Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-12 / 189. szám

1977. augusztus 12. 4 Képújság A közművelődés kérdései A legnehezebb: közösségeket szervezni Mövelodéseiméleti nyári egyetem 1977 Szegeden, egy időben több kiemelkedő kulturális ese­ménynek, jelenségnek, látni­valónak lehettünk tanúi jú­lius végén, augusztus elején: július 23-án a Lear király előadásával kezdődött a sza­badtéri játékok rendezvény- sorozatai, a Móra Ferenc Mú­zeumban Kátai Mihály ősi formákkal kísérletező zo­máncképei láthatók, a Dóm­ban hangversenyek, a műve­lődési házakban szobor-, festmény-i, fotó- és kerámia- kiállítás várja az érdeklődő­ket. A nemzetközi néptánc- fesztivál és ifjúsági találkozó még fokozta az önmagában is hangulatos nagyváros élénk­ségét, magával ragadó derű­jét. A múzeum mögötti vár- maradvány boltívei alatt Kis- terenyei Ervin irányításával fiatal restaurátorok, festők a Honfoglalást megörökítő Feszty-körképet varázsolják újjá (két éve folyik, s még öt évig tart ez a nagyszabású művészeti munka, hogy aztán Pusztaszeren láthassuk „pár- ducos” Árpád, Emese, s más neves és névtelen ősünk vo­nulását.) Jelentős esemény­nek számít Szegeden az új Tisza-híd építése: a két parti feljáróval együtt több mint egy kilométer hosszú vas­szerkezet a két városrész azo­nos ütemű fejlesztését teszi majd lehetővé... ELMÉLET ÉS GYAKORLAT KÖZELÍTÉSE Szegeden immár hatodik alkalommal rendezték meg a művelődéselméleti nyári egyetemet — július 25., au­gusztus 5. között — az MTA biológiai központjában. Ezek a programok másfajta híd- verést jelentettek-jelentenek a 250 résztvevő (népművelők, könyvtárosok, pedagógusok az ország legtöbb megyéjéből) számára, mint a Szegedet Új­szegeddel összekötő „vas- ákarat”. Az előadók szándéka az volt, hogy a művelődési el­méletet és gyakorlatot to-, vább közelítsék egymáshoz, összefoglaló témacímként a művelődéspsziidhológiát jelöl­ték meg. A fontosabb előadá­sokat csak felsorolásszerűen tekintsük át: A személyiség értelmezésének alapkérdései; A művelődésszükséglet; Az öreg korú ember pszicholó­giai sajátosságai és a műve­lődés; A népművelő szemé­lyisége (a népművelő valós és eszményi képe), szociál­pszichológiai alapismeretek a közművelődés szolgálatá­ban .. stb. A címek felsorolásából még akkor is megállapítható az emberközelség, a sémasze­rűség elvetése, — ha „avatat­lanul” tekintjük át. Részt­vevőként magam csak egy­két problémakör hangsúlyo­zását vállalhatom. Ilyen alap­vető téma volt például: Az egyén szocializációja. Szocia­lizáción — kissé leegyszerű­sítve — kötődőképességet, kapcsolatteremtő aktivitást, társadalomban való (tudatos) élni és cselekedni tudást ért­sünk. Tehát, amit az előbbi fogalom takar, az egyes em­ber vonatkozásában fontos követelményekkel, sőt követ­kezményekkel járhat, műve­lődési igényei, érdeklődése, értékalkotó tevékenysége te­rén... Ennek ismerete nélkül a közművelődés intézményei­től, dolgozóitól sem várható el a hagyományosnál nagyobb eredmény. A művelődés egyénre szabott kell hogy le­gyen, hiszen „minden ember egy-egy zárt rendszer, ame­lyet belülről senki nem tud irányítani; csak külső hatáso­kat fogadtathatunk el az egyénnel, hogy azokat beépít­se”. — Dr. Veczkó