Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-24 / 198. szám

Mai számunkból gazdaságpolitikai célok — POLITIKAI ESZKÖZÖK (3. old.) AMÍG EGY FALU EGYSÉGES LESZ (3. old.) ÖT TANÁCSI VÁLLALAT A MÉRLEGEN (5. old.) BÜTORELLÄTÄS (5. old.) NEM A „HÁNYÁS VAGY?” kérdésére válaszol a meg­jelölés: negyvenötösök. Hiszen akad közöttük, aki meg a századforduló idején született, s olyan is, aki a második évtized vége felé pillantotta meg a napvilágot. Más köti össze, fogja egységbe őket: párttagságuk kelte. Az a tény, hogy közvetlenül a felszabadulás után, 1945-ben (illetve egyes tiszántúli területeken már 1944-ben) lettek tagjai pártunknak, s miként akkor, azóta is rendíthetet­len képviselői, harcosai a szocializmus ügyének. Az évek telnek, egyik követi a másikat, s az idő múlá­sával lassan megváltozik a negyvenötös kommunisták helyzete. Mind többen érik el közülük a nyugdíj-korha­tárt. S egyre sokasodnak körülöttünk, mellettünk azok, akiknek már történelem az az idő, amikor ők megkezd­jék politikai, közéleti tevékenységüket. A fiataloknak bizony lassan már ők is veteránok, „régi harcosai” a munkásmozgalomnak, „nagy idők részesei, tanúi”. Igaz, más helyzetben kapcsolódtak be a párt harcaiba, mint azok, akik még a felszabadulás előtt találták meg az utat a forradalmi munkásmozgalomhoz. Amazoknak a halállal kellett szembenézniük, börtön, koncentrációs tábor ásta alá egészségüket. Nagyon is indokolt és mél­tányos az a fokozott gondoskodás, amellyel a megvaló­suló szocializmus társadalma őket körülveszi. A negy­venötösök esetében az efféle különleges gondoskodás in­dokolatlan lenne. Ám annál szükségesebb a figyelés sza­vukra, tapasztalataik hasznosítása, a megfelelő feltéte­lek biztosítása áhhoz, hogy érdemi részesei lehessenek a pártmunkának, a közéletnek. Ezzel együtt nem kevésbé fontos, hogy mindig és mindenütt érezzék a pártszerve­zetek erkölcsi megbecsülését, és a segítőkészséget sze­mélyes gondjaik megoldásához. TETTEIKKEL teremtettek alapot ehhez az erkölcsi megbecsüléshez. Hiszen elsősorban a kommunista párt tagjainak, a baloldali szociáldemokratáknak köszönhető, hogy a magyar munkásosztály a felszabadulást követően élni tudott a szovjet hadsereg győzelme nyomán létre­jött lehetőségekkel, s a szocializmus útjára tudta vezetni hazánkat. Csatáztak a reakcióval, agitáltak, szervezték a tömegmegmozdulásokat, döntésig vitték a politikai küzdelmeket. Alapvető részük volt abban, hogy a mun­kásosztály és szövetségesei javára dőlt el a „ki kit győz le?” történelmi kérdése. S ezt követően is részesei ma­radtak a küzdelemnek — sokan közülük fontos és nehéz posztokon —, együtt az újonnan felnövő-csatlakozó ge­nerációkkal. Ha akadtak is közöttük, akik a történelem vagy személyes életük valamelyik fordulóján félreáll­tak, kiálltak a sorból, a többség a harcosok között maradt. Sok, nagyon sok tapasztalatot szereztek ezekben az évtizedekben. Már a legelső esztendőkben is, amikor nyílt politikai harcot kellett folytatni, meggyőző érvek­kel kellett elfogadtatni az emberekkel a párt igazságát, okosan párosítva a nagy tömegakciókat a szívós min­dennapi apró munkával. A politikai tömegmunkában ma is hasznosíthatunk ezekből a tapasztalatokból, ma is szükség van az akkor kifejlődött politizáló érzékre. De természetesen a szocialista építés majd három évtizedé­nek közéleti tapasztalatai is fontos politikai tőkét jelen­tenek. Olyat, amit veszendőbe hagyni komoly kár lenne, amit hasznosítani politikai érdek és kötelesség. Mindezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a párttag­sági könyvek cseréjét kísérő eszmecserék feltárták, hogy ebben a tekintetben nincs nálunk minden rendben. Né­hol elhalványult a negyvenötös párttagok tetteinek em­léke, csökkent a figyelem helyzetük, problémáik iránt, nem vonták be őket eléggé a pártszervezetek tevékeny­ségébe, a társadalmi életbe. A KÖZPONTI BIZOTTSÁGNAK a tagkönyvcserét lezáró határozata ezért hívja fel külön a figyelmet a népi demokratikus rendszer megteremtésében részt vett, nagy tapasztalatokkal rendelkező párttagok erkölcsi megbe­csülésére, s fokozottabb bevonására a párt- és társadal­mi munkába. Erkölcsi kötelezettsége ez a fiatalabb generációknak. De egyúttal olyan erőforrást is jelent, amely hozzásegít a pártmunka színvonalának további emeléséhez. GYENES LÁSZLÓ Deregán Gábor és Pék Miklós, az MTI kiküldött tudósítói jelentik: A Leningrád közelében lé­vő Razlivban, Lenin egykori illegális tartózkodási helyén tett látogatással folytató­dott kedden délelőtt a negye­dik napja tartó II. szovjet— magyar ifjúsági barátságfesz­tivál. A fiatalok megtekintették azt a rekonstruált fűsátrat, amelyben a proletárforrada­lom vezére 1917 nyarán az ellenforradalmárok elől rej­tőzött. Kétszáz-kétszáz magyar és szovjet fiatal részvételével társadalmi munkaakció kez­dődött a reggeli órákban a „Moszkvai Győzelem Pari­ban készülő olimpiai komp­lexum építésén. A munka megkezdése előtti gyűlésen részt vett dr. Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a KISZ KB első titkára és Borisz Pasztuhov. a Komszomol KB első titkára. A társadalmi munka ellenértékét a XI. VIT-alap javára ajánlották fel. Ifjú gépkocsivezetők Vol­gákkal és Ikarusz autóbu­szokkal a Kirov-stadionban tartották ügyességi vetélke­dőjüket, a szántóverseny színhelye pedig az egyik vá­ros környéki falu állami gaz­dasága volt. A gazdag munkásmozgalmi hagyományairól ismert lenin- grádi Kirov-művekbe, a fenn­állásának tavaly 175. évfordü- lóját ünnepelt egykori Putyi- lov gyárba látogatott kedden délelőtt dr. Maróthy László és a magyar küldöttség kíséreté­ben lévő tagjai, köztük Mar­jai József nagykövet. A nagy­üzem párt- és szakmai vezet- tőinek társaságában először a K—700-as óriástraktorokat gyártó üzemcsarnokot tekin­tették meg, majd pedig jelen voltak a szovjet—magyar „ba­rátsági acélöntésnél”. (Folytatás a 2. oldalon) A II. szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztiválon a Szov­jetunióban tartózkodó magyar küldöttség dr. Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a KISZ KB első titkára ve­zetésével (az első sorban balról a második) ellátogattak a történelmi nevezetességű Szmolnijba. (Képtávírónkon érkezett). Három miiszak a konzervgyárban Az idén rengeteg feldol­gozni való árut kap a Pak­si Konzervgyár, jó volt a borsószezon, a zöldbab is kitűnő termést adott és most, a paradicsomszezon elején ismét arra van kilá­tás, hogy rekordmennyiséget kell feldolgozni. Kródi József főmérnök véleménye szerint nemcsak a mennyiség nagyon jó az idén, hanem a minőség is. Sokkal jobb a tavalyinál: így fogalmaz: kifogástalan az idei paradicsom íze, színe és szárazanyag-tartal­ma. Az 1973-as év termésé­hez lehet hasonlítani. Augusztus 23-ig, keddig 400 vagon paradicsom ér­kezett be a gyárba. A fel­dolgozás három műszakban történik, teljes erővel. Mun­kaszüneti napokon is csak addig áll a termelés, amíg a szükséges takarításokat elvégzik. Naponta 30—35 vagon a feldolgozott meny- nyiség, attól függően, tör­ténik-e kisebb-nagyobb hi­ba a feldolgozó gépsorokon, vagy pedig megállás nélkül dolgozhatnak mindkét fel­dolgozó vonalon, éjjel-nap­pal. A legnagyobb termelő a gyár részére a Paksi Álla­mi Gazdaság, itt géppel ta­karítják be a paradicsom­termés nagyobb részéi. Há­rom Cascade kombájnnal naponta kilenc vagont szed­nek le, ezenkívül 70 nő­dolgozó is szedi a paradi­csomot. Olyan óriási a ter­més a gazdaságban, hogy gondot okoz a gyárral kö­tött szerződés előírása: na­pi 12 vagon beszállítását győzi a konzervgyár, vi­szont a gazdaságból leg­alább 16 vagonnal szeret­nének átadni. Félnek a gaz­daság vezetői, hogy a re­kordtermés egy része tönk­remegy, ha a szedést nem tudják megfelelő ütemben végezni a gyári átvétel elő­írásai miatt. Beszéltünk Örvös Ferenc­cel, a Paksi Konzervgyár igazgatójával, ebben az ügyben. Elmondta: maxi­málisan kihasználják a fel­dolgozókapacitást és csak olyan megoldással lehet át­venni a gazdaság kivétele­sen nagy termését, hogy elnyújtják a feldolgozó­szezont. A termesztett faj­ták jól bírják érett álla­potban is a várakozást a paradicsomtövön, viszont ha a gyár többet venne át egyszerre, mint amennyit feldolgozni képes, akkor a szedett paradicsom két nap alatt tönkremenne. Kérdé­sünkre válaszolva arról is beszélt az igazgató, hogy a feldolgozó kapacitás bőví­tésére egyelőre nincs lehe­tőség. A normális termés­mennyiség feldolgozására alkalmas a gyár és rendkí­vül sokba kerülne tartalék- kapacitás kiépítése. Beje­lentették a Konzervipari Trösztnek, hogy nem győ­zik a feldolgozást, de más gyár sem tud többet fo­gadni, mert mindenütt nagy a termés. A gazdaság hektáronként 270 mázsa paradicsomot ígért a szerződésben, óva­tosan tervezett, tekintettel az előző évek gyenge ter­mésére. Az idén körülbelül 400 mázsa az átlagtermése. Ha többet ígért volna a gyárnak, akkor az nem ter­meltetett volna más gazda­ságokkal, tsz-ekkel annyit, mint amennyire kénysze­rült szerződni, hogy bebiz- tasítsa magát. Az igazgató véleménye szerint jó lehe­tőség az állami gazdaság számára a salátaparadicsom szállítása. Napi három va­gon nem egészen érett, vá­logatott paradicsomot tud­na átvenni a gyár, kilón­ként két forint húsz fillé­rért, ami 60 fillérrel több a konzervparadicsom árá­nál. Mivel hetven nő dol­gozik a kézi szedésen, való­ban érdemesnek látszik ezt a megoldást is kihasználni. (gemenci) Fotó: Gottvald Károly 0 barátságfesztivál keddi eseményei látogatás Razlivban - Stadionépítés - Nagygyűlés Paradicsom-kombájn a Paksi Állami Gazdaságban Naponta 30—35 vagonnal dolgoz fel a gyár A gyárudvar tele van feldolgozásra váró paradicsommal

Next

/
Thumbnails
Contents