Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-14 / 216. szám

^PÜJSÁG

• •

ON KERDEZ

Levélcímünk:

7101 Szekszárd, Postafiók: 71

Családi segély

Schmidt János, mőcsényi olvasónk azt írja szerkesztőségünkhöz küldött levelében, hogy ő maga nyugdíjas, felesége beteg, fiúk, aki tsz-ben dolgozik egy év óta katona, s a körülmények indokolják segélyre való jogosultságát. A tanácstól kaptak egy határozatot, mely 178 forint havi segélyt állapít meg. De hiába sürgetik a pénzt, az csak késik. Végül is egy hónappal ezelőtt kaptak Schmidték értesítést, hogy a tanács csak most terjesztette a segély ügyét az I. fokú Orvosszakértői Bizottság elé... „Kérem, szíveskedjenek felvilágosítani, hogy miképp gyorsíthatnám meg az ügy elintézését?”

Dr. Váczy József, a Bony- hád város Tanácsa V. B. egészségügyi osztálya vezetője válaszát köböljük:

— Schmidt János, Mő- csény II., Petőfi u. 7. szám alatti lakos panaszát megvizsgáltam és az alábbiakat 'állapítottam meg. Mőcsény községi Közös Tanács V. B. szakigazgatási szerve

Schmidt Jánosné részére — a katonai szolgálatra bevonult János nevű fia után — 1976. július hó 1-től sorkatonai családi segélyt állapított meg. A tanács figyelmen kívül hagyta, hogy az anya a segély megállapításakor még nem töltötte be az 55. életévét. A hozott határozat jogszabálysértő volt, ezért azt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság nem foganatosította. Az 55. életév betöltése előtt a sorkatonai segélyt csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a jogosult legalább 67 százalékban rokkant. Ennek megállapítása végett a tanács Schmidt Jánosnét az I. fokú Orvosszakértői Bizottság elé rendelte. Az I. fokú Orvosszakértői Bizottság szakvéleménye ez ideig még nem ismert. Amennyiben az OrvosszakTelefonszámunk: 129-01, 123-61.

értői Bizottság Schmidt Jánosné rokkantságát 67 százalékban, vagy ezt meghaladó mértékben megállapítja, úgy részére a segély hat hónapra visszamenőleg folyósítható.

(Sajnos, a válaszból az nem derül ki, hogy Schmidt Jánosék jigye miért késlekedett ilyen sokáig? Ugyanis ez az indokolatlan késedelem több havi segélytől fosztotta meg a rászoruló családot.)

Rövidebb munkaidő — szabadság

Baur József, szekszárdi olvasónk kérdi, mennyi szabadság illeti meg? Nyugdíjasként dolgozik, másnaponként nyolc órát.

Dr. Deák Konrád, osztály- vezető ügyész válaszát közöljük:

— A szabadságra jogosultság szempontjából nincs különbség a dolgozók között olyan tekintetben, hogy mennyi a munkaidejük. Ebből adódóan a napi 4—5—6 órás munkaidővel foglalkoztatott dolgozókat is ugyanolyan mértékű szabadság illeti meg, mint az átlagos napi 8 (heti 48) órás munkaidőben dolgozókat. A munkaidőből adódó eltérés ugyanis nem a szabadság időtartamában (a napok számában), hanem az egy szabadságnapra járó munkabérben fejeződik ki, nevezetesen az ilyen dolgozók egy szabadságnapra eső munkabére a tényleges munkaidejüknek megfelelően napi 4—5—6 órára eső bér. Ha azonban a törvényesnél rövidebb munkaidővel foglalkoztatott dolgozó csak a hét meghatározott napjain végez munkát, szabadságideje is a munkában töltött napok szerint arányosan csökken. Ha tehát például napi 4 órás munkaidővel a dolgozó hetenként 6 nap helyett csak 3 napot dolgozik, alapszabadsága 12 nap helyett csak 6 nap lesz. Ugyanez a szabály irányadó a pótszabadságok tekintetében is. Úgy véljük tehát, hogy mukál- tatója helyesen állapította meg, miszerint önt csupán csökkentett mértékű szabadság illeti meg, de nem azért, mert ön „félműszakos”, hanem azért, mert a heti 6 napból csak 3 napot dolgozik. Ha naponta dolgozna 4 órát, a teljes szabadsága megilletné.

„Nálunk zsebre megy a játék”

Villányi Sándor, tolnai olvasónk szerkesztőségünkhöz írt leveléből idézünk, kommentár nélkül: „Házastársam, aki becsületes munka mellett két gyermeket és öt unokát nevelt és nevel, a napokban betért a tolnai 11. számú áruházba és vásárolt 5 deka felvágottat. A kiszolgáló fiatal leány, a szalámivégről levágta a zsinórt és a véggel együtt kimért 5 dekát, amely az otthoni ellenőrző mérésnél (leszámítva a véget és a vastag csomagoló papírt) pontosan 2,8 deka volt. Feleségem szerényen figyelmeztette az eladónőt. Mire a felelet az volt: »Ha nem tetszik, ne vegyen, nem erőszak a disznótor!-« Én a hangnemet kifogásolom elsősorban.

Igyekeztem a szolgálati utat betartani és panaszommal nem fordultam azonnal a kerületi felügyelőséghez, hanem Pencz József üzletvezetővel közöltem sérelmemet. A válasz itt is egyértelmű: »Sajnálom, de ezen nem tudok változtatni, mert ha az eladót figyelmeztetem, akkor elmegy. Nálunk zsebre megy a játék!«

Horváth János, a Tolna megyei Népbolt Vállalat igazgatóhelyettese és Em- bersics László, a hálózatirányítási osztály vezetője válaszol:

— A Tolna megyei Népújság szerkesztősége „Ón kérdez” rovatvezetőjéhez írt panaszát megvizsgálva az alábbiakat állapítottuk meg: A 11. számú bolt eladója a nyári turistaszalámi kimérésénél nem a szabályoknak megfelelően vágta le a szalámivéget, mert az 1716/1954. számú Bk. M. utasítás az alábbiakat írja elő: „A hentesárukat — párizsi, rúdáru teljes választék, bácskai, májas készítmények, sajtok — szeletben történő eladása esetén úgy kell a kötéstől számított legalább egy centiméterre felvágni, hogy az első szelet — melynek egyik oldalát teljesen bél borítja — kiadásra ne kerüljön”. Pencz József boltvezető a szóbeli panasz bejelentésekor nem bírálta el kellő körültekintéssel a bejelentett panaszt, hanem megpróbálta azt különböző, elfogadhatatlan indokokkal megmagyarázni, mely a panasztevő jogos elégedetlenségét tovább fokozta.

A fentiekért Videmann Anna eladót és Pencz József boltvezetőt fegyelmi felelősségre vonásra terjesztettük fel az igazgató elvtárshoz. Utasítást kapott a boltvezető továbbá arra, hogy:

— oktassa ki a dolgozókat a végek helyes levágására, és annak végrehajtását ellenőrizze, illetve ellenőriztesse,

— a dolgozóktól minden * esetben követelje meg az udvarias, előzékeny magatartást,

— a vásárlók szóbeli panaszát minden esetben megnyugtatóan intézze el.

Kérésünk az, hogy továbbra is látogassa boltjainkat, és amennyiben olyan problémája lesz, melyet helyben nem tud elintézni, szíveskedjék arról vállalatunkat értesíteni, hogy a szükséges intézkedéseket megtehessük.

Ml VÁLASZOLUNK

Tanút keresek

Drrr! Hnfckk! Reccs! A Trabantom hörögve siránkozik az őt ért inzultus miatt. A szürke Warszawa teljesen szabálytalanul kanyarodott, már nem tudtam fékezni, a kocsi oldalról belém szaladt, aztán északkeleti irányba eltűnt. Én szerencsésen megúsztam, a Trabant viszont nyolc napon túl gyógyuló sérüléséket szenvedett. Napnál világosabb: a Warszawa vezetője felelős a történtekért. A karambol a Körúton történt. Több száz főnyi tömeg vesz körül és jobb sorsra érdemes autómat. Elkezdődik a vita: melyikünk volt a hibás? Egy élelmes főttkuko- rica-árus befurakodik a bámészkodók közé és portékáját kínálja. Egy még élelmesebb férfi, aki elöl áll. harminc forintért átadja a helyét egy késve éikező kíváncsinak. Benyúlok az elsősegély dobo- zomba és kiveszek belőle egy csomag negrót. Aztán a legközelebb álló orkánkabátos férfihoz fordulok:

— Megkérném, szíveskedjék a tanúm lenni, ön mindent látott.

Az orkánkabátos járóin hatalmas ugrással az utca túlsó oldalán terem. Onnan kiabálja:

— A látszat csal! Igaz, hogy közel álltam a karambolhoz, de állandó szemorvosi kezelés alatt állok. Már a saját feleségemet is alig ismerem meg két méter távolságról.

Egy bájos ifjú lányhoz fordulok :

— Vállalná a tanúskodást?

— Én norvég állampolgár vagyok. Holnap reggel Oslóba repülök.

