Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-29 / 229. szám

A KÉPÚJSÁG 1977. szeptember 29. Kiállítás Hikádi Erzsébet Rudnay Gyula tanítványa volt a Kép­zőművészeti Főiskolán. 1932- ljen állított ki először, azóta már számos hazai és külföldi tárlata volt. Többek között sikert aratott Olaszországban is, ahol 1975-ben négy kiállí­tása volt, és Tokióban, ahol tavaly és idén is több képét láthatták. Ma nyílik Szolno­kon, az Aba-Novák teremben- új képeinek bemutatója, eb­ből az anyagból mutatjuk be egyik tájképét. Művészetek az olimpián Tizenhat hónapon át tart majd az 1980-as olimpia kul­turális programja — 1979. jú­lius 1-től 1980. október 1-ig. Rendezvényei tulajdonkép­pen már 1979-ben, a Szovjet­unió népeinek spartakiádjá- val elkezdődnek. Magától érthetően, a kultu­rális programban kiemelkedő lesz majd az a 16 nap 1980 júliusában és augusztusában, amikor a XXII. olimpiai já­tékok sportversenyei zajla­nak majd a szovjet főváros­ban. Ezekben a napokban több mint 600 ezerrel lesz na­gyobb Moszkva lakossága — 12 ezer sportoló, 3 ezer hiva­talos vendég, 6 ezer újságíró, több százezer turista érkezik az olimpiai versenyekre. Ma­ja Pliszeckaja és Jekatyeri- na Mákszimova, Jelena Ob- razcova és Irina Arhipova, Vlagyimir Vasziljev és Natal- ja Besszmertnova, Jevge- nyij Mravinszkij és EmilGi- lelsz, Szvjatoszlav Richter és Leonyid Kogan — és még sok más, világszerte ismert előadó mutatja be művésze­tét Moszkva vendégeinek. Az 1980-as olimpia kultu­rális programja lényegében a szovjet népek művészetének seregszemléje lesz. Ilyen szempontból a Szovjetunió­nak van miből válogatnia és van mit megmutatnia. Az or­szág 600 színháza — látoga­tóinak száma évente 120 mil­lió — minden este szélesre tárja kapuit ezekben a na­pokban. Együtteseik és szólis­táik évenként több mint fél­millió koncertet adnak és ko­runk művészetének minden műfaját képviselik. Az olim­pia idején a vendégek meg­ismerhetik a Nagyszínház, a Leningrádi és a Kijevi Opera- és Balettszínház, az „Eszto- nia” Színház művészeit. Meg­hívják őket a Szovjetunió Ál­lami Akadémiai Szimfonikus Zenekarának nagy hírű együttesei, a Leningrádi és a Moszkvai Filharmónia zene­kara, az örmény Köztársaság kórusa, továbbá új műsorral készül az olimpiára Igor Mojszejev együttese, új prog­rammal a Pjatnyickij együt­tes, a moldvai „Zsok”, a krasznojarszki Szibéria tánc- együttes, a litván „Letuva”, a kaukázusi „Lezginka”, „Ka- bardinka” é$ „Alán” együttes, az üzbég „Bahor”. Tolsztoj­múzeum Lev Tolsztoj-emlékmúze­um létesül a krimi szovjet üdülővárosban, Jaltában. Megnyitása jövő év nyarán lesz, amikor a nagy orosz író születésének 150. évforduló­jának megünneplésére kerül sor. A kiállítási tárgyak az író dokumentumaiból, fény­képeiből és könyveiből áll­nak, melyeket jelenleg a Krim különböző múzeumai­ban őriznek. Lev Tolsztoj először kato­nai szolgálata idején került a Krímbe. Részt vett Szevasz- topol hősi védelmében az 1854-től 1855-ig tartó krimi háború éveiben. Az író 1855- ben látogatta meg másodszor a Krímet. Harmadszor 1901- ben jött ide, hogy gyógyíttas- sa magát és a Jaltához közeli Gaszpra faluban lakott, A Krímben Tolsztoj találkozott Csehovval, Gorkijjal, Koro- lenkóval, Kuprinnal, Rahma- nyinovval, a zeneszerzővel, Saljapinnal, az énekessel, Mjaszodjedov festővel. Itt ir­ta hires „Szevasztopoli elbe­széléseit”, a „Hadzsi Murat” című elbeszélését és más mű­veit. Új szovjet opera A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 60. évforduló­jának tiszteletére új darabot mutattak be a moszkvai Sztanyiszlavszkij-Nyemiro- vics-Dancsenko Színházban. Egy zenedráma, a Virineja premierjére került sor, a mű szerzője Szergej Szlonyimsz- kij, a darab Ligyija Szejfulli- na