Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-12 / 189. szám

1977. augusztus 12. ^PÚJSÁG 3 A negyedik ötéves terv ide­jén 966 lakás épült Dombó­váron. Ezzel a város lakásai­nak száma 5974-re nőtt, és míg a tervidőszak elején száz lakásra 344 fő jutott, a végén már 314. Ebben a tervidőszakban ki­bontakozik Dombóváron a városrendezési tervek szerin­ti városkép. Sok régi lakást kell megszüntetni a város- központban és szorgalmasan kell építeni az újakat, össze­sen 1100 új lakás készül a tervek szerint, így a lakás- létszám hétezer lesz és száz lakásban átlagosam három­százan laknak. A tervidőszak­ban 120 állatai bérlakás készül — ezek közül húsz garzon — és hatvan tanácsi értékesítésű, melyeknek alap­területe átlagosan 53 négyzet- méter. ötszáz OTP-öröklakás, kétszáz szövetkezeti társas­házi lakás és 240 családi ház épül az ötödik ötéves terv fo­lyamán még a városban. Idő­arányosan jól halad az épít­kezés. háztájikban és kiskertekben, azt bizonyítják, hogy tudnak az emberek számolni. Persze itt nemcsak erről van szó. Nincs az az adható segítség, amit a mözsi téesz vezetői ne adnának meg azoknak, akik otthon, sakkal kisebb méretekben ugyan, de azzal foglalkoznak, amivel nagy­ban a közös gazdaság. Mag kell, palánta, vagy vegysze­rek? Tartószerkezetek és fó­liasátor? Csak az igényt kell időben jelezni és van minden „amivel indulni le­het”. A téesz még az érté­kesítésben is segít, szóval piacozni is csak annak kell, aki ebben leli kedvét. Doszpodné férje az építő­iparban dolgozik, fia Palán­kon végzett, szakképzett ker­tész és a tengelici termelő- szövetkezet a munkahelye. Az idŐ6 Doszpod jár be he­tenként kétszer a szekszárdi piacra és mondhatom, hogy úri módon, mert kocsival hozza-viszi a fia. Az 57 esz­tendős Schaulerné még kilenc éve is sok terhet cipelt azért a fején, hogy bejusson a megyeszékhely piacára, ahol azóta sem változott a nóta. Aki termelt, kevesli termé­nyeinek folyó árát, aki vásá­rol, azért sziszeg, hogy „mi­lyen drága minden!” Doszpodék rangos-gan­gos háza mögött a kert nem több, mint 500 négyszögöl. Idős Doszpodnén kívül mű­veli a család minden tagja és Ebben a hónapban folya­matosan veszik birtokukba új otthonaikat a Népköztár­saság útján lévő „lila” lakó­házban, ahol hatvan tanácsú értékesítésű lakást adnak át, egy hónappal a határidő előtt. Tanácsi bérlakások építését készítik elő a Népköztársaság és Árpád utca sarkán, itt ki­lencven új lakás lesz. Idén nyolcvan OTP-öröklakás is készül, kétszer huszonnégy kétszobás és négyszer nyolc egy plusz két félszobás az Allende lakótelepen. Huszon­négyben már laknak, a többit szeptemberben, illetve de­cemberben adják át. Ötvenöt öröklakás építését most kezd­ték el, ezeket jövőre fejezik be. A szövetkezeti lakásépítés — aminek gazdája a MÉ­SZÖV — szintén szépen ha­lad: a városközpontban há­rom tizenkilenc lakásos épü­letet fognak építeni, folyik kétszer húsz lakás építésének területelőkészítése is. Nyolc­szükség is van az összmun­kára, mert a kert nem visít, kárál ugyan, mint a lábasjó­szág, ha nem kapja meg a magáét, de kis kihagyások is elegendőek arra, hogy megvámolódjék a várt ter­més. Az idén először, öt fó­liasátor alatt foglalkoztak tápkockában előnevelt ká­posztával. Elültették, meg­gondozták, nyomták rá a vi­zet, szóval volt munka elég az 1500 tővel, öt sátor, öt ágy káposzta, ágyanként 2300 forintjával. Bolond ember, aki azt mondja, hogy nem éri meg. Tavaly, 14 kiló paprika­mag is kikerült