Fehér hajú, nyugdíjas külsejű bácsit kérek meg alázatosan :

— Könyörgök, legyen a tanúm! Talán az ideje is megengedi, hiszen ha jól látom, nyugdíjasnak tetszik lenni.

— Maga csak ne öregítsen engem! Legényember voltam én még a múlt hétig. Akkor esküdtem örök hűséget Magdának, aki harminckét éves, tehát épp hozzámvaló. Rohanok is, mert ha egy fél óráig nem lát engem, már bús- komor.

Eltotyog a szemem elől, én pedig kétségbeesetten, rimán kodó tekintettel kérem az emberéket: tanúskodjanak. A körülöttem álló bámészkodók pánikszerűen menekülnek. Egy borostás arcú férfi a fülembe súgja:

— Ha ötszáz forintot ad Frédinek. Frédi azt látta, amit maga akar!

— Köszönöm, Frédikém, de velem nem csinál üzletet — utasítottam el az ajánlatát. Elutasítom az ajánlatot, de tanúk nélkül hogyan bizonyítsam, hogy nem ón vagyok a vétkes ebben a karambolban? Emberek! Nem én vagyok a hibás! Ártatlan vagyok! Tanúm a hold, a csillagok, s az ég! De vajon eny- nyi elég lesz-e?

GALAMBOS SZILVESZTER

A fényképen látható kislányok a moszkvai úttörő- plalota igyienmék tánc- és énekegyüttesének tagjai. A gyerekek különböző iskolákban, különböző osztályokban tanulnák, ám órák után összejönnek, mert nagyon szeretnek énekelni és táncolni.

Az együttesnek jelenleg

1380, ihét-tlzennyolc éves korú üalgjla Van. A táncosoknak, énekeseknek, zenészeknek nagyszerű próba- és előadótermek állnak rendelkezésükre. Az együttes repertoárjában különböző országok népeinek dtalai és táncai találkátok. Képünkön: az együttes tagjai 'a híres1 orosz „Kalimkát” táncolják.

1977. szeptember 14.

Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményekről

Tapasztalataink szerint a közvéleményben — különböző televízióé filmek hatására — élénk váltál váltott ki, hogy az igazságszolgáltatást erősen „beárnyékolja” az alaptalan vádaskodás, a hamis tanúzás, .társadalomra veszélyességével.

iA hamis vád és hamis ita- múzás a legsúlyosabb igaz- ságszalgálfcatás elleni bűntetteik közié tartozik. E két bűntett azonban nemcsak az igazságszolgáltatás, hanem magánszemélyek érdekeit is sértheti. így például a hands vád ártatlan személyt a büntető eljárás megpróbáltatásainak tesz tesz ki, sőt ilyen személy elítéléséhez is vezethet. Még abban az esetben is, ba a feljelentés valótlansága azonnal kiderül, a gyanúsítottnak jelentős hátránya származhat a hamis vádaskodásból. Elkerülhetetlen például, hogy az eljárásba történt 'bevonása ki ne derüljön, kisebb-nagyobb bizalmatlanság továbbra is megmarad .vele szemben, ami esetleg erkölcsi vagy anyagi következményekkel jár. Különösen akkor áll fenn ennek a veszélye, ha a vád alapjául viszonylag jelentéktelen, de való tény szolgált, amelyet a vádaskodó eltúlzott, vagy elferdített.

iA hamis vádaskodás továbbá olyan személyek érdekeit is sértheti, akiket a tettes gyanúsítása eredetileg nem érintett. A nyomozás sokszor harmadik személyekre is kiterjed és ezek szintén viselik a fenlti 'következmény éket.

Mindemellett a hamis vádaskodásoké a hamis feljelentések alapján indult eljárásokban laz igazságszolgáltatás apparátusa feleslegesen lép működésbe. A hatóságok pénzt és időt fecsérelnek el, amikor a hamis adatok után kutatnak. Mindez egyúttal a ténylegesen elkövetett büntetitek felderítését, kinyomo- zását és elbírálását is. hátráltatja.

■A fentiek értelemszerűen kis'ébb-inagyobb mértékben vonatkoznék a hamis tanú- zásra is, ha ez büntető ügyben történik. Polgári perekben a hamis tanúskodások szintén sértik az egyik vagy a másik fél jogait csakúgy, mint az igazságszolgáltatás érdekelt.

iA hamis vád és a hamis tanúzás egyébként Igen közeli kapcsolatban áll egymással. A jogi tárgyuk azonos, s mindkettő az igazság meghamisítását célozza. A hamis tanúzás javára is szolgálhat valakinek, a hamis vád ezzel szemben mindig sérti a megtámadott személy becsületét.

