Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-14 / 216. szám

1977. szeptember 14. ^PÚJSÁG 5 A nagyobb termés érdekében Több és szakszerűbb műtrágya-felhasználás Az elmúlt másfél évtized­ben dinamikusan növekvő termésátlagok és termésbiz­tonság együk legalapvetőbb tényezője a műtrágya-fel­használás fokozása volt. Az 1975-ig tartó növekedés 1976- ban megtört, amit 1977-ben országos átlagban további csökkenés követett, míg me­gyénkben 3 százalékos növe­kedés várható. Ha Tolna me­gye mezőgazdasági üzemei­nek műtrágya-felhasználását megvizsgáljuk az alábbiakat állapíthatjuk meg: — a műtrágya-felhasználás a 205—395 kg/ha között van hatóanyagban mezőgazdasági művelt területre vetítve. Ter­mészetesen ezt a szóródást a termésátlagok hasonló nagy szóródása követi. Van olyan ágazata a nö­vénytermesztésnek (pl. rét­legelő. egynyári szálas takar­mányok), ahol a műtrágya- felhasználás még igen ala­csony. A tavaszi vetésű nö­vények alá az üzemek nagy része pénzügyi nehézségekre hivatkozva — szakszerűtle­nül — tavasszal szórja ki az teljes mennyiségét. Megyénk mezőgazdasági úgynevezett alapműtrágya üzemeinek felül kell vizsgál­niuk műtrágyázási rendsze­rüket, azok szakszerűségét, a nagyobb és biztonságosabb terméseredmények elérése érdekében. — Az átlag alatt felhasz­náló üzemeknek döntő fon­tosságú a műtrágya-felhasz­nálás eddiginél dinamiku­sabb növelése. Az egységes talajvizsgálati és szaktanács- adási rendszer megadja az alapját minden üzem számá­ra, hogy a jövőben még szak­szerűbb tápanyag-visszapót­lást tudjon folytatni. A tarta­lékok feltárásánál feltétlenül figyelembe kell venni az ed­dig igen alacsony mennyisé­gű műtrágyát felhasználó ágazatok műtrágyázásánál! dinamikus fejlesztését. A pénzügyi nehézségekre hivatkozó tsz-ék vezetőinek figyelmébe ajánljuk a Ma­gyar Mezőgazdaság Informá­ciók mellékletének 34. szá­mát. Ebből megismerhetik azokat a lehetőségeket, me­lyék alkalmazásával a pénz­ügyi nehézségek elháríthatok és a mezőgazdasági üzemek a részükre szükséges és opti­mális mennyiségű műtrágyá­hoz hozzájuthatnak. Ezáltal biztosítani tudják az egyre növekvő terméseredmények eléréséhez az őszi alapmű­trágyák és a tavaszi fejtrá­gyák időben történő beszer­zését és felhasználását. A műtrágyázás termésnö­velő hatása ismert, alkalma­zása jó befektetés, élni kell ezzel a lehetőséggel. Máté János agrokémiai főmérnök Tolna megyei N övényvédelmi és Agrokémiai Állomás Megalakult a megyei agrokémiai koordinációs bizottság 1977. szeptember 7-én tar­totta alakuló ülését a Tolna megyei Agrokémiai Koordi­nációs Bizottság. A bizottság létrehozása azért vált szükségessé, mert a fokozatosan alakuló agroké­miai társulásoknál sok olyan probléma merült fel, ami me­gyei szintű koordinálásit igé­nyel. A bizotlság fő feladatának tekinti az agrokémiai társu­lások megyei hálózatának ki­építését, figyelembe véve a népgazdaság és az üzemek te­herbíró képességét. A helyi tapasztalatok, illetve külső információk begyűjtésével segíti a tervezési munka ha­tékonyságát, lehetőleg elke­rülve a túlméretezéseket. Ja­vaslatokat tesz a légigépek vásárlására, figyelembe véve a kapacitás teljes kihaszná­lását. Figyelemmel kíséri a már működő agrokémiai tár­sulások tevékenységét. Javas­latot tesz a társulások és ter­melőüzemek közötti jobb és hatékonyabb együttműködés kialakítására. Segítséget nyújt a szakemberek képzése és továbbképzése érdekében. Visszhang HALPUSZTULÁS Dr. László Ferenc és dr. Papp Ferenc, az Országos Vízügyi Hivatal főosztályve­zetői, dr. Gergely István, ál­lamtitkár megbízásából tá­jékoztatást adtak lapunknak az 1977. július 27. és 28-i számunkban megjelent cik­kekkel kapcsolatban, melyek a Sió-árvízkapu térségében bekövetkezett halpusztulás­sal foglalkoztak. A balatonfűzfői Nitroké- miai Ipartelepek folyó év július 15—18. között 200 ezer köbméter szennyvizet bocsátott le a királyszent- istváni tározójából. Ezt jú­lius 19-én a Sió-árvízkapu térségében jelentős halpusz­tulás követte. A Nitrokémiai Ipartelepek által