Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-31 / 204. szám

w ^PÚJSÁG 1977. augusztus 31. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Mennyit kérhetnek a bazárosok? Kuncz Alfonzné Tolnáról írt levelet szerkesztőségünk­nek, amiben azt kérdezi, ho­gyan lehetséges az, hogy a magánkereskedő vagy az úgynevezett bazárosok olyan árakat kérhetnek áruikért, amilyet csak akarnak. Példá­ul egyik nap ugyanaz az áru 40 forintba kerül, két nap múlva esetleg már 60-ért kapható. Kérdi: „milyen árat szabhat a maszek kereske­dő, Illetve a bazáros; és az árra nézve a vevő hogyan győződhet meg az áru tény­leges áráról? Vagy nincsen szabott ár, hanem változó — ma ennyi, holnap már any- nyi?” Korsós István, Tolna me­gye Tanácsa V. B. kereske­delmi osztálya vezetője vá­laszát idézzük: — A Tolna községben mű­ködő magánkereskedők (ba­zárárusok) árképzésével kap­csolatos észrevételeit a hely­színen megvizsgáltuk. Meg­állapítottuk, hogy a levélben foglaltak jogos lakossági, vá­sárlói panaszokat takarnak. Az érvényes jogszabályok alapján a magánkereskedők­nek gondoskodniok kell ar­ról, hogy a fogyasztó a vásá­rolt áruk áráról akár a vá­sárlás előtt, akár azt követő­en a boltban" vagy elárusító­helyen tájékoztatást kapjon. A rögzített és a maximált ár­formába tartozó termékek fogyasztói árát maradandó módon, a szakmai sajátossá­goknak megfelelően a terme­lők kötelesek feltüntetni. Az T elefonszámunk: 129-01, 123-61. egyéb árformába tartozó III-as és IV-es — ez utóbbi­ba tartoznak a bazáráruk is — termékeknél a magánke­reskedő köteles az árjelzés­ről gondoskodni, minden olyan módon és eszközzel, ' mely az adott bolt adottsá­gainak a legjobban megfe­lel azzal, hogy az árjelzést a vásárló minden nehézség, akadály nélkül megtekint­hesse. A bejelentésben szereplő trikóingek, játékpisztoly és puskafélék a szabad áras cik­kek közé tartoznak. A sza­bad árformába tartozó ára­kat a kereskedő a piaci hely­zetnek megfelelően, a vár­ható új utánpótlási árak is­meretében, szabad elhatáro­zása alapján állapíthatja meg. Az egyes cikkek árának kialakításánál a kereskedő jogosult a hatósági irány­árréstől eltérni olyan mérté-, kig, hogy az általa érvénye­sített árak eredményeként elért bevétel ne haladja meg a méltányos hasznot. Közöl­jük, hogy a tolnai bazáráru­soknál lefolytatott vizsgála­tunk során tapasztalt sza­bálytalanságok ügyében sza­bálysértési eljárást indítot­tunk. Tatarozzák-e az épületet? A szekszárdi Mátyás ki­rály utca 8. számú ház lakói nevében írt levelet szerkesz­tőségünknek Klausz Pálné: „1974-ben közölte a Népúj­ság azon tanácsi épületeket, amelyek 1977-ben felújításra, illetve tatarozásra kerülnek. Köztük szerepelt a Mátyás király u. 8. szám alatti ház is. Mivel már a második fél­évben vagyunk, szeretnénk tudni mire számíthatunk? Ugyanis repedeznek a falak, az udvari vécék rettenetes bűzt árasztanak és az épület esztétikailag is elviselhetet­len...” Gallai Ferenc főmérnök, Szekszárd város Tanácsa V. B. műszaki osztálya veze­tője a következőket válaszol­ja: — A Mátyás király utca 8. számú épület nem szerepel az 1977. évi felújítási cím­jegyzékben. Nevezett épület az V, ötéves tervi nagy kar­bantartási munkák terveze­tén szerepel, az épület nagy karbantartása az V. ötéves tervben megtörténik. Az épü­let nagyobb volumenű kar­bantartási jellegű javításánál a jelenlegi állapot konzer­válható 5—6 évre. Ezzel erre az időszakra a jelenleginél emberibb körülmények biz­tosíthatók. Az épület teljes mértékű felújítása (újjáépí­tése) nem célszerű, mivel a terület a VI. ötéves terv fo­lyamán szanálásra kerül. Szelvénycserék Kakasdról írt rovatunknak levelet Palkó Pálné olva­sónk, aki 1977. június 21-én vásárolt egy hűtőszekrényt, amit egyetlen napig sem tu­dott használni. 33-án beje­lentette a hibát. 30-án a bonyhádi GELKÁ-tól kijött egy műszerész. Letépett a ga­ranciális papírról egy szel­vényt, majd visszavitte és Újból helyére csatolta. Egy hét múlva a műszerész is­mét visszament, megint leté­pett egy szelvényt, aztán azt is visszavitte. Közben olva­sónk a vevőszolgálattól ka­pott egy levelet (július 8-án), hogy majd táviratban értesí­tik, mikor mennek a szere­lők. Eközben ismét megér­kezett a bonyhádi műszerész, megint letépett egy szel­vényt, ami már a kötelező jótállási idő utánra szólt. Mint írja olvasónk, a tépege- tésen kívül eddig még semmi intézkedés nem történt... Varga János, a GELKA műszaki ellenőre válaszát közöljük: — Palkó Pálné S 150 AV típusú hűtőgépét 1977. június 23-án jelentette be szervi­zünknek. Kiszálló műszeré­szünk június 30-án a készü­léket megvizsgálta és aggre- gáthibát állapított meg. A gyártóművel érvényben lévő szerződés értelmében még ezen a napon lejelentettük az aggregáthibát. A szerviz te­hát ezzel eleget tett a garan­ciális kötelezettségének. — A szelvényekkel történt cserélgetés (nem a megfelelő szelvényt tépte le műszeré­szünk) ügyfelünket csak annyiban érintette, hogy fe­leslegesen zavartuk, amiért ezúton kérünk elnézést. Ml VÁLASZOLUNK Az egyes szociális- kulturális juttatá­sokról szóló korábbi jogszabályt módosít­ja a munkaügyi mi­niszter 10/1977. (VII. 20.) MŰIM számú rendelete, amely szerint az ideiglenes és mozgó munkásszállások igénybevételéért térítést nem kell fizetni, magánszálláson a vállalat fizikai foglalkozású dolgozói helyezhetők el, a nem fizikai foglalkozásúak csak kivételesen, és legfeljebb két hónap időtartamra. Kieme­lendő, hogy a munkásszállá­son váló elhelyezés feltételeit és a térítési díjak mértékét a kollektív szerződésben kell meghatározni, a munkavi­szony megszűnésekor a dolgo­zónak a munkásszállást el kell hagynia, a szállást fenntartó vállalat azonban a munkavi­szony megszűnése nélkül is megvonhatja a szállásjutta­tást, illetve a dolgozót a szál­lásról eltávolíthatja, „ha a dolgozó a szállás rendjét, fe­gyelmét, a szocialista együtt­élés szabályait súlyosan meg­sérti”, sőt a fenntartó válla­lat más vállalatok ott elhelye­zett dolgozójától is megvon­hatja a szállásjuttatást, amely esetben a dolgozó vállalatát előzetesen értesíteni kell. (Megjelent a Magyar Közlöny idei, 56. számában.) A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter 25/1977. (Vili. 20.) MÉM számú rende­leté a gyógyszert tartalmazó keveréktakarmányok előállí­tását és forgalmazását szabá­lyozza többek között akként, hogy gyógyszeres tápot csak megfelelő technikai felszerelt- ségű keverőüzemben lehet előállítani, a keverőüzemek a gyógyszeres táp előállítására szolgáló gyógyszereket csak a megrendelő állatorvosának rendelvényére, vagy az általa láftamozott megrendelésre keverhetik be a tápba, a be­keverhető gyógyszereket pe­dig a rendelet melléklete tar­talmazza'. (A jogszabály ugyancsak a Magyar Közlöny f. évi 56. számá ban jelent meg, s mindkét fenti rendelet 1978. évi január 1. napján lép ha­tályba.) A Művelődésügyi Közlöny idei, 14. számában jelentek meg az Állami If júsági Bi­zottság 2/1977. (IPK. 6.) ÁJB számú, a középiskolai tanul­mányi ösztöndíjakról szóló irányelvei, amelyék szerint a középiskolai ösztöndíj-jutta­tás — tanulmányi segély — célja a fizikai dolgozók, első­sorban nagyüzemi, szakmun­kás szülők tehetséges gyerme­keinek ösztönzése a továbbiam nulásra, valamint gyermekeik továbbtanulása érdekében az anyagi áldozatokat vállaló szülők támogatása. Kiemelen­dő', hogy az ösztöndíj-pályázat ti kérelmeket minden év feb­ruár 15-ig az általános iskola igazgatójához '(középiskolai tanuló esetében a középiskola igazgatójához) kell benyújta­ni, s hogy a vállalatok, szövet­kezetek — ha hozzájárulása­ikkal növelik az ösztöndíj-jut­tatás kereteit — az irányel­vekben megjelölt feltételek megléte esetén név szerinti javaslatot tehetnek saját dol­gozóik gyermekeinek ösztön­díjban történő részesítésére. Az Egészségügyi Közlöny idei, 17. számában olvasható a Legfelsőbb Bíróság 532. sz ál­lásfoglalása. amely rögzíti, hogy az orvos mikor tekinthe­tő hivatalos személynek, ne­vezetesen csak akikor, „ha ál­lamigazgatási szervnél, annak rendeltetésszerű működéséhez tartozó munkakörben dolgo­zik, illetőleg, ha más szervnél államigazgatási feladatokat lát el." Dr. Deák Konrád, a TIT vár ősi-járási szervezetének elnöke Szekszárdon szerepelt a budapesti madrigálkórus (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A „Zenélő nyár” 'idei, záró hangversenyére hétfő este ke­rült sor, a régi megyeháza ud­varán. Ez alkalomból a buda­pesti madrigállkórus látoga­tott Szekszárdra, Szekeres Fe­renc vezetésével. Műsorukat elsősorban a reneszánsz kor vokális muzsikájából állítot­ták össze. Olasz, francia, an­gol, németalföldi mesterek kó­rusműveiből hallhattunk. A reneszánsz a zenében is forra­dalmi változást hozott. A hangok világában megfogal­mazódott az ember természet­szeretete, életi genlése. A mo­tetták mellett a világi témájú madrigálok felé fordult a ze­nei érdeklődés. A vendég együttes CARA, WILBYE, ARCAÖELT, OERTON, LAS­SUS, FARKAS FERENC mű­veinek megszólaltatásával maradandó élményt szerzett. A mindössze 15 tagból álló kó­rus előadásmódját a korhűség, a pontos kidolgozottság, a tiszta intonáció jellemezte. A szólamok kiegyenlítettsége, fi­nom hangzásvilága megérde­melten aratott inagy sikert. Külön is tó kell emelni BAN- CHIERI madrigálkomédiájá­nak játékos vidámságát, a ka­talán népdalok érzékeny ze­nei megformálását, s Kodály Esti dalának hangulatteremtő atmoszféráját. A budaipesti madrigálkórus magas művészi értékű, stílu­sosan előadott, igényes műso­ra méltó befejezése volt a nyáresti koncertsorozatnak. LEMLE ZOLTÁN Gorsíumi ásatáson A zuglói Kassák Művelődési Központ negyven lelkes <i fiatalja szabadságát a táci Gorsiumban tölti. Társa­dalmi munkájukkal segítik az emlékek feltárását. EGY CSÜNYA júliusi napon a Hivatal szigorú főosztályvezetője hivatta Bing Beát, a Harántügyi Osztály fiatal és szép előadóját. — Kedves kartársnő! — mondta, alighogy asz­tala elé ért a beosztottja —, nem először, de utol­jára figyelmeztetem, hogy ha nem hagy fel az órák hosszat tartó magántelefonálgatásaival, létszámstop ide, létszámhiány oda, felmondom az állását. — Bocsánatot kérek, de a kolléganőim is... — Hagyjuk ezt, kisasszony! — vágott közbe in­gerülten a főosztályvezető. — Tudom, hogy Zsebekné kartársnő minden pénteken kétórás főzési tanács- adót tart a lányának, Remekné naponta fél órát vi­tatkozik a férjével az esti programról, Kéz Antónia az anyukáját hívogatja, és a többi, és a többi, GEL- KÁ-nak, IKÁVÉ-nak, TÜZÉP-nek, meg a visszahí­vások... Emberek vagyunk, megértem, de az egész osztály összes magánbeszélgetése nem tesz ki annyit, mint amennyit maga bonyolít le egyedül. Ezért — ezt komputer nélkül állapítottam meg — csak hasz­nálni fog az ügyintézésünknek, ha az ön által igény­bevett telefonvonalak felszabadulnak. Vagy így, vagy úgy! Értjük egymást? — Igen — rebegte könnyek között a szép kar­társnő —, megígérem, hogy soha többé nem haszná­lom magánügyben a hivatali telefont. Bing Bea megtartotta, amit ígért. Ezután nem hallották őt Pistukával, Zsonival, Francimmal, meg a többi rajongójával bájcsevegni. Ugyanekkor a hi­vatalos beszélgetései (talán a felszabadult vonal jó­voltából) megszaporodtak. jA ! Nagy irigye, Kéz Antónia, akárhogy fülelt, csak ilyesmiket hallott: „Coll János.... Honnan?... Értem, a Jogérttől... Igen. emlékszem az ügyére... Nem. nem, legkorábban holnap tudom elővenni az aktát... Meg­van az iktatószám? Nagyszerű... Ötszóznegy venöt ? Nem téved, uram? Talán hatszáznegyvenöt? Az mindjárt más... Ne tessék bejönni érte, majd kézbe­sítjük postán... Mondom, postán... Betűzöm: P, mint Piroska, o mint Ottó, s, mint Simon... Igen, Ottó — Simon... Na végre, hogy meg tetszett érteni! A vi­szontlátásra! Antónia tehát nem is sejtette, hogy Beát Hosszú János (a Colos) joghallgató kereste randevúügyben. Az előadónő másnapra ütemezte be, de nem 5 óra 45-ra, ahogy a fiú szerette volna, hanem 6.45-re a Piroska presszóba, s egyben megnyugtatta, hogy Ot­tó már simon, azaz nincs. A szigorú főosztályvezető alig egy hónap múlva már példaképp emlegette a rhegjavult előadónőt, aki megfogadta építő bírálatát, és még véletlenül sem használja magáncélra a hivatalos telefont. Történt pedig mindjárt másnap, hogy egy szigo­rú női hang kereste Bing előadónőt. — Kartársnő — szólt ridegen —, Andrásik mi­niszterhelyettes elvtárs akar önnel beszélni. Mind­járt kapcsolom. Beának nagyot dobbant a szíve. Végre jelentke­zik Andriska, a nagy szerelme, az igazi, akivel olyan ostobán szakított két hete. ö szokta a húgával hi­vatni. Úgy látszik, a kislány megfázott, mert bizony rekedt a hangja, és... és a bátyja is elkaphatta, de azért ö megismeri, különösen, hogy így kezdi: „két hetes ügy, talán korai még sürgetni...” — Dehogy korai, sőt... — vág közbe az előadónő spontán. — Magam is hibás vagyok, belátom — mondja a miniszterhelyettes. — Ezt hagyjuk most, miniszterhelyettes elvtárs — kedvesen ironikus Bing Bea hangja —, inkább szíveskedjék mondani az iktatószámot. — Ti-Li törve hétszázhuszonhárom. — Nem ötszázhuszonhárom? — Nem, hétszáz, hetesszázhuszonhárom. — Oké, azaz, hogy értettem, miniszterhelyettes elvtárs. Még ma tetszik kívánni az elintézést, ha jól értettem. — Ha nincs akadálya, megköszönöm. — Semmi akadálya — dalolja boldogan Bea. — A viszontlátásra! Aznap este Bing Bea hét óra húsz perctől kilenc óra harmincig ült a Tingli-Tangli presszóban és vár­ta, de hiába várta nagy szerelmét, Andrist. — így állt bosszút rajtam a pimasz — sziszegte hazafelé baktatva —, de megérdemlem. Két nap, két éjszaka búsult, bosszankodott, még a harmadik napon is olyan minden mindegy hangu­latban állt a dühösen tajtékzó, szigorú főosztály- vezető előtt. — Szóval emlékszik rá, hogy mit ígért tegnap­előtt Andrásik miniszterhelyettes elvtársnak? — üti meg fülét a nagy legorombításból ez a mondat. — Andrásik miniszterhelyettes... — bámul a szi­gorú főosztályvezetőre az előadónő. — Hát van olyan? — Ne vicceljen kartársnő, mert... mert — hápog szinte önkívületben a szigorú főosztályvezető. — Bocsánat... Igen, bocsánatot fogok kérni And­rásik elvtárstól, és Andrástól, és mindenkitől, de szíveskedjék engem olyan szobába helyezni, ahol nincs telefon — könyörög sírva Bing Bea. SÓLYOM LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents