Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-31 / 204. szám

IníÉPÚJSÁG 1917. augusztus 31. Peking, Aczél Endre, az MTI tudósítója jelenti: Kedden délelőtt, a Kínai Népköztársaság kormányá­nak meghívására hivatalos, baráti látogatásra Pekingbe érkezett Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnöke. A mindkét részről álla­minak minősített látogatás­ra a Phenjanból érkező Titót többek között elkísér­te Sztane Dolanc, a JKSZ KB elnöksége végrehajtó bizottságának titkára. A jugoszláv vendégek üd­vözlésére legmagasabb szin­tű kínai fogadóbizottság je­lent meg Peking repülőte­rén. Ott volt Hua Kou- feng, a KKP KB elnöke, miniszterelnök, Teng Hsziao-ping és Li Hszien- nien miniszterelnök-helyet­tes, a KKP KB alelnöke is. Joszip Broz Titónak ez az első látogatása a Kínai Népköztársaságban. A jugo­szláv párt és állam fejének ^-ittléte egyszersmind a het- 'Venes évek elején beindult Tito jugoszláv elnök távol-keleti útja során Pekingbe érkezett, ahol a repülőtéren Hua Kou-feng fogadta. (Képtávírónkon érkezett.) államközi normalizálási fo­lyamat csúcspontja. A KKP-nek, a JKSZ-nek ez idő.. szerint nincsenek kap- csolátai. * A keddi Zsenmin Zsipao meleg szavakkal méltatta Jugoszláviát és Tito elnök­nek a világpolitikában be­töltött szerepét. '** Mit vár az NSZK Brezsnyev közeli látogatásától? A szovjet—nyugatnémet kapcsolatok további kiépítése szempontjából az NSZK kor­mánya nagy jelentőséget tu­lajdonít Leonyid Brezsnyev szovjet államfő, az SZKiP KB főtitkára közelgő bonni láto­gatásának. Nyugatnémet rész­ről remélik; hogy konstruktív szellemű, tárgyilagos megbe­szélésekre kerül sor, és min­dent megtesznek annak érde­kében, hogy a látogatás sike­res legyen — írja az Aus­lands-Kurier című folyóirat augusztusi számában Günther van Well, nyugatnémet kül­ügyi államtitkár. A folyóirat külön mellékle­tet szentel az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatainak: ezek történetét van Well cik­ke bevezető részében foglalja össze. Az államtitkár méltat­ja a moszkvai szerződés jelen­tőségét, és megállapítja: „Hét esztendővel a szerződés alá­írása után elégedetten mond­hatjuk eL, hogy ez a megálla­podás fontos szolgálatot tett a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztésében. Bizonyos nehéz­ségek és súrlódások ellenére számos területen eredménye­zett gyümölcsöző, a jövőbe mutató együttműködést, amely hasznos volt mindkét fél számára. Jelentős mérték­ben hozzájárult ahhoz is, hogy sor kerülhetett a helsinki eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési értekezletre. Az elmúlt évek eseményei közül van Well kiemeli a poli­tikai konzultációk sorát, Leo­nyid Brezsnyev és Willy Brandt 1971-es krími találko­zóját, Brezsnyev 1973. évi bon­ni, és Schmidt kancellár 1974- es moszkvai látogatását, vala­mint Walter Scheel nyugatné­met államfő 1975. évi szovjet-' unióbeli látogatását. Fontos­nak ítéli, a két ország külügy­miniszterének és a két kül­ügyminisztérium felelős mun­katársainak rendszeressé vált eszmecseréjét is. A gazdasági és kereskedel­mi kapcsolatok témaköréből az államtitkár elsősorban az árucsere-forgalom magas *zín- vonailát méltatja; megítélése szerint ennék elsőrangú poli­tikai jelentősége is van. „Nagymértékben hozzájárul a kétoldalú kapcsolatok stabili­zálásához, és ezáltal elsőrendű békefenntartó tényezővé vá­lik” — írja. PANORAMA BUDAPEST Malaysia nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jó­kívánságait Tuanku Yahya Petra államfőnek. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Datuk Husszein Bin Onn miniszterelnöknek kül­dött üdvözlő táviratot. LISSZABON A dél-portugáliai Alente- jo tartományban, Evora vá­ros közelében hétfőn este és kedden reggel összetűzé­sek történtek a helyi ható­ságok kérésére kivezényelt rendőrosztagok és a szövet­kezeti tulajdonban lévő föl­dek reprivatizálását meg­akadályozni kívánó parasz­tok között. Az összetűzé­sekben 31 személy megsé­rült. HANOI A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetgyűlé­sének állandó bizottsága a közelgő nemzeti ünnep szep­tember 2-a alkalmából ren­deletet adott ki, amelynek értelmében „amnesztiában részesítik az átnevelő tábo­rok mindazon foglyait, akik ezt kiérdemelték megfelelő magatartásukkal. Csökken­tik azok büntetésének idő­tartamát, akik komoly erő­feszítéseket tettek az álta­luk elkövetett hibák helyre­hozására". VARSÓ Varsóban a Lengyel Ke­reskedelmi Bank és egy nyugatnémet bankkonzor­cium megállapodást írt alá, amelynek értelmében a nyugatnémet fél kétmilliárd márka hitelt nyújt széngá- zosító és egyéb vegyipari berendezések NSZK-beli vásárlásához. A két ország kapcsolatainak történeté­ben ez az eddigj legnagyobb szabású pénzügyi tranzakció. LAPZARTA ACZÉL GYÖRGY KÖSZÖNTÉSE Aczél Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagját, a Miniszter- tanács elnökhelyettesét több évtizedes munkásmozgalmi tevékenységének és a szo­cialista társadalom építésé­ben szerzett kiemelkedő ér­demeinek elismeréseként — hatvanadik születésnapja alkalmából — az Elnöki Ta­nács a Magyar Népköztár­saság Érdemrendjével tün­tette ki. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke adta át. Jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, Övári Miklós, a Központ; Bizott­ság titkára, az MSZMP Po­litikai Bizottsága tagjai és Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. A kitüntetés átadása után az MSZMP Politikai Bizott­sága ebédet adott Aczél György tiszteletére, amelyen részt vettek a Politikai Bi­zottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, valamint Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. A Központi Bizottság nevé­ben Kádár János köszöntöt­te Aczél Györgyöt. BUDAPEST Kedden megkezdődött Bu­dapesten a KGST-.tagországok mező- és erdőgazdasági tudo­mányos és műszaki kutatása­it koordináló tudóskollektíva ülése. A szeptember 2-ig tartó ülésszakon többek között megtárgyalják a KGST-tag- országok mező- és erdőgazda­sági tudományos és műszaki kutatásainak 1976. évi ered­ményeit, áttekintik az 1971— 1975 közötti időszakban befe- 4’-* jezett ‘kutatási eredmények bevezetésére tett intézkedé­seket is. a gépkocsi-nyereménybetét- könyvek 1977. augusztus 29-én és 30-án megtartott sorsolásá­ról. Az Országos Takarékpénztár a gépkocsi-nyereménybetét­könyvek 65. sorsolását augusz­tus 29-én és 30-án Budapesten, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének kultúrter­mében tartotta meg. A sorsoláson azok a 10 000 és 5000 forintos betétkönyvek vet­tek részt, amelyeket 1977 áp­rilis 30-ig váltottak és 1977. jú­lius 31-én még érvényben vol­tak. A budapesti és vidéki betét­könyvekre összesen 870 gép­kocsit sorsoltak. Az 5000 Ft-os betétkönyvekre 614 db. a 10 000 Ft-osokra 256 db gépkocsi ju­tott. Alább a 16-os sorozatszámú nyertes betétkönyvek számát közöljük. 10 000 forintos betétkönyvek. Sorozat Szám A kisorsolt gép­kocsi gyártmánya 16 019170 Trabant Lim 601 16 019314 Polski Fiat 126 16 021818 Polski Fiat 126 5000 Ft összegű betétkönyvek 16 527 287 16 546 460 16 549 946 16 553 855 16 554 704 16 554 888 16 561 403 16 568 987 16 575 355 16 509 427 16 528 123 16 530 720 16 530 958 Polski 126 Polski 1500 Trabant Lim. 601 Polski 126 Zsiguli 21011 Trabant Lim. Polski 1500 Polski 1500 Trabant Lim. Trabant Lim. Trabant Lim. 601 Trabant Lim. 601 Trabant Lim! 601 601 601 601 A gyorslista közvetlenül a húzás után készült, ezért az esetleges számhibákért nem vállalunk felelősséget. A parlamenti választások — polgári körülmények között — rendszerint csak arra jók, hogy a különböző poli­tikai pártok felmérjék eszmei-politikai befolyásuk hatókörét, tisztázzák az erőviszonyokat, s legfeljebb azt hatá­rozzák meg, lHipii i nrultin ilií osztá­lyok, esetlég a középrétegek, mely csoportjai gyakorolják majd a kor­mányzati hatalmat, de közvetlenül nem veszélyeztetik a nagyburzsoázia és szövetségesei politikai uralmát, s ritkán vezetnek gyökeres fordulathoz. Az 1947. augusztus 31-én megtartott magyarországi parlamenti választások azonban döntően különböztek a ha­gyományos polgári jellegű választási erőpróbától. Nemcsak azért, mert a népi demokrácia akkor már lényege­sen különbözött a polgári demokráciá­tól, hanem azért is, mert jelentős ha­tással volt a munkásosztály és bur­zsoázia között a hatalomért vívott harc kimenetelére. MI INDOKOLTA, hogy alig két évvel az 1945-ös, első, szabad, demokratikus képviselőválasztás után is­mét választásokat rendezze­nek Magyarországon? 1947 nyarára hatalmas változá­sok zajlottak le a magyar társadalom szinte minden szférájában. A földreform 1945 tavaszán szétzúzta a feudális eredetű nagybir­tokrendszert, s számotte­vően átalakította a paraszt­ság belső szerkezetét, élet­viszonyait. A bányák és nyersanyagforrások álla­mosítása, a nehézipari nagyüzemek állami kezelés­be vétele, majd a bankok nacionalizálásának kivívása a tőkés termelési viszonyo­kat korlátozta, illetve szá­molta fel. < A hároméves terv törvénybe iktatása és végrehajtásának megkez­dése, augusztus elsején pe­dig már a nemzetgazdaság szocialista elveken alapuló, tervszerű irányításának kez­detét jelentette. A kötelező nyolcosztályos általános iskola bevezetése, a fel­nőttoktatás megszervezése, s egyéb demokratikus kul­turális reformok az uralko­dó osztályok műveltségi monopóliumán ütöttek rést. 1947 tavaszán — kora nya­rán — a politikai erőviszo­nyokban is ✓»változások kez­dődtek. Az un. Magyar Közösség összeesküvése kö­rüli politikai harcokban — jóllehet maga az összeeskü­vés nem volt jelentős és nem jelentett reális ve­szélyt a népi demokráciára —, a Kisgazdapárt súlyos presztízs-vereséget szenve­dett, jobb- és szélsőjobb- oldala meggyengült, vidéki tömegbázisában erjedés in­dult. Nagy Ferenc minisz­terelnök távozása után (aki egyébként nem volt össze­esküvő), a párt élére Dobi István vezetésével új, bal­oldali összetételű vezetőség került. A baloldali pártok — elsősorban az MKP — viszont megerősödtek, meg­nőtt irántuk az érdeklődés. MINDEZEK ELLENÉRE a politikai hatalom belső megosztottsága továbbra is fennállt. A végrehajtó hata­lomban, elsősorban az erő­szakszervezetekben, különö­sen a politikai rendőrség­nél, de az államapparátus nagy részében is, a Kom­munista Párt és baloldali erők túlsúlya érvényesült. A törvényhozásban ellen­ben még mindig a Kisgaz­dapárté volt a többség, a 421 mandátumból továbbra is 187-teí rendelkezett. A parlamenti többség birtoká­ban a Kisgazdapárt és a mögötte álló jobboldali erők lassíthatták, noha meg azért már nem akadályozták a forradalmi átalakulás folya­matát. A munkáspárti bal­oldal előtt tehát az a fel­adat állt, hogy új választá­sok kiírásával megváltoz­tassa a parlamenti erővi­szonyokat és átalakíttassa a kormányt. A választásokon tíz párt vett részt. Az MKP, az SZDP. az NNP és az FKgP mellett önállóan indult a katolikus színezetű Demok­rata Néppárt és a Keresz­tény Női Tábor, valamint a Polgári Demokrata Párt és a Polgári Radikális Párt. Két új, jobboldali csoporto­sulás is felbukkant: a Pfeiffer Zoltán vezette Ma­gyar Függetlenségi Párt és a Független Magyar De­mokrata Párt. A KOALÍCIÓS pártok választási szövetségre lép­tek egymással, s közös nyi­latkozatban kötelezték el magukat a reakció elleni harc továbbvitele, a népi de­mokrácia vívmányainak meg­védésére, a hároméves terv és a bankok államosításá­nak végrehajtása mellett, önálló törekvéseiket azon­ban nem adták fel. A Kom­munista Párt a „Jólét, rend. függetlenség" jelszavával óvatosan, mérsékelt kam­pányt folytatott, messzeme­nően figyelembe vette a kispolgárság és a középré­teg beállítottságát. Azt kí­vánta elérni, hogy az MKP váljék a munkásosztály ve­zető erejévé, és a magyar közélet második legnagyobb pártjává a Kisgazdapárt után. A Kisgazdapárt az egyszer már bevált 1945-ös választási taktikáját szeret­te volna megismételni, s a polgári demokrácia érdeké­ben agitált. A jobboldali ellenzéki pártok. érdek- ellentéteik, politikai nézet- eltéréseik miatt nem alakí­tottak választási blokkot. Abban a reményben, hogy a békeszerződés életbe lé­pése. 1947. szeptember 15-e után a szovjet csapatok el­hagyják Magyarországot, rendkívül intenzív, élesen kommunista- és népi ’de­mokrácia ellenes kampányt folytattak. A választás, küzedelem élesebb, keményebb, bonyo­lultabb volt, mint 1945-ben. Mint akkor, most is reális társadalmi erők csaptak össze, de a tét is nagyobb volt. Azt lehetett volna vár­ni, hogy a fő ellentét a vá­lasztási szövetségbe tömö­rült koalíciós pártok és a polgári ellenzék között ala­kul ki. Nem ez történt. Igaz: a kormánykoalíció és az ellenzék szemben álltak egymással, de valójában mindkét táboron belül is heves küzdelem folyt. Szin­te azt lehetne mondani, hogy mindenki mindenki ellen harcolt. A Kisgazda­párt már nem játszott sze­repet, augusztus elején megkezdődött teljes széthul­lása. Többnyire az ellen­zéki pártok ragadták ma­gukkal híveit. Feszültebbé vált a két munkáspárt vi­szonya is. Rákosi ígéreté­vel ellentétben, az MKP taktikai okokból — ismét . felvetette a fúzió kérdését, ami az SZDP vezető körei­ben tiltakozást váltott ki. Ekkor mondotta Szakasits Árpád, az SZDP főtitkára: „széles az út, elférünk raj­ta mindketten”. a választások több szempontból is váratlan eredményt hoztak. A győ­zelmet az MKP szerezfe meg, s ezzel nemcsak a munkásosztály, de a ma­gyar politika, élet legna­gyobb, legerősebb pártjává vált. A kommunisták 300 ezer szavazattal és 30 man­dátummal kaptak többet, mint 1945-ben. Az SZDP visszaesett, kb. 100 ezer szavazattal kevesebbet szer­zett. A Kisgazdapárt viszont katasztrofális vereséget szen­vedett, több mint 1 millió 900 ezer szavazatot vesztett. Meglepetésnek számított, hogy a jobboldali ellenzéki pártok jelentősen előretör­tek, s a nyugati katolikus pártokat utánozni próbáló Demokrata Néppárt lett a második legnagyobb politi­kai szervezet az országban. Ha a nagy politikai töm­böket nézzük, akkor vilá­gosan látszik, hogy az MKP, SZDP, NPP és a Kisgazdapárt együttesen mintegy 3 millió szavazat­tal, az összszavazatok 60,9 százalékát szerezték meg, míg a jobboldali ellenzék csak 36,2 százalékot ért el. A választási erőpróbát te­hát a kormánykoalíció nyer­te meg, azaz a néptömegek nagy része a népi demokrá­cia, a hároméves terv és az, államosítások folytatása mel­lett adta le a voksát. A választási siker lénye­gében tiszta körülmények között következett be. A korabel, polgári ellenzéki sajtó, sőt, az SZDP vezető­sége is nagy lármát csa­pott az un. „kék cédulák­kal történt visszaélések miatt. Ma már tudjuk, hogy a szabálytalanul leadott szavazatok s2áma nem ha­ladta meg a 60 ezret, az összes érvényes szavazatok 1 százalékát, s mindkét munkáspárt élt vele, ha nem is egyforma mérték­ben. Az is világos, hogy hi­ba volt a baloldal részéről ilyen módszert alkalmazni, hisz a kormánykoalíció anélkül is simán nyert vol­na. AZ ORSZÁGGYŰLÉS­BEN, majd az új kormány­ban, amelyet ismét Dinnyés Lajos vezetett, baloldali, demokratikus többség ala­kult ki. A politikai hata­lom belső megosztottsága tehát megszűnt. Valójában ennél több történt. A Kis­gazdapárt széthullásával, s a polgári ellenzék válasz­tási vereségével a magyar uralkodó osztályok képvise­lői kiszorultak a kormány­zati hatalomból, azaz a ha­talom gyakorlásából, bár a közéletből még nem. Az 1947. augusztus 31-én megtartott parla­menti választások után a baloldali erők számá­ra kedvezőbbé vált a terep a hatalomért ví­vott harc szempontjá­ból, s könnyebbé vált a szocialista fordulat VIDA ISTVÁN GYORS LI STA

Next

/
Thumbnails
Contents