elbeszéléseinek motívu­mai alapján készült. A mű cselekménye egy szovjet fa­luban játszódik a forradalom utáni években. A 45 éves Szlonyimszkijt az egyik legtehetségesebb szov­jet zeneszerzőnek tartják. Le- ningrádban tanult, a 60-as évek elején lett ismert az „Egy hang a kórusból” című kantátájával, amely Alek- szandr Biok szövegére készült. Szlonyimszkij műveiben sajátosan és lehetségesen öt­vözi a mai zeneszerzői tech­nika eszközeit az orosz nép­zene gazdagságával. A Moszkvai- Nagyszínházban bemutatták „Ikarusz” című balettjét is. A zeneszerző mű­vészetét az új kifejező eszkö­zök szüntelen keresése jel­lemzi. A művész pedagógiai tevé­kenységet is folytat a le­ningrádi konzervatóriumban. Széles körben ismertek zene- történeti munkái Mahlerről és Prokofj évről. szputnyik A Szputnyik októberi szá­mában a többi között az új szovjet alkotmányról olvas­hatunk, valamint a korábbi alkotmányokról, s arról, mi tette szükségessé a régi alap­törvény megváltoztatását. Egykötetes enciklopédiát jelentetett meg nemrégiben a Szovjetszkaja Enciklopédia Könyvkiadó. A mintegy 500 fotót, történelmi dokumentu­mokat, ténképeket tartalma­zó kiadvány beszámol a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom előkészítéséről és meg­valósításáról, Lenin tevé­kenységéről — olvashatjuk a lapban. A grúz zeneszerző, Otar Taktakisvili operájának, A hold elrablásának a premier­jét az évforduló alkalmából a Moszikvai Nagyszínházban tartják meg. Húsz évvel ezelőtt, október 4-én bocsátották fel a Szov­jetunióban a világ első mes­terséges holdját. A riport er­re az évfordulóra emlékezik, miközben bemutatja az olva­sónak a főkonstruktőrt, Szer­gej Pavlovics Koroljovot is. SZOVJET IRODALOM A mai grúz irodalomból válogatott a Szovjet Irodalom legújabb, októberi száma. A többi között érdekes tanul­mányt olvashatunk a mai grúz prózáról, a film- és színházművészetről. A grúz népköltészetet „A költészet termőföldjét” Rab Zsuzsa mutatja be. Már ősidők óta megének- lik a költők a grúz természet szépségét, gazdagságát. Rus­taveli hazájának íróit, költő­it már régóta és sokfelé is­merik. Közülük Irakli Aba- sidzéről Tamkó Sirató Károly fordításában közöl verset a lap. Huta Berulava Vlagyi­mir Iljics Leninnek címzett költeménye Garai Gábor for­dításában jelent meg a leg­újabb számban. Nyikolaj Tyihonov költő a lapnak adott interjújában ar­ról vall, milyennek ismerte meg Grúziát. A válogatásban a prózaírók is ezt a világot mutatják be, sajátos hang­gal. Nodar Dumbadze elbe­szélései közül az Emlék cí­mű egy kis hegyi faluba ka­lauzol el, ahová az írót az emlékek követik, az elesett harcosok tiszteletére felállí­tott tablónál elidőzve, emlé­kezetéből előúsznaik a kedves, megható, lírai történetek a büszke és szép testvérpárról Kukuriról és húgáról, Natelá- ról. Szergo Kedlasvili Lukája, jelentéktelen kistisztviselő. Olyan „mint egy szürke, kö­dös novemberi nap, annyira hétköznapi, annyira jelen­téktelen, mintha láthatatlan­ná tévő varázssapkát visel­ne”. A szíve csordultig van az emberek iránt érzett sze­retettel. A történet megkapó, emberi. LÁNYOK ASSZONYOK A Néva-parti várost, Le- ningrádot, a Nagy Október bölcsőjét mutatja be a Lá­nyok, Asszonyok legújabb, októberi száma. Az európai KGST-tagor- szágok közös nagy beruházá­sára, az orenburgi gázvezeték építésére látogató riporter az „oroszlánszelídítő-nőt”, a ma­gyar 21. számú ÁÉV szállítá­si csoport húszéves gépkocsi- előadó-nőjét mutatja be. A Nagy Október a képző- művészetben címmel rende­zett vándorkiállítás, mintegy 140 festményéből, képzőművé­szeti alkotásából is ízelítőt ad a legújabb szám. A Moszkvában barátkoztak össze című irás szerzője a Moszkvai Textilipari Főisko­lára látogat, ahol húsznál több magyar fiú és