Doszpodék kertjéből és ez 33 ezer forin­tot hozott a házhoz. Hogy befektetés is kellett, meg a saját munkaerőnek is meg­van az ára? „Akkor is meg­éri!” o Ha Mözsön Doszpodékról esik szó, összebazsalyognak az emberek és súgva mond­ják , hogy „azok meg talán már milliomosok!” Van eb­ben az összemosolyintásban irigységféle is, de több ben­ne az elismerés, ami a szor­galomnak, az életrevalóság­nak szól. Annak az életreva­lóságnak, amit felnőttkorban sem késő úgy látszik eltanul­ni. lakásos lánoház építését kezdték el Ujdombóváron és a teljes képhez tartozik, hogy harmincegy családi ház épí­tésére adtak ebben az évben engedélyt a városban. Rendkívüli keretből, mun­káslakások épülnek a MÉ­SZÖV szervezésében a Nép- bolt-ABC mögött, az első tizenkilenc lakás már készül Jövő év közepén adják át ezt az 55 lakásos OTP- házat, ahol két-három szo­bás lakások lesznek Az asszonyok, reggel hét­től, délután ötig „hajtják a sort” a paprikaföldön. Nézni, kézbe fogni is a jó a vastag húsú, szép paprikát. De szü­retelésükkel ugyancsak el lehet fáradni. Ami élőmun­ka csak van a kertészetben, cudar nehéz. S mi követke­zik otthon? Csak éppen szusszan egyet-kettőt az asszonyember és fut a ház körüliek után. Jó szerencsé­je van annak, akit népes család segít a mindenütt kelendő mellékes előteremté­sében. Az öreg Doszpod rangjára nézve téesz-nyugdí- jas és családi piacfelelős. De még ő sem éri be ennyivel, mert ott van a szőlő, ahol még ő a generális. A szomszédban Szabó László — szintén nyugdíjasa és ilyenként még éjjeliőre is a termelőszövetkezetnek — maholnap elkezd hetvenked- ni, de addig hallgatott „a Vi­lire” — Molnár Vilmos tech­nikusra — mígnem elhatá­rozta, hogy bizony ő is meg­próbálkozik „azzal a híres magtermeléssel.” — Valamikor ilyenre nem vettünk időt — mondja — csak azt csikartuk ki a kert­ből, ami a család asztalára kellett —, s ezzel elindulunk megyei Gyer­mek- és Ifjú­ságvédelmi In­tézet útjára bocsátott — kis­sé fellengősen —: kiengedett az Életbe négy fiatalembert: Makovics Andrást, Ilyés Im­rét, Balázs Sándort és Hor­váth Tibort. A Tolna megyei Építőiipari Vállalat lakatos­üzemébe kerültek mindahá- nyan. iNe feszegessük a múltat, miért kerültek állami gondo­zásba. A szülői ház és önma­guk vétkessége egyként köz­rejátszott. De borítsunk rá fátylat, nézzük a jelent, s próbáljuk! megsejteni a jö­vőt. Az indulás nem volt zök­kenőmentes. Tóth Béla, az üzemvezető helyettese el­mondja, hogy „egyszerre csak ott voltak a gyerekek”. Be­mutatkozás, tájékozódás — legalábbis a munkába állást megelőzően — nem volt, ez­után kerül majd rá sor. iMindegyiküket beosztották egy brigádba. Itt meg kell jegyezni, jó helyre kerültek, hiszen a brigádtagok átlag- életkora még a harminc évet sem éri el. Fiatalok között lesznek. Hanem a munkába sorolás után jöttek a gondok. 'Kiderült, hogy a gyerekek­nek nincs szállásuk. Fedél éppen került a fejük fölé éj­szakára, hiszen az intézetben az első napokban még meg- alhattak, néhány napig enni is kaptak, bár legutoljára — hogy a gyerekek szavát idéz­zem —, „tetszik tudni a nagy­kapu mellett van kiskapu is, így mi is kaptunk kaját”. Katz József, a lakatosüzem vezetője aztán elintézte, hogy munkásszállásra kerüljenek ifjú munkatársaik. Balázs Sándor: — A mun­kásszálláson jó. Ketten-ket- ten együtt vagyunk három­személyes szobákban. A tisz­taság lehetne nagyobb is. (Szabadjon az újságírónak megjegyeznie: ha ilyen bajok vannak, azok jelzésén túl a lakók maguk is kezükbe ve­fj Táborozásu l Domboriban augusztus 13- tól 17-ig továbbképzésen vesznek részt azok a fiatal pedagógusok, akik az új moz­galmi évben lettek először rajvezetők. a lefelé lejtő portán meg­szemlélni a sárgadinnye kis­sé ormótlan L-alakban ter­peszkedő ágyásait. Egy tö- vön négy-öt-hat dinnye ke­rekedik. Szabó bácsi úgy számolta a fiával, hogy lesz olyan tíz mázsa körül a termés. — Rosszul nem járok még akkor sem, ha csak a ro­konságot lakatom jól — mondja derűsen, majd ko­molyra fordítva a szót arra a kérdésre felel, hogy meny­nyi pénzre számíthat a dinnyemagért. — öt kilóig kétezer forin­tot kapok kilónként, azon felül pedig nyolcszázat. — De a vesződség is sok vele. — És mivel nincs, ha jól akarja csinálni az ember? — veti ellen, majd arról beszél, hogy a felesége az idén még tiltakozott a fóliasátor ellen, de jövőre talán neki is lesz legalább egy. Mikor szolgá­latban van kint a kertészeti telepen, unaloműzésként la­pozgatni szokta a kertészeti szakkönyveket, lexikont... Megadom magamat. Kinek ez, kinek az motiválja ker­tészkedő. kísérletezgető ked­vét. De nem is az a fontos, ki mit hajt, hanem az, hogy a kisebb, nagyobb háztáji gazdaságokból háziktrtek- ből egyre több jut a fogyasz­tók asztalára. LÁSZLÓ IBOLYA hetik időnként a seprűt, vagy a fölmosórongyot.) A szállásügy tehát megol­dódott, hanem... Albert János brigádvezető (Balázs Sándor tartozik a brigádjába): — Észrevettük, hogy a gyerekek nem mennek ebédelni. Kérdeztük, nincs jegyük? Nincs. Miért nincs? Váltvonás. Pénzetek van? Nincs. Semennyi? Semennyi. Kocsis György, Ilyés Imre brigádvezetője megerősíti. De ugyanez volt a helyzet mind a négy helyen. Mit lehet ten­ni? voltam katona, tudom mi az . összefogás, ösz- a tagokat, meg­beszéltük a dolgot, összedob­tuk a kajajegyre való pénzt a gyerekeknek. Most már ren­desen esznek. — Hogyhogy nem volt pén­zetek? — Nem volt — mondja Ba­lázs és Ilyés. — A Makovics brigádivezetője adott vala­mennyit, abból ettünk szom­baton és vasárnap, de most már segítettek rajtunk az elvtársak. Meg kaptunk már kétszáz forint előleget is fe­jenként a vállalattól. Most már egyenesben vagyunk. Tóth Béla üzemvezető­helyettes: — Nemsokára meg­kapják első bérüket, akkor könnyebb lesz a helyzetük. A szállás- és a kosztkérdés tehát megoldódott. De itt közbevetőleg azért a rosszal­lásnak is hangot kell adni. A GYIVI igazgatóhelyettese minden gyereknek, útjukra bocsátásakor, saját zsebéből adott egy húszast. (Az intézet nem ad, mert erre a költség­vetésben nem szerepel pénz.) A vállalat adott, de csak na­pok múltán, amikor nyilván­valóvá lett a gyerekek siral­mas anyagi helyzete. Regge­lit, ebédet — két nap kivéte­lével — az intézetben kaptak a gyerekek, vacsorára egyik volt nevelőjük látta vendé­AZ IBUSZ, s ugyanúgy a Volán utazási iroda is üz­leti vállalkozás. De az üz­leti vállalkozáson túl szol­gáltatás is. Kerekes Ferenc, az IBUSZ megbízott megyei irodaigazgatója elmondta, hogy a hatvanadik évfor­dulóval kapcsolatosan há­rom utazást szervez az iro­da a világ első szocialista országába. A háromból két útra már „telt ház” van. Harminc Tolna megyei tűzoltó októ­ber 2-től 8-ig tesz kirándu­lást Leningrádba, illetve Moszkvába. A programban természetesen szerepel láto­gatás az Auróra cirkálón, a Péter-Pál erődben, az Er- mitázsban, a piszkarevi te­metőben és nem maradhat ki a Téli Palota megtekin­tése sem. Moszkvában a Kreml, a népgazdasági ki­állítás és a várható szín­házi előadás — amelyre remélhetőleg a kongresszusi palotában kerül sor — nyújt majd nagyszerű él­ményt. A TOLNA megyei tsz- szövetség, ugyancsak har­mincfős turistacsoportja, hat napra utazik Szocsiba. Noha a programjuk üdülés a Fekete-tenger partján, két szakmai programmal is bővül útjuk. Most szervez egy újabb utat — Moszkva, Leningrád útvonalon — a Tolna me­gyei IBUSZ, amilyenre az iroda történetében még nem volt példa. A 140 résztvevő hat napot tölt a Szovjet­unióban. Ebből négy na­pot Leningrádban, a nagy forradalom szülővárosában. Az utazás repülőgéppel tör­gád összedobta a további na­pok kosztjára való pénzt. Ez utóbbit kivéve azonban úgy­szólván minden késett, már­pedig ha valahol és valami­kor nem szabad késlekedni, akkor ez az az eset. Egy tizennyolc éves fiatal­ember éhesen, egy fillér nél­kül, elég zavaros múlttal a háta mögött kikerül az utcá­ra — nagy a csábítás... És a jövő? A jelenben ágyazódik, a jelen pedig biz­tató. Albert János és Kocsis György brigádvezetők: — Úgy látjuk, szorgaLmas gye­rekek. Félénkek még, de nem a munkától félnek. Nekik ne­hezebb, mint más fiataloknak. A brigádok minden segítsé­get megadnak. Most hat hó­napig még csak tagok, ha megállják a helyüket, a szo­cialista brigádnak lesznek a tagjai. Balázs Sándor és Ilyés Im­re: — A brigádban nagyon jól fogadtak bennünket. Most betanított munkások va­gyunk, de egy év alatt meg akarjuk szerezni a szakmun­kás-bizonyítványt. KISZ? Tóth Béla üzemvezető­helyettes, megyei KISZ­bizottsági tag: — Patronáló- kat adunk a gyerekek mellé. Feladatokat kapnak, s ha megállják a helyüket, pár hó­nap múlva tagjai lehetnek az ifjúsági szövetségnek. a ve­zetők, KISZ­tagok és -vezetők annyi bi­zalmat kérnek Makovics Andrástól, Ilyés Imrétől, Ba­lázs Sándortól és Horváth Tibortól, mint amennyit ők adtak és adnak a jövőben is. LETENYEI GYÖRGY ténik, tehát nagyon sok idő jut a tényleges városnézés­re. A másik két nap Moszk­vára esik, ahol — főleg ok­tóber végén, az évforduló­ra való készülődés finisé­ben — ugyancsak sok lesz a látnivaló. A csoport ve­gyes összetételű, zömmel termelőszövetkezeti tagok vesznek benne részt. HASONLÓ UTAT szervez — december 9. és 21. kö­zött — vonattal a Volán utazási iroda. Az országos programhoz csatlakozik a megyei iroda — amint ar­ról Kovács Zoltán iroda­vezető tájékoztatott. Kijev- ben barátsági est lesz, Le­ningrádban a szokásos program Puskinba való lá­togatással bővül, Moszkvá­ban pedig a Lenin-múzeu- mot is megtekintik a cso­port utasai. Valamennyi útra, illetve az utazási költségekre vo­natkozik az a pénzügymi­nisztériumi döntés, misze­rint az utazásnál jelentke­ző költségeket a jövedelem­növekmény megállapításá­nál figyelmen kívül lehet hagyni. Vagyis ez a bérnö­vekmény nem esik adózás alá. Ennek a jutalmazás esetében van nagy szerepe. A SZOVJETUNIÓBA való utazás iránt az érdeklődés nagy. Az utazási irodák is — anyagi érdekeltségük fenntartása mellett — min­dent megtesznek, hogy mi­nél többen látogathassanak a forradalom színhelyére. A felsoroltakon kívül kü­lönböző tanulmányutak, az év végén a barátságvonat tovább növeli azok számát, akik személyesen szereztek tapasztalatokat a testvéri nép életéről. Szeptemberben, illetve decemberben tervezik az Allende lakó­telepi OTP-lakások átadását — kz — ATolna A 60. évforduló jegyében Hogy minél többen utazzanak a Szovjetunióba- Én is szerántottuk A brigádtagok, ff VqIí állami ptotlak a TÁfV-flél Ezeregyszáz lakás

Next

/
Thumbnails
Contents