Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-18 / 220. szám
2 Képújság 1977. szeptember IS. Hétfő: Leonyid Brezsnyev fogadta Moszkvában Wald- heimot, az ENSZ főtitkárát. — Edward Gierek Párizsba érkezett. — Ian Smith Pretoriában Vorster dél-afrikai miniszterelnökkel tárgyalt. Kedd: Erich Honecker látogatása Bulgáriában. — A norvég választásokon a munkáspárt kapta a legtöbb szavazatot. Szerda: Budapestre érkezett a csehszlovák párt- és kormányküldöttség, élén Gustáv Husákkal. — Sziad Barre, Szomáliái elnök ismét Kairóban tárgyal. — Félbeszakadt a baloldali csúcstalálkozó Párizsban. Csütörtök: Nyugatnémet kormányprogramot terjesztettek be a Bundestagban a belső biztonság növelésére. — Stein- hoff nyugatnémet nyugalmazott tábornok látogatása Kínában. — Kínai katonai küldöttség Párizsban. Péntek: Raymond Barre francia kormányfő ismételten találkozott Carter elnökkel. — Karin Söder svéd külügyminiszter látogatása Berlinben, az NDK fővárosában. — Dayan Brüsszelben tárgyal. — Ismét letartóztatták a hét elején szabadon engedett Bhutto volt pakisztáni miniszter- elnököt. Szombat: Jaroszewicz lengyel kormányfő bécsben hivatalos látogatáson. — Több külügyminiszter megérkezett New Yorkba az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakára. A hét 3 kérdése A szocialista országok vezetői ezen a héten igen nagy horderejű és szerteágazó diplomáciai tevékenységet végeztek, mind államaik egymás közti kapcsolatainak még szorosabbra vonása végett, mind a békés egymás mellett élés elve alapján a tőkés világ országaihoz fűződő viszony megjavításának szolgálatában, mind pedig a világpolitikai helyzetnek az enyhülés irányában való befolyásolásáért. Mi a jellemzője ennek a diplomáciai munkának? A nyugati világban ugyanekkor bizonyos kardcsörtetés- nek lehetünk tanúi: a NATO különböző őszi hadgyakorlatai túlmennek a szokásos mértéken. Miért ez az atlanti erőfitogtatás? Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke párt- és kormányküldöttség élén, Todor Zsivkovnak, a BKP KB első titkárának, az államtanács elnökének .meghívására hivatalos baráti látogatást tett Bulgáriában. A két párt és kormány küldöttségei szerdán aláírták a két szocialista ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményét. Képünkön: a küldöttségek vezetői. (Képtávírónkon érkezett) A francia helyzet ezen a héten belső és külső vonatkozásaiban egyaránt sok újdonságot hozott, hiszen új dolog az, hogy a kormányfő hivatalos látgatásra Washingtonba utazott, aztán az sem mindennapos, hogy a hatóságok a munkanélküliség nagy arányú növekedését ismerték el. Végül figyelmet érdemel a baloldal csúcstalálkozójának félbeszakadása az egységet veszélyeztető véleménykülönbségek miatt. Merre tart Franciaország? — vetődik fel mindezek nyomán a kérdés. 1. Mi a jellemzője a szocialista országok vezetői által kifejtett, mostanában megsűrűsödött diplomáciai tevékenységnek? A „csúcsdiplomácia” a szocialista világ belső kapcsolataiban éppúgy nagy jelentőségre tett szert, mint a tőkés országokkal kialakult viszonyban. Ami a Magyar Népköz- társaságot illeti, a héten a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal való együttműködésének adott új lendületet a Kádár—Husák találkozó, a magyar és a csehszlovák pártós kormányküldöttség tárgyalása, az ez alkalommal aláírt néhány új megállapodás, Leonyid Brezsnyev a hét elején Moszkvában fogadta dr. Kurt Waldheimot az ENSZ főtitkárát, eszmecseréjük hozzájárulást jelentett a világszervezet munkájának eredményesebbé tételéhez, különösen most, a közgyűlés 32. ülésszaka előtt. Edward Gierek a hét elején Párizsban járt, Jaroszewicz, a lengyel kormány elnöke pedig a hét végén Bécsben tárgyalt. Különösen a gazdasági elemekre hívták fel a figyelmet a hírmagyarázók a lengyel—francia és lengyel—osztrák kapcsolatokban: például a lengyel szén még nagyobb mennyiségben talál vevőre. 2. Miért az atlanti erőfitogtatás a hadgyakorlatokon? A NATO 31 hadgyakorlatot rendez az idei őszön Észak-, Közép- és Dél-Európában. Ez a szám önmagáért beszél. Mindenkor az ősz volt a nagy hadgyakorlatok időszaka, másutt is. Hogy a NATO főparancsnoksága — nyilván a tagállamok politikai és katonai vezetésével teljes egyetértésben — most a szokásosnál jóval több hadgyakorlatot szervezett, s hogy ezeken több ország több katonája, repülőgépe, hadihajója, harckocsija, rakétája, lövege. stb. vesz részt, az túlnő a manőverek katonai jelentőségén. A kardcsörtetésnek politikai tartalma van. Furcsa logikával éppen a hadgyakorlatok számának, méreteinek növelését használják fel a nyugati propagandisták-annak az állításuknak az igazolására, hogy — a Szovjetunió fokozza katonai erőfeszítéseit! S ha a hadgyakorlatok tulajdonképpen a nemzetközi helyzet feszültségének irányában hatnak is, Nyugaton vállalják ezt, mert a feszültnek tűnő helyzetben tudnak csak újabb dollármilliárdokat előteremteni újabb fegyvermegrendelésekre, a fegyverkezési iparban a Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke az elmúlt héten fogadta Kurt Waldheimet, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárát. (Képtávírónkon érkezett) monopóliumok mohóságának kielégítésére. A nyugati világot sújtó gazdasági válság körülményei közt és akkor, amikor a békés egymás mellett élés gondolata világszerte teret hódítva a fegyverkezést fölöslegessé tenné, az atlanti kormányok szükségét érzik, hogy mesterségesen megteremtsék a feszültség látszatát. Ugyanakkor természetesen a katonai felkészülés szempontjából is igénylik a NATO- hadgyakorlatokat. S különösen örvendenek annak, ha a korábban a NATO katonai integrációjától távolodó franciák, portugálok, görögök, törökök is ott vannak a hadgyakorlatokon. Vagy például a belga partok előtt lezajló tengeri manőverekben — spanyol hajók is részt vesznek ... 3. Merre tart Franciaország kül- és belpolitikájában? Több mint tíz éve fordított hátat De Gaulle tábornok a NATO katonai szervezetének, a mai francia kormány azonban egyre több alkalmat keres arra, hogy új kapcsolatokat teremtsen az atlanti szövetség szerveivel. Erre va-11, hogy az úgynevezett „NATO-parlament”, tizenöt ország honatyáinak gyülekezete, most Párizsban ülésezik. Igaz, vitájuk többé-kevésbé akadémikus jellegű, inkább csak a különböző vélemények kinyilvánítására alkalmas, de az is bizonyos, hogy tíz éven át ilyen testület tagjai nem tehették be a lábukat a francia fővárosba! Raymond Barre, a francia miniszterelnök ugyanekkor hivatalos látogatáson Washingtonban járt. Francia kormányfő majd két évtizede nem fordult meg ott. De Gaulle tábornok mindig is megvetően beszélt azokról a politikusokról, akik amerikai alamizsnáért megalázkodtak ... Most szintén a gazdasági kérdések állottak az amerikai—francia tárgyalások középpontjában, az atomerőművektől a Concorde leszállási engedélyéig. Kétségtelen, hogy Párizs és Washington közeledésének újabb jele volt ez a kormányfői látogatás. Az is bizonyos, hogy Franciaország gazdasági és szociális helyzete nem rózsás. A hivatalos adatok, amelyeket a héten nyilvánosságra hoztak (s amelyeket a baloldali ellenzék kevesell!), az utolsó negyedszázad legnagyobb arányú munkanélküliségét jelzik. A francia külkereskedelmi mérleg augusztusban aggasztó hiányt mutatott. Áz infláció fokozódik, nem 6 százalékos lesz, mint ahogyan Barre ígérte, hanem legalább a duplája, ha nem több. S a kormánynak, az uralkodó osztálynak félév múlva választási erőpróba elé kell majd állni! Az egységes baloldal eddig esélyesebbnek látszott, nem csoda tehát, ha a tőkések, a jobboldal pártjai részéről most kísérletek történtek a baloldal pártjainak szembeállítására. Az egységbontó szerepére a kis baloldali radikális csoport vállalkozott. (Tudni kell, hogy a radikális párt Franciaországban mindenkor jellegzetesen tőkés párt volt, Fabre követői ma is amolyan liberális, polgári baloldali, de tőkés rendet kívánnak.) A héten Georges Marchais, Francois Mitterand és Robert Fabre vezetésével a három baloldali párt küldöttsége összeült, de a baloldali radikálisok kivonultak a tárgyaló teremből, túlzottnak ítélve a Francia Kommunista Párt államosítási programját. A kommunista álláspont az, hogy jobb ma tisztázni a szándékokat, terveket, mint kétértelmű programmal belebocsátkozni a választásokba, s a végén még akár a győzelem után is politikai válságba jutni az eltérő törekvések következtében. Még hónapok állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a francia baloldal pártjai végérvényesen eldöntsék: mit akarnak, milyen programmal álljanak 1978 tavaszán a választók elé. Pálfy József A NATO-országok egész sorában kezdődtek meg a héten az őszi, eddig nem tapasztalt nagyméretű, erőfitogtató hadműveletek. Képünk a görög hadsereg eddigi legnagyobb hadgyakorlatáról ad ízelítőt, amelyet Szaloniki közelében, a török határtól nem messze tartottak meg. (Képtávírónkon érkezett) Pravda-kommentár a neutronfegyverről A Pentagon sürgeti mind az amerikai kormányzatot, mind pedig az Egyesült Államok NATO-szövetségeseit, hogy mielőbb hozzanak végleges döntést a neutronfegyver gyártásáról és az amerikai hadsereg, valamint a NATO fegyvertárába történő felvételéről — állapítja meg az ismert szovjet kommentátor, Jurij Zsukov a Pravda szombati számában. Zsukov figyelemreméltónak tartja azt a kötéltáncot, amelyet az amerikai vezetés a hivatalos döntés meghozatala előtt folytat: különböző magas állású személyiségek, köztük Carter elnök is, újabb és újabb határidőket jelölnek meg erre. A huzavona és a ködösítés magyarázata az, hogy csúfos kudarcot vallottak azok a kísérletek, amelyek „humánus” fegyverként akarták feltüntetni az új tömegpusztító fegyvert; a neutronfegyver ellen mind az Egyesült Államokban, mind 'más országokban viharos erejű tiltakozó mozgalom bontakozott ki. Washington NATO-partnerei szeretnék ugyan fegyvertárukban látni a neutronfegyvert, de félnek attól, hogy az ilyen döntésnek súlyos politikai következményei lennének saját házuk táján. A Pentagon most — a NATO úgynevezett nukleáris tervező csoportjában és másutt is — igyekszik nyomást gyakorolni a szövetségesekre, hogy mihamarabb egyezzenek bele az új fegyver bevezetésébe. „A kép világos. Az Egyesült Államok és szövetségesei igencsak szeretnék létrehozni a neutronfegyvert, de megijesztette őket a népek tiltakozása, amellyel a leghatározottabban szembeszáll- nak az ilyen elképzelésekkel” — hangoztatja az ismert szovjet kommentátor. Gromiko New Yorkba utazott Szombaton Moszkvából elutazott New, Yorkba Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, aki az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán részt vevő szovjet küldöttséget vezeti. Ugyancsak szombaton utazott el New Yorkba Ukrajna és Belorusszia küldöttsége, amelyeket a két szovjet szövetségi köztársaság külügyminiszterei vezetnek. (MTI) Atomerőm ű-építkezés (Folytatás az 1. oldalról.) műépítők irodaházáig. Itt is kitették a baráti országok zászlóit az asztalra, mint a megnyitó ülésen, kedden délelőtt a járási hivatal tanácstermében. Mindvégig érződött az esemény rangjának tisztelete és a vendégszeretet. Szabó Benjamin, a PAV igazgatója most oroszul beszélt, mint a többiek, mert ez a közös tanácskozási nyelv, így halad leggyorsabban a munka, hogy egy nyelven beszélnek. Nagyon érdekes ismertetést kaptak a szekció tagjai Pónya Józseftől, a PAV műszaki igazgatóhelyettesétől. Elmondta, sok tekintetben különbözik a Pakson épülő atomerőmű a már eddig elkészített erőművektől. A nagyobb biztonság érdekében áttervezett, új rendszerről van szó, tehát a paksi erőmű prototípusnak is tekinthető. A beépített beton mennyisége itt kétszerese lesz a régi biztonsági filozófia szerint készített erőművek betontömegének. Nagyobbak a minőségi követelmények is, de a munka jól halad. A helyszínen három cso- portiba.ni nézték meg az építkezést, az igen hűvös idő ellenére ráérősen. Bevallása szerint a kubai küldött sem fázott, azt mondta, persze oroszul: nincs nagyon hideg. Négy nő volt a szekció tagjai között, kicsit nehezen lépkedték a mély .homokban és a re- aktorház meredek falépcsőjén, de mindenki nagy érdeklődést tanúsított. A látogatás után elismeréssel nyilatkoztak: tetszik nekik a paksi építkezés» az áttekinthetőség, a rend és az egész kibontakozó monumentalitás, a méretek harmóniája. Ebéd után megérdemelt pihenés, szabád program következett, nézelődés a .régi Pakson, este pedig a már említett ünnepélyes aktus: a 60 oldali terjedelmű jegyzőkönyv aláírása. Ezen részt vett dr. Gyugyi János, a megyei párt- bizottság titkára, és Császár József, a megyei tanács elnök- helyettese. A. N. Grigorjanc, az örmény származású szovjet atomtudós, aki a szekció elnöki tiszltét tölti be, méltatta, az egyhetes munkát, értékes tanácskozásnak minősítette a jubileumi, 20. szekcióülést. A különböző mellékleteket és a jövő évii munlkatenvet is tartalmazó jegyzőkönyv példányain a delegáoióvezetők neve olvasható, tehát egy-egy név képviseli a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország, Csehszlovákig, Bulgária, Románia, Kuba, Jugoszlávia és Magyar- ország KGST-szakemberei pék megállapodását, amely ma még talán fel sem mérhető jelentőségű lesz jövőnk formálásában, kényelmiének megalkotásában. Gemenci József fotó: Gottvald Károly Emlékülés Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) kossuthi örökség szószólóiként lépték fel kommunista és .baloldali szociáldemokrata., polgári demokrata és más meggyőződésű hazafilak. És egyre több, a társadalom más osztályából és rétegéből indult hazafi érezte meg és ismerte fél, hogy a Kossuth nevéhez fűzött álmaik, reményeik, céljaik csak akkor valósulhatnak meg, ha a munkásosztály for- rad'almi élcsapatával, a kommunista. párttal együttműködve, közös, szilárd1, demokratikus egységfrontban tevékenykednek. Ebben a széles, előremutató nemzeti összefogásban vált hatékony erővé, és nyert történelmi igazolást a kossuthi örökség. A Szovjetunió felszabadító harca után a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség nem késlekedett, hanem élve a lehetőségekkel, a szocialista fejlődés, útjára lépett. Az érte vívott küzdelemben teremtődött meg, kovácsOlódot.t megbonf- hatatlanná országunkban a szocialista nemzeti egység. Erre a hiataillmas erőre támaszkodva tudtunk és tudunk új és új, merész, a kossuthi széliemet megőrző, de a kossuthi koncepciót messze meghaladó távlatokat állítani országunk és népünk elé. Kossuth Lajos életének, személyének példája ma is, a jövőben is élő tanulságul szolgál — mondta többek között Kállaii Gyula. Ezt követően dr. Szabad György tanszékvezető egyetemi tanár mondott emlékbeszédet. A jubileumi megemlékezés, második részében kulturális műsor következett. Az ünnepség a Himnusz hangjaival zá- ■ rult.