elvezetett szennyvizek már az 1950-es években károsították a Ná­dor—Sió-völgy vízhaszná­lóit. A károk csökkentése érdekében 1959-ben szenny­víztározót létesítettek és a szakaszos leeresztéssel az időszakos vízhasználatot le­hetővé tették. Az 1960-as években az üzem környezet­kímélő gyártástechnológiai változtatásokra és szennyvíz- tisztításra jelentős összege­ket fordított, melyhez a víz­ügyi alapból több tízmilliós támogatást kapott. A meg­felelő szennyvíztisztítás meg­valósítása napjainkban is folyamatban van, az V. öt­éves tervben 120—140 mil­lió forint beruházás szere­pel. Az erőfeszítések ellenére a gyár szennyvizei erősen mérgező hatásúak. A vízügyi szervek tevékenysége az adott helyzetben arra irá­nyul, hogy a szennyvizek szabályozott leeresztésével a károkat minimálisra csök­kentsék. A vízminőség-sza­bályozási tevékenységet az évi kb. hét leeresztés alkal­mával a közegészségügyi és vízügyi szervek együttmű­ködésével kialakított intéz­kedési terv szerint végzik. Az intézkedési terv lényege az, hogy a leeresztett szenny- vízmenyiséget úgy szabá­lyozzák, hogy a vízrendszer­ben létrejövő hígulás hatá­sára a Sió-árvízkapunál mi­nimális legyen a mérgező anyagok koncentrációja. Kü­lönböző körülmények (víz­minőségi, vízjárási, időjárási körülmények) kedvezőtlen egybeesése alkalmával min­den évben előfordult hal- pusztulás. Véleményünk sze­rint a július 19-én bekövet­kezett halpusztulás mértéke jelentősebb volt az átlagos­nál, ezért az eset összes kö­rülményének megállapítá­sára vizsgáló bizottság lét­rehozását rendeltük el. A szakértő bizottság munkája folyamatban van, melyről további tájékoztatást fogunk adni. JOBB KISZOLGÁLÓGÉP KELLENE A Tolna megyei Népújság 1977. augusztus 17-i számá­ban megjelent „Jobb ki­szolgálógép kellene” című cikkünkre Horváth József, a Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének titkára vála­szol: A cikkben felvetett gon­dok ismertek előttünk. Szö­vetségünk elnöksége is tár­gyalta a szakosított telepek technológiai berendezéseivel kapcsolatos beszerzési és üzemeltetési problémákat. Egyetértünk azzal, hogy élet­tartam. üzembiztonság szem­pontjából a jelenleg besze­rezhető trágyakezelő beren­dezések nem felelnek meg a követelményeknek. A zöld­takarmány kezelésével kap­csolatban meg kívánjuk je­gyezni, hogy silózó- és szál­lítóeszközök az üzemek ren­delkezésére állnak. Jelenleg is beszerezhetők a kaszáló- és silózógépek (E—301, E— 280-as önjáró munkagépek), szállításra pedig IFA teher­gépkocsik és speciális pót­kocsik. A zöldtakarmány ki­osztásához, adagolásához va­lóban nincs megfelelő gép. A nyíregyházi MEZŐGÉP profiljába tartozik az ada­golókocsik fejlesztése és gyártása. Az AGROKER-től kapott tájékoztatás alapján azonban csak 1979-ben ke­rülnek kereskedelmi forga­lomba ezen nélkülözhetetlen — fizikai munkát könnyítő — munkagépek. A kocsolai termelőszövetkezethez ha­sonló megoldást több üzem­ben is eszközölnek, több­kevesebb sikerrel. Vélemé­nyünk — a cikkben megje­lentekhez hasonlóan — az, hogy a szakosított telepek állományának takarmányo­zása jelenleg nem megol­dott. Igénylik is az üzemek a megfelelő méretű erő- és munkagépek beszerzésének lehetőségét, a teljes gépesí­tés érdekében. , BÉRLET­VISSZAVÁLTÁS Lapunk augusztus 10-i számának az „Olvasó hang­ja” rovatunkban a bérletek visszaváltásáról, visszacse- réléséről és az elővételi pénztárak helyes, illetve helytelen felvilágosításáról volt szó. Horváth György, a 11-es számú Volán Vállalat forgalmi és javítóüzem igazgatója kivizsgálta a cikkben foglaltakat és a következő tájékoztatást ad­ja: Szekszárd autóbusz-pálya­udvaron a személy- és pogy- gyászdíjszabás határozmá- nyaitól eltérő szabálytalan gyakorlatot vezettek be az elővételi pénztárosok. Az ál­taluk már értékesített uta­zási igazolványokat egy-egy esetben az utas kérésére visszaváltották teljes érték­ben, ha úgy ítélték meg, hogy eladható. Ez eset kap­csán jutott tudomásomra, a szabálytalan gyakorlat, me­lyet azonnali hatállyal meg­szüntettem. A