Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
1977. augusztus 20. «EPUJSÁG 3 a munkásosztály, amely a hatalmat a szövetkezetekbe s társadalom több! dolgozó rétegével egykét gyakorolja.*' Alkotmánya 2.§ \3\) Kíváncsibb vendégei aligha voltak még az atomerőműnek, a mindenkit izgató építkezésnek, mint az a 18 ember, ^ii a paksi járás termelőszövetkezeteinek képviseletében érkezett Paksra, hogy mindent megtudjon, még a „titkokat” is. Tizennyolc látogató * kérdés: igaz-e, hogy a Dunát földuzzasztják és akkor Ger- jenben a talajvíz elönti a pincéket, magasra szökött a jókedv. Dehogy duzzasztják, lesz itt víz a legnagyobb aszályban is annyi, amennyit az erőmű igényel. Persze sok mindent beszélnek az emberek, aztán elterjedt az aggodalom. Kicsit várni kell a kávéra, mentegetőzik az első titkár, nincsenek fölkészülve nagy főzésre, ez még nem megy nagyüzemi módszerekkel. Kapóra jön a szövetkezeti gazdáknak: zúdítják a kérdéseket. Milyen ipartelepítés lesz a környéken, mennyi is az a villamos energia, amit Paks ad majd, mire lehet fölhasználni.... Beszállunk az autóbuszba. Az idős gépszerelő, Gerzsei József Nagydologról, Forster Mátyás ugyancsak gépszerelő, Györkönyből, Péter György Pusztahencséről, ő mérlegkezelő és üzemanyagkiadó, de 15 évig traktort hajtott és sok munkájával, igazságszereteté- vel olyan tekintélyre tett szert, hogy megválasztották a döntőbizottság elnökévé, aztán itt van egy fiatal, hosszú hajú, gondosan borotvált, mosolygós kőműves a németkéri brigádból, meg a többiek, mind jó dolgos férfiak egy- egy tsz-ből. Az erőműépítéshez nemcsak a járási első titkár kíséri el őket, megjött közben egy fiatalasszony a Paksi Atomerőmű Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára, Däclhert Imréné. Indulás előtt arra kéri a vendégeket, ne féljenek az erőműtől. A kapus tiszteleg. Az irodaépület előadótermében három fiatal szakember várakozik — szintén a PAV dolgozói —, ők adják a mindenre kiterjedő tájékoztatást. Knizner István, a villamos osztály vezetője, dr. Tigyi István pénzügyi osztályvezető, KISZ-titkár és Tímár Géza, kalorikus segédüzemvezető. Itt mindenki fiatal, mint maga az erőmű, a születő csoda és rejtély, ök, a PAV dolgozói is segítik ezt a születést, az építkezés szervezésének támogatásával, közben pedig rengeteget tanulnak, hogy előre megismerjék a gigantikus létesítményt, aminek majd parancsolok ellenőrzői lesznek, fölváltva, éjjel-nappal, szüntelenül. Knizner István látható élvezettel ad elő. Magyarázza, milyen lesz az erőmű. Mi a maghasadás, a lassú neutron, miért nem robbanhat fel a reaktor, hogyan nő az emberiség — és benne hazánk — villamosenergia-szükséglete. Nagyon világosan magyaráz, adagolja ezt az új tudományt a kedves és tisztelt hallgatóságnak. Szó sincs unalomról, értetlenségről. Kérdezgeti az előadó egy-egy magvas okfejtés után, hogy: „stimmel”? Persze, hogy stimmel, olyan emberek ülnek a hatalmas asztalsor körül, akik megedződtek a tudomány rohamaitól. Nem kormos traktort vezetnek és javítanak ma már, hanem bonyolult gépeket, naponta .értesülnek a munkahelyen és a televíziókészülék előtt a szinte hihetetlen, mégis kézenfekvő dolgokról, ráadásul világlátottá teszi őket a sok jó utazás. ilgen, stimmel. De tessék választ adni, akkor sincs sugár- veszély, amikor behelyezik a reaktorba az üzemanyagkötegeket? És miért nem hasít a gyors neutron? Ülök az emberek' mellett, kicsit hátrább húzódva, mint mindig egy tanácskozáson, hogy a fényképen ne legyek, csak a szereplőket lássa a fotóriporter, ülök és elfog valami különös szédület. Azt hiszem büszkeség. Tsz-parasztok vannak itt, mezőgazdasági dolgozók és úgy kérdeznek, mintha értelmiségiek kérdeznének, nagy műveltségű diplomások. Akik-- nek persze ugyanúgy ismeretlen a reaktor működésének pontos magyarázata, meg hogy miért más az atombomba, tehát mi a bizonyíték a tökéletes veszélytelenségre. Sokat kérdeznek. Hosszú volt az előadás, de nem fárasztó. Élvezetes volt. Még többet akarnak hallani. Mire használják a Dunába visszavezetett vizet, illetve miért nem használják fel? Meddig lesz elég a Földön az urániumkészlet? Hol történik az „atomos” szakemberek képzése? Szükség lesz-e villamosener- gia-behozatalra az atomerőmű elkészülése után? Sietni kellene már, délre várnak bennünket a hatalmas étterem szép különtermébe és még hátra van a nagy nézelődés, kint az építkezésen. Nem sietünk. Mindenki választ kap, ha negyedszer kérdez is. (Bejárjuk az egész területet. Először autóbusszal, ahol lehet. Aztán irány a vízkivételi mű környéke, gyalog, ünnep- lősen a homokbuckákon, a fantasztikus betonépítmények között, az itt-ott még látszó, el nem takart birkalegelőn, majd bokáig a homokban, élvezettel, magyarázatokra figyelve és tréfálkozva, mert ilyent elképzelni nem lehet, ami itt van, ezek az őrületes nagy betonok, az égig érő acélpillérek. Nekem nagyon tetszik, mert mutatja, hogy mire vagyunk képesek, mondja valaki, amikor finoman faggatom, de már nem is tudom követni, miről beszél, csak azt érzem, hogy soha ilyen jó nem volt még a süppedő homokban járni, érezni forró leheletét. Gemenci József Fotó: G. K. Valamikor birkalegető volt itt Rigóczky István köszönti Őket a vb-teremben A kérdezősködés rögtön megkezdődött, a reggeli kávézásnál. Rigóczky István, a járási pártbizottság első titkára fogadta őket a pártbizottság vb-termében, gratulált a sikeres aratáshoz, a jó munkához, ismertette a járási átlageredményeket és arra kérte a szövetkezeti tagokat, hogy a közös látogatás, nézelődés után mondják majd el véleményüket, érzéseiket az építkezésről. Szeretnék tudni és másokkal is tudatni, mi- " lyen várakozással vannak a környék lakói. A pártbizottsági fogadás nagyon szívélyes volt az első perctől, a kézfogásoktól kezdve, de amikor elhangzott a „Szakadékba” néznek: a vízkivételi mű medencéjénél A gépház acélszerkezete előtt, fehér ingben, védősisakkal „Stimmel?” — kérdezi Knizner István (a kép jobb oldalán)
