négyzetméteres! — tornate­rem és több más létesítmény. A remélhetőleg egyre na­gyobb számban épülő új is­kolakombinátok pedig az esti felnőttoktatásra és sza­badidő-központok kialakítá­sára is alkalmasak — ezzel a tágabb értelemben vett köz- művelődés ügyét is szolgál­ják. T. M. és még 140 megjelenése vár­ható. A raktárkészleteket is figyelembe véve a hallgatók igényeit majdnem teljesen ki tudják elégíteni. A kiadónál — összehason­lítva az elmúlt évekkel — úgy látják, hogy 1977-ben fordulat következett be a jegyzetellátásban. Először si­került megvalósítani, hogy a csekély példányszámú jegy­zetekből már a iövő tanévi szükséglet is rendelkezésre áll. Kétségtelen, hogy iskolá­inkban még ma is a legelter­jedtebb és legősibb szem­léltetőeszköz a kréta és a tábla. Ám ezek használata rendkívül korlátozott, oly­annyira, hogy ma már nem felelnek meg a modern pe­dagógia szemléltetési igé­nyelnek. A tanár legfeljebb néhány vázlatot tud magya­rázat közben a táblára raj­zolni, de ezeknek az ábrák­nak a minősége is a tanár kézügyességétől, a kréta és a tábla változó minőségétől függ. A technika azonban betört az iskolákba, és ha lassan is, de terjednek a „gépesített szemléltetés” különféle esz­közei. A magnetofonok pél­dául jó szolgálatot tesznek a zenei nevelésiben, a nyelv­tanításban, sőt az irodalom bemutatásában is egy-egy je­les előadóművész megszólal­tatásával. Az állóképvetítők az egész világot bevihetik a tanterembe. örvendetesen terjednek az írásvetítők is, így a tanárnak nem kell a krétával és a táblával baj­lódnia, hátat fordítania az osztálynak. A szemléltetés forradalmát azonban a kazettás hurok­filmvetítő és a képmagnó el­terjedése jelenti majd. A kazettába helyezett hurok- film 4—5 perces anyagot tar­talmaz, befűzés nélkül a ve­títőgépbe helyezhető, s ha kell, magyarázat közben megállítható, visszapörgethe­tő, akárcsak a képmagnó. A szemléltető gépek mel­lett sokféle olyan szerkezet is született, amelyek abban segítik a pedagógusokat, hogy a tanulók bizonyos ismerete­ket önálló tevékenységgel szerezzenek meg és azokat be is gyakorolják. A jövő is­kolájában pedig biztosan a ma még méregdrága számító­gép lesz a leggazdaságosabb oktatási segédeszköz. Egy nagy létszámú iskola közepes méretű adatbankjában több ezer, sőt több tízezer prog­ram tárolható a mágneses szalagokon, s az iskola vala­mennyi tanulója azt a prog­ramot hívhatja le asztali végkészülékére, amelyikre éppen szüksége van. Ugyancsak fontos szerepet fog kapni a jövő iskoláiban az ipari tv-lánc. A gyakorló- iskolában a tanárjelöltek sok­szor zavarják az osztályt. Ipari tv alkalmazásával vi­szont a tanárjelöltek „látha­tatlanul” lehetnek jelen a tanórákon és sajátíthatják el a tanítás módszertanát. Javult a jegyzetellátás íi. Állandó baráti kompániájához tartozott még Szép Er­nő, Kabos Ede, Révész Béla, tehát a liberális tollfor- gatók legjobbjai közül valók. Később tágult a kör, mindenekelőtt Ignotussal, Hatvány Lajossal, Fenyő Miksával. De ez utóbbiak nem. tartoztak az Operaház melletti Három Holló nevezetű vendéglő állandó láto­gatói közé. Ebben az Andrássy úti vendéglőben volt ugyanis Ady Endre szeparéja, ahol éjszakáit rendsze­rint írással töltötte az asztaláról soha nem hiányzó bo­rosüveg mentett, s ahol legmeghittebb barátaival be­szélgetett. Futó ismerős, hívatlan vendég, bámész zse- micsodáló be nem tehette a lábát abba a szeparéba. Ez volt a keret, a látvány, amely oly hamar legen­dás hírre tett szert a magyar fővárosiban. Lássuk hát, mit vitt véghez faltörő kosként — elsősorban a versei­vel — budapesti fellépésekor. Váratlan és heves indulatokat keltő politikai ese­mény fogadta itthon. Óriási meglepetésre alulmaradt az országos parlamenti választásokon gróf Tisza István, Szabadelvű Pártjával együtt. Győzött az ellenzék. A király nem egyezett abba bele, hogy ellenzéki kormány alakuljon, ezért Fejérváry Gézát bízták meg ügyvezető kabinet alakításával. Tisza István bukott miniszter- elnök és pártja az úgynevezett közjogi alapról dirigál­ta az országot. E közjogi alap az 1867-es kiegyezési törvényben, a dualista államszerkezet okmányában fo­galmazódott meg és doktrínává tette az úgynevezett történelmi osztályok vezetési jogát a Habsburgok joga­ra alatt. Vele szemben állott az ellenzék, az 1848-as Függetlenségi Párt, amely ugyancsak a feudális keretek között törekedett a hatalom megragadására, de a ki­egyezésnek azokat a megszorításait, amelyek csorbítot­ták Magyarország önállóságát, soha nem fogadta el. Ferenc József császár és király nem engedhette át a kormányzást az osztrákellenes nacionalizmusnak, ezért kényszerült hatalmi szóval hivatalnok ügyvezetőkre bízni Magyarország belső irányítását. Fejérváry Géza és kabinetje ily képpen politikai bojkott alá került mind a választásokon győztes, mind pedig a vesztes párt részéről. Szükséghelyzet állt elő. Megtörténhetett az a furcsaság, hogy a darabont- kormánynak csúfolt kabinet a liberális városi erők pártfogására szorult és a hazai progresszió gyengesé­gét, belső ellentmondásait mutatja, hogy időlegesen a darabontkormány szolgálatába állt. Vészi József lett a kormány sajtóirodájának főnöke. Lapja, a Budapesti Napló ennek szellemében működött. Amiért is mind­azok, akik a legkülönbözőbb okök miatt nehezteltek Bécsre, árulónak kiáltották ki. A vád Adyra is vonat­kozott, hiszen a költő teljes szolidaritást vállalt szer­kesztőségével, ráadásul szorgalmasan írt cikkeket a Vészi vezette sajtóirodának is, amely aztán megküldte az így szerzett publicisztikai írásokat a darabont­kormányt támogató vidéki lapoknak. Ady elutasította a fejére hulló vádakat. Neki sem­mi köze nem volt a feudalizmust konzerválni akaró erőkhöz. Hazafiasága a legcsekélyebb rokonságot se mutatta a nacionalizmussal. Mindenestől elvetette a közjogi alapot és a nemesi nosztalgiákat dédelgető 1848-as Függetlenségi Pártot sem szívlelhette túlságo­san, sőt sokszor beszélt megvetéssel annak begyöpösö­dött jobbszárnyáról. A radikális polgári átalakulás el­szánt híve volt, és mivel a Fejérváry-konmány — noha az udvar oktrojálta — meghirdette a demokratikus reformokat, Ady szemében pedig egyedül ez volt a fontos. Tévedésének ez a magyarázata. Bécs politikájáért persze ő sem lelkesedett. Pon­tosan látta e politika hol nyílt, hol rejtett magyar- ellenességét. Ebben a vonatkozásban soha, egyetlen szóval sem kedvezett az osztrák hegemóniának. De tudomásul kellett vennie azt a tényt, hogy a kettős monarchia osztrák tartományaiban sokkal haladottabb, demokratikusabb állapotok gyökeresedtek meg. mint aminőket Magyarország belpolitikai önállósággal ren­delkező uralkodó osztályai felmutathattak. És a ki­egyenlítődést épp a nacionalista tényezők hátráltatták. Ezért nevetett fölényesen Ady a hazafiatlanság, sőt a hazaárulás demagóg vádjára. Derekasan teljesítetté a faltörő kos szerepét. Egy- végtében,- lázasan dolgozott, s a pesti sodrásból kis időre Léda szakította ki. Május végén, június elején együtt üdültek Bajorországban. Politikai csatározásai közben költőként is termékeny. 1905 folyamán össze­gyűltek az Uj versek, s 190.6 elejére ígérkezett 'a kötet megjelenése. Közben nem szűntek a személye elleni támadások. Még Zilahon is dühödten szidták, mire megírta a „Szilágyság”-ban: Pest az más, az ottani piszkolódás hidegen hagyja, de azt el nem tűri, hogy szülőföldjén a senkik töröljék bele sáros csizmájukat. 1906 ápriliséiban jelent meg az Uj versek című kötet. Eleddig páratlan hevességű betűiharc indult mellette és ellene. Hívei újjongtak, a magyar líra for­radalmát ünnepelték, ellenségei vastag gorombaságok­kal támadták. Közülük még az a kötekedő volt a leg­finomabb, aki a Sóhajtás a hajnalban című versére célozva így szellemeskedett: „Mennyi szép vers van, Ady úr, és az mind a másé!” Ha a politikában nem is, de a konzervatív kultu­rális falon nagy rést sikerült ütnie Ady Endrének. Kö­tetével valóban új korszak kezdődött nemcsak az iro­dalmi, de az egész szellemi életben. Miközben forrong­tak a versei körül támadt viták, fáradtan, megviselt idegekkel hagyta el Budapestet, 1906. június 17-én. Léda hívta, sietett hozzá Párizsba. „MINDEN RlÁMSZiAKAlDT” Uigy látszott, egészségének és kedélyének tartós hasznára válik a párizsi időzés. A most kezdődő kró­nikus álmatlanság okozta kellemetlenségeket leszámít­va, jó hangulatban teltek a nyári hetek, s hogy minél alaposabban kiheverhesse Ady idegei megviseltségét, hosszabb Földközi-tenger melléki útra készülődött Lé­dával. Szeptemberben indultak el a több hónapra ter­vezett portyázásra. De a nyugalmat, erőgyűjtést ígérő utazás csak részben váltotta be a hozzá fűzött remé­nyeket. Sűrűn küldözgettek lapokat Bölöniéknék Pá­rizsba és Magyarországra a hozzátartozóknak, s ezek a néhány soros beszámolók szinte csak panaszról, zakla­tottságról adtak hírt. Ady elhatalmasodó űzöttségét jelzi az is, hogy sehol nem érezte jól magát tartósan. Eleinte csupán néhány napig bírta ki egy-egy városban, így cikázták Nápolyból Velencébe, Velencéből Fiúmé­ba, Fiúméból Monacóba, Nizzába. Október közepén végre megállapodtak a francia Riviérán. Az utazás neim hozta meg a szerelmesek közti kívánt harmóniát sem. Kezdett kialakulni köztük a „sem veled, sem nélküled” állapot, noha ekkor még mindketten nagyon akarták az egymástól remélt köl­csönös boldogságot. Valljuk meg, a vágyott egyetértés elérésében -a költő nehezen kiszámítható, szeszélyekkel teli természete jelentette a legnagyobb akadályt. Léda haza is utazott november közepén, Ady pedig decem­berig maradt a francia Riviérán. (Folytatjuk) ■ .UJJ.IJ Ull IUI.I !■ A holnap elébe ^■.rmmrrmmu.nímvm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents