Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-07 / 210. szám

1977. szeptember 7. / TOLNA, , nEPUJSAG 3 így láttam a Szovjetuniót # nezfigazlaság helyzete A múlt hónapban három­tagú szakmai küldöttség járt a Szovjetunióban a Tolna— Tambov megyei kapcsolatok keretében. Vas István, a Dal­mandi Állami Gazdaság igaz­gatója, Nők János a dombó­vári pártbizottság csoport- vezetője és Olaszu János a Dalmandi Állami Gazdaság főállattenyésztője egy hétig vendégeskedett a testvéri Tambov megyében. Vas Ist­ván, a Dalmandi Állami Gaz­daság állami-díjas igazgató­ját kérdeztük tapasztalatai­ról, élményeiről: — Most jártam harmad­szor Tambov megyében, ko­rábban mindkét alkalommal ősszel, most augusztusban, így lehetőségem volt a nyári vegetációt is megfigyelni. Ezért is szeretek vonattal utazni, mert a háromezer ki­lométer alatt sok mindent látok Dalmandtól Tambovig. A növénytermesztést is meg­néztük. Közelebbi, első kéz­ből jövő tapasztalatokra tet­tünk szert. Hatalmas táblá­kon, gondos, jó munkával termesztik az ott honos nö­vényeket. A mi időjárásunk kedvezőbb, ott valamivel ke­vesebb a napfényes óra, ko­rábban beköszönt az ősz, ké­sőbb tavaszodik. A kukorica közül például csak a siló- kukorica és a korai, rövid te­nyészidejű hibridek érnek be. A szovjet szakembereket ezért érthetően nagyon ér­dekli a mi silózási, tömeg­takarmányozási rendszerünk. Mikor itt jártak, apróléko­san, tüzetesen tanulmányoz­ták a silózási szisztémákat. Sokat beszélgettünk erről. Nekik takarmányozási szem­pontból létfontosságú ennek a kérdésnek a megoldása és a fejlesztés lehetőségeinek kutatása. Rendkívül gazdag, feszes programunk volt. A látogatás során elsősorban azokat a motívumokat figyeltem legin­kább, melyek legutóbbi láto­gatásom óta változtak. Nova- ja Ljada községben részlete­sen ismertette az ottani ag­ráripari egyesülés -tevékeny­ségét a vállalat vezérigazga­tója, Dimitrij Konsztantyino­vies M.uriev. Ez az egyesülés csak hízóállat előállításával foglalkozik. Óriási méretek­ben folyik ez a munka. Meg­néztünk egy ötezres malac­nevelőt. A takarmányozási vonal nedves takarmány ki­juttatására alkalmas — a módszert az egyesülés dol­gozta ki. Nagyon kicsi az el­hullás százaléka. A borjakat húsznapos korban vásárolják fel és nevelik például mű­tehénnel, egy több fázisos szisztéma szerint. Az volt a tapasztalatom, hogy alapelveiben ugyanazo­kat a dogokat alkalmazzák mint mi, csak más eszközök­kel. Érdekes, hogy milyen nagy súlyt fektetnek az állat- egészségügyre, amire mi szinte alig figyelünk. Száz gazdaságból hozzák össze az állatokat, tehát igen nagy a fertőzés veszélye, az elhullás mégis csak három-négy szá­zalék. A látottak alapján most itthon próbálunk előre­lépni állategészségügy vona­lán. A tapasztalatokat menet közben beépítjük feljesztési elképzeléseinkbe. Vagy pél­dául az állatok mozgatása: még a belső szállításban is légkondicionált gépkocsikat használnak és az állatokat penicillin származékokkal oltják be — a stressz ellen- súlyozására. Jó néhány szovhozban és kolhozban is voltunk. Érde­kes, hogy a régi elszórt tele­pülési formákat felszámol­ják és új falutelepüléseket hoznak létre. Városi jellegű települések ezek. Kivitelezői — állami finanszírozás mel­lett — a kolhozok építőbri­gádjai. Némi irigykedéssel néztük, högv a szovjet állam mennyit áldoz a dolgozókra. A nagy megyei program megvalósulásának részeként képet nyerhetünk az egész tevékenység méreteiről. Jellemző a szovjet embe­rekre, hogy — a legszűkebb környezet vonatkozásában is — a közelmúlt emlékeit mennyire tiszteletben tart­ják. Például Kirszonov já­rásban egy kommunárok ala­pította kolhozban megnéztük a kolhoz történetét szemlél­tető múzeumban a tárgyakat, iratokat, fényképeket. NyiK ván a helyi vezetők, dolgozók erőt merítenek ebből. A Tambov megyei pártbi­zottságon is fogadtak ben­nünket. Gennadij Jakovle- vics Mensenyin, a pb mező- gazdasági titkára, és Vaszilij Iljics Csornij első titkár be­szélgetett velünk a megye mezőgazdaságának fő problé­máiról, a törekvésekről. Meg­lepő volt, hogy az első titkár elvtárs is mennyire mélyen, részleteiben ismeri a mező- gazdaság egészét. Egy szép oklevelet is kaptam — úgy mondják pocsetnaja