Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-09 / 212. szám
A ^PÚJSÁG 1917. szeptember 9. A közösségek és a művelődés A közművelődés össztársadalmi kérdés, megoldása nem korlátozódhat hivatalból érdekelt állami szervekre. A Hazafias Népfront, mint minden nagyobb jelentőségű probléma megoldásában, társadalmi eszközeivel ebben is részt vesz. Erről kérdeztük dr. Molnár Bélát, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárát. — A Minisztertanács határozatban kérte fel a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, hogy sajátos eszközeivel segítse elő a közművelődési törvényben meghatározott feladatok végrehajtását. Milyen fő területei vannak e tevékenységnek? — Én az első helyen szeretném említeni a politikai műveltség fejlesztését. Ez ugyanis a korszerű műveltség elszakíthatatlan része. A népfront ebből a megközelítésből foglalkozik vele, ésszerű munkamegosztásiban más szervekkel, intézményekkel. — Milyen konkrét feladatai vannak a népfront- mozgalomnak a politikai műveltség fejlesztésében? — Ez sokrétű munkát foglal magába, de talán fontossága miatt a népfrontbizottságok által tartott sorozat- jellegű politikai fórumrendszert emelném ki. Ezekre általában a téli időszakban kerül sor, mert a vidéki emberek akkor jobban ráérnek. Szinte nincs olyan falu, ahol bizottságaink ne tartanának ilyen találkozókat. Szeretném elmondani, hogy több százezer ember vesz részt ezeken a beszélgetéseken, amelyeknek formái rendkívül változatosak. Az utóbbi egykét évben azt tapasztaljuk, hogy erőteljesen megnőtt az érdeklődés a szocialista életmóddal összefüggő kérdések iránt. Igénylik az emberek a téma mélyebb megvitatásának, megértésének lehetőségét. — A népfront közművelődési tevékenység másik fő területe a részvétel a közoktatás fejlesztésében. Az a meggyőződés vezet bennünket, hogy a közoktatás sem csak a hivatalos intézmények dolga, hanem társadalmi feladat. — Mi az, amiben a népfront itt hatékonyan tud közreműködni? — Mindenekelőtt a tankötelezettségi törvény érvényesítésének elősegítésében. Magyarországon régóta törvény, hogy a gyerekek kötelesek elvégezni a nyolc osztályos általános iskolát lehetőleg tizennégy, de tizenhat éves korukig feltétlenül. A valóságban megengedhetetlenül magas azoknak a száma, akik ebben az életkorban nem fejezik be az iskolát. Ennek oka a szülők gondatlansága és gyakran a törvény liberális értelmezése. Társadalmi jelzésekre történtek is konkrét intézkedések, ez azonban önmagában kevés. A népfront éppen ezért tartja egyik fő feladatának a szülők egyéni felelősségének hangsúlyozását. A segítségnek egyik fő csatornája a szülői munkaközösségek hálózata. A Hazafias Népfront az Oktatási Minisztériummal és a tanácsokkal együttműködve irányítja, segíti munkájukat. — Régi gyakorlat, hogy a népfront és az Oktatási Minisztérium minden tanév kezdetén tájékoztató levéllel fordul a szülői munka- közösségekhez. — Az új tanév alkalmával a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának, valamint az oktatási miniszternek közös levelével olyan ajánlást küldtünk a szülői munkaközösségeknek, amelyben a család megnövekedett szerepére és felelősségére hívtuk fel a figyelmet, továbbá rámutattunk az alapvető nevelési tényezők (család, iskola, társadalom) együttműködésének" fontosságária. Az ajánlásban olyan más fontos kérdésekkel is foglalkozunk, mint az egészséges testnevelés, rendszeres sportolás fontossága, továbbá tájékoztatást adtunk az új tantervekről. Az iskolákban ebben az évben közösen fogják megtárgyalni ezt az ajánlást a szülői munkaközösségek, a tantestületek és a társadalmi szervek. — Következő nagy köz- művelődési tevékenységi területe a népfrontnak a különböző társadalmi művelődési mozgalmak gondozása és támogatása. — A mozgalom a közművelődés közösségi formáit tekinti a legfontosabbnak, ezeket támogatja leginkább. Két jelentős társadalmi közművelődési mozgalom gazdája vagyunk.! Egyik az „Olvasó népért” mozgalom. Nagyon nagy a fejlődés; ebben az évben például 82 olvasótábort szerveztek az országban, 4000 ember részvételével. A résztvevők többsége fiatal, pontosabban általános és középiskolás diák, de már több felnőtt olvasótábor is van. Ezek az olvasótáborok, amelyeket a népfrontbizottságok az írószövetség fiatal tagjaival együttműködve szerveznek, szinte az „Olvasó népért” mozgalom káderképzését töltik be. A mozgalmat gazdagítják különböző konkrét akciók, például az MSZBT által kezdeményezett „Kell a jó könyv” akció. — A honismereti mozgalom több tízezer fiatal és idős emberből áll és rendkívül sokrétű. Tartalmaz üzemtörténetírást, helytörténetírást, műemlékvédelmet, széles körű népművészeti gyűjtőmunkát, a forradalmi munkásmozgalom személyiségeinek, mártírjainak, fontosabb eseményeinek felkutatását, múzeum gyarapítását, nem egy esetben múzeumalapítást is. A honismereti mozgalomnak szintén vannak ismétlődő, állandó fórúmai és pályázathoz kötött akciói. — A harmadik ilyen mozgalom, amely szinte külön szelvénye a közművelődésnek: a klubmozgalom. — Igen, a kluibmozgalom nagyon elterjedt, és ha sikerül ezekben nemcsak jó szórakozást, de az önművelődést is vonzóan szolgáló közös cselekvést meghonosítani, akkor a hatása még szélesebb lesz. A klubokban politikai, zenei, népművészeti tevékenységet folytatnák. Sok klubban kórusok, Páva-körök működnek. Nagyobb vállalkozásként említem meg, hogy a tv-'ben előkészítik a „Repülj páva” következő fordulóját. Sajátos vonása lesz, hogy a közösségi teljesítményt, az együttes produkciót állítjuk előtérbe. — Ebben a munkában vannak mindig bizonyos alkalmakhoz kötődő események. Ilyen például az Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója, amely meghatározó a közművelődés minden területén. A következő két esztendőben, 1978-ban és 1979-ben ilyen meghatározóvá válik közművelődési tevékenységünkben az 1918-as polgári demokratikus forradalom, majd az 1919-es Tanácsköztársaság 60. évfordulója. BÍRÓ ZOLTÁN Tudósok nemzetközi kapcsolatai „Dunai strófák” A Csehszlovák írószövetség Kiadója állandó sorozatban publikálja a szocialista országok líráját. A költői antológiák — amelyeket az érdekelt írószövetségekkel együttműködve adnak ki — azt a célt szolgálják, hogy közelebb hozzák a cseh olvasóhoz a baráti országok jelenkori költészetét. A sorozatban nemrég jelentek meg a Dunajské strofy — Dunai strófák — címen tíz kortárs magyar költő versei. A kötetben Illyés Gyulát, Zelk Zoltánt, Vas Istvánt, Weöres Sán-' dort, Benjámin Lászlót, Nagy Lászlót, Simon Istvánt, Juhász Ferencet, Garai Gábort és Csoóri Sándort mutatják be. A szemelvényeket az utóbbi tizenöt év terméséből válogatták. Az antológia elő- és utószavát Jan Mészáros, a kiadvány szerkesztője és társfordítója írta, s ő mutatja be rövid életrajzzal a kötetben szereplő szerzőket is. A Bolgár Tudományos Akadémia 67 intézetében és laboratóriumában több mint nyolcezer tudós, különféle szakember tevékenykedik. A tudósok az együttműködésben rejlő lehetőségeket felismerve, mindenekelőtt a szocialista országok szakembereivel közösen fáradoznak új eredmények elérésén. Részt vesznek többek között a dubnai atomkutató intézet, a varsói nemzetközi matematikai központ, a minszki hőkutató, a hallej elektronikus központ munkájában. A leggyakoribb és leggyümölcsözőbb tudományos kapcsolatok a szovjet kutatókkal alakultak ki. Keresik azonban az együttműködés területeit a nyugati országok szakembereivel is. A Bolgár Tudományos Akadémia 124 kutatási terve közül jelenleg 104 témakörben folyik közös munka más országok intézeteivel és szakembereivel. Az amatőr nem dilettáns AMATÖR AZ, aki úgy érzi-látja, hogy vállalt útja, állása, megélhetési forrása mellett képességeiből, sőt esetleg valóságos elhivatottságból többre, másra is telik, és szorongatja a kifejezés, a közlés vágya, a művészi vagy tudományos megfogalmazás kényszere. • Az értelmező szótár szerint amatőr az, aki „rendszeres anyagi ellenszolgáltatásban nem részesül”, s „tevékenységét műkedvelésből végzi”. Bárcsak ne lenne olyan rossz visszhangja a „műkedvelésnek”, ezt a meghatározást használnánk mi is szívesen. A dilettánsról is hasonló véleménye van szótárunknak, vagyis dilettáns, aki „szellemi, művészi pályán szaktudás nélküli műkedvelő”. Ez már elmarasztalóbb, mert hiányolja a szaktudást, és joggal. Az amatőr azonban nem nélkülözi a szaktudást, csupán „ellenszolgáltatásban nem részesül”, S ha éppen részesül, nem ez a megélhetési forrása, ezért talán őszintébben, odaadóbban szolgálja ügyét, amelyhez elszegődött. Az amatőr lehet eredeti alkotó egyéniség, de nem ez a lényege, hanem az, hogy megérti az alkotót, megérzi, és visszabólint: én is átérzem, megértem, ami, aki te vagy, követlek, híved vagyok. Fél évszázaddal ezelőtt mindnyájan rádióamatőrök voltunk. ELŐBB KICSI, detektoros készülékeinkkel, aztán több lámpás, telepes vevőkkel figyeltünk távoli hangokra, s boldogan bólogattunk tiszta, erős vételeinkre. Hogy belénk rögződtek ezek az első hangok, a bemondók és a muzsika hangjai! Befogadói, megértői lettünk távoli üzeneteknek, s ebből az odaadó igyekezetből értő közönség született. Aki maga is megpróbálta gyúrni az agyagot, lerajzolni egy köcsögöt, vagy távcsövet barkácsolt, s azon át nézte a csillagokat, bizonyosan nagyobb tisztelettel és odaadással vesz kezébe egy kerámiát, fémmunkát, grafikát, s több megértéssel kíséri a világűr meghódítását, mint aki ezek nélkül, az életet előre lendítő találkozások nélkül fölényesen és fitymálva legyint. Művészünk van elég, de értő közönségünk alig. Ha elfogadjuk azt, hogy művészeink, tudósaink korunk korszerű képviselői, nem nyugodhatunk bele abba, hogy a művészek, a tudomány és közönsége között szakadék legyen. Nem a szakadék miatt. Az emberhez méltó életnek feltételei vannak, elsősorban az, hogy nem élünk vissza az ember birtokában lévő készségekkel, logikus cselekvésünkkel, erkölcsi érzésünkkel. Azzal, amire a művészetek és tudományok minduntalan figyelmeztetnek. Az amatőrök igénye, képessége, jó szándéka, tiszta érzéke, bölcs megértése, a szakmáktól való függetlensége nagy segítség ezekhez a találkozásokhoz: művészetekkel, tudománnyal. ÉS MÉG VALAMI. Ha sokféleképpen élhetünk, hát nem mindegy, hogy szabad időnket elfecséreljük, vagy önmagunkat keressük, egyéniségünk kibontakozásának esetleg valamikor elmulasztott lehetőségeit. A lélektan a megmondhatója, hogy mennyi bajt okoznak társadalmi életünkben gátlásaink. Az amatőr mozgalmak felhúzzák a gátlások zsilipéit. Leszoktatnak arról, hogy hazudjunk, hogy úgy tegyünk, mintha megértenénk irodalmunkat, képzőművészetünket, tudományos eredményeinket. Az amatőr mozgalmak arra adnak lehetőséget mindenki számára, hogy lappangó értékeit kiteljesíthesse, s ezáltal teljesebbé tehesse életét. KOCZOGH ÁKOS Korainak kutatasa MÁTYÁS KIRÁLY könyvtára, a Corvina az egyik legértékesebb humanista gyűjtemény volt, a magyarországi reneszánsz kultúra nagyszerű alkotása. Köteteinek egy részét — s ezek a legismertebbek — aranybetűkkel írták, finom bőrbe vagy bársonyba kötötték, ellátták veretékkel és az aranygyűrűt tartó hollóval, a Hunyadiak címerével díszítették. Innen, a holló latin nevéről (corvus) kapta nevét a könyvtár. Sok könyv és tanulmány jelent meg róla. Azt gondolhatnánk, hogy minden érdekesebb kérdést már régen tisztáztak. Pedig nem. Hosszú ideig azt hitték a nagy király csak a pompázó külsejű kódexeket gyűjtötte. Ez tévedés. Olyasta is a könyveit, fontosnak tartotta a tartalmat és ezért egyszerű papírkódexeket is vett és őrzött. Azt a korábbi állítást is megcáfolták, hogy Mátyás ellensége lett volna a könyv- nyomtatásnak. Ma már tudjuk, hogy sok műnek a kinyomtatása az ő rendeletére történt. Dedikáltak is neki sok nyomtatott művet. A Corvina katalógusa, könyveinek felsorolása nem maradt korunkra, s így az állomány nagyságát az eaves kutatók rendkívül eltérően állapították meg; volt, aki csak 500 kötetre becsülte, és volt, aki ennek százszorosára, 50 000-re. Az utóbbi években főleg Csapodi Csaba és felesége, Gárdonyi Klára foglalkozott sokat a könyvtár múltjával; kutatásaikat a Magyar Tudományos Akadémia akadémiai díjjal jutalmazta. Csapodi megállapította, hogy Mátyás elődeitől legfeljebb száz kötetet örökölhetett, és az évi' gyarapodás eleinte legfeljebb öt kötet lehetett, 1473 után pedig ötven kódex, 1845 után az uralkodó gyűjteményét tudatosan a legnagyszerűbbé akarta fejleszteni, de az évi gyarapodás ekkor sem haladhatta meg a százötven kötetet. A Corvina nagyságra és értékre nézve Európa második legnagyobb gyűjteménye volt, csak a Vatikáni Könyvtár rendelkezett nagyobb állománnyal. Ennek a 2000—2500 kötetnek a nagyobb része az évszázadok folyamán megsemmisült, a kisebb rész pedig szétszóródott. A legtöbbet, 45 kötetet Budapesten őriznek (Széchényi és Egyetemi Könyvtár), a többi Európa különböző városainak könyvtáraiban és az Egyesült Államokban található. A hitelesnek elismert korvinák száma nemrégen még csak 180 volt, a Csapodi házaspár kutatásai révén ez a "■•’ám 194-re nőtt és előreláthatóan még valamivel emelkedni fog. önkéntelenül merül fel az a kérdés: hogyan lehet ma korvinát találni? Mátyás könyveinek legbiztosabb ismertető jele a címlap aljára festett címer. Különféle formáit ismerjük, a leggyakoribb változat négy mezőre oszlik, kettőben a vörös-ezüst sávos Árpád-házi címerrel, kettőben a két- farkú cseh oroszlánnal — Mátyás a cseh királyi címet is viselte — a szívpajzsban azonban minden esetben ott fészkel a gyűrűt tartó holló. A király halála után az ellopott vagy elajándékozott kódexek új tulajdonosai a címert gyakran kivakartatták vagy átfestették, de behatóbb vizsgálattal, esetleg ultraibolya átvilágítással min- dik megtalálható az eredeti festés nyoma. Sokszor az emendálás vezet nyomra. így hívjuk azt a munkát, amikor egy tudós humanista átvizsgálta a kész kódexet, kijavította a másoló által ejtett elírásokat, helyesbítette a másolt szövegből átvett nyelvtani és stílusbeli hibákat. Nagyon sok kódexet emendált Vitéz János érsek, a Hunyadi család régi barátja. Ezek a kötetek vagy az ő könyvtárához tartoztak vagy a Corvina-gyűjteménybe. Néha stílusáról lehet ráismerni a budai királyi másoló- és könyvkötő műhely termékeire. VÉRTESY MIKLÓS Az egyik korvina belső lapja Könyvdísz egy korvinából A közművelődés kérdései