lány egy ősi, de folyamatosan meg­újuló ipart tanul: a szép és divatos textilanyagok szövé­sét. Életükről, terveikről val­lanak a lap hasábjain. A Lányok, Asszonyok tize­dik számában két melléklet is található. Az egyik Valen- tyina Nyikolajevna Tyeres- kovának, a Szovjet Nőbizott­ság elnökének az idén nyáron tartott beszédét tartalmazza, míg a másik norvégmintás kötésmintákat mutat be, s hasznos tanácsokat ad más­fél szobás lakás berendezésé­hez. SZOVJETUNIÓ A Szovjetunió 10. számá­ban a többi között Bihari Ot­tó állami díjas akadémikus, a magyar és az összehasonlító államjog problematikájának jeles magyar professzora, az új szovjet alkotmány terve­zetének kidolgozásáról nyi­latkozik. Megtudhatjuk, hogy az új szovjet alapokmánynál hogyan alkalmazták a szocia­lista országok — így Magyar- ország — alkotmányozási ta­pasztalatait. A szocializmus és a tőkés világrendszer harcának egyik alapvető és időszerű kérdését elemzi a Tudományos techni­kai forradalom és a társadal­mi haladás című írás, amely a középiskolák Világnézetünk alapjai tantárgy anyagát bő­víti ki. A lézert már a légiközle­kedésben is alkalmazzák. Se­gítségével a rossz látási vi­szonyok idején biztonsággal „hozható le” a repülőgép. A légifolyosót bevilágító új el­járásról, az úgynevezett Gli száda-rendszerről érdekes ri­portot olvashatunk a lapban. Dr. Schultheisz Emil egész­ségügyi miniszter interjúban számol be az elmúlt harminc év magyar—szovjet gyógyá­szati együttműködéséről. A lap mellékletében Stadi­on a világűrben címmel A. Leonov űrhajós pilóta nyilat­kozik a sport szerepéről az erőnlét fokozásában. Az egész szovjet sporttörténet legje­lesebbjeit Tíz nagy címmel idézi fel a- lap. A Szovjetunió orosz nyelvű társalgása az Is­kolarádió „Olvastad?” című sorozatából az 1980-as olim­pia előkészületeiről, továbbá az időjárás-előrejelzésről szól. A Fáklya szeptember 25-én megjelent, legújabb számá­ban a többi között arról ol­vashatunk, hogy mit jelent az eocénprogram a magyar nép­gazdaságnak és a bányászok­nak. A lap riportere ellátoga­tott a márkushegyi és a nagyegyházi bányákba és in­terjút készített Kapolyi László nehézipari miniszter- helyettessel „A doktori érte­kezéstől a szénvagyon kiter­meléséig” címmel. A Kámai Autógyárban a ZIL—130-as teherautók sze­relő futószalagjának hossza mintegy 100 kilométer. Képes riport mutatja be a KAMÄZ- nak is nevezett gyáróriást. A Távol-Kelet lendületesen fejlődő városáról, Nahodká- ról szintén képes riport jelent meg. Az utóbbi évek kutatásai nagymértékben megváltoztat­ták a Napról kialakult koráb­bi elképzeléseket. A szovjet tudósok és mérnökök közül többen is a napenergia gya­korlati felhasználásán dol­goznak. A Nap titkainak megfejtéséről a legújabb fel­fedezésekről érdekes írást kö­zöl a lap. Orosz nyelvlecke, Fáklya­fotó, filmismertető, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programja zárja a számot. Először... másodszor... Senkltöbbet,harmadszor! zeptember végén Buda­pesten lezajlott a szo­kásos őszi képaukció. Egy keddi délutánon — 5 és 7 óra között — két és fél száz festmény, akvarell, rajz és metszet került kalapács alá, közöttük Munkácsy Faustja, valamint a XVII. századi holland mester: Bra- kenburgh játszó gyermekeket ábrázoló életképe, Max Lie­bermann, Mednyánszky László, Kunffy Lajos, Perl­mutter Izsák, Csók, Gulácsy Lajos, Egry, Rippl-Rónai, Iványi Grünwald, Koszta Jó­zsef, Bernáth Aurél, Uitz Bé­la vagy a tavaly elhunyt er­délyi Zsögödi Nagy Imre mű­vei. Az érdeklődés a mostani aukción a szokásosnál lany­hább volt. Az árverésre ke­rült festményekből jó pár nem talált új gazdára, ritkák vol­tak az „izgalmas”, .szenzá­ciós” licitálások. Egyedül talán a virtuóz akadémikus Benczúr Gyula kivételesen szokatlanul puritán napra­forgós csendéletének végső ára (32 000 Ft.) emelkedett a kikiáltási ár (8000 Ft) több­szörösére. A szeptemberi aukció zá­rultával hadd szóljunk né­hány szót az évenként három ízben (május, szeptember, december) sorra kerülő mű­tárgyárverésekről, amelyek körül sók félreértés, előítélet terjeng. Olykor olyan véle­mények is felbukkannak, amelyek a szocialista gazda­sági-társadalmi rendszer el­veivel összegyeztethetetlen- nek tartják a képaukciókat... Való igaz: az első fest­mény- és metszetaukciókat a kapitalizmus hajnalán Né­metalföldön, e virágzó, pol- gáriasult tartományban ren­dezték meg... Az is igaz. hogy ma is vannak olyan szemé­lyek, akik megengedett (eset­leg: meg nem engedett...) úton-módon szerzett tetemes jövedelmüket (vagy annak egy részét...) az aukciókon „fektetik be”, tezauráljá'k.. Avval a lehetőséggel is szá­molnunk kell, hogy az auk­ciók közönségének soraiban spekulánsok, nyerészkedni vágyó elemek is feltűnnek... Az aukciónak a szocialista rendszerben való továbbélése — úgy hisszük — mégis hasz­nos, szükséges, közrédekű... Hogy miért, arra művészeti irodalmunk klasszikusa, Lyka Károly adta meg a választ, a tőle megszokott világos és ve­lős módon: „Tömérdek mű­tárgy, amely korábban az is­meretlenség homályában rej­tőzött, az aukciókon kerül először a nyilvánosság elé... Megannyi új, a szakirodalom számára fontos és jelentős művészettörténeti adalék; az aukciók egyik-másik kata­lógusa forrásértékű...” S ezekből a — „korábban az ismeretlenség homályában rejtőzött” — művekből gaz­dagít ják gyűjteményeiket múzeumaink... A pécsi Janus Pannonius Múzeum az Ausztráliában élő Orbán De­zsőnek, a „Nyolcak” csoport egykori tagjának egyik ritka, fiatalkori festményét nemré­giben aukción szerezte meg, a szentendrei múzeum több Ferenczy Károly- és Czóbel Béla-kompozíciót vásárolt a közelmúltban a Csörsz utcai árveréseken, a tiszántúli kép­tárak az alföldi iskola meste­reinek egy-egy kiemelkedő rangú munkáját ugyanebbő1 a „forrásból” iktatták állo­mányukba... A színvonalas, de nem mu­zeális becsű műveket pedig dolgozó emberek viszik ha­za... A legutóbbi aukción ma­gánszemély vásárolta meg Bene Géza „Tájkép” című akvarelljét (3000 Ft-ért), Szlá- nyi Lajos „Szolnoki Tisza- part” cimű festményét (3000 Ft-ért), Márffy Ödön „önarc­kép” című tusrajzát (3500 Ft-ért), Barcsay mester „Asszonyok” című ceruzaraj­zát (3500 Ft-ért), Rudnay Gyula „Lovasok” című víz­festményét (5500 Ft-ért) vagy Szőnyi István „őszi domboldal” című kis tempe­ráját (6000 Ft-ért). A bérből, a havi fizetésből megtakarí­tott kis összegekből, a ne­gyedéves prémiumokból, egy- egy nyaralás megkurtításából kerekedtek ki azok az össze­gek, amelyekből azután Pat­kó Károly-, Gadányi Jenő-, Herman Lipót-, Elekfy Jenő- művet vásárolt a kispesti művezető, a győri zenetanár, a Somogy megyei tanácstit­kár vagy a ceglédi vállalati jogtanácsos... ■—~i elesleges tehát, hogy ■Éj* bárki is „a szocializ- j mus megcsúfolásaként” emlegesse az aukciókat. amelyek egyrészt a múzeum­gyarapítás célját, másrészt pedig a jó művészet népsze­rűsítésének ügyét szolgálják. Aki Szőnyi, Márffy, Bene Gé­za vagy Barcsay Jenő egy-egy kis munkáját a képárverés forró hangulatában megvá­sárolja és otthon boldogon lakása falára helyezi, annak lelkében, ízlésvilágában dön­tő csatát nyert a valódi pik- túra... A giccs kiszorítása, az igazi művészet táborának növekedése pedig teljes össz­hangban áll a szocialista mű­velődéspolitika, a szocialista tudatformálás törekvéseivel... DÉVÉNYI IVÁN Kis ékszerárus A Szépművészeti Múzeum kincseiből: Johann Baptist Rei­ter festménye Fotó: Németh Ernő kyfciflos kafl(iod]@@ilkép Szovjet lapokból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents