Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-14 / 191. szám

4 ^PÚJSÁG

1977 augusztus 14.

...................................... "ll ................... ..................................................................................................................................................................................

m

agazin magazin magazin

Városrendezési tervek Moszkvában

Moszkva sugaras elrende- ződésű halmazváros. Egy központi mag fokozatos fejlődésével alakult ki. Ma több mint hétmillió lakossal — a világ hatodik legnagyobb városa. Területe: 875 négyzetkilométer, 3600 úttal, utcával, 357 híddal, 106 aluljáróval és 14 tóval. A Moszkva folyó 80 kilométer hosszban halad át a városon. A központi mag körül települt sugárirányban a többi kerület. A város zárt egység, melyet 109 kilométer hosszú, ellipszis alakú autópálya övez, körülötte hatalmas zöld védőgyűrűvel.

A távlati tervek meghagyják Moszkvának azt a szerepét, hogy a Szovjetunió irányítási székhelye, egyben tudományos, kulturális, egészségügyi és művészeti központja, jelentős iparral. A távlati tervek célja, hogy harmonikusan beépítsék a történelmi mag és a Moszkvát övező autópálya közötti gyűrűt az ipar, a kereskedelem, a kultúra, a sport, stb. újabb létesítményeivel és korszerű lakótelepekkel. A kapcsolatot a központi maggal a sugaras úthálózat és a metró biztosítja.

A Moszkvát körülvevő

A kép előterében látható „Sofia—31” típusú hordozható tv-készülék nem konstrukciós újdonságként került lencsevégre, hanem a bulgázöld peremterület a város „tüdeje”, s egyben a moszkvaiak fő kirándulóhelye. Az állandóan növekvő zöldövezetek — pihenőhelyekkel és nagy üdülőparkokkal — az autópályától befelé, ékalakban haladnak a központ felé.

Moszkva levegője öt-hat- szor tisztább, mint a világ

riai ipari formatervező központ munkatársainak egyik első alkotásaként. Sokáig tartatta magát az a szemlélet, hogy az új gyártmány külső

sok más nagyvárosáé. Mint egy 300, a levegőt szennyező üzemet telepítettek ki a fővárostól távolabbra. Hőerőművek tucatjait és kazánberendezések százait állították át gázfűtésre. Korszerű gáz- és porfelfogó berendezések ezreit szerelték fel.

formáját is a tervezőmérnöknek kell kialakítani. Később aztán kiderült, hogy ez szerfölött ráfizetéses megoldás. A szakszerűen tervezett ipari termék ugyanis mindenkor praktikusabb a használó számára és sokkal tetszetősebb is. Tehát az áru nagyobb keresletre számíthat. A gyártmánytervező nem azonos a formatervezővel, de egymás tevékenységét ki kell egészíteniük.

(Egyáltalán nem mindegy, hogy otthonunkban, munkahelyünkön milyen tárgyak, berendezések között élünk, s nem lehet közömbös, hogy az évente megjelenő sok-sok ezer új termék milyen köntösben jut el a felihasználóhoz, a fogyasztóhoz.

íme,

a hercegnő

Egy csehszlovák archeológus expedíció Abu-Sziru egyiptomi városban felfedezte Kikeret Nepti hercegnő, az ötödik dinasztiából való Isze- szi fáraó lányának a sírját. A lelet igen nagy érdeklődést váltott ki archeológus körökben, mivel eddig azt tartották, hogy a hercegnő sírját egész máshol kell keresni.

Az ősember nyelve

Harmincötezer évvel ezelőtt, függetlenül attól, hogy milyen nyelven beszélt az ember, hangszíne egy náthás ember hangjához hasonlított. Erre a következtetésre jutott egy angol antropológus, aki a neanüer völgyi ősember maradványait tanulmányozta. A kutatások során bebizonyosodott, hogy a hangszint a hosszabb és keskenyebb nyelv, valamint a mai emberéhez képest a neandervölgyi ősember teljesen lapos szájpadlása okozta.

Isznak a rendőrök

Amikor az angol Daily Mirror tudósítója megkérdezte a 23 éves Diana Webstert, hogy miért hagyta ott a rendőrséget, ezt felelte: „Mert züllöttség és iszókosság uralkodik. Nem volt egyetlen vezető sem, aki ne zaklatott volna” — meséli. „Fehér holló voltam, mert nem vettem részt orgiáikon.” A fiatal rendőrnő állítása szerint majdnem mindegyik londoni rendőr idült alkoholista. Még szolgálat közben is isznak, de efelett a vezetőség szemethuny. „Mintha egy rossz álomban éltem volna — mondja Diana. — Senkinek sem tanácsolnám, hogy felöltse az angol rendőrség egyenruháját.”

A formatervezés nem luxus!

Harc a szúnyogok ellen

Mindannyian „saját bőrünkön” ismertük meg a kellemetlen szúnyogokat. Pedig Közép-Európában viszonylag kedvező helyzetben vagyunk, a szúnyogok szúrása csak kellemetlen, de nem veszélyes, mint például a Föld sok más táján. Az Északi-sark körüli tájakon, így Lappföldön, Grönlandon és Szibériában, vagy sok trópusi vidéken a szúnyogok teljesen lehetetlenné teszik a szabadban való tartózkodást. Különösen a trópusokon szenved sokat a lakosság a szúnyogoktól, főleg azért, mert ezek az állatok ott veszedelmes betegségeket is terjesztenek: a maláriát, a sárgalázát és még más vírusos betegségeket.

Kétségtelen, hogy a roBetegségterjesztő szúnyogok a kísérleti edényben

varölő szerek felfedezésével igen hathatós fegyvert vetettek be a szúnyogok ellen, az általuk terjesztett betegségek azonban sajnos még korántsem szűntek meg. A váltóláz vagy malária még ma is a legelterjedtebb betegség a trópusokon. A veszély komolyságát mutatja, hogy még néhány éve is az egész földön másfél millió halálos áldozatot követelt. A sárgaláz 20—30 százalékos halálozási arányt mutat, emiatt a trópusokon ma is az egyik legveszedelmesebb betegség. Különösen Közép- és Dél-Amerikában.

A szúnyogok az egész földön megtalálhatók, érdekes módon kizárólag Iz- landon nincsenek, annak ellenére, hogy például a szomszédos Grönland bővelkedik bennük. A maláriát terjesztő szúnyog viszont a Hawaii-szigeteket elkerülte.

A vegyszeres szúnyog- irtással már sikerült szép eredményeket elérni, a tudósok jelenleg más módszerekkel is szeretnék felvenni a kártékony vérszívók ellen a harcot. A vegyszerrel szemben ugyanis kialakulhat ellenállóképességük, nem beszélve arról, hogy a vegyszerek a közömbös vagy hasznos rovarokat is elpusztítják. A New York-i' Notre Dame egyetem tudósai a „genetikai kontroll” módszerén dolgoznak, amely örökletesen megváltoztatná a szúnyogok faji tulajdonságait. Próbálkoznak a hímek sterillé tételével is, amelynek segítségével a szaporodásukat akadályoznák meg.

A lubickoló kenguruk

A kenguruk kiváló futók és ugrók hírében állnak: 3 méter magas és közel 10 méter hosszú szökellésük akár kisebbfajta repülésnek is tekinthető. Ami úszási adottságaikat illeti, az ausztráliai környezetvédelmi hivatal szakemberei szerint a kenguruk született úszók. Megfigyelték, hogy a fiatal állatok először ugrással próbálkoztak, majd 10—>15 másodperc elteltével egyenletes „evezésbe” fogtak. Az úszó kenguru farkának vízszintes mozgása a haléra emlékeztet. A kenguruk azonban mégsem sorolhatók az úszás mesterei közé; csupán üldözőik elől menekülnek a vízbe.

Marek Nejman:

Mese, mese, mátkaság...

Hol volt, hol nem voltáéit egyszer egy ember — egy bizonyos vállalat igazgatója (itt a megnevezésnek semmi jelentősége nincs), aki kifogástalan kapcsolatban állt beosztottjaival. Megértő, kedves és ezen felül még igazságos is volt. És persze szelíd, rokonszenves. Soha senkire nem kiabált rá, nem szidott senkit és idegességében nem dobált el cigarettacsikkeket. Mégis mindezek mellett mindig az ő vállalata teljesítette pontosan a tervet, gyakran határidő előtt. A munka meleg, baráti légkörben folyt, s ez nagyrészt neki volt köszönhető. Az egész intézmény egy csöndes laboratóriumhoz hasonlított. Mégis a központban az értekezleteken állandóan őt gyötörték a kollégái, sőt a felettesei is.

— Tulajdonképpen igazad van — mondták folyton. — Semmi hibát nem követsz el. De próbálj meg legalább egyszer rájuk kiabálni. Az még egy dolgozónak sem ártott meg. És olyan sokáig molesztálták szegény igazgatót, amíg az beadta a derekát. — Jól van. Legyen ahogy kívánjátok — gondolta. —

A jóságos igazgató által vezetett vállalat egy bizonyos osztályán élt, vagyis inkább dolgozott — pontosabban dolgozott és élt egy csodálatos leány. Nemes szívű, tele jó tulajdonságokkal úgy is mint dolgozó, úgy is mint ember. És persze hódolók gyűrűjével körülvéve. Ennek ellenére nem érezte jól magát a lelkes udvarlók társaságában. A sok édes bók, túláradó érzelmeskedések után természetes emberi megnyilvánulások után vágyott. Ú, ha valaki egyszer úgy igazi férfiasán, nyersen rám kiabálna!

Na tessék, kiabálás! De ki fog itt kiabálni? Mikor itt mindenki körülötte... Így hát a lány a bizonyos osztályról elhatározta, hogy aki legelőször rákiabál, az lesz az ő hites férje.

— Az elvtársnőt hívatja az igazgató elvtárs — mondta éles hangon a titkárnő, aki mint minden titkárnő, jól tudta, mire készül az igazgató.

A nemes lelkű, szépséges leány a bizonyos osztályról örömteli műmosollyal az arcán, de belülről fásultan (mert akárki mást, de éppen ezt az udvarias igazgatót nem vette számításba) bátran lépett be az igazgatói iroda ajtaján. Aztán óriási kiabálás hallatszott. Egy hónappal később... A Mendelssohn- nászinduló.

A meséből kettős tanulságot szűrhetünk le:

A házasság ellenzőinek: az igazgatóság és a beosztottak szoros kapcsolata nagy veszélyekkel fenyeget.

A házasság pártolóinak: az igazgatóság és a beosztottak közötti ritka találkozás is végződhet holtig tartó kapcsolattal.

(Varga Magdolna fordítása)

Kolozsvári Grandpierre Emil:

Történetét néhány pá------------------- lyatársam

■

megírta, sokan meg szájról szájra adják. A madárember fölkeresett és jóvátételt kért. Már-már a kétségbeesés szélén bizonygatta, jogos fölhá- borodással, hogy méltatlanul bántak vele. Hitelét vesztette az egész élete — panaszkodott.

— Épp olyan irodalmi figura vagyok én is, mint a legnagyobbak, mint a Karamazov testvérek, Bezuihov herceg, Rastignac, Fabrice del Dongo. Az a körülmény, hogy hozzájuk képest törpének számítok, senkit sem jogosít föl arra, hogy az életemet megcsonkítsa. Márpedig velem ez történt.

(Biztattam, hogy minden tőlem telhetőt elkövetek, hogy igazságot szolgáltassak neki. De hát ehhez ismernem kell az esetet, az életét, a történetét.

— Igaza van — bólintott a hegyes orrú, vékony, madár- csontú emberke.

— Nézze kérem, artista vagyok, nem kontár, hanem az artistaegyesület tagja. Madárember. Minthogy nem volt szerződésem, elmentem az egyik impresszárióhoz, hogy juttasson munkához. Rosszul választottam, ez az i-mpresz- szárió, akihez mentem, elpu- hu'lt, elnehezedett, elhízott, fantáziátlan ember. Egész

nap szivarozik és konyakot i-szik. '

— Szóltam a titkárnőjének. Beszélt a gazdájával, aztán betessékelt az irodába.

Az impresszárió karosszékben ült, nyakig füstben és konyakgőzben.

— Mit tud? — kérdezte olyan hangon, amiben benne volt, hogy tudhatok akármit, amit tudok, arra neki nincsen szüksége.

— Madarakat utánzók — válaszoltam.

— Ugyan kérem1 — legyintett a zsírpárnás kezével —, ilyesmire nekünk nincs szükségünk.

— Csakugyan? — kérdeztem. A düh majd szétrepesz- tettj Azzal kirepültem az ablakon. Megjegyzem, az ablak a tizennyolcadik emeleten volt.

Kitört belőlem a kacagás.

— Mit kacag, maga szerencsétlen? — kérdezte a madárember.

— Hát azon, hogy pompásan kitolt vele. He-he.

— Maga pontosan úgy viselkedik, mint a pályatársai. Pontosan olyan hülyén — ha szabad magam így kifejezni. Ök is viccnek fogták föl a történetet. Mintha vicc volna az, hogy egy artista, aki éppúgy eszilk-iszik, mint a többi ember, nem kap állást. Kirepül az ablakon, odahaza üres a frizsider, nincs egy falat kenyér, egy pohár tej. A feleségem a kezét tördelve várja, hogy jó hírrel és némi előleggel jöjijek haza. Magának ez vicc? Maga is képes röhögni a poén kedvéért? Maga sémi törődik azzal, hogy mi történt azután, hogy az az állat impresszárió szerződés nélkül kirúgott? Nem érdekli, hogy jutottam álláshoz, keresethez, megélhetéshez?

— Bocsásson .meg, tökéletesen igaza van. Egyetlen mentségem, hogy az utóbbi időben olyan sekélyes nálunk az irodalmi élet, főleg a kritika, hogy én is a hatása alá kerültem.

>Az önkritikus hang megtette hatását, a madárember legyűrte fölháborodását és tovább beszélt.

— Hazarepültem. Alig landoltam a zongorán, a feleségem máris kitalálta, hogy nem kaptáim szerződést, tovább tart a koplalás, a nélkülözés, továbbra is kénytelenek leszünk kisebb kölcsönöket kérni a szomszédoktól és tovább tart — ami tálán a fizikai nélkülözésnél is meg- alázóbb — a jogtalan mellőzés kiváltotta erkölcsi fájdalom. Megvallom, engem a kudarc összetört, nem úgy a feleségemet, aki mellékesen teherben van. A harag és méltatlankodás szárnyakat adott neki.

— A küzdőimet nem adjuk

föl! — kiáltotta. — Azonnal menj a konkurrens céghez!

— Csakhogy fáradt vagyok... — siránkoztam.

— Tessék, itt egy marék kendermag. Edd meg, aztán indulás.

Útközben a konkur-.

............... rens impresszárióhoz ráeszméltem, hogy az előbb súlyos hibát követtem el: az ajtón mentem be, s az ablakon repültem ki. Ostobaság. Fordítva kell csinálni.

A címet tudtam. A portás megnyugtatott, hogy akit keresek, az irodájában tartózkodik.

— Egy pillanatra kijönne az utcára? — kérdeztem.

— Kéren, nagyon szívesen.

— Lenne szíves megmondani, melyik az impresszárió úr ablaka?

iA portás odaállott mellém, s a magasba mutatott:

— Nézze, a harminokette- dik emeleten, jobbra az egyik ablakban kalitka lóg.

— Látom a kanárit is benne. Távoli rokonom.

— No hát attól az ablaktól balra a negyedik a maga impresszáriójának az ablaka. Mint látja, tárva-nyitva áll.

Sietve „ megköszöntem a fölvilágosítást, aztán lendületet. vettem, s a következő pillanatban berepültem az impresszárió ablakán,. Nem köszöntem, egy szót sem szóltam, csäk könülrepültem háromszor, aztán mint aki jól végezte dolgát, az ablak felé indultam. Erre fölugrott a bőrfotelből, széttárt karral az ablak elé állott.

: Moszkva egyik nagy sugá rútja, a sok sávos Lenin sugárút