A tanú vallomása a bíróság vagy más hatóság előtt folyó ügyben a tényállás felderítésének és így az igazság megállapításának egyik fontos eszköze. Az igazságszolgáltatás területén dolgozó jogászok tudják, hogy a bizonyítékok legnagyobb részét még ma is változatlanul a tanúvallomások képezik. Ez a tény húzza alá az igazmondás jelentőségét. A bírósági és egyéb hatósági döntések .nem felelhetnek meg a valóságnak, nem szolgálhatják az igazságot, hia a tanú hamis előadásával .tévedésbe ejti a bírót Vagy a döntésre hivatott személyt. Az igazságnak meg nem felelő döntések pedig a jogrendet és a jogbiztonságot ássák alá, vagyis a szocialista törvényességét, amely államunk egyik alappillére.

Az eddigiek alapján talán sikerült érzékeltetnem a hamis vád és a hamis tanú zás %

társadalmi veszélyességét. Most nézzük meg, hogy a társadalom hogyan védekezik a két magatartás ellen:

Büntető törvénykönyvünk mindkét mlaigaltartást bűntetté nyilvánította. A Btk. 172. § (1) ibekezdése szerint a hamis vád bűntettét követi el: „Aki máislt hatóság előlit bűn- cselékmény elkövetésével hamisan vádol, vagy ellene bűncselekményre vonatkozó bizonyítékot kohol”, s ezért „egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Ezt követően sorolja fel a jogszabály a minősített eseteket és szigorúbban rendeli büntetni azokat, akik súlyosabb természetű bűntettek elkövetésével vádoltak hamisan. Példáiul olyan bűntett esetién, ahol halálbüntetés is kiszabható, és a halmis vád elkövetőjével szemben 15 évig terjedő szabadságvesztés a 'büntetés.

A haimils vádnak van enyhébb alakzata is, ha valaki a hamis vád bűncselékményét gondatlanul követi el. A törvény nemcsak a bűntett elkövetésével hamisan vádaskodó megbüntetését írja elő, hanem azokat is, akik ezt a osélekmónyt fegyelmi vétség vagy szabálysértés vonatkozásában követték el.

A hamis tanúzás bűntettének .alapesetét a Btk. 176. §. (1) bekezdése a következőképpen határozza meg: „Aki bíróság vagy más hatóság előtt az ügy valamely lényeges körülményére .vonatkozó hamis vallomást tesz, vagy ily körülményt elhallgat...” A. büntetés alttól függ', hogy milyen súlyú ügyiben történt a hamis tanúzás.

A vallomást tehát bíróság vagy más hatáság előtt kell előterjeszteni. .Akit .tanúként megidéztek, köteles az e célból megjelölt helyen és időben megjelenni. Ez általános állampolgári .kötelesség, amelynek megsértése jogkövetkezményeket von maga után. A tanúnak a megjelenési kötelezettségen fúl — ha a törvény kivételt nem tesz — vallomást ils kell tenni. A vallomástételre vonatkozó 'kötelesség azt magában foglalja, hogy a tanú a feltett kérdés alapján az üggyel ösz- szefüggő minden olyan körülményiről, amelyről tudomása van 'és amelyet az eljáró hatóság tisztázni 'kíván, a valóságnak megfelelően számot köteles adni. A valóságon ebben az esetben 'természetesen csak a tanú álital felismert valóságot kell érteni, vagyis a .tanú észleletéit híven köteles vallomásában Visszaadni. A büntető eljárás kategorikusan előírja, hogy a tanút kihallgatása előtt a hamis tanúzás törvényes következményeire figyelmeztetni kell.

A cikk terjedelme határt szab annak, hogy a hamis vád és a hamis itanúzás minden kérdésével foglalkozzak, esetleg érdekes vagy kevésbé érdekes példáikat soroljak fel. Arra kívántam csak a figyelmet felhívni, hogy a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek tisztában vannak e magatartások rendkívüli veszélyességével a társadalom-* ra. Emiatt nagy súlyt fektetnek arra, hogy a büntető és más eljárások során a hamis vád és a hamis tanúzás elkövetőit kiszűrjék, és velük szemben megfelelő büntetés kiszabására kerüljön sor, ezzel biztosítva az igazságszolgáltatás tisztaságát és azt, hogy minél kevesebb „árnyék” legyen. Ezen túlmenően azonban az egész társadalom segítségére van szükség ahhoz, hogy a jövőben minél kevesebb hamis vádaskod'óval, hamis tanúvaL találkozzunk.

Dr. KARDOS JÁNOS

ügyész

I