Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-23 / 224. szám

1977. szeptember 23. KÉPÚJSÁG 3 Húskombinát-építkezés Az égbolt a tető felettük Az építésvezető ajánlotta a Fonecker brigádot. Kap­tunk kísérőt, s pár perc múl­va a leendő gép táró lónál- vol­tunk. Az épület beton pado­zata és a vasváz kész. Oláh János és Czár János csator­nát ás, tőlük érdeklődünk a brigádvezető után. — Elment a TÜZÉP-re, de ott van Kovács László, ő a helyettese — kaptuk a vá­laszt. Csak úgy magamnak jegyzem meg: elég huzatos helyen dolgoznak. Oláh János válaszom. — Reggél még meleg volt. Itt nem szabad nagyon fel­öltözni, mert munka közben ránk izzad a ruha. A gépszín közepén lévő állványról fiatalosan jön le Kovács László brigádvezető­helyet tes. B emu f atkozunk. Keze mint az acélbilincs, érezni lehet minden ujjper­cét. Arca napbarnított, eső­áztatott, kiicserzett munkás­arc. Az állványról vele jön Kiss József és Zagyva Gyula is egy kis „pipahujára”. — Tíz éve van együtt a brigád — halljuk az ismerte­tőt. Alsónánáról járunk be, az egyik fiú pedig mórágyi. Eddig Bátaszéken építettük a vázkerámiát, Bonyhádon a zománcgyárat, Szekszárdon a városközpontot, de már a tildőszartatórium építésénél is ott volt a brigád. Tavaly kap­tuk meg az aranykoszorús cí­met. A brigád tagjai szakmun­kásképesítés nélkül dolgoz­nák, de a 10 év együttes mun­ka már mindenkit szakember­ré nevelt. Gondot okozott megállapítani, hogy ők most. kubikosok, betonozók vagy szerelők. Végül abban álla­podunk meg, hogy mindhá­rom igaz, az építőipari szak­mákat ismerik. — Mutassa he a csoportot — kérem ismét a brigád- vezető-ihelyettest. — Most mit dolgoznak? — Ott élői a két ember, akikkel találkoztak, a táp­kábelnak ássa a csatornát. Mi itt öten, Csizik János, Zagyva Gyula, Kiss József és Csóka Lőrinc a vasvázat szereljük. Két nap múlva hullámpala kerül a tetőre. Hátúi ketten; Bár'kányi Mátyás és Oláh Mi­hály a szín mögötti földet te­rítik vissza. A brigádvezető, Ponecker András cementért merít. A húskombinát építkezésé­nél dolgozik a TÁÉV arany- koszorús kubilkosbrigádija. Feladatuk egy gépszín építé­se, mely a .leendő üzem gépeit védi majd, míg eredeti he­lyükre nemi kerülnek. Min­dent maguk végeznek, a föld­munkától a falak beszerelé­séig. Kubikosok, lapát nélkül. H. J. Fotó: Bakó Jenő Kovács László Csizik János és Csóka Lőrinc így igaz, ahogy Kovács mondja... Kiss József és Zagyva Gyula. Oláh János, Czár János Politikai vitakör, „népfrontfórum” Oktatás - környezetvédelem - együttműködés Mépfroittttlés Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóváron, a Hazafias Népfront városi bizottsága legutóbbi ülésén Kurucz Jó­zsef, városi népfronttitkár ismertette az őszi-téli nép­frontoktatás teendőit és szer­vezését. Mint mondta, külö­nös figyelmet kell fordítani a népfrontoktatásra. Olyan rétegeket kell bevonni ebbe a munkába, akikhez más for­mában nem jut el a tömeg- oktatás. • Néhány érdekesebb téma- javaslat: a településfejleszté­si tervek ismertetése; a nép­front helye és szerepe; nép- gazdasági kérdések — főleg a helyi lehetőségek szerint: közművelődési kérdések; igen fontos a környezetvédelem gyakorlati teendőiről elő­adást vagy sorozatot tarta­ni, különösen a környezet megóvása és védelme előtér­be helyezésével. A nőbizott­sággal együtt nevelési kérdé­sekről, iskoláztatási problé­mákról is hasznos beszélget­ni. Népfrontestéken honis­meretről, szocialista testvér­országokról lehet érdekes előadásokat tartani. A poli­tikai vitakör „népfrontfórum” formájában hasznos, itt is sok téma adódik. Bánfai Ferenc, a városi népfrontbizottság elnöke is­mertette a Hazafias Nép­front városi bizottsága és a dombóvári Városi Tanács ál­tal 1972-ben kötött szerződés tapasztalatait. A megállapo­dás pontokba foglalta a ten­nivalókat, melyek szinte hiánytalanul megvalósultak. Közben azonban a feladatok bővültek, az élet új lehetősé­geket hozott az együttműkö­désben. Ezért javasolta, hogy a tapasztalatok alapján mó­dosítsanak a szerződésen. így például a művelődési ház programjának az elkészítésé­ben sokat lehetne közösen tenni. Igen fontos munka a környezetvédelem együttes megszervezése és megvalósí­tása. A városi tanács vezető­sége és a Hazafias Népfront városi bizottságának elnök­sége többször is megvizsgál­ta az együttműködést, a ta­pasztalatokat menet közben hasznosították, ebbe bekap­csolódott a városkörnyék is, s a kapcsolatok fokozatosan bővültek. A környéki HNF- bizottságok helyi szerződést kötöttek, az illetékes tanácsi szervekkel. Az ülésen felszólalt Vidó- czy László, a városi tanács elnöke is. GOMÖRY JÓZSEF A termőföldek hasznosítása A MEZŐGAZDASÁGI nagyüzemek megyénk terüle­tén is azon fáradoznak, hogy a népgazdasági elvárásokat teljesítsék kenyérgabonából, takarmányból, gyümölcsből, . zöldségből stb. De emellett azon fáradozik az a több mint százezer dolgozó is — aki kisebb-nagyobb földdel rendelkezik —, hogy termel­jen a család szükségleteinek elegendő mennyiségű zöldsé­get, gyümölcsöt, szőlőt, sőt a felesleget eladásra kínálja fel a kereskedelem részére, ala­kossági igények jobb kielégí­tésére. Az idáig elért ered­mények a termelésben nem lebecsülendők. A földből, a helyesen végrehajtott agro­technikai eljárásokkal, jó vetőmagvakkal, növényvéde­lemmel, szorgalmas és idő­ben végzett munkával várha­tó is a szép eredmény. Ez azt is bizonyítja, hogy a legfon­tosabb termelési eszköz, „a föld”, jó kezekben van, egyre jobban szolgálja az embert, egyre jobban elégíti ki az igényeket. Mindemellett kell felvetni azt a negatívumot is, hogy a rendelkezésre álló föld egy része műveletlenül van. Ezt bizonyították az 1976 őszi és az 1977. évi ta­vaszi határszemlék is. A me­gyében évekre visszamenő­leg 1000—1800 hektár szántó és szőlő marad műveletlenül. Ennek oka több tényezőből tevődik össze. Egyik ilyen tényező a szemléletben keresendő. — Hogyan nézheti el a közös : v: Kölest -í továbbtanulók A község iskolájában eb­ben az évben is két nyolca­dik osztály végzett tanulmá­nyaival. összlétszámúk 34 fő volt, ami tizenhárommal ke­vesebb, mint az elmúlt tan­évben. Pályaválasztásukat az is­kola tanárai jól előkészítet­ték, pályaismertetésekkel, fel­mérésekkel, üzemlátogatá­sokkal, középiskolai nyílt na­pokkal, melyekre a fiatalok szüleikkel utazhatták Gyünk­re, Bonyhádra. A szakmun­kásképzők igazgatói pedig személyesen jöttek el arra a szülői értekezletre, melyeken a gyerekek is részt vehettek, kérdezhettek az egyes szak­mákról, az új iskolákról, me­lyekbe az ősztől járni fog­nak. A tolnai textilgyárból busz jött, üzemlátogatásra vitte a hetedikeseket is, be­mutatva a gyárat, a szak­munkásképzést. A pályavá­lasztásnál egyébként a szü­lők példája nem állt az első helyen. így a mezőgazdasági területeket kevesen válasz­tották, mindössze négyen. A legtöbben — 14-en — a szak­munkásképző intézetet sze­melték ki. Szakiközépiskolá­ba nyolcán nyertek felvé­telt, gimnáziumba pedig ha­tan. A továbbtanulásra nem jelentkezett hat fiatal a Gyönki Vegyesipari Vállalat­nál és a tolnai textilgyárban helyezkedett el. Főként szo­ciális problémáik miatt nem tanulhattak tovább. Az ez évben végzett osztályok mi­nősítése egyébként: jók és gyenge képességűek, eltérő körülmények között élők. A továbbtanulók ez évben is a szakmunkásképzőt részesítet­ték előnyben, s akik ide je­lentkeztek, mind felvételt is nyertek. Az előző évi beisko­lázásokhoz viszonyítva szem­betűnő változás nincsen, csu­pán a gimnáziumba jelentke­zők száma emelkedett négy­gyei. A továbbtanulók egyéb­ként elsősorban megyénk- beli iskolák fele irányultak, ez alól csupán a szakközépis­kolába jelentkezők jelentet­tek kivételt. gazdaság vezetősége azt, hogy 20—100 hektár — egyébként a többihez viszonyítva nem rosszabb föld — nincs mű­velve, parlagon marad, gyomtengerré válva fertőzi a környéket. A takarékos gaz­dálkodás, a tartalékok feltá­rása mellett ez a tény egye­nesen bűn. A legtöbb mező- gazdasági üzemben évek óta nincs műveletlen föld. Vi­szont 1976. őszén húsz ter­melőszövetkezetben nem volt 1200 hektár szántó, 415 hek­tár szőlő megművelve. Eze­ken a helyeken el kellett ren­delni a föld hasznosítási ter­vének elkészítését, amelyben a műveletlenül hagyott föl­dek, művelésbe vételét éven­kénti ütemezésben, költségek kiszámításával kellett meg­tervezni, és kell végrehajta­ni. A mezőgazdasági üzemek vezetői rádöbbentek a mű­veletlenül hagyott földek tarthatatlanságára. De külö­nösen akkor, amikor a me­gyei tanács vb. elemezte a mezőgazdálkodás e súlyos hiányosságait, és határozat­ban kötelezte az illetékeseket a hiányosságok felszámolá­sára. Azóta már kezdeti ered­mények is születtek. Pl. Paks községben két termelőszövet­kezet és a községi tanács vezetői, az egyéni termelőket is beleértve, önkéntes föld­cserék végrehajtásával, 997 hektár területen alakítottak ki apró parcellák helyett nagyüzemi területeket. A Sárközben az elhagyott tanyahelyek tulajdonjogát rendezték és vonják terme­lésbe, az állami gazdaság és a termelőszövetkezetek illeté­kesei. Gyula jón önkéntes föld­cserékkel alakítanak ki nagy­üzemi táblát. Tolnán a tsz önkéntes földcserékkel, föld­felajánlások elfogadásával, vásárlással alakít ki fokoza­tosan nagyüzemi művelésre alkalmas táblákat, hasonlóan cselekednek a faddi tsz ve­zetői is. A földtörvényből fa­kadóan tehát a mezőgazda- sági nagyüzemek vezetői fo­kozatosan feltárják a föld hasznosításával kapcsolatos tartalékokat és állítják a nagyüzemi termelés szolgá­latába azokat a földeket, amelyek idáig nagyrészt par­lagon, kihasználatlanul vol­tak. A felsorolt példák bizo­nyítják, hogy lehet eredmé­nyeket elérni a legfontosabb termelési eszköz „a föld” megművelése terén is. A TÁRSADALOM igénye az, hogy műveletlenül ne maradjon a föld. E munká­ban elsősorban a mezőgazda- sági nagyüzemek mutassa­nak példát és a nagyüzemi művelés mellett segítsék a kisgazdaságokat is ahhoz, hogy az apró parcellákon is hasznos termelés folyjon. Szűcs Lajos, a megyei földhivatal vezetője Azok a fránya vevők Bonyolult dolog a kereskedelem. Ezt a szakma dol­gozód bizonyítják. A vásárló csak annyit vesz észre az egészből, ihogy vtan-e az általa keresett cikk, vagy nincs. Azzal már ritkábban törődik, hogy a kereskedő figyel­mének mennyi mindenre ki kell terjednie. Például: ne csak legyen az, almát a vevő keres, de abból pont akkor és pont annyi, amivel az igényét — sőt gyakran a túlzott igényét is — ki lehessen elégíteni. Mert ha egy-legy cikk túl hosszú ideig miairald a raktárban, akkor az ellenőr mond csúnyákat, ha meg időnek előtte elfogy, akkor a vásárló. Az igény is igencsak hullámzó. Reggel a friss kiflit keresik, délután a szegedi cipót. Fizetésnap előtt a főző­kolbászt, fizetésnapion a téliszalámit. Nyáron a fürdő­ruhát, ősszel az átmeneti kabátot. Bizonyítványosztás idején a biciklit, tanévnyitó élőtt a füzetborítót. Kará­csonykor társasjátékot, tavasszal úttörőfelszerelést. De minek soroljuk. Erre fel kel készülni. Mert a vásárló „háklis”. Némelyik meg különösen. Van olyan szentség­törő, aki reggel keresi a friás szegedi cipót, délután a kiflit, ős'szel fürdőruhát, a tanévnyitó előtti napon út­törőinget. És nem érti, hogy sora van mindennek. Sőt, Még olyan is van, amelyik meg akarja nézni, amit vá­sárol. Ám nemcsak úgy messziről, hanem alaposan. Hiába mondják neki, hogy „darab-darab”, őt az az egy különösen érdekli, amelyiket meg akar venni. Nem fogadja el a kenyeret, mert túl világos, az át­meneti kabátot, h'a az ujja rövid. Holmi hajánál előrángatott keserű tapasztalataira hivatkozva nem bízik .benne, hogyha egy úttörődig nyak- bősége ennyi, a vállszélesisiége annyi és az Ujja hossza a boltban kifüggesztett táblázat szerint meg annyi, akkor az jó az ő gyerekére. Nem, ő látni akarja még a hosszát is.(!) mielőtt kifizeti. Ilyen bizalmatlan. Nem csoda, ha erre az eladó is elveszti a türelmét és közli: „hiszi, nem hiszi, ves$i nem veszi, az a kedves vásárló dolga, azt pedig szétbontva csak otthon nézi meg, azután ide vissza pedig nem hozhatja, mert a rendelet szerint fehérneműt nem cserélünk.” Világos. Végül is döntsön: vásárolni ment, vagy kö- tözködni. Ha vásárolni, akkor ne hozakodjon elő extra kívánságokkal, érje be azzal, amit a bolt nyújt, vagy mértjén... mondjuk a szomszéd városiba (mert a példá­ban szereplő cikk csak ott kapható legközelebb), oda, ahol természetesnek veszik az ilyen különleges kíván­ságokat iá. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vevők többsége nem különc. Tudomásul veszi, hogy ez van, eszi, nem eszi, .nem kap mást. Sőt azt is belátja, hogy a kereskedő — ha műszaki szakkifejezéssel élünk — tu­lajdonképpen nem más, mint egy lökésgátló. A’z egyik irányból nyomja a vásárié, a másikból az ipar, mert ő végül is csak azt tud adni, amit az ipar gyárt és ez nem mindig azonos azzal, amit tőle kémek. Mi az, hogy kér­nek? Szinte követelnek. Hallatlan... (Fi)

Next

/
Thumbnails
Contents