panasz közvetlen kivál­tó oka is e szabálytalanság volt. Az érintett dolgozók jegyzőkönyvi meghallgatá­sukkor szabálytalan eljárá­sukat elismerték. Elismerték azt is, hogy nem volt egy­értelmű és teljes az először adott információ. Vétettek abban is, hogy a felvilágo­sítást követően nem zárkóz­tak el a további vita elől. Ennek lett az a következ­ménye, hogy olyan „jelzők” hangzottak el később mind­két fél részéről, amely min­denképpen elítélendő. Az elővételi pénztárost és a forgalmi szolgálattevőt ki­oktattam és felelősségre von­tam. Az intézkedésem vég­rehajtását ellenőriztetni fo­gom. Bízom abban, hogy in­tézkedéseim hasonló esetek megtörténtét kizárják. Lakásépítők - épülő lakások Üt fehér ház Az első épület Ezzel a riporttal egyhetes késésben Vagyunk. Fényképes bizonyítékunk is van erről, hiszen amit iit't lát a kedves olvasó, az még az első „fehér ház” harmadik szintjén történt, azaz a fel­vételeket több mint egy hete készítettük, s azóta az építők már az ötödik szint fölött dolgoznak. Tehát készítik elő a hatodik szint felrakását, legyek még pontosabb: már ennek is kész a fele, mire e sorok a nyomdából kikerül­nek. Látványos dolog panelok­kal építkezni. Látványos, per­sze csak a helyszínen, mert ott, ahol a kéttonnás nagy betonelemeket gyártják, nagyfokú a szervezettség és minden egyes falrész, .kitöltő­éiért, lliítfülke, vizesblokk, stb. olyan gondos és megle­hetősen sziszifuszi munkát kíván, mintha kőművesek raknák a falat. Ámbátor az igazsághoz tartozik, hogy csák a .nézelődőnek — annak, aki nincs tisztában a techno­lógiai folyamiatokkal —, tűnik lassúnak a panelok öntése. Mert ugyebár elő kell készí­teni mindent: a falba még a vezetékek helyét is, úgyszin­tén a villamos kapcsolók do­bozát, csatlakozóját bele kell szereink Tehát valójában kész fal jut el az építőkhöz, ide a fehér házhoz, ahol el­ső riportunkat készítjük. Rudas Tamás építésvezető a kalauz. Ránk ‘bízza, kérdez­zünk, amit akarunk, majd ő megmondja mindre a választ. 'Aztán mégis úgy adódik a helyzet, .hogy Darvas! József, a f őépítésVezet ő arira kér, amikor az előregyártók egy „cikije” kerül szóba, hagyjuk a témát, ne feszegessük. Pe­dig csak arról vám szó, hogy az egyik emeleti résznél a lépcsőházi „szuszogóból” nincs elegendő. „Talán majd én tartom a hátammal azt a lépcsőt” — mondja a külön­ben békés természetű építés- vezető. No persze a küldönc szigorú utasítással visszia- lohol a központi telepre, ab­ban pedig az építésvezető is biztos, hogy a panel ott lesz időre, amikor a darukötélre rá kell akasztani. De nézzük a lakásokat. A Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat készít itt öt Rudas Tamás építésvezető tizenegy szintes fehér házat. Ezek a házaik a pécsi fiatal tervezők munkái, s külső megjelenésükben eltérnek az eddigi panelos házaktól. Nem csak a fehér szánük miatt, hanem azzal is, hogy az épü­let homlokzata tagoltabb. Például a kiugró erkélyek — ezeket is készen szállítják ide, csak a helyükre kell emelni — és a mélyen be­nyúló loggiák valóban széppé teszik a házat. Persze ez az első épület, amely Szekszár- don, a régi vásárcirkusz té­ren, a mentők előtti szabad térségen épül, csak kóstoló, pláne az öt szint — mert er­re még hat szint jön. Ki le­het számítani, hogy körül-, belül 31 méter magasságot ér el a ház. Öt ilyen ház lesz egymás mellett, bizony elég szorosan. Úgyhogy remény­kedni kell: a majdani házak és a mentők közötti térségre nehogy újabb házakat épít­senek. Mert emlékeznek rá a kedves olvasók, hogy ide nem öt, hanem egy házat akartak a korábbi várostervek szerint készíteni. Körülbelül akkora épületről volt szó, mint a százhaltvan lakásos és ez zár­ta volna le a város belső magját. De most itt öt ház épül. Az első atz ERBE ren­delésére, azaz az atomerőmű- vi dolgozók számára. Hatvan­két lakás lesz az első fehér házban. Következik: Az építők kő-, zelébbről. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Gottvald K. Az erkély készen érkezik az épületszerelőkhöz

Next

/
Thumbnails
Contents