gramota — elismerésül a testvérme­gyei kapcsolatokban való munkálkodásomért. A legendás orosz vendég­szeretetben is volt részünk. Ennek mindig vannak újabb vonásai, megnyilvánulásai, valami kedvességgel mindig meglepik a vendéget. No és persze a testvérmegyei kap­csolatok immár személyes is­meretségek sokaságát is je­lentik. Találkoztunk magya­rokkal is. A tambovi úttörő­táborban — nagyon szép kör­nyezetben . van — húsz ma­gyar úttörővel beszélgettünk. Ha már a vendégszeretetnél tartunk, szerintem az orosz konyha, az ételek egészsége­sebbek, sok zöldséggel, gyü­mölccsel készítik ételeiket. Jövőre a tamboviak jön­nek hozzánk — Dalmandra is — lesz alkalom, hogy vi­szonozzuk a vendégszerete­tet. — st — Munkásdelegáció Karl-Marx-Stadtból Munkásdelegáció érke­zett NDK-beli testvérme­gyénkből, Karl-Marx-Stadt­ból Tolna megyébe a Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet vendégeként. A delegációt Schmieder Bri­gitta üzletvezető kozmetikus vezeti. Tagjai: Eberlein Bri­gitta, szalonvezető, Thost Heirrun nőj fordász, Nisk- las Annekatrin kozmetikus, Mattis Petra férfifodrász és Vessely Sieglinde női fod­rász. A vendégek szeptember 5. és 14. között ismerked­nek megyénk gazdasági, po­litikai és kulturális életé­vel, a szolgáltató szövetke­zet munkájával. Több szol­gáltató egységben vesznek részt tapasztalatcserén, kon­zultáción és néhány napig dolgoznak is. Itt-tartózko- dásuk idején házi bemutatót is rendeznek, ellátogatnak a Balatonra és megismerked­nek Budapest nevezetessé­geivel. Huszonöt éves a VITUKI Alapításának 25. évfordu­lója alkalmából a Vízgaz­dálkodási Tudományos Ku­tató Központ dolgozói ked­den jubileumi ünnepséget tartottak, amelyen a hazai egyetemi tanszékek, part­nerintézetek küldöttein kí­vül részt vettek a Duna- menti országok és Lengyel- ország, az NDK, valamint Hollandia vízügyi kutató- intézeteinek vezetői és az UNESCO hidrológiai decce- nium programjában részt vevő nemzeti bizottságok el­nökei is. Gergely István államtit­kár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke ünnepi be­szédében hangsúlyozta, hogy a vízgazdálkodási ágazat fejlesztésében meghatározó a VITUKI munkája, hiszen a múlt évben a szervezet korszerűsítésének eredmé­nyeképpen 'már az ágazat központi kutatási feladatai­nak 68, műszaki fejlesztési tennivalóinak 26, s az ösz- szes kutató-fejlesztő feladat 44 százalékát végezte el. A jubileumi ünnepségen köszöntötte a kutatókat Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője és Láng István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár-helyet­tese. A szekszárdi úttörőház tervei Bíró Mártonnné, igazgató- helyettes elmondta, hogy sok tervet készítettek. Nap­közis csoportok foglalkozta­tása, 27-féle szakkör mun­kája, rendezvények, verse­nyek, ünnepségek szervezé­se szerepel a sorban. Jó kapcsolatokat építettek ki az iskolákkal, városi intéz­ményekkel — a könyvtár­ral, a múzeummal és a bőr­díszmű KISZ-szervezetével. Az úttörőház programjá­ban október a forradalmi tettek hónapja. „Példaké­peink a kommunisták” cím­mel gyűjtenek a gyerekek kiállítási anyagot. Honisme­reti vetélkedő, népi játékok gyűjtése, eljátszása, tudomá­nyos-technikai úttörő szem­le, tanulmányi versenyek anyagából kiállítás, pálya- választási rendezvények sze­repelnek a tervben. Bontják Bogra 1977. szeptember 30-án az 1912-ben épült régi intézői lakás (helyi szóhasználat szerint „kastély”) felett megcsendült a lélekharang. Ez csak jelképesen értendő, Ahol már meleg víz fo­lyik, ott a mélyítő, to­vábbi kutatófúrásokat az illetékes szakemberek több száz méter mélységig díjtalanul végzik mert a Decs melletti Bogra- pusztán nincsen harang, sőt, belátható időn belül egyáltalán nem lesz semmi. Amin érdemes elgondolkoz­ni egy keveset. Dr. Fenyő­házi Lászlóval, a megyei kórház reumatológus főor­vosával jártunk a helyszí­nen. Egy főorvosnak, aki negyed századot töltött és tölt ma is kopó Ízületeink rendbetételével, meg lehet bocsátani, ha érdeklődik egy meleg vizű forrás iránt. Bográn 1910 óta adja — most már csak 32—34 fo­kos vizét egy kút, melynek vízébe az időközben fel­nőtt környékbeli nemzedé­kek jártak fürödni, bajaik­ra enyhülést keresni. Ugyanilyen nép; tapaszta­latból a Vas megyei Bükön már évek óta működő, hí­res gyógyfürdő született. Bogrának ilyen jövője nem lehet. Vize azonban jódot, ként, rádiumemaná- ciót tartalmaz és hőfoka az utókezelésre, rehabilitáció­ra alkalmassá tenné. A fő­orvos ritka ábrándos pilla­nataiban azt szerette volna remélni, hogy a régi „kas­tély” — majd iskola — épületét egykor gyógyásza­ti célokra lehet hasznosíta­ni. Nem lehet, a kitűnő építőanyag, a mesés tető­gerendák sejthetőleg új csa­ládi házakban, vagy más hasznos helyen szolgálnak majd. Ami nem baj. Az előtte lévő kis park szép fái azonban még áll­nak és ezeket vétek lenne kiirtani. „Ugrás a jövőbe” című, nemrég zárult soroza­tunkban hírt adtunk arról, hogy a településtervezők Bogrának, épp a meleg vizű forrás jóvoltából, Decs és a környék pihenőparkja sze­repét szánják. Vitathatatla­nul okosan. A termelőszö­vetkezet kitűnő állapotban lévő üzemi útját csak 2 ki­lométerrel kell majd meg­toldani, ha lesz rá pénz. (Mellékesen: — haszontala­nabb dolgokra is adtunk már pénzt!) Addig a kör­nyékbeliek, ma is nap, mint nap, földúton járnak Bog- rára, amelynek helyén re­mélhetőleg egy-két év, vagy még több múlva nem si­vatagot talál majd az oda­látogató. Ordas Iván Fotó: Komáromi Zoltán (fyemeteiiik j játszótársaként ROSSZ szokásaink közé tartozik, hogy egyes fontos dolgokról csak az úgyneve­zett jeles napok alkalmával beszélünk. Ez közvetve, vagy közvetlenül azt az ér­zést is ébresztheti, mintha kizárólag akkor lennének fontosak. Az anyák az anyák napján, a nők a nemzetközi nőnapon,, a pedagógusok a magük napján, a fegyveres erők a pákozdi csata évfor­dulójakor, a gyerekek pe­dig a tanév megnyitásakor és zárásakor. Ami persze egyik esetben sincs így. Amennyire a lakásomban található élő példán és ba­rátain megítélnem sikerült, az iskolaév kezdetének kö­zeledtekor semmiféle pánik- hangulat nem vett erőt raj- •tu!k. Sőt (bár ezt óvakodtam szóvá tenni előttük) mintha már unták volna egy kissé a vakációt, hiányolták egy­más társaságát, a nagybe­tűs Osztályt, ami az ő ese­tükben nem virgonc csikók száguldozó csapata egy ka­rám kerítésén belül, hanem életük jelentős részének ke­retet adó közösség. Az újon­nan hazahozott tankönyvek­ről egyelőre megoszlottak a vélemények. A szülők nem ai.nyílra az újdonság vará­zsát lelik ezekben, hanem a gyarapodó feladatokat. A -feladatokkal természetesen a tankönyv tulajdonosának kell megbirkóznia, de azért jut belőle a -szülőknek is épp elég. Minden olyan esetben és helyen, a-hol a segítés nem osztályzatokat számon kérő formalizmus, hanem a tankönyv-kínálta gondolatok kibővítése és megvitatása is. Azokban a szerencsés esetekben, ahol a szülők és gyermekek a nyá­ri vakáció egy részét, együtt tölthett'ék, bizonyára van olyan élmény, tapasztalat, ■ami az évköz-i tanulmányi segítség során is hasznosít­ható. Egy-egy közös kirán­dulás, utazás emléke, ami csak akkor nem évül el, ha — a szülői tekintély vélt sé­relme nélkül — meg tudunk maradni gyermekeink ját­szótársaként. Nehéz lesz az a tanév, mely-nek során fel­nőtt és gyermek nem tud al­kalmat találni arra, hogy gondolatokat cseréljen.-Okosabb nem hivatkozni elfoglaltságunkra. Egy álta­lános iskolába járó, órára tisztességgel felkészülő, ne­tán napközis gyerek elfog- laltság-a»sok felnőttét fölözi. Azt hiszem, az is segítség, ha (legalább a saját gyere- kienknek!) feltétlenül iga­zat mondunk. Bizalmat éb­reszt és tart fenn. John Steinbeck: Édéntől keletre című könyvéből- idézem be­fejezésül az alábbiakat, mert minden szava meg- szívlelésre érdemes: „AMIKOR a gyermek először kapja ra-jta a felnőt­teket — amikor komoly kis fejébe először hatol be az a gondolat, hogy a felnőttek nem félistenek, értelmük és véleményük nem mindig bölcs, gondolkodásuk nem mindig őszinte, ítéletük nem mindig igazságos — akkor a gyermek világa összeom­lik, rémült kétség-beesés tölti el. Istenei megbuktak, és megszűnt minden bizton­ság. És amikor istenek buk­nak, egy dolog bizonyos: na­gyot buknak, nem kicsit...” Mi pedig nem is vagyunk istenek, hanem „csak” szü­lők ... ORDAS IVÁN Megkezdődött a bontás 1910 óta működik a meleg vizű kút

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents