Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-14 / 242. szám
1977. október 14 \ «ÉPÚJSÁG 5 o Anyám volt olyan varázsló, hogy nagy bajok idején, ha nem is nevetésre, legalább bízó mosolygásra fordította a sírást és ezzel tessékelte ajtón kívülre az embert — szerinte — megnyomorító félelmeket. Fazekas Gergélyéket talán a hasonlóság miatt szerettem meg és éreztem rokonaimnak, miután a mesterségem összehozott velük. Nagyszerűnek találtam az idős emberpárt, melynek Erdélytől Tévéiig tartó története regénybe is illenék, ha a bármi reménytelenség ellen is küzdeni tudó ember példázatát Hemingway nem tette volna már halhatatlanná öreg halászával. Valamikor 1976 tavaszán született meg rokon-barátságom Fazekasékkal. Utána nem tudtam úgy átszaladni Tevelen, vagy kimért időre ott tartózkodni, hogy ne érdeklődtem volna felőlük. Megmelegedett a szívem, róluk hallva. Mondták egyszer, hogy Juliska néni bizony nem kíméli trombózisos lábát, máskor, hogy Gergely bácsi sem vigyáz szívére, de megvannak azért, körbe- koszorúzva a gyerekék, unokák szeretetével. Gergely bácsi a nyugdíj mellé zsebpénzpótlónak kijár régi helyére, az állattartási telepre. Kedélye változatlan, mert ahol feltűnik, menten felszikrázik a jókedv. Ez év tavaszán, éppen Gergely-mapkor meghalt az öreg. Ha főbe kólintanak, az sem taglózott volna le any- nyira, mint ez, a községi tanácson hallott hír. Régóta ismerem már az élet gonosz hajlandóságát az eget verő igazságtalanságokra, de nem hittem volna, hogy Fazekas Gergely — aki szép öregségére készült nyugdíjba vonulásakor — ilyen hirtelen meghalhat. Megtörtént. Juliska néni azon a napon is gondosan csomagolta össze a Gergely- napi batyut, hogy kint a telepen ehessenek, ihassanak a felköszöntők. Elment nagy vidáman az öreg a kopott kerékpáron, amit annyi esztendőn át lovagolt. Amint fogadták nagy ovációval, rosszul lett és mire kiért volna az orvos, megállt a szíve. e Egy év telt el abból a nyolcból, ami hátra volt a Fazekas házaspár arany- lakodalmáig. Gergely bácsi ezen táncot ígért nékem és akkora jókedvet, amitől kidől a ház oldala. Aranylákodalom nem lesz. Temetés volt, annyi búcsúzóval, hogy akárki nagyember megirigyelhetné érte az egyszerűt... Aki halandó, csak halandót szerethet halhatatlanul.. Aki halandó, csak halandót szerethet halhatatlanul... zakatolták bennem az ismert József Attila-sorok, amikor két orcáján megcsókolva Juliska nénit csak eldadogni tudtam, mennyire fájlalom a veszteségét. Feri, a gépkocsivezető — de furcsa véletlen, évvel ezelőtt is ő járt itt velem! — mintha megnémult volna. Mindketten ott ülünk, ahol először. Csak Gergely bácsi helyét foglalta el Juliska néni. — Tudja — csendülnek szavai a könnyek mögül — nem jól van az élet. Úgy kellene legyék, hogy az egymást szeretők egyszerre vé>- gezhessék. Talán soha nem találom már magamat. Régebben sokat utaztunk együtt 'Bonyhádra is, Szekszárdra is a gyerekekhez. Most félek az utazástól, mert mindig találkozom olyan velünk egykorú párokkal. Itthon a legjobb. Mindig akad kezem alá való munka és ideköltöznek a fiamék. Az, amelyik itt élt a faluban. Ide épít. Igen, Sokszor láttam a gyülekező építkezési anyagokat, tudtam is mivégre halmozódik a sok tégla, betonelem. Csak bátorságom nem volt hamarabb jönni. o — Gondoltam magára a tavaszon. Kint igazgattam a kertet és mikor a gyalogszegfűhöz értem, az jutott eszembe, hiába ígérte jószívvel, nem lehet ott az arany- lakodalmunkon... Valahány gyerek — mert a Fazekas gyerekeknek volt kitől tanulniuk a szülőszerető, -becsülő emberséget is — kínálta Juliska néninek az otthonát. Juliska néni marad abban a házban, amibe messziről sodorta őket a történelem vihara. Az öreg, és mégis szépen tartott hajlék adott biztonságos otthont. így hát kiszakították a veteményesből az új háznak való telket. Vasárnap hozzálátnak kiásni az alapokat. Mélázunk, ahogy az egymást kevés szóból értők, s azon, hogy aki élő csak van — akár idős, akár fiatal —, sohasem ér rá semmire. Pedig bűnös minden olyan rá- érősség, ami elüti az embert az egyszeri élet teljessé tételétől, a megszerezhető örömöktől. — Mi lesz az ígért külföldi utazással? — kérdezem. — Jassiban él a bátyám, nyugdíjas az is a feleségével. Hívogat, hogy megmutatná a boldogságát. — És? .Pír futja be a barázdált madonnaarcot. — Most nem lehet. Mondom, hogy kezdik alapozni a fiamék a házat. Csak a szüreten akartunk túl lenni. Szükség van rám. A menyem is beteg. De sajnálom, hogy nem kiabálhatok rá a féltés jogán. Mondani kéne, hogy tanulja meg ölbe tenni a kezét, hiszen motollázott már vele eleget! Nemhogy kiabálni, szólni se igen tudok. Búcsúzás után azonban órák múlva is tele vagyok lázongással. Feri komor ábrázattal hallgat, pedig nem így szoktak elfogyni a kilométerek. Lehet, hogy az ő fejében is az enyémhez hasonló gondolatok kergetőz- nek azokról az idős emberekről, akik se vért, se verítéket, se finom, idegeket nem kímélve rakták le a jelenünk fundamentumát ? Nem tudom. Vannak hallgatások, amiket nem törhet meg a szó. Persze egyebet sem tudok. Azt sem, mekkora villámként kellene belecsapni a köz- gondolkodásba ahhoz, hogy a nyugalmukat sokszorosan megszolgált emberek jobban vigyázzanak magukra. £s hát mi... mi is vigyázhassunk rájuk jobban... LÁSZLÓ IBOLYA Együttműködés Bátaszéken A közelmúltban tartották Bátaszéken azt a koordinációs értekezletet, amelyen a nagyközség üzemeinek hivatalainak, szövetkezeteinek vezetői vettek részt. Az 50 meghívott közül több mint harmincán jelentek meg a tanácskozáson, melyen Erdei János tanácselnök számolt be az 1977. évi községpolitikai feladatok teljesítéséről, és a jövő évi feladatokról. A nagyközségi tanács elnöke jónak értékelte a végzett munkát. Az együttműködési szerződések gyakorlati hasznának élvezője a lakosság. Ilyen a Szekszárdi Állami Gazdaság és a várdombi termelőszövetkezet, valamint a MEZŐGÉP Vállalat között létrejött megállapodás, melynek következményeként a szülők társadalmi munkában úttörőszobát és politechnikai termet alakítottak ki Várdombon közel 200 000 forint értékben. Vagy az a megállapodás, melyet a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalattal kötöttek a Bátaszéken levő alsófokú oktatási intézmények fejlesztésének segítésére. 250 000 forintot ad a vízművállalat, meiynek fejében a tanács biztosítja a vállalati dolgozók gyeimekeinek óvodában történő elhelyezését. A társadalmi összefogás szép példája az is, hogy a nagyközségi sporttelepen 80 000 forint értékű munkával járult hozzá a lakosság az új kondícióterem kialakításához. A lakásépítésben is van haladás: jövőre a tanács és ÁFÉSZ közös beruházásával nyolc épül, az OTP-vel kötött együttműködési szerződés eredményeként pedig 112 lakás tervezése van folyamatban. Az előkészítési munkálatokat a vizművállalat vállalta, ugyanúgy, ahogy a Bátaszék—Alsónyék vízhálózatának összekötését A BARNEVÁL vezetői báta- széki üzemegységük sport- és kulturális tevékenységének érdekében segítik anyagilag a kultúrotthont és a sportkört. A jövőre induló