József egyetemi docens előadását gyakorlati „utasításai” miatt is érdemes volt meghallgat­nunk. Szerinte a népművelő feladata a hatókörébe tarto­zó, művelődni akaró egyének személyiségvizsgálata, ezen belül ismernie kell: a fizikai erőt, az egészségi állapotot, a művelődni akarók életmód­ját, az intellektuális szférát (az adott egyének feladatait, munkáját, s az ehhez kapcso­lódó gondolkodási tevékeny­ségét). Nem hagyható figyel­men kívül az egyedi etikai kérdések köre sem, s hason­lóan fontos az egyéni, a csa­ládi és az egyéb közösségek­re jellemző érzelmi világ, mint állandóan változó ha­tásrendszer is. A környezet hatása döntő lehet az egyes ember művelődésére. Töre­kednünk kell, hogy ez ne ne­gatív legyen; gyakran elő­fordul, hogy a művelődni akaró emberen — akivel „nem tudni, mi történt” — a környezete kezdődő elmebaj tüneteit véli felfedezni. Pedig ez az ember „csak” új célo­kat tűzött maga elé, vagy eredeti szándékait új módon kívánja realizálni. A MŰVELŐDÉSI BEFOGADÁS LÉLEKTANA Dr Durkó Mátyás a felnőtt­kor életkori és lélektani sa­játságairól, valamint a műve­lődési befogadás pszichikus folyamatáról és a művelődési formákról tartott mélyen elemző előadást. Meg kell említenünk még dr. Kiss Ti­hamér, dr. Geréb György ne­vét is, akik a művelődési szükségletek tudatosításéval (népművelési propaganda és reklám), illetve a befolyáso­lás és meggyőzés lélektani alapjaival foglalkoztak, külö­nös tekintettel a meggyőzés technikájára (ez is a gyakor­lati népművelés segítését célozta). A RENDEZVÉNYEKRŐL (Messze vinne a további részletezés, már-már szak­cikk ízűvé válna a szegedi nyári egyetem értékelése. Vé­gül kiemelem — ez egyben a résztvevők kollektív vélemé­nye volt — dr. Csepeli György előadásait. Neki sikerült a közérthető előadásimódot meggyőző szuggesztivitással, s talán a legmélyebb tartalom­mal feltöltenie. Tőle kaptuk (Tolna megyéből tizenketten hallgattuk őt), a legerősebb impulzust arra, hogy mun­kánkat tudományosan is meg­alapozzuk. Mert a rendez­vénycentrikus szemlélet tart­hatatlan! A legjobban meg­szervezett és lebonyolított rendezvény sem nevezhető többnek, mint közművelődési „egyéb szolgáltatásnak”. A tényleges közművelődési al­kalmak és formák (például a különböző érdeklődési körök, klubok) kezdeményezése, ..in­dítása” sem köthető addig dátumhoz, amíg közösségeket nem szerveztünk! A közössé­gek szervezése a legnehezebb: amikor olyan egyének „hu­mánus áramkörét” hozzuk létre, amelyben „elvszerű ba­ráti szálak” teszik alkalmas­sá az adott klub vagy más kisközösség tagjait a „prog­resszív társadalmi cselekvés­re”! Ebben bizony mágusok a tennivalónk: — hogy a ha­sonlatnál maradjunk — elmé­let és gyakorlat partjait csak szívós munkával, a közműve­lődésért felelősséggel cselek­vők együttgondolkodásával és a közös — az emberben a sze­mélyiséget, az őt mozgató vá­gyakat, célokat tisztelő — te­vékenység hídjával köthet­jük össze! Devecseri Zoltán A Kennedy-ügy újra kísért (10.) Gyilkosok összeesküvése „A kész gyilkos’* A Warren-bizottság egyes bírálói azt állítják, hogy Kennedy meggyilkolása után a maffia a maga „szilárd sérthetetlenségét” arra hasz­nálta fel, hogy megállítsa a CIA és más szövetségi szer­vek által kezdett vizsgála­tot. Mindez valószínűtlennek látszik, de kitűnő választ ad számos, Jack Rubyt érintő kérdésre. A Warren-bizott­ság véleménye szerint, Ru­by mulatótulajdonos megle­hetősen ártalmatlan, bár lel­kileg kiegyensúlyozatlan em­ber volt, akit csupán vi­szonylag jelentéktelen, apró bűn terhelt. A bizottság tel­jesen elvetette azokat a gyakran ismételt vádakat, amelyek szerint Rubynak kapcsolatai voltak a szerve­zett bűnözéssel. Nem vette figyelembe az egyik dallasi detektív tanúvallomását, aki azt közölte, hogy „nyomozó­munkájában Rubyt tájékoz­tató forrásként használta fel’'. Egyszerűbben szólva, Ruby a rendőrség tájékozta­tója volt, különösen a kábí­tószer-kereskedelem terén. RUBY — A KÖZVETÍTŐ Scott professzor vélemé­nye szerint a bizottság nem vette figyelembe azt az FBI rendelkezésére álló értesü­lést sem, hogy hét évvel a gyilkosság előtt Ruby tartot­ta fenn a kapcsolatot a maf­fia és a független kábítószer­kereskedők között Dallasban. A bizottságnak különben aligha lehetett szüksége ezekre az adatokra. Ruby­nak a gengszterekhez és a rendőrséghez fűződő kap­csolatai Dallasban közismer­tek voltak. Még a volt dalla­si kerületi seriff is részlete­sen beszámolt Ruby múltjá­ról — de a bizottság ezt sem vette figyelembe. Egysze­rűen kijelentette, hogy „Ru­bynak a bűnözőkkel való kapcsolatai főként... a hiva­tásos játékosok köré korlá­tozódtak”. Rubynak azonban éppen ahhoz fűződött érde­ke, hogy a havannai szeren­csejáték-üzlet újra megin- duljorf. A Warren-bizottságnak te­hát — még a vizsgálat meg­kezdése előtt — egy már „kész gyilkos”-! mutattak be. Ha indítóoka nem volt — ilyet ki lehetett találni. A bizottság megállapítása sze­rint Oswald azért ölte meg Kennedyt, mert úgy érezte, hogy élete zsákutcába jutott. Gerald Ford sürgetésére a bizottság a gyilkosság indí­tóokaihoz még hozzátette Oswald „kommunista meg­győződését”. Marina Oswald pedig azt bizonyította, hogy szörnyű tévedés történt, mi­vel Lee valójában Connallyt akarta megölni és csupán véletlenül találta el Kenne­dyt. John Kennedy gyilkosai­nak keresése — zavaros, sö­tét dolog. A kereséssel fog­lalkozó emberek túlságosan régóta tapogatóznak sötétben. NŐ A BIZALMATLANSÁG A bizottság megállapításai­val szemben megnyilvánuló bizalmatlanság egyre széle­sebb körben terjed. Manap­ság már nemcsak megszál­lottak, hanem köztiszteletben álló, idős hölgyek is kérdé­seket tesznek fel. Ha a bi­zottság valamikor elnökének nevére és tekintélyére szá­„Dinamósok” hagyománya A moszkvai Dinamó Gyár munkásai között nemzedék­ről nemzedékre őrzött forra­dalmi emlék, hogy 1921. no­vember 7-én Vlagyimir II- jics Lenin felkereste a gyá­rat. Nehéz idők jártak akkor, Lenin mégis talált időt arra, hogy találkozzon a gyár munkásaival. A beszélgetés során minden után érdeklő­dött: hányán dolgoznak a gyárban, mit termelnek, mi­ként élnek a munkások, elég­séges-e a tüzelő? Az eszme­csere végén Lenin megkér­dezte: képes-e a gyár a falu villamosítására? Majd nagy­gyűlést rendeztek az Októbe­ri Forradalom 4. évforduló­jának tiszteletére. Lenin szólt többek közt a munkás-pa­raszt szövetségről, az ipar megerősítéséről, a kooperá­cióról, az ország villamosí­tásának nagy feladatáról. Ez a találkozás — és a Le­nin által kitűzött feladat — megmaradt, tovább él a gyá­ri kollektíva emlékezetében. Napjainkra is a lenini elvek szerint végzik munkájukat A tizedik ötéves terv első két évét kiválóan teljesítet­ték. (BUDAPRESS—APN). Dusanbei „könyvkincsek” Dusanbéban, a közép-ázsiai Tádzsikisztán legnagyobb könyvtára a korábbinál jó­val1 több látogatót fogadhat. Több új olvasóterem épült, s új helyiségeket építettek a könyvek és mikrofilmek tá­rolására is. A hatalmas könyvpalotá­ban több mint 3 millió kö­tet könyv, s mintegy 800 kül­földi, illetve hazai folyóirat és újság áll az olvasók ren­delkezésére. A keleti kézira­tok osztályán például a XV— XVI. századi tadzsik—perzsa irodalom klasszikusainak több mint hatezer kézírásos kötete található. A dusanbei könyvtár anya­gának gyűjtését annak ide­jén a Vörös Hadsereg kato­nái kezdték meg, amikor Buhara keleti részét felsza­badították. 1922-ben igen sok könyvet teveháton szállítot­tak Dusanbéba. Ez volt az el­ső szovjet könyvtár Kelet- Buharában, Tádzsikisztán jö­vendő fővárosában. A könyv­tár első épülete egy ablak nélküli, kétlakásos ház volt. Ebből mindössze a könyv­gyűjtés hagyománya maradt meg;' több ezer olvasó vesz részt ma is a gyűjtőkam­pányban. míthatott, ma az Earl War- ren-féle bizottság munkája eredményeinek puszta emlí­tése is gúnyos megjegyzések­re ösztönzi a gyilkosság tör­ténetét tanulmányozó embe­reket. Tény, hogy ma már a tö­megtájékoztatási szervek nagy része is kezd kételked­ni a hivatalos változat sza­vahihetőségében. A New York Times azonban, amely saját kiadványban jelentet­te meg a Warren-jelentést, valamint egy „Tanúk” című kötetet is kiadott (ebből gon­dosan kihagyták mindazokat a tanúvallomásokat, amelyek a hivatalos verziónak ellent­mond tak), továbbra is ma­kacsul védelmezi a bizott­ság jelentését. A Time Incor­porated, amely megvásárol­ta Zapruder eredeti filmsza­lagját, páncélszekrényben tartja azt. A televíziós társa­ságok közül a CBS védi a legszívósabban a bizottság álláspontját. Mindez azonban megvál­tozhat. A Watergate-ügy ta­nulságai arra ösztönzi a ku­tatókat, hogy felülvizsgálják álláspontjukat. Mint a War­ren-bizottság egyik kritikusa megjegyezte: „Az újabb vizs­gálattól csupán egy botrá­nyos leleplezés választ el bennünket”. Amerika már nem ugyan­az, ami 1963-ban volt. Nincs szükség a kellemetlen kér­dések elfektetésére. A „szennyes pletykák” ma már nagyon is hasonlítanak az igazsághoz. (Vége). Meddig lesz zaj a Kispipában? Lapunk július 13-i szá­mában „Fültépő zaj a Kis­pipában” című cikkünkre több válasz is érkezett. Eze­ket közöljük. Komlóczi János, a Tolna megyei Vendéglátóipari Vál­lalat igazgatója levelét, il­letve intézkedéseit pontokba szedve küldte meg szer­kesztőségünknek : 1. Az egység zenekarának munkaidejét a csendrende­let figyelembevételével szabályoztam. 2. A hétfői napokon fel­lépő ifjúsági zenekar fog­lalkoztatását július 18-tól megszüntettem. 3. A zenekar vezetőjét utasítottam arra, hogy — mind a kerthelyiségben, mind az étteremben — halkabb zenét szolgáltasson. 