Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-24 / 198. szám

1977. augusztus 24. KÉPÚJSÁG 3 Gazdaságpolitikai célok - politikai eszközök yakran olvashatjuk, az I_ alapszervezeteket irá- VI nyitó pártszervek be- J számolóiban, jelentései­ben, hogy a pártszervezetek figyelme mindinkább a gaz­dasági munka irányába for­dul. Számadatokkal is bizo­nyítják, hogy a vezetőségi ülé­sek és a taggyűlések napirend­jein elsőbbséget kaptak a gaz­dasági kérdések. Könnyen hibát vétenénk azonban, ha ebből a növekvő arányból olyan következtetést vonnánk le, hogy a gazdasági munka pártirányításában napjainkban minden rendben van, a testületek előtt szerep­lő gazdasági napirendek ará­nyának növékedésével azonos mértékben javult a pártszer­vezetek ilyen irányú tevé­kenysége, vagy ilyen arány­ban fejlődött munkájuk haté­konysága. A pártszervezetek többsége napjainkban már jól érzékeli az e területen rá háruló fel­adatokat, s egyre nagyobb biztonsággal segítik a gazdá­sági vezetést üzemük, vállala­tuk, gazdaságuk tervének tel­jesítésében. Ami a pártszer­vezetek e tevékenységében ugyancsak fontos, elsősorban a politikai munka eszközeivel segítik a párt gazdaságpoliti­kájának megvalósítását. Ugyanakkor elég gyakori, hogy egyes pártszervezetek termelést segítő munkája egy­síkú, a politikai munkát le­egyszerűsítő, gyakran a gaz­dasági munkával azonosító, tehát módszereiben és tartal­mában sincs vagy alig tapasz­talható előrelépés. Az egyes pártszervezetek a gazdasági munika pártirányí­tásával és -ellenőrzésével kap­csolatos hiányosságai elsősor­ban arra vezethetők vissza, hogy nem könnyű a politikai munkát megítélni, ezt ugyan­is nem lehet mechanikusan tonnákban és mennyiségi mu­tatókban kifejezni. Ennek el­lenére gyakran azonosítják a gazdasági tevékenység ered­ményeivel. Az azonos „mérce” a pártvezetők egy részét arra ösztönzi, hogy minél többet „produkáljanak”, s félreért­hetetlenül bizonyítsák, hogy a gazdasági eredményekben a pártszervezetnek is vannak érdemei. Úgy vélik, az ered­mények elérésének leggyor­sabb és legkézzelfoghatóbb módja, ha „kézbe veszik” az irányítást, utasítgatnak, intéz­kednek, ezzel nemegyszer megsértve a gazdasági veze­tők önállóságát, jog- és fele­lősségkörét. A politikai és a gazdasági munka között szoros kölcsön­hatás van, de a köztük lévő kapcsolat nem mechanikus. A gazdasági munka eredményes­sége sokféle tényező függvé­nye — az irányítás rendszere, az alkalmazott technológia, a műszaki és a munkafegyelem stb. —, s a politikai munka is közié tartozik. A politikai munka azonban önmagában, vagy a termelés többi tényezőinek ellenére tartósan nem tehet eredmé­nyes, tehát éppen ezért szín­vonalát, hatékonyságát nem lőhet kizárólag gazdasági mu­tatókkal mérni. Ez konkrét elemzést, vizsgálatot követel, vagyis mindazoknak a ténye­zőknek a számbavételét, ame­lyek a pártszervezet speciális tevékenységi köréhez tartoz­nak, így a gazdasági döntések kialakításában való részvétel, az emberi feltételek megte­remtésében betöltött szerep, a dolgozók mozgósításában ki­fejtett munka, az ellenőrzés, stb. A gazdasági munka irányí­tásával, ellenőrzésével, a ter­melés hatékonyságával, az al­kalmazott technológia megvá­lasztásával kapcsolatos elem­zések, döntések, a konkrét in­tézkedések kidolgozása, terve­zése és bevezetése elsődlege­sen a gazdasági vezetők fel­adata. A politikai munka lé­nyege az emberi viszonyok­kal való foglalkozás. Ennek köre rendkívül széles és sok­oldalú, kiterjed a gazdasági élet minden területére. Az eddigiekből is kitűnik, hogy a gazdasági munka ak­kor eredményes igazán, ha a gazdasági vezetés és a párt- szervezetek azonos célért dol­goznak a maguk sajátos esz­közeivel. T A meggyőzés a legcélrave­zetőbb módszer a pártszerve­zetek gazdaságszervező mun­kájában, de időről időre arról is meg kell1 győződnj.ük, hol tartanak egyes párthatároza­ta végrehajtásában, a terv teljesítésében. A pártszerve­zetek jelentős részében a pártellenőrzés fogalmát le­egyszerűsítik a gazdasági ve­zetők beszámoltatására. Nap­jainkban mind több pártszer­vezet szakít ezzel a gyakorlat­tal, mert a pártellenőrzés tár­háza ennél sokkal gazdagabb. "1 élravezető az ellenőr­zést képező témát jól ismerő szakemberek be­o __J vonása, a párttagság, a t ömegszervezetek tagjainak, a jól dolgozó munkáskollektí­vák véleményének kikérése, röviden a pártellenőrzés de­mokratizmusának fejlesztése. Ahogyan a feladatok előké­szítésének, szervezésének, a munka folyamatának szaka­szaiban a tömegekkel való foglalkozásban, a tömegekre való támaszkodásban van a pártszervezetek igazi ereje, úgy ez érvényes a pártellen­őrzésre is. MIHÓK SÁNDOR Építők Tambovban - építők Tolnában A testvérmegyei kapcsolatok haszna A Tambov és Tolna megye közötti kapcsolat ma már megszokott. A mieink úgy mennek szovjetunió- beli testvérmegyénkbe, mintha hazamennének, s ha­sonlóan vagyunk tambovi barátainkkal is. Sőt, most már nemcsak szeretett vendéget, szívesen fogadott barátot látunk egymásban, hanem munkatársat, aki­vel nemcsak az örömet illik megosztani, hanem a gondokról is szabad szólni, a feladatokról, tennivalók­ról meg egyenesen kívánatos. Ennek szép példája az a kapcsolat, amely a tambovi házépítő kombinát és az ál­lami építőipari vállalat dol­gozóit összeköti. Rubányi János, • az üze­mi pártbizottság titkára el­mondta, hogy a pártbizott­ság kezdeményezésére a vállalat 1975-ben MSZBT- tagcsoport lett. — Miután a megyei párt- vb javaslatára az MSZBT Országos Elnöksége engedé­lyezte működésünket, ter­mészetesen a testvérmegyei együttműködésbe kívántunk bekapcsolódni. A megyei vezetés hozzájárult, hogy testvérvállalati kapcsolatot létesítsünk a tambovi ház­építő kombináttal. Szerző­dést kötöttünk és együttmű­ködési tervet dolgoztunk ki 1976—80-ra. Az együttműködési terv külön tanulmányt érdemel­ne. Dokumentálja, hogy a kapcsolat valóságos munka- kapcsolat. A partnerek ta­nulni és tanítani akarnak. Vágynak megtanulni, elsa­játítani, alkalmazni a job­bat, és semmit sem titkol­nak el, amiben úgy érzik, hogy ők a jobbak. A műszaki együttműkö­dés érdekében évente mun­kás- és szakemberküldött­ségek cseréjére kerül sor. A pártbizottság titkára el­mondja, hogy ez minden évben megtörténik. Éppen a levélváltások és a mű­szaki emberek látogatásai következtében kerül sor rö­videsen nálunk az úgyneve­zett fogadószint előregyár- tására. A tamboviak ebben előrébb tartanak, ha ná­lunk is bevezetik, meggyor­sul az építkezések üteme. Az intézkedések már meg­születtek. A tamboviak is tanultak a mieinktől. Hogy csak egyet említsünk, a lépcsők megmunkálásának módsze­reit ők vették át. A TÁÉV poligonján gyár­tott vb-elemek technológiá­ját a tambovi kombinát ta­nulmányozza és a tapasz­talatokat alkalmazza. Ugyanakkor a tambovi ház­építő kombinátnál beveze­tett automatizált diszpécser­szolgálati rendszer tapasz­talatait átadják a Tolna megyei építőknek. A levélváltás a két vál­lalat között rendszeres. Nem protokoll-levelekről van itt szó, noha a nemzeti ünne­pek alkalmával küldött üd­vözlés sem marad el, ha­nem műszaki, termelési be­számolókról. Ha egy új mód­szer elterjesztésre alkalmas­bizonyul, egyik vállalat sem vár a delegációcserére, hanem levélben azonnal közli partnerével tapaszta­latait, tanácsokat ad az al­kalmazás módjára. A munkaverseny eredmé­nyeit, az üzemi demokrácia elmélyítésére tett intézkedé­seket, a sport- és kulturá­lis eredményeket természe­tesen tudatják a testvér­üzemmel, de a dolgok mi­kéntjéről sem hallgatnak, mit, miért, hogyan tettek. Ha néha kudarc éri bár­melyiküket, azt sem hall­gatják el. A napokban érkezett ha­za a TÁÉV egy négytagú delegációja, amely szakem­berekből állt. Készülnek a beszámolókra: mit tapasz­taltak, miben vagyunk gyengébbek, miben jobbak, mit ajánlatos átvenni ba­rátaink módszereiből, mi­ről küldjünk nekik részle­tes információt. A két vállalat lényegében azonos nagyságú, ami a la­kásépítési feladatokat illeti, munkájuk azonos. Ez a tény is elősegíti az igazán baráti kapcsolatok mélyülé­sét, hiszen nemcsak két nép képviselői találkoznak alkalmanként, hanem egy társadalmi osztály tagjai, akiket a földrajzi környe­zet, a nyelv, a szokások el­választanak ugyan, .de an­nál inkább összekapcsol az osztályhelyzet, a közös ér­dek. Ezt fölismerték a tambo­vi házépítő kombinátnál és a TÁÉV-nél. Felismerték és gyümölcsöztetik a kapcsola­tokat. L. Gy. Amíg egy falu egységes lesz A templomtoronyból nézve hetséges területen teljesít­ménybérezés van. Zárszám­adáskor már csak a nyeresé­get fizetik, a szövetkezet de­cemberig számol el a tagok­kal. Az idén aratáskor a tel­jesítménytőr függően volt aki öt-, volt aki tízezer forintot tehetett le a család asztalára. Az átlagéletkor nem éri el a negyven évet, kilencven har­minc éven aluli fiataljuk van. A közel négyszázötven téesz- tag közül százhuszonhárman nyugdíjasok. 1958-ig egyetlen ház nem épült Aparhanton. A tanács még arra sem volt képes rá­bírni az embereket, hogy legalább fessék a házak ele­jét. Azóta legalább száz épült, az újakat és az átépítetteket is beleszámítva. Most éppen huszonnyolcat építenek és a takarékszövetkezetben több mint negyven gépkocsira fi­zettek elő. * Öváb származású az az em­ber, aki fordulópontnak azt a birtoklevelet határozta meg, amelyiken már nem volt rajta a régi háztulajdo- f nos neve, mert ebből a bir­toklevélből olvasták ki a szé­kelyek először, hogy ez már a . végleges haza, a végleges otthon. De ez még csak a kez­det volt, a hit a jövőben. Ezt a jövőt fel is kellett építeni. A termelőszövetkezetben már mindenki együtt dolgozott önmagáért és a többiekért. Ma minden ember őszinte lehet, mert nem kell eltagad­ni a szegénységet és titkolni a vagyont, mert mindenkit munkája után becsülnek és fizetnek. Az is biztos, hogy a jelen derűje, ami áthatja, megha­tározza Aparhant légkörét, nem valósulhatott volna meg a vezetés egysége nélkül. Eb­ben a községben nemcsak a nő- és ifjúságpolitikai hatá­rozatot kell figyelembe venni a vezető testületek kialakítá­sánál, de azt is, hogy senki se érezhesse, őt nem képvise­li senki. A . fiatal vb-titkár szerint nyilván véletlen, hoev a téeszelnök székely, a tanács­elnök sváb és a tanácstagok megoszlása is a véletlen mű­ve. A község fiataljai ugyan­úgy nem foglalkoznak a nem­zetiségi arányok számolgatá­sával. őket leköti a foci. Vagy játsszák, vagy nézik, ez utóbbit szinte az egész fa­lu teszi. Mióta bejutottak a megye­bajnokságba, mindenki kint tolong a pályán, van amikor húsz magángépkocsi követi a fiúkat a vidéki meccsekre. Játszott Aparhanton már az, Újpesti Dózsa is a népköze társasági kupa keretében. Semmi kedvezményt nem kapnak a sportolók, legfel­jebb egy-egy órát, ha előbb kezdődik el az edzés. A meg­becsülés sem addig tart, amíg a sportdicsőség. Ebben a szövetkezetben senki sem szerezhet beosz­tást, csak azért mert focizik, és a sporttól függetlenül van­nak 22—23 éves brigádveze­tők. A tehenészeti telep irá­nyítói közül a legidősebb a főállattenyésztő a harminc­két évével. Tavaly az üzemi bajnokságban nyolc csapata volt a szövetkezetnek, a tehe­nészet és a gépműhely két- két kispályás csapatot is ki tudott állítani. A sport nagyszerű dolog, mert lám a fiatalok megtar­tására is jó. A meccseken sok minden egyéb is kiderül. Nemcsak az, hogy hányán vannak kint a pályán, de az, is, hogy kinek drukkolnak az emberek — és ez nemcsak a. focicsapat sikereire értendő. IHÁROSI IBOLYA Nemcsak az emberek, a ta­nács és a termelőszövetkezet is az első téglánál kezdte. Ma van út, villany, iskola, óvoda, művelődési ház, szolgálati lakások, mozi, presszó. Még egy hónapi és víz is lesz mindenkinek az udvarában. Hogy a kerti csapokból foly­jon a víz, ahhoz minden családnak 16 ezer 800 forint­tal kell hozzájárulnia. Amikor Kerekes Ferenc lett 1963-ban a megbízott téeszelnök, ő volt az egyet­len technikumot végzett szakember a gazdaságban. Ma tizennyolcán vannak a növényvédő mérnökig bezá­rólag. Az új elnöknek az első pillanattól az volt a célja, hogy üzemszerű feltételeket teremtsen. A munkabeosztás a híres tehenészetben kétmű- szakos. A fiatalemberek minden második héten dél­után szabadok. Az asszonyok korán és este járnak, nekik meg napközben jut idő el­látni a családot. Minden le­Hat éve dolgozik Aparhanton Kovács Pé­ter, a tanács végrehajtó bizottságának titkára. A község minden gondját- baját a szívén viseli, az em­bereket ismeri és rokoni kap­csolataikkal tisztában van. Mégis nagyon elcsodálkozott a kérdésen, hogy mikor kö­tött először székely német aj­kúval házasságot. Még soha nem jutott eszébe ezen gon­dolkozni. Amióta itt él, sem­mi nyomát nem vette észre a hajdanvolt ellentéteknek. Töpreng egy kicsit a dol­gon, mintegy ellenőrzi ma­gát, vissza tud-e idézni vala­mit is? — Volt egy nagyon csúnya birtokvita két család között, még abban sem hangzott el sértő utalás témánkra. Nincs abban semmi fur­csa, hogy a fiatal vb-titkár nem érzi már a problémát, és nagyon jó, hogy így alakult, de az biztos, hogy hosszú volt az út idáig. Nézzük az anyakönyveket. 1950. február 10-én eskü­dött meg Kolozsi János Förster Máriával, a követke­ző bejegyzés csak hét évvel később következik, amikor is Dávid Lajos és Braun Te­réz házasodott össze 1957. november 22-én. Innen kezd­ve aztán van már évente egy- egy vegves házasság, a hat­vanas évektől kezdődően már szinte minden második, harmadik esetben székely há­zasodott a némettel. A fel­vidékiek keveredéséből kis számuk miatt nem lehet kö­vetkeztetéseket levonni. A la­kosságnak körülbelül hetven százaléka a székely, húsz sváb és tíz felvidéki. Nem mondanám, hogy ré­gebben az előítéletek — bár biztosan az is volt — akadá­lyozták az egymás közötti há­zasodási, sokkal inkább gá­tolták ezt azok az emlékek, amikről ebben a községben nem szívesen beszélnek a fia­taloknak. * Épülő házak a Rózsadombon Fotó: K. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents