Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-18 / 220. szám
1977. szeptember 18. tolnán Képújság 3 BNV A második aratás Közönségnap <fyermefcfogl«fko?& * játékkíáUításon A gyermekjáték, a játszás a gyermekek munkája — mondotta a BNV sajtótájékoztatóján a HUNGEXPO vezérigazgató-helyettese. Sok ország mutatja be játékait, megteremtve annak lehetőségét, hogy bővüljön a hazai üzletek választéka. Műanyag emberkék hada látható az NSZK pavilonjában. Fotó: Bakó Jenő. Szombat délelőtt a nagy- közönség számára nyitotta meg kapuit a kőbányai vásárváros. Az őszi BNV most első ízben a gyermekek vására is, hiszen a fogyasztási cikkek seregszemléje kiegészül az INTERPLAYEXPO ’77 nemzetközi játékkiállítással. A játékpavilonban egész nap öt játszósarok fogadta az apróságokat és a kisiskolásokat. Építő- és ügyességi, közlekedési játékok, babaház, társasjátékok álltak a gyerekek rendelkezésére, s az egyik játszósarokban mindenki maga rendezhetett be kis játszószobát. Délután a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának szakemberei foglalkoztak a gyermekekkel. Közönségnap lévén, már délelőttől folyamatosan tartottak divatbemutatókat, délután pedig frizurabemutatót rendeztek. A nagy forgalomra felkészült a vásár 29 vendéglátóipari egysége, ezekben sok élelmiszeripari újdonságot, például joghurthabot és új fűszerezésű felvágottakat árusítanak. Propagandistakonferencia Propaig a rtdSisltakon f er enc i á t tartott Szekszáirdon a KISZ Tolna megyei Bizottsága. A konferencia témáj'a a Nagy Októberi Szocialista Forradalom méltó megünneplése, felkészülés a XI. ViLáigifjúsági Találkozóra és értékelték az 1976 *77. évii politikai képzésit, megbeszélitek az 1977/78-ss képzési év feladatait. Ezenkívül a világpolitikai helyzetről é's ákltuálils 'belpolitikai kérdésekről ilMiliga'ttak .még előadást, Kétszáz hektár napraforgó hat nap alatt Dózsa-meccsen négy toriint egy tasakkal, eny- nyiiért nyugtatót is lehetne adni. A szotyolá- nak jó az ára. Ezért is .termesztik egyre nagyobb kedvvel! a gazdaságok. Igaz, volt olyan évjárat, hogy a rákospalotai inövényol'ajigyárat a leállás veszélye fenyegette, ugyanakkor valutáért vásároltuk azit a növényt, amelyet itthon is jó eredménnyel lehet termeszteni. * Csütörtökön reggel kezdődött a gazdaságban a második aratás. Túl a gabonán, ez a kétszáz hektárnyi napraforgó adlja az erőpróbára az alkalmat, aziaz a vizsgát: miként áll az apparátus a nagy, a harmadük, a legnagyobb aratás, a kukorica előtt ? Kora reggél Göde Hubert főagronóm-us. vezetésiével kezdődött a napraforgó betaikarí- . tása. Tóth László központi agronómus — ki tudja hányadszor — ismét begyaiiogolt a tábla közepéig,N sorra vizsgálta a földnek fordult tányérokat. Szép látvány tárult elé. A Romániából származó napraforgó egységes állományú, jó tányérfejlődést ért ell, szára pedig a legalkalmasabb a 'betakarításra: még elbírja a maggal teli fejet, alig hajlók le, és a szár sem annyira acélos, hogy a -kambájnkasza ne tudná lenyisszantani pengetörés nélkül1. Morzsolgatta, ütögette a tányérokat a két gazda, rázták, figyelték, .miként hatott a vegyszer: gy-or- sítatták-egységesítették aiz érést 'hteliikopterről kiszórt Régióné vegyszerrel. Mihályi László kerületi igazgató mosolyogva követte a két „főnököt”. Tudj'a, hogy mi van a táblákban: köZel 'a harminc mázsa. Harminc mázsa?! Négy éve tizenkét mázsás termés rekordnak számított... Természetesen nem. az egész kétszáz hektárra értendő ez a jó átlag, hanem csak erre a táblára. Ez a legjdbb. Ugyan fölötte áthúz a magasfeszültség, és ezért a helikopter nem tudóit úgy permetezni-, miint kívánatos, de a mag víztartalma ettől függetlenül nem nagy. Alig kell szárítani. * Négy JD kombájnt vezényelt a napraforgóra Győri Lajos kerületi műszaki vezető. Palkó Imre, Schmidt János, Németh István, Pintér Sándor jól felkészített gépekkel álltak a tábla közepébe. A kamlbájmszerelő, aki a betakarítás egész ideje alatt itt, a táblán, a gépek körül sürög, egyelőre a vezérek pilótáival tanácskozik, ménnek a masinák, fejelik a táblát, úgy hogy Hájas József szerelőnek eddig — tíz óra van, — még nem kellett a szerszámhoz nyúlnia. A gépek végfigmennek a majd egy kilométer hosszúságú táblán, s felé útig sem érnek, máris kapcsolják a viIllő- gát, jelezvén, hogy télé van a 'tartály. Erre föl elindul a tábla széléről a MÁZ, és betip- rólódik a kombájnokig. Két- háram ürítés belefér az óriás autóba, Tizenegy óra- felé aztán kiderül, hogy jobb volna mlég egy gépkocsi, de Győri Lajos szól iaiz embereknek, hogy -nyomják egy kicsit jobban a pedált — ők pedig nyomják, s aliig viszi el mö- giütük a sZél a port, valamelyik kocsi máris itt-t van. Munka közben alakul ki a menetrend. A szárítónál is kész minden. A Clipper jó állapotban van. Fogadja a napraforgót miniden mennyiségben. *-Elmegy előttünk az egyik kombájn-, és mi a földre guggolunk. Figyeljük, -hogya-n dolgozik a gép. Ez jól megy. Jön a másik. Ez után is piszkálgatjuk, .tisztítjuk a terepet. Azonnali leállítják a gépet, pedig alilg-alig szórja a szemet. A szelei ön kell állítani. Egyperces -rrtünka. Palkó Imre bebújik a gépibe, állít a .masinán és az máris megy tovább. A többiek ezaü-alt-t nyugodtan haladnak, vágjlák a táblát. Mögöttük guimibot nagyságú torzsák mlaradnalk, és helyenként egy-egy nagyobb kupac, ahol killöki magából a gép a „k-ipo- róllt” tányérokat. Mindegyik üres.-A kombájn mellé áll a gépkocsi, és a csövön áthozzák a Gödé Hubert, Tóth László és Mihályi László söpri a kombájn után a tarlót termést: sötétszürke napra- forgópatak i-nriü-l1 a kocsiba. Beléma-rkOilunk, rágj-uk-tköp- ködjük. Jó ízű. * Heliartthus Ramsum változata érett be először. A GK—70-es következik ezután. Hat jó nap szükségeltetik, -hogy a 'kétszáz hektárról! betakarítsák a -termést. Hat nap a négy kombájnnák, és mintegy tíz munkásnak. Gödé Hubert, a gazdaság főa-gronómusa nagyon elégedett. Emberei — a középvezetők, meg a gépészek — jó munkát Végeztek egész éviben. S most az aratás, ez a második, jól ba'lad. S kell-e ga-zdász embernek jobb — szebb látvány, mint a- gazdag termés, a jó aratás? Pálkovács Jenő Fotó: Cottvald Károly r így láttam a Szovjetuniót Még nem találkoztam olyan emberrel, aki úgy jött volna haza Moszkvából vagy Leningrádból, hogy tájékán sem járt a Tretyakov-képtárnak vagy az Ermi- tázsnak. Éppen olyan „illetlenség” ez a turistától, mintha Párizsban elkerülné a Louvre-t. zeológusoknaik. Meglepődtünk, Szóva-l minden Szovj etuniót járt -turistának vannak múzeumi élményei. Abban mégis bizonyos vagyok, hogy dr. Szilágyi Miklós olyat is tud a szovjet múzeumokról aimlit a többiek nem. Dr. Szilágyi Miklós a szekszárdi Béri Balogh Átíám Múzeum igazgatója — a szakember szemével is körülnézett, és nemcsak a kiál látótér-mailt ismerte -meg a meglátogatott múzeumoknak. — Meglepődött? — Először 1960-ba-n jártam a Szovjel mii-óban, az Express szervezett egy u-tat Moszkvába és Lemimgirádba fiatal múí'gen. Természetesen nem a múzeumok gazdag anyagán. Inkább az akkor még szokatlannak -tűnő múzeumpedagógián. No és a s-peciális program .révén eljutottunk azokba a múzeumokba is, amelyeket a szokásos túristaiprogra-mok résztvevői általában nem keresnek feli, nem futja rá az idejükből. Jártunk a Technikatörténeti múzeumban-, és számos forradalmi múzeumban is. — Múzeumpedagógia ... Valami olyasmi, mint amit mi a múzeumok közművelődési tevékenysége alatt értünk? — Ha erről beszélünk, előbb szólnunk kell a szovjet múzeumügy néhány Sajátosságáról'. Náluk a tudományos tevékenység a központi intézményekben folyik, a múzeumok magasan 'kvalifikált munkatársai is ritkán foglalkoznak kutató munkával. Legfontosabb feladatuk a tárlatvezetés. Tulajdonképpen a tárt-átvezetés a múzeum-pedagógia gerince. Persze, nem olyan formában -történik, minit nálunk. Aki a Szovjetunióban .múzeumiba megy, természetesnek veszi, hogy egy szakértő vezet-i Végig a kiállításokon. Ha magányosan nézelődő ember akad, csakis külföldi lehet... A tárlatvezető tudományos igényességgel, és aszerint magyaráz, hogy kinek mutatja a múzeumi anyagot. Ha iskolásokat vezet, akkor a tárlatvezetés a tanóra- komolyságával történik. Ez természetesen nagy munkai és komoly felkészültségét kíván. — Idén tavasszal Tambov- ban járt, egy küldöttség vezetőjeként. Az előző látogatás óta tizenhét év telt el... — Köziben változott nálunk is a helyzet, a magyar múzeumokban megalakultak a köz- művelődési osztályok, csoportok, vagy legalább egy népművelő dolgozik — mint nálunk, Szekszárdion. A Szovjetunióban a múzeumpedagógia azóta is változatlan rangú. Most iis, Tamlbovban is, így láttam. Elmondok egy példát arra, hogy milyen komolysággal végzik ki-n-t a tárlatvezetést. A ta-mbovi képtárban kiállításit rendeztek Tolna megyei képzőművészek munkáiból. A kiállító alkotók is kiutaztak Tambovba, ahol a képtár munkatársainak első dolga volt, hogy mi-nd-egy-ikő- jüfcet kifaggassák. Életükről, munkájúikról, művészi hitvallásukról, terveikről érdeklődtek aprólékos gonddal. A kiállítás vendégei münden lényegeset megtudtak a magyar művészekről. — Talán többet is, mint az itthoni közönség ... — A tárta-tvezetés nálunk valóban gyermekcipőben jár — a Szovjetunióbel'iih-ez képest. — Ha a kutatómunka nem is elsőrangú fontosságú, a helyi, múzeumba kívánkozó anyagokat feltehetőleg mindenütt a helyi múzeum gyűjti. — Főlég -az úgynevezett múzeumi aktávaihálózait segítségével, és elsősorban a munkásmozgalmi emlékeket. A Szovjetunióban a -múzeumok elsősorban a forradalmi mozgalmaikra koncentrálják a történelmi bemutatókat. A néprajzi anyagok is ebben a szellemiben kerülnek a tárlókra: mennyire, -milyen- módon, jellemzik az adott -kor -társadalmi viszonyait. — Más alkalommal, úgy, mint a többi turista, járt-e a Szovjetunióban? — Csak az említett két esetben, és bár a látnivalók engem is lenyűgöztek, elsősorban mindig múzeológusiként szemlélődtem. Virág F. Éva. A 356-os JD rágja a napraforgót
