Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-11 / 188. szám

^PÜJSÁG Közel-Kelet A PFSZ nélkül nincs megoldás A kedd óta Izraelben tar­tózkodó Cyrus Vance ameri­kai külügyminiszter szerdán reggel a két legjelentősebb izraeli ellenzéki párt vezetői­vel tárgyalt. Eszmecserét folytatott Jigael Jadinnal, a Demokratikus Mozgalom a Változásért nevű párt vezető­jével, valamint Simon Peresz- szel, az Izraeli Munkapárt el­nökével. Jadin — egy hozzá közelálló forrás szerint — az­zal a benyomással távozott a megbeszélésről, hogy az Egye­sült Államok „közel-keleti politikájában lényeges, alap­vető eltolódás” észlelhető, s hogy „e politika célja a Pa­lesztináinknak és a FFSZ-nek a bevonása a közel-keleti tár­gyalásokba”. Ezt követően még szerda délelőtt három és fél órás megbeszélést folytatott Me- nahem Begin izraeli minisz­terelnök és Vance külügymi­niszter. Izraeli sajtójelentések sze­rint Vance közölté az izraeli vezetőkkel, hogy nincs esély a béke elérésére a Közel- Keleten, amennyiben a tár­gyalásokon nem vesz részt a FESZ képviselője is. Begin ezekkel az értesülésekkel kapcsolatban azt mondta, hogy „nagy szakadék van a valóság és a között, amit a sajtó állít”. A Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet kedden bejelen­tette: a palesztinaiak csak akkor vehetnek részt a genfi közel-keleti 'békekonferenci­án, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. számú hatá­rozatát az ENSZ-közgyűlés határozatainak, így elsősor­ban az 1974. november 22-én megszavazott 3236. számú közgyűlési határozatnak meg­felelően módosítják. A PFSZ egyik magas ran­gú vezetője kedden Bejrút­ban azt nyilatkozta, hogy a Palesztinái Felszabadítást Szervezet kész „egy száműze­tésben élő kormányhoz ha­sonló” testületet létrehozni, amely a közel-keleti béke- tárgyalásokon képviselné a Palesztináinkat. E „tárgyaló tanács” megalakításáról a Palesztinái Nemzeti Tanács fog dönteni augusztus 25-én, Damaszkuszban tartandó ülé­sén. „Az ülés döntése azonban messzemenően függ attól — hangoztatta a palesztinai ve­zető —, hogy Cyrus Vance- nek, az Egyesült Államok külügyminiszterének Tel Aviv-i látogatása során sike­rül-e magatartásának meg­változtatására késztetni Iz­raelt. Az UPI hírügynökség je­lentése szerint szerdán a tár­gyalásokkal egy időben foly­tatódtak a harcok Dél- Libanonban. Az izraeliek tá­mogatta jobboldali libanoni erők és a baloldali paleszti­nai egységek közötti össze­csapásokban tüzérséget, harckocsikat és aknavetőket is bevetettek. Képünk egy falangista fegyverest ábrázol, aki géppuskáját ellenőrzi. (Képtávírónkon érkezett.) Vb-ülés Dombóváron Fejlesztik a fenyvesi úttörőtábort (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a művelődési osztály irányí­tása alatt álló balatonfeny- vesi úttörőtábor szervezés­fejlesztési feladataival. 'Máté László osztályvezető részletes áttekintést adott be­számolójában a tábor múlt­járól és a jelenlegi állapotá­ról. 1961-ben vásárolták meg a területeket, amely közvet­lenül a Balaton partján fek­szik. Évekig csak alkalmi sá­tortáborokat szerveztek itt, az akkori járási tanács, a községek összefogásával. — Társadalmi munkaakciókkal építették az ebédlőt, a kony­hát, valamint egy hatszobás kőépületet, amelyek 1969-ben készültek el. Mindez azonban nem oldotta meg a táborozá­si gondokat, mert az üdülő gyermekek többségét régi, rossz minőségű sátrakban kel­lett elhelyezni. A tábor fejlő­désében nagy előrelépést je­lentett 1971, amikor a dom­bóvári Városi Tanács átvette és megkezdődhetett a terv­szerű fejlesztés. Azóta min­den évben volt valami előre­lépés. Épült hat újabb őrsi szoba, parancsnoki épület, sportpálya, valamint megol­dódott a vízellátás is. A to­vábbi fejlesztés nagy anyagi áldozatokat igényel, mert az épületek minőségileg lerom­lottak. A vizesblokk megépítése is­mét azt követeli, hogy a vá­rosi tanács és a város környé­ki községek újabb összefogá­sára számítva olyan fejleszté­si tervet dolgozzanak ki, ame­lyik hosszú távon alkalmassá teszi a gyermeküdülőt arra, hogy a dombóvári és a város környéki gyerekek mintegy 25 százaléka nyaranta min­den igényt kielégítő körülmé­nyek között táborozhasson. Ennek érdekében a vb tag­jai, valamint az ülésen meg­jelent város környéki taná­csok elnökei, nagy felelősség­gel beszélték meg a problé­mákat, és úgy határozott a vb, hogy a gyermeküdülőt irányító művelődési, a mű­szaki, terv- és pénzügyi osztá­lyok, az ágazati tisztségvise­lők bevonásával, a helyszínen folytassanak vizsgálatókat és dolgozzanak ki közösen tervet a tábor fejlesztésére. Magyarszéki Endre SERTÉSHÚSTERMELÉS Banke Antal, az Állatforgal­mi és Húsipari Tröszt vezér- igazgatója szerdán tájékoz­tatta az újságírókat a sertés- hústermelés új gazdasági sza­bályozóiról. Elmondotta, hogy a tröszt — élve a központi szervek által nyújtott lehetőséggel — az utóbbi két fvben számos intézkedést tett a sertésállo­mány, illetve a vágósertés­termelés egyenletes növelésé­re. Az intézkedések eredmé­nyeként 1976—77-ben vala­mennyi termelő szektorban növekedett a sertésállomány. Idén egy millióval több sertésre számítanak, mint 1976-ban. Ebből 500 ezret a nagyüzemek adnak, s ugyan­ennyit a háztáji termelők. A kedvező eredmények nyomán azon igyekeznek, hogy ez a helyzet stabilizálódjon, illet­ve a következő évben a termelés fokozását is terve­zik. Miután két szektorról van szó, kétirányú intézke­déseket is hoztak. A nagy­üzemekben a termelés foko­zását eddig főként a telepek rekonstrukciójával, illetve bővítésével érték el; a követ­kező időszakban ilyen felújí­tásokra már kisebb mérték­ben lesz csak lehetőség, ezért előtérbe kerül az új telepek építése, amihez kedvezmé­nyeket biztosítanak. A kis­termelők sertéshizlalását to­vábbra is kifizetődővé teszik az új árak, amelyek lénye­ges módosításokat nem tar­talmaznak a jövedelmezősé­get illetően — esetenként még kedvezőbb jövedelmező­séget tesznek lehetővé —, csupán az ügyvitelt teszik egyszerűbbé, és áttekinthe­tőbbé válik a kistermelői ár- támogatási rendszer is. A kistermelők továbbra is számíthatnak az értékesítési biztonságra, a kiegyensúlyo­zott takarmányellátásrá, a tovább javuló anyagi-műszaki ellátásra, továbbá arra, hogy jövedelmezőségi színvonaluk és anyagi érdekeltségük ez­után sem szenved csorbát. Változtatják a szerződések feltételeit; ugyanakkor sor kerül a felvásárlási árak korrekciójára, illetve egysze­rűsítésére. Mindent egybevetve: 1977. január 1-től az alapáremelés, a többéves szerződéses felár és a fhennyiségi felárak a kistermelőknek a 110—120 kilogrammos súlykategóriába tartozó hús- és húsjellegű sertések után kilogrammon­ként 28—29,50 forintos átvé­teli árat biztosíthatnak, ami egyértelmű gazdaságosságot jelent. A politikai alternatíva természetéről A fogalom tartalma Sokszor mondják, hogy a tudomány, különösen a politikai tudomány egyik legfontosabb feladata ún. alternatívák nyúj­tása a politikai döntésekhez. Fel kell tennünk azonban a kér­dést, hogy mit is értünk az alternativa fogalmán, sőt, hogy egy­általán fogalomként (tehát meghatározott tudományos tar­talommal) használjuk-e ezt a szót. Már az alternatíva szó puszta használatára is bizonyos nyelvhelyességi bizonytalanság jellemző. Az állítólag közép- latin eredetű szót értjük úgy is mint választást, döntést, két lehetőség között, úgy is, hogy az egyik lehetőség a kettő közül; úgy is, hogy a másik vagy az ellenkező, sbb. Joggal használhat­juk tehát helyzet, viszony vagy dolog jelöléseként, csak többes száma jelent problémát a köznapi értelemben, lévén, hogy egyes száma is eleve valami kettőre utal. Ez persze csak érde­kesség, miivel egy elméleti terminus tartalmi meghatározott­ságának kevés köze van a szó szótári értelméhez. A politiká­ban az alternatíva különben is nem kettőt, hanem mindig töb­bet jelent: az „alternatívák” a szó legpontosabb értelmében, többes számban szerepelnek. A LENINI ALTERNATÍVA 1917-ben, amikor Lenin papírra veti az Állam és forradal­mat, az orosz nép előtt gyakorlatilag nagyon sok, elméletileg pedig szinte számtalan alternatíva állt. Ezek közül a munkás- mozgalom számára kettő volt jelentős: a reformista és az anarchista. Lenin írásának döntő többsége — s minden más megfogalmazása ehhez képest másodlagos —, az államappará­tus kérdésével kapcsolatiban a harmadik (a bolsevik) alterna­tívát fogalmazza meg; a proletariátus hatalmának megterem­téséhez és biztosításához sajátos és uralmi berendezkedésre van szükség. Ennek előfeltételeként meg kell semmisíteni az előző uralmi szerkezetet. Az 1917 augusztusában fogalmazó­dott politikai programnak ez a lényege. Lenin arra összponto­sít minden erőt, hogy írásai, beszédei, gyakorlati befolyása meggyőzze a bolsevikoka t és a felfegyverzett tömeget; arra törekszik, hogy a gyakorlati döntések ezt a politikai célt szol­gálják, kizárva minden más gyakorlati, lehetőséget — vagyis alternatívát. Az említett esetben azonban nem az az érdekes, hogy mindig van jobb- és baloldali ellenfél (és a saját egységen be­lül jobb- és balszárny) — ez mindig meglévő, természetes helyzet —, hanem hogy egy politikai erőcsoport számára, amely képes befolyásolni a döntéseket, tudatosul egy új alter­natíva. Uj politikai alternatíva’ merül fel, mert van egy párt, vagy párton, mozgalmon belül egy csoport, amely új, sajátos stratégiai célkitűzést fogalmaz meg és fogad el. A jobb- és baloldali formális viszonyítás ennek csak kísérő jelensége, minden élő alternatíva természetes léthelyzete. Az említett lenini példában tehát lényeges, hogy volt egy olyan politikai erő, amelynek a megfogalmazottak öntudatot adtak, amelynek léte, politikai súlya, az általa képviselt érdekek irányultsága alternatívát képezhetett az adott helyzetben. A politikai ve­zetés ezt az erőt, mint az alternatíva elégséges feltételét szer­vezete ütőképessé és kidolgozott programjával adta a tényleges kifejlődés szükséges feltételét SZOCIALIZMUSON 8ELÜU ALTERNATÍVÁK Meg mindig az eiozo példánál maradva az is tigyelemre méltó, hogy a Lenin által nyújtott, megszervezett, képviselt alternatívák (és amikkel ezt szembeállították), nem a „szocia­lizmus vagy kapitalizmus” kérdéseit vetették fel. Ez a kérdés eldöntött volt számára és nem volt kérdéses a többi, közvet­lenül ütköző alternatívák szempontjából sem. Az államappará­tus problematikája az egységesen antikapitalista koncepció alapján álló reformisták, anarchisták és leninisták között merült fel. 1977. augusztus 11. Belfastba érkezett II. Erzsébet királynő Szerdán kora délelőtt meg­érkezett a Belfasti-öbölbe a Britannia nevű királyi jacht, amelynek fedélzetén II. Er­zsébet angol királynő utazott ezüstjubileumi, észak-írorszá­gi látogatására. A Belfasti- öböl vizét előzőleg egy kü­lönleges víz alatti észlelő be­rendezéssel felszerelt tenger­alattjáró és a Britanniát kí­sérő torpedóromboló kutatta ót. A királyi családot több ezer főnyi protestáns tömeg üdvözölte, és 21 ágyúlövés köszöntötte. II. Erzsébet ezután — a lá­togatások sorozatában első ízben — helikopter fedélzetén tette meg a Balifasttól mint­egy 18 kilométerre lévő hills- borough-i kastélyig vezető utat. Megerősített őrjáratok bizto­sítják Észak-Irországban a szerdán kezdődött királynői látogatást (Képtávírónkon érkezett.) LAPZÁRTA LOSONCZI PÁL HEVES MEGYÉBEN Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán Heves megyébe látogatott. A vendéget a hatvani városi pártbizottság székházában Vaskó Mihály, a Heves megyei pártbizottság első titkára és Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke fogadta. A megye politikai, gazdasági életéről, célkitűzéseiről Vaskó Mihály számolt be az Elnöki Tanács elnökének. Elmondotta, többek között, hogy az elmúlt hónapok kedvezőtlen időjárása ellenére a megye mezőgazdaságában 13—44 százalékos ter­melésnövekedésre számítanak a múlt évhez képest. Fellendü­lőben van az állattenyésztés, a sertésállomány például 14 szá­zalékkal gyarapodott az év eleje óta. A feladatok közül elsőnek említette a zártrendszerű termelési módszerek nagyobb mér­vű elterjesztését. A neves zöldségtermő tájon, Heves község­ben és a Tárná-völgyében termelési társulást hoznak létre, ahol szakosítják az egyes zöldséglfajták termesztését. Az elképzelé­sek szerint víztározókat építenek, s így 12—15 ezer hektár te­rületet vonnak öntözés alá. A bortermő tájak rekonstrukciója során a vörös bort adó szőlők területét növelik. Ezután a 31 000 lakosú Hatvan fejlesztését Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára ismertette. Egyik fontos célként em­lítette, hogy a tervidőszak végére 1110 lakást építsenek. — Losonczi Pál és kísérete ezután a Hatvani Konzervgyárat kereste fel, ahol Papp József igazgató adott számot munkájuk­ról, eredményeikről. Több üzemrész megtekintése után az El­nöki Tanács elnöke a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetke­zetbe látogatott. A 2830 hektáron gazdálkodó szövetkezetét Frecska Sándor elnök mutatta be. COTONOU Cotonou-iban megnyílt a Benin Népi Forradalmi Párt­ja első országos konferenciá­ja. A résztvevők megvonják az alkotmánytervezet és az első állami terv feletti orszá­gos vita mérlegét és megha­tározzák a köztársaság új külpolitikai feladatait a for­radalmi erők és a felszabadí- tási harc aktivizálódásának fényében. PEKING Több hírügynökség jelen­tése szerint összeült a Kínai Kommunista Párt XI. kong­resszusa. Az értesülést hiva­talosan nem erősítették meg. A külügyminisztérium szó­vivője arra a kérdésére, hogy cáfolja vagy erősítse meg a kongresszusról szóló hírt, azt válaszolta1, hogy „erről sem­mit sem mondhat”. Voltak persze orosz kapitalisták, voltak pártjaik is és tömegbázisuk is. De az itt felállított alternatíva szempontjából ezek leírt kérdések voltak. Álláspontjuk nem volt alternatíva azok számára, akik egy koncepción belül ugyan, de különböző alternatívák szerint elkülönültek egymástól. Utoljára időzve e példánál, az is észrevehető, hogy Lenin alternatívája nem taktikai probléma volt. 1917 augusztusában megfogalmazott stratégiai céljának eléréséért már az év szep­temberétől egészen haláláig egy egész és állandóan a körül­mények kívánalmai szerint változó taktikai arzenált vetett be. A politikai gyakorlat sodrában ugyanis világossá vált, hogy a hatalom megragadásával az uralom nem adva, hanem feladva van. Ezért foglalkozik már szeptemberben az államapparátus és a szakértők kérdésével és a megfelelő taktikai szintű meg­oldások keresése 1923-ig, a Munkás-Paraszt Felügyelet prob­lémájáig folyamatosan visszatér gyakorlati tevékenységében. Ami egyúttal gyakorlati kritikája az Állam és forradalomban felvetett olyan taktikai érvényű megállapításoknak, mint pél­dául a szakácsnők államvezetői képessége, a vezetők munkás­munkabérért való munkája, stb. Az alternatívát nem ezek, ha­nem a stratégiai cél sajátos volta adja. STRATÉGIA ÉS ALTERNATIVA összefoglalva az eddigieket: a politikai alternatívák a stra­tégiai szintű választási lehetőségek. Ebben az értelemben sem a taktikai jellegű, sem a koncepcionális jellegű (vagyis a poli­tikai rendszer történelmi minőségére vonatkozó, magyarán: „kapitalizmus, vagy szocializmus” típusú) különböző válasz­tási lehetőségek nem jelentenek alternatívát. Egy meghatáro­zott koncepcionális politikai célrendszert tekintve ugyanis egy más típusú koncepció már nem alternatíva kérdése egy párt, egy politikai csoport számára, hanem politikai létének alapja és igazolása. Egy végső soron antikammunista politikai kon­cepció tehát a maga taktikai és stratégiai összefüggéseivel ezért egyáltalán nem alternatíva á kommunisták számára. Vagyis a „még nem alternatíva” (a taktika) és a „már nem alterna­tíva” (a koncepció) eseteit meg kell különböztetnünk magától az alternatívától, amely az egy koncepciójú állampolgárok stratégiajellegű állásfoglalását jelenti. GOMBÁR CSABA

Next

/
Thumbnails
Contents