Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-24 / 198. szám
Mai számunkból gazdaságpolitikai célok — POLITIKAI ESZKÖZÖK (3. old.) AMÍG EGY FALU EGYSÉGES LESZ (3. old.) ÖT TANÁCSI VÁLLALAT A MÉRLEGEN (5. old.) BÜTORELLÄTÄS (5. old.) NEM A „HÁNYÁS VAGY?” kérdésére válaszol a megjelölés: negyvenötösök. Hiszen akad közöttük, aki meg a századforduló idején született, s olyan is, aki a második évtized vége felé pillantotta meg a napvilágot. Más köti össze, fogja egységbe őket: párttagságuk kelte. Az a tény, hogy közvetlenül a felszabadulás után, 1945-ben (illetve egyes tiszántúli területeken már 1944-ben) lettek tagjai pártunknak, s miként akkor, azóta is rendíthetetlen képviselői, harcosai a szocializmus ügyének. Az évek telnek, egyik követi a másikat, s az idő múlásával lassan megváltozik a negyvenötös kommunisták helyzete. Mind többen érik el közülük a nyugdíj-korhatárt. S egyre sokasodnak körülöttünk, mellettünk azok, akiknek már történelem az az idő, amikor ők megkezdjék politikai, közéleti tevékenységüket. A fiataloknak bizony lassan már ők is veteránok, „régi harcosai” a munkásmozgalomnak, „nagy idők részesei, tanúi”. Igaz, más helyzetben kapcsolódtak be a párt harcaiba, mint azok, akik még a felszabadulás előtt találták meg az utat a forradalmi munkásmozgalomhoz. Amazoknak a halállal kellett szembenézniük, börtön, koncentrációs tábor ásta alá egészségüket. Nagyon is indokolt és méltányos az a fokozott gondoskodás, amellyel a megvalósuló szocializmus társadalma őket körülveszi. A negyvenötösök esetében az efféle különleges gondoskodás indokolatlan lenne. Ám annál szükségesebb a figyelés szavukra, tapasztalataik hasznosítása, a megfelelő feltételek biztosítása áhhoz, hogy érdemi részesei lehessenek a pártmunkának, a közéletnek. Ezzel együtt nem kevésbé fontos, hogy mindig és mindenütt érezzék a pártszervezetek erkölcsi megbecsülését, és a segítőkészséget személyes gondjaik megoldásához. TETTEIKKEL teremtettek alapot ehhez az erkölcsi megbecsüléshez. Hiszen elsősorban a kommunista párt tagjainak, a baloldali szociáldemokratáknak köszönhető, hogy a magyar munkásosztály a felszabadulást követően élni tudott a szovjet hadsereg győzelme nyomán létrejött lehetőségekkel, s a szocializmus útjára tudta vezetni hazánkat. Csatáztak a reakcióval, agitáltak, szervezték a tömegmegmozdulásokat, döntésig vitték a politikai küzdelmeket. Alapvető részük volt abban, hogy a munkásosztály és szövetségesei javára dőlt el a „ki kit győz le?” történelmi kérdése. S ezt követően is részesei maradtak a küzdelemnek — sokan közülük fontos és nehéz posztokon —, együtt az újonnan felnövő-csatlakozó generációkkal. Ha akadtak is közöttük, akik a történelem vagy személyes életük valamelyik fordulóján félreálltak, kiálltak a sorból, a többség a harcosok között maradt. Sok, nagyon sok tapasztalatot szereztek ezekben az évtizedekben. Már a legelső esztendőkben is, amikor nyílt politikai harcot kellett folytatni, meggyőző érvekkel kellett elfogadtatni az emberekkel a párt igazságát, okosan párosítva a nagy tömegakciókat a szívós mindennapi apró munkával. A politikai tömegmunkában ma is hasznosíthatunk ezekből a tapasztalatokból, ma is szükség van az akkor kifejlődött politizáló érzékre. De természetesen a szocialista építés majd három évtizedének közéleti tapasztalatai is fontos politikai tőkét jelentenek. Olyat, amit veszendőbe hagyni komoly kár lenne, amit hasznosítani politikai érdek és kötelesség. Mindezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a párttagsági könyvek cseréjét kísérő eszmecserék feltárták, hogy ebben a tekintetben nincs nálunk minden rendben. Néhol elhalványult a negyvenötös párttagok tetteinek emléke, csökkent a figyelem helyzetük, problémáik iránt, nem vonták be őket eléggé a pártszervezetek tevékenységébe, a társadalmi életbe. A KÖZPONTI BIZOTTSÁGNAK a tagkönyvcserét lezáró határozata ezért hívja fel külön a figyelmet a népi demokratikus rendszer megteremtésében részt vett, nagy tapasztalatokkal rendelkező párttagok erkölcsi megbecsülésére, s fokozottabb bevonására a párt- és társadalmi munkába. Erkölcsi kötelezettsége ez a fiatalabb generációknak. De egyúttal olyan erőforrást is jelent, amely hozzásegít a pártmunka színvonalának további emeléséhez. GYENES LÁSZLÓ Deregán Gábor és Pék Miklós, az MTI kiküldött tudósítói jelentik: A Leningrád közelében lévő Razlivban, Lenin egykori illegális tartózkodási helyén tett látogatással folytatódott kedden délelőtt a negyedik napja tartó II. szovjet— magyar ifjúsági barátságfesztivál. A fiatalok megtekintették azt a rekonstruált fűsátrat, amelyben a proletárforradalom vezére 1917 nyarán az ellenforradalmárok elől rejtőzött. Kétszáz-kétszáz magyar és szovjet fiatal részvételével társadalmi munkaakció kezdődött a reggeli órákban a „Moszkvai Győzelem Pariban készülő olimpiai komplexum építésén. A munka megkezdése előtti gyűlésen részt vett dr. Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a KISZ KB első titkára és Borisz Pasztuhov. a Komszomol KB első titkára. A társadalmi munka ellenértékét a XI. VIT-alap javára ajánlották fel. Ifjú gépkocsivezetők Volgákkal és Ikarusz autóbuszokkal a Kirov-stadionban tartották ügyességi vetélkedőjüket, a szántóverseny színhelye pedig az egyik város környéki falu állami gazdasága volt. A gazdag munkásmozgalmi hagyományairól ismert lenin- grádi Kirov-művekbe, a fennállásának tavaly 175. évfordü- lóját ünnepelt egykori Putyi- lov gyárba látogatott kedden délelőtt dr. Maróthy László és a magyar küldöttség kíséretében lévő tagjai, köztük Marjai József nagykövet. A nagyüzem párt- és szakmai vezet- tőinek társaságában először a K—700-as óriástraktorokat gyártó üzemcsarnokot tekintették meg, majd pedig jelen voltak a szovjet—magyar „barátsági acélöntésnél”. (Folytatás a 2. oldalon) A II. szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztiválon a Szovjetunióban tartózkodó magyar küldöttség dr. Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a KISZ KB első titkára vezetésével (az első sorban balról a második) ellátogattak a történelmi nevezetességű Szmolnijba. (Képtávírónkon érkezett). Három miiszak a konzervgyárban Az idén rengeteg feldolgozni való árut kap a Paksi Konzervgyár, jó volt a borsószezon, a zöldbab is kitűnő termést adott és most, a paradicsomszezon elején ismét arra van kilátás, hogy rekordmennyiséget kell feldolgozni. Kródi József főmérnök véleménye szerint nemcsak a mennyiség nagyon jó az idén, hanem a minőség is. Sokkal jobb a tavalyinál: így fogalmaz: kifogástalan az idei paradicsom íze, színe és szárazanyag-tartalma. Az 1973-as év terméséhez lehet hasonlítani. Augusztus 23-ig, keddig 400 vagon paradicsom érkezett be a gyárba. A feldolgozás három műszakban történik, teljes erővel. Munkaszüneti napokon is csak addig áll a termelés, amíg a szükséges takarításokat elvégzik. Naponta 30—35 vagon a feldolgozott meny- nyiség, attól függően, történik-e kisebb-nagyobb hiba a feldolgozó gépsorokon, vagy pedig megállás nélkül dolgozhatnak mindkét feldolgozó vonalon, éjjel-nappal. A legnagyobb termelő a gyár részére a Paksi Állami Gazdaság, itt géppel takarítják be a paradicsomtermés nagyobb részéi. Három Cascade kombájnnal naponta kilenc vagont szednek le, ezenkívül 70 nődolgozó is szedi a paradicsomot. Olyan óriási a termés a gazdaságban, hogy gondot okoz a gyárral kötött szerződés előírása: napi 12 vagon beszállítását győzi a konzervgyár, viszont a gazdaságból legalább 16 vagonnal szeretnének átadni. Félnek a gazdaság vezetői, hogy a rekordtermés egy része tönkremegy, ha a szedést nem tudják megfelelő ütemben végezni a gyári átvétel előírásai miatt. Beszéltünk Örvös Ferenccel, a Paksi Konzervgyár igazgatójával, ebben az ügyben. Elmondta: maximálisan kihasználják a feldolgozókapacitást és csak olyan megoldással lehet átvenni a gazdaság kivételesen nagy termését, hogy elnyújtják a feldolgozószezont. A termesztett fajták jól bírják érett állapotban is a várakozást a paradicsomtövön, viszont ha a gyár többet venne át egyszerre, mint amennyit feldolgozni képes, akkor a szedett paradicsom két nap alatt tönkremenne. Kérdésünkre válaszolva arról is beszélt az igazgató, hogy a feldolgozó kapacitás bővítésére egyelőre nincs lehetőség. A normális termésmennyiség feldolgozására alkalmas a gyár és rendkívül sokba kerülne tartalék- kapacitás kiépítése. Bejelentették a Konzervipari Trösztnek, hogy nem győzik a feldolgozást, de más gyár sem tud többet fogadni, mert mindenütt nagy a termés. A gazdaság hektáronként 270 mázsa paradicsomot ígért a szerződésben, óvatosan tervezett, tekintettel az előző évek gyenge termésére. Az idén körülbelül 400 mázsa az átlagtermése. Ha többet ígért volna a gyárnak, akkor az nem termeltetett volna más gazdaságokkal, tsz-ekkel annyit, mint amennyire kényszerült szerződni, hogy bebiz- tasítsa magát. Az igazgató véleménye szerint jó lehetőség az állami gazdaság számára a salátaparadicsom szállítása. Napi három vagon nem egészen érett, válogatott paradicsomot tudna átvenni a gyár, kilónként két forint húsz fillérért, ami 60 fillérrel több a konzervparadicsom áránál. Mivel hetven nő dolgozik a kézi szedésen, valóban érdemesnek látszik ezt a megoldást is kihasználni. (gemenci) Fotó: Gottvald Károly 0 barátságfesztivál keddi eseményei látogatás Razlivban - Stadionépítés - Nagygyűlés Paradicsom-kombájn a Paksi Állami Gazdaságban Naponta 30—35 vagonnal dolgoz fel a gyár A gyárudvar tele van feldolgozásra váró paradicsommal
