Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-22 / 223. szám
1977. szeptember 22. ( TOuiV . , IrífcPUJSAG 3 Atomerőmű-építkezés Munkásellátás, szociális létesítmények Múlhat-e benzinen emberélet? A mentőügy A műszaki szállóban helyezik el az erőműépítés szakembereit. Képünket egy lakószobából készítettük. Minden folyosón komplett vizesblokk, az épületben mosóhelyiség, főzési lehetőség, valamint kulturális, művelődési alközpontokat építettek. paksi atomerőmű-beA ; ruházás már úgy indult, hogy a tervezés- ....... Kor, az egyes építkezések indításának ütemezésénél figyelembe vették azt a több évtizedes tapasztalatot, miszerint az építkezés dolgozóinak ellátásán igen sok múlik. Lapunkban is tükröződött ez, hiszen több alkalommal adtunk hírt olyan létesítmények elkészültéről, átadásáról, amelyek ezt szolgálják és kapacitásuk messze meghaladja a pillanatnyi igényeket. Arra az igénybevételre méretezték őket, amelyek majd a csúcsidőszakban jelentkeznek. A munkásellátás, a szociális létesítmények helyzetét tekintette át legutóbbi ülésén az építkezés üzemi párt- vezetőségre, sorra véve az építkezésen dolgozók ellátásának valamennyi területét. A helyzet kedvező, minden azt igazolja, hogy körültekintően történt e hatalmas beruházás tervezése, az egyes létesítmények építésének ütemezése. Az atomerőmű leendő személyzetének lakótelepét az építkezés idejére- munkás- szállásnak használják. A számok egybevetése azt mutatja, hogy jelenleg közel félezerrel — pontosabban 476- tal — több férőhely áll rendelkezésre, mint amennyit kihasználnak. A különbözet oka egyrészt az, hogy az építkezés ütemezésénél erőteljesebb létszámfelfutást tételezték fel, másrészt, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnak volt kapacitása az építkezéshez, folyamatosan építi, adja át a lakásokat, állandó, egyenletes így a leterhelése. Mert jön majd jövőre és 1979-ben az építési csúcsidőszak, akkor már nem lenne képes annyi lakást építeni, mint tavaly és az idén. A munkásszállásoknál az okoz gondot, hogy nem egyforma a felszereltségük, a szolgáltatás színvonala. Két vállalat, az ERBE és az ÉVM szolgáltató kezelésében vannak a szállások és már ez is különbséget okoz. Az itt dolgozó vállalatok — legalább húsz — is különböző összeget áldoz egy-egy férőhelyre és így természetes, hogy ez a szolgáltatások színvonalában is eltérést okoz. Következmény: feszültség a különböző vállalatok dolgozói között, sőt, egyazon vállalat dolgozóinál is, akik közül ERBE és ÉViM szolgáltató szállásain is laknak. A pártvezetőség álláspontja: a minőséget közelíteni egymáshoz, természetesen a jobb minőségű ellátás irányában. Hiányzanak a munkásszállásokon az önkormányzati szervek. A pártvezetőség feladatul szabta meg, hogy a szakszervezet hozza létre ezeket, ezáltal rendszeres lesz a kapcsolat a munkásszállásokon lakók és a vezetés között, jobb lesz az ellenőrzés is. Megvannak a kultüráló- dás, a szabad idő tartalmas eltöltésének feltételei. A szállásokon klubok, tévészobák, könyvtárak, fotólaborok, játékszobák állnak a lakók rendelkezésére. A klubok különösen ott működnek jól, ahol a „lakók” öntevékenyen, társadalmi munkával segítették azok kialakítását, szépítését, berendezését. A hat KISZ-klub közül (egyébként ezek ifjúsági klubok, de rendszeres látogatóik az idősebbek is) különösen jól működik és nagy vonzerőt gyakorol a 22-es építők klubja. A pártvezetőség példának állítja ezt a klubot a többi elé, másutt is meg lehet csinálni azt, amit a 22-esek végeztek a klub létrehozásánál és végeznek most, „üzemeltetésénél”. Gondot okoz, hogy nem tudják kielégíteni az építkezés dolgozóinak sportolási igényeit. A sportlétesítmények építése későbbre van ütemezve. A nártvezetőség úgy foglalt állást, hogy keresni kell a megoldást, létesíteni egy-két kispályát, esetleg ott, ahol a végleges sport- létesítményeket építik majd. Beleillesztve a későbbi programba, igénybe véve az érdekeltek társadalmi munkáját is. Az étkeztetésnél azt hiányolta a pártvezetőség, hogy egyes helyeken hiányzik a tisztaság, az étterem légtisztító berendezése nem működik már hosszabb idő óta, az ételválaszték nem minden esetben megfelelő. A lépcsőzetes étkezési időt a vállalatok nem tartják be, így torlódás alakul ki, néha húszharminc percig is kell várakozni a dolgozóknak. Ezt ki kell küszöbölni, hiszen munkakiesést okoz. Hasonlóképpen csökkenteni kell a munkakieséseket azzal, hogy az építkezés területén lévő büfék nyitását korábbra kell tenni, így a dolgozók, napi bevásárlásaikat munkaidő előtt elvégezhetik. Eredményesnek látja a pártvezetőség a lakótelepi üzletek működését, jónak azok áruellátását, a szolgáltatóegységek (Patyolat, posta cipőjavító, fodrászat) tevékenységét. Megfelelő az építkezések dolgozóinak egészségügyi ellátása. Gondot okoz, hogy a 640 férőhelyes fürdő-öltöző kihasználtsága minimális. Kevesen veszik génybe. Ez a szociális létesítmény azok részére készült, akik — különjárati buszokkal — a környékről járnak be dolgozni. A buszok a munkaidő befejezése után 10—15 percen belül indulnak, és ez az idő kevés a fürdéshez. Sókan szívesen igénybe vennék, nem bánva azt, ha emiatt negyedvagy félórával később indulna a busz, ám a többség vagy az is lehetséges, hogy a többségnek tűnő hangadók tiltakoznak az ilyen intézkedés ellen. A pártvezetőség úgy foglalt állást, hogy a bejárók között végzendő agitációs munkában az egyik fontos feladat: ránevelni a dolgozókat az igényesebb életmódra. sszehasonlíthatatlanul ÍV Jol:>,:) az építkezés dol- gozóinak ellátása, mint i tíz, húsz vagy harminc év előtti nagyberuházásokon. Ám ma is vannak gondok. Ezek csökkentését célozzák az építkezés párt- vezetőség-ülésén kialakított állásfoglalások. (J) 9 így láttam a Szovjetuniót Jelentjük a szövetkezet vezetőségének, hogy a faddi Lenin Tsz és az alekszejevkai Kari Marx Kolhoz 1974-ben létrejött testvéri kapcsolata révén 1975- ben nálunk járt szovjet delegáció útját viszonozva, 1977. július 9. és 16. között teljesítettük küldetésünket. 1. nap: A seremetyevói repülőtéren Pável Alexiejetvics Csvankin kolhozelnök és Vlagyimir Ivcsenfco Nikolaj, a kolhoz párt- titkára fogadott bennünket, majd egy egész napos moszkvai városnézés után este 9-kor hálókocsival utaztunk tovább Tamb'ovtba. 2. nap: Reggel 6 órakor a tamlbovi vasútállomáson a zsergyevsziji járás párttitkára várt ránk. A megye székhelyének gyors megtekintése után indultunk tovább a testvérkolhozba. Itt a kolhoz vezetőségének jelenlétében tájékoztattak bennünket az eredményekről, majd megnéztük a gazdaságot. Szövetkezetünk életéről mi is adtunk egy rövid ismertetést, majd virágcsokrot helyeztünk el Lenin emlékművénél. 3. nap: A járási pártbizottságon volt a nap első programja. Szjel- monov első titkár elvtárs a járás mezőgazdáságáról adott alapos, részletes tájékoztatást. Innen egy 1973-ban létesült társulás állattelepére mentünk, ahonnét a társult tizenkét kolhoz és három szovihoz évente 47—48 ezer bízó sertést és 12—13 ezer hízó bikát ad a szovjet népgazdaságniaik át, Különösen hasznos volt a takarmányozás és a technológiái berendezések alapos megismerése, számos új megoldást láttunk. lEzen a napon jártunk még Boronorkában és a „Gigant” nevű kolhozban. Ez utóbbiban a vezetés szervezeti felépítése és az információáramlás szervezeti megoldása adott itthon is megvalósítható ötleteket. Ugyanitt figyelemre méltó volt a koihozmúzeuím, ami e vonatkozásban megintcsák hazai teendőre figyelmeztet. 4. nap: A cukorrépa és a gyümölcs napja volt. A járási székhely cukorgyárának igazgatójától megtudtuk, hogy kolhozokkal, szovhozoikkal, fuvarozó váMalatokkal és a cukorrépa termesztésének gépesítésével foglalkozó vállalatokkal az üzem agráripari egyesülést alkot. Ez a mezőgazdaság verukalúasanak követendő példája ldhet nálunk is. A gyümölcstermelő társulás kertészetében tett látogatásnál az volt az érzésünk, hogy meseországban vagyunk. A 850 hektáros almáskert egy Völgyzáró gáttal létesített tó partján van. Példásan gondozott, bőven termő gyümölcsöst láttunk. Ezen a napon ismét a „Munka Vörös Zász‘löirendjé”-ivel kitüntetett Kari Marx testverkolhozban fejeződött be a napunk — újábfo meglepetésekkel és gazdag tapasztalatokkal. Ennek a 12 ezer hektáron 800 dolgozóval gazdálkodó kolhoznak a nagyon jó föld mellett az éghajlati adottságai — az októberben kezdődő igen szigorú téli, a napfényes órák kis száma és a csapadék egyenetlen elo'szlása miatt kedvezőtlenebbek az adottságai1, mint nekünk. Az eredményeik azonban nem' ezt tükrözik1. A munkaszervezésben messze előttünk járnak. Például.: az 1500 hektár cukorrépát 15 nap alatt be tudják takarítani. Az állattartásiban láttunk másfél ezer üszőt nyári karaimban és 180 méter hosíszú istállókat, amí a téli szállás. Vannak ott 1000 viagonos palánksilók is. 5. nap: A Tamfoovi Agráripari Egyesülésnél kezdődött a nap. Itt a sertések nyári szállásának egyszerűi olcsó, gazdaságos megoldása nyerte el a tetszésünket, .miig tovább menve Arzsenká- ba az orosz fehér baromfit tartó gazdaságban a tojótelepet vettük alaposan szemügyre. Itt az egy tojóra jutó évi tojás 236 darab. 6. nap: A világhírű szovjet tudós Micsurin, szűkebb hazáját — Miicsurinszkot — és munkásságának közvetlen emlékeit néztük, ismertük meg. Jártunk a mezőgazdasági kutatóintézetben is. 7. nap: isimét moszkvai városnézéssel telt. 8. nap: Az Aeroflot SU 13il-es gépével utaztunk haza. Reggel 9,20-ikor pontosan érkeztünk. Fadd, 1977. július 20-án. Bogár György Osztermajer János tsz-elnök párttitkár Kiss József Fehér György traktoros gépszerelő i(A küldöttség hivatalos jelentéséből a részleteket összeválogatta : F. I.) Az Élet és Irodalom XXI. évfolyamának 38. számában, a szokásos riportoldalon megdöbbentő írás jelent meg. Nyugodtan mondhatjuk, felkavarta a közvéleményt. Arról szól, hogy az Országos Mentőszolgálat gépkocsijait olyan mértékű üzemanyag-takarékoskodásra kényszerítik a különböző előírásokkal és normákkal, olyan a belső rendezetlenség és fegyelmezetlenség, hogy senki sincs biztonságban, akit a mentőszolgálatnak kellene megmenteni... A szekszárdi mentőállomáson beszélgetünk. Az újság, a Két deci benzin című riporttal előttünk fekszik az asztalon, a bajtársak — ahogy egymást nevezik az itt dolgozók — még a tekintetükkel is elkerülik. Dr. Penczel Dániel főorvos, 1958 óta vezeti a mentőállomást. Mellette Takács János gépkocsivezető ül, ő a garázsmester. 1952 óta dolgozik itt, később megtudom, többek között „Életmentő” kitüntetést is kapott. A sofőrkötelességek teljesítésén jóval túlhalad, ha szükséges. Tóth Jenő, mentő szakápoló — az állomás szakszervezeti bizalmija. Bölöny Csaba mentő szakápoló, szolgálat- vezető. — Kétdecinyi benzineken múlik a mentőszolgálat által szállított betegek élete... ? Dr. Penczel Dániel, főorvos: — Elképesztett bennünket ez a riport. Olyan kijelentésekkel, számokkal lepett meg, amelyek tökéletesen képtelennek tűnnek. A mentőállomások között nem folyik semmiféle verseny és főleg nem a benzinmegtakarítás terén! De nézze meg ezeket az adatokat. A riport írja, hogy a Nysa-gyár előírása — ahol a mentőautókat gyártják — nyári 17,3 téli 19 literes fogyasztás. Itt van a prospektus, tessék elolvasni, mi áll itt? — Tizenhárom liter száz kilométerenként... — A riport hosszan fejtegeti, hogy a „gyártó által javasolt” 17—19 literes fogyasztás helyett 14,5 litert írnak elő az autók fogyasztására a mentőszolgálatnál, és így a kocsikkal 70—80 kilométernél gyorsabban nem lehet haladni. Itt van a Közlekedésügyi Értesítő 1976. január 15-i száma, ahol hivatalosan közük a gépkocsik alapnormáit. A Nysa mentőautóra 14,5 literes fogyasztást írnak elő — de nem a Mentőszolgálat vezetői... Takács János gépkocsi- vezető, garázsmester: — Az átlagos mentőautó 14—15 litert fogyaszt. Ha többet, meg kell vizsgálni, mert valami hiba van a motorral. Senki nem kéri számon különben, hogy menynyit fogyaszt a gépkocsi, az üzemanyag-megtakarítással való versenyzésről nem is hallottam... Prémium a minél kevesebb benzinfogyasztásért? Az állomásokon tudomásom szerint egyáltalán nem osztanak prémiumot. Április negyedikén, augusztus húszadikán, november hetedikén kaphatunk jutalmat, ahogy más munkahelyeken. , Dr. Pgnczel Dániel, főorvos : — De akkor sem a kevés benzinfogyasztásért! o — Igaz, hogy a fővárosi állomások korszerűek, de a vidéki mentőállomásokon nagyon rosszak a munkakörülmények, az ápolók végzik az autók karbantartását, ők takarítanak, fűiének. .. ? Dr. Penczel Dániel főorvos : — Budapesten az utóbbi időben egyetlen új állomás sem épült, vidéken 1966 óta a szekszárdi, pécsi, kaposvári, debreceni, egri — hogy a nagyobbakkal kezdjem. A megyében most készül el a tamási, korszerűsítették a dombóvárit, nagymányokit, új a paksi is. A megyében huszonkét gépkocsink van, valamennyi URH-berende- zéssel felszerelve. Tóth Jenő szakápoló: — Zuhanyzó, pihenőszobák, melegítőkonyha, rádió, televízió mindegyik állomáson van. Fűteni? Központi fűtés van, de ahol olajkályha. .. Két kályháért hol vesznek fel külön fűtőt? Egyébként két fő, és egy félműszakos takarítónő dolgozik nálunk, hat gépkocsink és négy szakképzett autószerelőnk van. — A riport szerint a Nysa mentőautó nem bírja a terepet, ha rossz az út, gyalog kell a súlyos betegekért cammogni a nehéz hordággyal. Takács János gépkocsivezető: — Nysa tényleg nem terepre való. Van viszont UAZ terepjáró mentőnk, azzal bárhová eljutunk. o — Nyugtalanító lehet a gépkocsivezetők és ^z ápolók ellentéte... Bölöny Csaba szakápoló: — Arra gondol, amikor azt írja a riport, hogy az ápoló hiába kéri a gépkocsivezetőtől a megkülönböztető jelek — sziréna, piros zászló — működtetését? Kérem, én ezt nem tudom elképzelni. A mentőautóban az ápoló a parancsnok. Amit mond, azért ő vállalja a felelősséget, de a többiek azonmód teljesítik az utasításait. Egy-egy balesetnél nincs idő vitatkozásra. De vitatkozni nem is lehet! Életbe kerülhet! Dr. Penczel Dániel főorvos : — Ha egy autó a szabályzatban előírt nappali egy, éjjeli két percnél"" később indul el — a hívás után — az állomásról, annak kivizsgáljuk az okát. Ritkán fordul elő. A mi gyorsaságunkon nem múlik. Takács János gépkocsivezető : — Nálunk mindenkinek nagyon kell tudnia a szakmát. Ha nem úgy kerül ide, hát menet közben tanulja meg, vagy nem is marad itt. Tóth Jenő szakápoló: — Nincs ellentét, inkább nagyon is jó a munkahelyi légkör. Valóban bajtársias. Tudja, aki ezt a munkát vállalja, és évtizedeken keresztül végzi, az sok mindent megtanul az életről. Mi, becsüljük az emberéletet, és egymást is. o A szekszárdi mentők nem háborognak a riport miatt, amit igazságtalannak éreznek. Inkább azt mondanám, bánkódnak. Úgy gondolják, majd holnap vagy holnapután félve száll be valaki az életmentő járműbe, vagy sírva küldi el vele beteg hozzátartozóját. „A rossz hír gyorsan terjed” — mondta valamelyi- kőjük. Az olvasó tudja, hogy nem szokásunk más lapok írásait leellenőrizni, ellenriportot írni. Hogy most mégis úgy tűnik ez az írás, az azért van, mert mi is azt hisszük: nem szabad bizalmatlannak lenni az életmentőkkel szemben. Higgyünk a szekszárdi mentősöknek: sem náluk, sem máshol az országban, nem múlhat emberélet néhány deci benzinen. Virág F. Éva Egy delegáció jelentese
