Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-14 / 242. szám

1977. október 14 \ «ÉPÚJSÁG 5 o Anyám volt olyan va­rázsló, hogy nagy bajok idején, ha nem is neve­tésre, legalább bízó mo­solygásra fordította a sírást és ezzel tessékelte ajtón kívülre az embert — szerinte — megnyo­morító félelmeket. Fazekas Gergélyéket talán a hasonlóság miatt szeret­tem meg és éreztem roko­naimnak, miután a mester­ségem összehozott velük. Nagyszerűnek találtam az idős emberpárt, melynek Er­délytől Tévéiig tartó történe­te regénybe is illenék, ha a bármi reménytelenség ellen is küzdeni tudó ember példá­zatát Hemingway nem tette volna már halhatatlanná öreg halászával. Valamikor 1976 tavaszán született meg rokon-barátsá­gom Fazekasékkal. Utána nem tudtam úgy átszaladni Tevelen, vagy kimért időre ott tartózkodni, hogy ne ér­deklődtem volna felőlük. Megmelegedett a szívem, ró­luk hallva. Mondták egyszer, hogy Juliska néni bizony nem kíméli trombózisos lá­bát, máskor, hogy Gergely bácsi sem vigyáz szívére, de megvannak azért, körbe- koszorúzva a gyerekék, uno­kák szeretetével. Gergely bá­csi a nyugdíj mellé zsebpénz­pótlónak kijár régi helyére, az állattartási telepre. Kedé­lye változatlan, mert ahol feltűnik, menten felszikrázik a jókedv. Ez év tavaszán, éppen Gergely-mapkor meghalt az öreg. Ha főbe kólintanak, az sem taglózott volna le any- nyira, mint ez, a községi ta­nácson hallott hír. Régóta is­merem már az élet gonosz hajlandóságát az eget verő igazságtalanságokra, de nem hittem volna, hogy Fazekas Gergely — aki szép öregsé­gére készült nyugdíjba vonu­lásakor — ilyen hirtelen meghalhat. Megtörtént. Juliska néni azon a napon is gondosan csomagolta össze a Gergely- napi batyut, hogy kint a te­lepen ehessenek, ihassanak a felköszöntők. Elment nagy vidáman az öreg a kopott kerékpáron, amit annyi esz­tendőn át lovagolt. Amint fogadták nagy ovációval, rosszul lett és mire kiért vol­na az orvos, megállt a szíve. e Egy év telt el abból a nyolcból, ami hátra volt a Fazekas házaspár arany- lakodalmáig. Gergely bácsi ezen táncot ígért nékem és akkora jókedvet, amitől ki­dől a ház oldala. Aranylákodalom nem lesz. Temetés volt, annyi búcsú­zóval, hogy akárki nagy­ember megirigyelhetné érte az egyszerűt... Aki halandó, csak halandót szerethet halhatatlanul.. Aki halandó, csak halandót szeret­het halhatatlanul... zakatol­ták bennem az ismert József Attila-sorok, amikor két or­cáján megcsókolva Juliska nénit csak eldadogni tudtam, mennyire fájlalom a veszte­ségét. Feri, a gépkocsivezető — de furcsa véletlen, évvel ezelőtt is ő járt itt velem! — mintha megnémult volna. Mindketten ott ülünk, ahol először. Csak Gergely bácsi helyét foglalta el Juliska néni. — Tudja — csendülnek szavai a könnyek mögül — nem jól van az élet. Úgy kellene legyék, hogy az egy­mást szeretők egyszerre vé>- gezhessék. Talán soha nem találom már magamat. Ré­gebben sokat utaztunk együtt 'Bonyhádra is, Szekszárdra is a gyerekekhez. Most félek az utazástól, mert mindig talál­kozom olyan velünk egykorú párokkal. Itthon a legjobb. Mindig akad kezem alá való munka és ideköltöznek a fiamék. Az, amelyik itt élt a faluban. Ide épít. Igen, Sokszor láttam a gyü­lekező építkezési anyagokat, tudtam is mivégre halmozó­dik a sok tégla, betonelem. Csak bátorságom nem volt hamarabb jönni. o — Gondoltam magára a tavaszon. Kint igazgattam a kertet és mikor a gyalog­szegfűhöz értem, az jutott eszembe, hiába ígérte jószív­vel, nem lehet ott az arany- lakodalmunkon... Valahány gyerek — mert a Fazekas gyerekeknek volt kitől tanulniuk a szülőszere­tő, -becsülő emberséget is — kínálta Juliska néninek az otthonát. Juliska néni ma­rad abban a házban, amibe messziről sodorta őket a tör­ténelem vihara. Az öreg, és mégis szépen tartott hajlék adott biztonságos otthont. így hát kiszakították a vetemé­nyesből az új háznak való telket. Vasárnap hozzálátnak kiásni az alapokat. Mélázunk, ahogy az egy­mást kevés szóból értők, s azon, hogy aki élő csak van — akár idős, akár fiatal —, sohasem ér rá semmire. Pe­dig bűnös minden olyan rá- érősség, ami elüti az embert az egyszeri élet teljessé té­telétől, a megszerezhető örö­möktől. — Mi lesz az ígért külföldi utazással? — kérdezem. — Jassiban él a bátyám, nyugdíjas az is a feleségével. Hívogat, hogy megmutatná a boldogságát. — És? .Pír futja be a barázdált madonnaarcot. — Most nem lehet. Mon­dom, hogy kezdik alapozni a fiamék a házat. Csak a szü­reten akartunk túl lenni. Szükség van rám. A menyem is beteg. De sajnálom, hogy nem kiabálhatok rá a féltés jo­gán. Mondani kéne, hogy tanulja meg ölbe tenni a ke­zét, hiszen motollázott már vele eleget! Nemhogy kiabálni, szólni se igen tudok. Búcsúzás után azonban órák múlva is tele vagyok lázongással. Feri ko­mor ábrázattal hallgat, pedig nem így szoktak elfogyni a kilométerek. Lehet, hogy az ő fejében is az enyémhez hasonló gondolatok kergetőz- nek azokról az idős embe­rekről, akik se vért, se verí­téket, se finom, idegeket nem kímélve rakták le a jelenünk fundamentumát ? Nem tudom. Vannak hallgatások, amiket nem törhet meg a szó. Persze egyebet sem tudok. Azt sem, mekkora villámként kel­lene belecsapni a köz- gondolkodásba ahhoz, hogy a nyugalmukat sokszorosan megszolgált emberek jobban vigyáz­zanak magukra. £s hát mi... mi is vigyázhas­sunk rájuk jobban... LÁSZLÓ IBOLYA Együttműködés Bátaszéken A közelmúltban tartották Bátaszéken azt a koordináci­ós értekezletet, amelyen a nagyközség üzemeinek hiva­talainak, szövetkezeteinek vezetői vettek részt. Az 50 meghívott közül több mint harmincán jelentek meg a tanácskozáson, melyen Erdei János tanácselnök számolt be az 1977. évi községpoliti­kai feladatok teljesítéséről, és a jövő évi feladatokról. A nagyközségi tanács el­nöke jónak értékelte a vég­zett munkát. Az együttmű­ködési szerződések gyakorla­ti hasznának élvezője a la­kosság. Ilyen a Szekszárdi Állami Gazdaság és a vár­dombi termelőszövetkezet, valamint a MEZŐGÉP Vál­lalat között létrejött megál­lapodás, melynek következ­ményeként a szülők társa­dalmi munkában úttörőszo­bát és politechnikai termet alakítottak ki Várdombon közel 200 000 forint értékben. Vagy az a megállapodás, me­lyet a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalattal kö­töttek a Bátaszéken levő al­sófokú oktatási intézmények fejlesztésének segítésére. 250 000 forintot ad a vízmű­vállalat, meiynek fejében a tanács biztosítja a vállalati dolgozók gyeimekeinek óvo­dában történő elhelyezését. A társadalmi összefogás szép példája az is, hogy a nagy­községi sporttelepen 80 000 forint értékű munkával já­rult hozzá a lakosság az új kondícióterem kialakításá­hoz. A lakásépítésben is van haladás: jövőre a tanács és ÁFÉSZ közös beruházásával nyolc épül, az OTP-vel kö­tött együttműködési szerző­dés eredményeként pedig 112 lakás tervezése van folya­matban. Az előkészítési mun­kálatokat a vizművállalat vállalta, ugyanúgy, ahogy a Bátaszék—Alsónyék vízháló­zatának összekötését A BARNEVÁL vezetői báta- széki üzemegységük sport- és kulturális tevékenységé­nek érdekében segítik anya­gilag a kultúrotthont és a sportkört. A jövőre induló új iskola építkezésénél pedig a Tolna megyei Szolgáltató Szövetkezet bátaszéki egysé­ge vállalt társadalmi munkát. — hi — Köztisztaság m Uj gondok Faddon (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Faddon a nagyközségi ta­nács legutóbbi ülésén foglal­kozott a község szemét- és hulladék-összegyűjtésével, el­helyezésének megoldásával. Jelenleg szervezett szemét- összegyűjtés a községben nincs. A korlátozott fuvaro­zási lehetőségek miatt a la­kók — főleg éjszakánként — zsákokban és egyéb módon a község különböző részein dobálják el a háztartásokban keletkezett hulladékanyago­kat. , A községi vízmű megépí­tésével a szennyvíz mennyi­sége is sokszorosára emelke­dett. A felszabadulás előtt 18 fürdőszoba volt a községben, ma több mint 700. Jelentő­sen emelkedett az általános vízfogyasztás is, mivel 1400 lakóházából már 1100-ban megtörtént a házi bekötés. A község vezetői látva ezen körülményeket, szüksé­gesnek tartják, hogy környe­zetvédelmi, egészségügyi és esztétikai szempontból foko­zottabban foglalkozzanak a község ez irányú problémái­nak megoldásával. A tanács­ülés úgy határozott, hogy megalakít egy munkabizott­ságot, akik olyan tervet dol­goznak ki, amellyel ezt a ko­moly problémát — a község sajátosságainak figyelembe­vételével — megoldják. A munkabizottságban helyet kaptak a község üzemeinek és vállalatainak képviselői. A megoldás lehetőségeiről, mó­dozatairól a következő ta­nácsülésen a munkabizottság tájékoztatást ad. Bitter János A hét vége baleseti szempontból nem volt kü­lönleges. Annyi sebesülés, haláleset történt közútjain­kon, mint általában min­den héten. Mint általában minden héten — ízlelget­ném ezt a kifejezést, hogy általában, minden héten, agyamig nem akarom el­juttatni, nem akarom el­hinni, hogy törvény szerint, szinte menetrend szerint mindennap, minden héten emberek tucatjainak kell országúton lelni halálukat, lesznek nyomorékok ... Láttam néhány borzal­mas közúti balesetet. Le­het, hogy ezek is vissza­húzó rugók, amikor autó­ban ülök, és nyomom a pe­dált. Lehet, hogy nagyon sok járművezető társam így tenne, ha látott volna sok súlyos balesetet — de szükséges szörnyűségek ré­vén rádöbbennünk arra, hogy vigyázzunk magunk­ra, embertársainkra?! Ügy tűnik, keveset ér a felvilá­gosító szó, a figyelmezte­tés, mert pontosan azok nem olvasnak rendszeresen híreket a közlekedésről, balesetekről, azok nem fris­sítik fel a járművezetői tu­dást, azok nem óvatosak, akik egyszer — úgy, ahogy — levizsgáztak, utána pe­dig hajtanak, bele a nagy­világba ... Kórházba és temetőbe. Hétfőn este súlyos szeren­csétlenség történt Duna- szentgyörgy térségében. Két ember, apa és anya maradt holtan. Amikor a mentők megérkeztek, a szerencsétlen szülők na­gyobb, tíz év körüli gyer­meke azt kérdezte az in­tézkedő emberektől: „Aput miért nem viszi el a men­tő?” Az emberek nem mond­hatták a tízéves gyerek­nek hogy halottat a men­tők nem szállítanak.- Pj ­Szinte csak betévedni lehet Murgára. Véletlenül vagy kíváncsiskodón, hogy mit mutat meg, mit rejt el az odakevere­dett idegen elől a völgybe bújt kisközség. 1977. szeptember 20. Délután három óra. A kis falu néptelen utcái, az elhagyott házak, a gazzal benőtt kertek mögött, a bedeszkázott községi könyvtár, a kul- túrház rozsdásodó lakatja nem sok jóval kecsegtet. De ezk — mondhatni szubjek­tív érzések csupán. Mit lát viszont a fényképezőgép ob­jektíve Murgán, ahol még most is két­száznegyven ember él? Fotó: Bakó J. ~ObgektiM~kéi»cÍcMwqqról „Csúcsforgalom” a főtéren Délután Egykor rangos porta a templom mellett Moziplakát

Next

/
Thumbnails
Contents