4. A legközelebbi kar­bantartáskor a vendéglő ké­ményét koromfogóval látjuk el. Dr. Illés Elemér, a Tolna megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás igaz­gató-főorvosa azt írja, hogy zajszintmérés elvégzését kérte a Kispipa vendéglő­ben, melyet a Fejér megyei KÖJÁL zajmérő csoportja fog elvégezni. Ezenkívül a következő intézkedést tet­ték: 1. A helyszínen gyakrab­ban végzünk ellenőrzést, így szubjektív módon bi­zonyos fokig tájékozódni tudunk a zajártalom nagy­ságáról. Az ellenőrzést jegy­zőkönyv formájában rögzít­jük. 2. Felhívtam a megyei vendéglátó vállalat vezető­jének figyelmét, a Kispipa vendéglő vezetőjét figyel­meztesse, hogy tegyen meg minden intézkedést a zaj­ártalom csökkentésére. Fe­jes Árpád igazgatóhelyettes július 20-án írásban fel­hívta a Kispipa vendéglő vezetőjét és felelőssé tette a zajártalomért. Miután a Fejér megyei KÖJÁL zaj- mérő csoportja a zajmérést elvégezte, arról a szer­kesztőséget tájékoztatni fo­gom. (A szerkesztőség megjegy­zése : Komlóczi igazgató visszhangnak szánt levelé­hez kapcsolható dr. Deák Konrád lapunk augusztus 3-i számában megjelent „Jogszabályokról röviden” cím alatti írása, mely mérvadó ismereteket közöl a csendvédelemmel kapcso­latban. Nem fogadható el intézkedésnek, hogy a Kis­pipa zenekara „csak” este 10-ig muzsikál, mert a mér­sékelt hangerejű zene is le­hetetlenné teszi (például a kerthelyiség esetében) a ház lakóinak rádió- és te­levízióhallgatását. A terem­zene pedig az utcafronton lakókat zavarja ugyanígy. Tehát várjuk a Fejér me­gyeiek zajszintmérését, melynek alapján reméljük, hathatós intézkedések szü­letnek. A koromfogóval kapcso­latban pedig megjegyezzük, hogy az elmúlt három év alatt — az itt közölt levél­lel együtt — három hiva­talosnak tekinthető levél van a Széchenyi utca 43. szám alatti lakók birtoká­ban. Mindhárom ígéri a ko­romfogó elhelyezését...) Szomjasak a gyerekek A június 30-i Népújság­ban „Szomjasak a gyere­kek” címmel jelent meg írás, melyre Gallai Ferenc, Szekszárd város Tanácsa V. B. műszaki osztálya ve­zetője a következőket vá­laszolja: — Az újságcikk megjele­nése óta a városi tanács vb költségvetési üzeme a Kölcsey lakótelepi játszó­téren felszerelt egy ivóku­tat. További hat darab esz­tétikus kivitelű kerámia ivókutat pedig megrendel­tünk a Pécsi Zsolnay gyár­tól. Az ivókutak legyártá­sát, illetve leszállítását 1978 első félévére vállalták. Megérkezik-e? 1977. július 2-i számunk­ban „Megérkezik-e?” cím­mel egy postai küldemény „eltekergéséről” írtunk. Drs Németh Béla, a Pécsi Pos­taigazgatóság osztályvezető­je így reagál cikkünkre: — Megállapítottam, hogy panaszosuk által feladott zsebszámológép ♦ tartalmú csomag postai kezelés köz­ben elveszett. A károsulttal megegyeztem, hogy az el­veszett zsebszámológépe he­lyett új számológépet szer­zünk be részére és azzal kártalanítjuk. A zsebszámo­lógépek előreláthatólag szeptember hó folyamán ke­rülnek kereskedelmi for­galomba, ezért a gép be­szerzését és átadását csak akkor tudom eszközölni. Az Állami Népi Együttes vendégjátéka Telt házat vonzott és nagy sikert aratott az Állami Né­pi Együttes szekszárdi vendégjátéka. A közönség hosszan ünnepelte az egyes műsorszámok után a kitűnő művé­szeket, akiknek több ráadást is kellett adniok. Képünk a szekszárdi előadáson készült. Fotó: Komáromi Zoltán Visszhang

Next

/
Thumbnails
Contents