új iskola építkezésénél pedig a Tolna megyei Szolgáltató Szövetkezet bátaszéki egysége vállalt társadalmi munkát. — hi — Köztisztaság m Uj gondok Faddon (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Faddon a nagyközségi tanács legutóbbi ülésén foglalkozott a község szemét- és hulladék-összegyűjtésével, elhelyezésének megoldásával. Jelenleg szervezett szemét- összegyűjtés a községben nincs. A korlátozott fuvarozási lehetőségek miatt a lakók — főleg éjszakánként — zsákokban és egyéb módon a község különböző részein dobálják el a háztartásokban keletkezett hulladékanyagokat. , A községi vízmű megépítésével a szennyvíz mennyisége is sokszorosára emelkedett. A felszabadulás előtt 18 fürdőszoba volt a községben, ma több mint 700. Jelentősen emelkedett az általános vízfogyasztás is, mivel 1400 lakóházából már 1100-ban megtörtént a házi bekötés. A község vezetői látva ezen körülményeket, szükségesnek tartják, hogy környezetvédelmi, egészségügyi és esztétikai szempontból fokozottabban foglalkozzanak a község ez irányú problémáinak megoldásával. A tanácsülés úgy határozott, hogy megalakít egy munkabizottságot, akik olyan tervet dolgoznak ki, amellyel ezt a komoly problémát — a község sajátosságainak figyelembevételével — megoldják. A munkabizottságban helyet kaptak a község üzemeinek és vállalatainak képviselői. A megoldás lehetőségeiről, módozatairól a következő tanácsülésen a munkabizottság tájékoztatást ad. Bitter János A hét vége baleseti szempontból nem volt különleges. Annyi sebesülés, haláleset történt közútjainkon, mint általában minden héten. Mint általában minden héten — ízlelgetném ezt a kifejezést, hogy általában, minden héten, agyamig nem akarom eljuttatni, nem akarom elhinni, hogy törvény szerint, szinte menetrend szerint mindennap, minden héten emberek tucatjainak kell országúton lelni halálukat, lesznek nyomorékok ... Láttam néhány borzalmas közúti balesetet. Lehet, hogy ezek is visszahúzó rugók, amikor autóban ülök, és nyomom a pedált. Lehet, hogy nagyon sok járművezető társam így tenne, ha látott volna sok súlyos balesetet — de szükséges szörnyűségek révén rádöbbennünk arra, hogy vigyázzunk magunkra, embertársainkra?! Ügy tűnik, keveset ér a felvilágosító szó, a figyelmeztetés, mert pontosan azok nem olvasnak rendszeresen híreket a közlekedésről, balesetekről, azok nem frissítik fel a járművezetői tudást, azok nem óvatosak, akik egyszer — úgy, ahogy — levizsgáztak, utána pedig hajtanak, bele a nagyvilágba ... Kórházba és temetőbe. Hétfőn este súlyos szerencsétlenség történt Duna- szentgyörgy térségében. Két ember, apa és anya maradt holtan. Amikor a mentők megérkeztek, a szerencsétlen szülők nagyobb, tíz év körüli gyermeke azt kérdezte az intézkedő emberektől: „Aput miért nem viszi el a mentő?” Az emberek nem mondhatták a tízéves gyereknek hogy halottat a mentők nem szállítanak.- Pj Szinte csak betévedni lehet Murgára. Véletlenül vagy kíváncsiskodón, hogy mit mutat meg, mit rejt el az odakeveredett idegen elől a völgybe bújt kisközség. 1977. szeptember 20. Délután három óra. A kis falu néptelen utcái, az elhagyott házak, a gazzal benőtt kertek mögött, a bedeszkázott községi könyvtár, a kul- túrház rozsdásodó lakatja nem sok jóval kecsegtet. De ezk — mondhatni szubjektív érzések csupán. Mit lát viszont a fényképezőgép objektíve Murgán, ahol még most is kétszáznegyven ember él? Fotó: Bakó J. ~ObgektiM~kéi»cÍcMwqqról „Csúcsforgalom” a főtéren Délután Egykor rangos porta a templom mellett Moziplakát
