Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
ovatvezetőm adott egy fényképet, mondván, keressem meg a fénykép alanyait, és beszélgessek el velük azokról az időkről, amikor a felvétel készült. Megsárgult, kopott, legalább húsz-harminc éves, csipkés szélűre vágott fénykép. Egy kormos traktor zsákkal megrakott pótkocsit húz. A kocsin üldögél három férfi és két nő. A traktoros a gép elejére erősített zászlót félkézzel kifeszítve vezet. A zászlón olvasható a felirat. „Madocsai Igazság Tszcs.” A cs betű nem hagyott kétséget afelől, hogy a szövetkezeti mozgalom kezdetéről van szó. Talán az aratás idejéből. Kérdezősködtünk Mado- csán, a tsz-irodán. Még a nagyító is előkerült, hogy az arcok mellé neveket is sikerüljön idézni az emlékezetnek. Szinte mindenki mást mondott- Húsz év távolából bukkannak elő a nevek: Baksai, Besenczi, Törjék, Biczó, Horváth, Vörös, Sós, Hende. Szabó ... Délelőtt tíz óra. Besenczi István portáján alkalmatlankodunk. — Mindjárt -felébresztem, még most is alszik, az orvos tömi altatóval — szabadkozik felesége a verandán. Besenczi István — kissé kábul- tan az álomtól — felül az A regi fénykép ágyon, hosszasan nézegeti a fényképet — „mintha én lennék”. Aztán hogy a szemAz első tszcs allatai üveg is előkerül,- kétkedve folytatódik a vizsgálat. Nem, ez mégsem én leszek. Nem baj, nem nyomozunk tovább. A kép, mint kiderült, 1950 körül készült, közel harminc éve. Besenczi István is el tudja mondani, hogy volt akkor, miként arattak, milyen volt a kezdet... Érdemes volt hallgatni— 1949 tavaszán kezdődött a tsz szervezése a faluban. Pontosabban már 1948 őszén vetettünk búzát, gondolni kellett a jövő évi kenyérre. Aztán, ahogy a következő évben kitavaszodott, kezdtük összeszedni a jószágot, a gépeket — már ami akkor volt. Negyvenkilenc taggal indultunk. Volt hat pár igásló, 48 szarvasmarha, kétszáz darab sertés — negyven anyadisznó, juh. Ez volt az állatállomány. Ezek Fölhányón voltak elhelyezve. Fölhányó pusztán, ahol ma a tsz juhai vannak. Innét a falutól öt, hat kilométer. Nagy gond volt gondozót találni a tehenek mellé, mert ott kint kellett lenni éjjel-nappal, hiszen mindennap ki- és begyalogolni a faluba sok idő, nagy fáradság. A tejet is csak este hoztuk be. A reggeli fejést leeresztettük a kútba, hogy valamelyest hidegen tartsuk, elálljon. így szinte állandó probléma forrása volt a gondozás kérdése. Aztán a földek. Ami egy tagban volt: a község huszonöt holdja, meg a papé. A tagoké ahány, any- nyi felé. A négyszázötven hold összterület talán nyolcszáz részben volt szétszórva a falu határában- 1949 őszén kezdtük a tagosítást, hogy egymáshoz közelebb, lehetőleg nagyobb birtoktesteket alakítsunk kT No, ez még egy cifra feladat volt, mondhatom. oeseuczi isivain pontosan tudja az adatokat, hiszen 1949-től 1952-ig a szövetkezet elnöke volt. Beindult a szövetkezet, és ha nem is kiugró eredménnyel, de fellendülést hozott a gazdálkodás. Gyarapodott az állatállomány. 1952-ben tizennyolc bikáit adtak el tenyészállatként, szép pénzt hozott. Akkor sokan elmentek Dunaújvárosba építeni, így gyarapodott a földterület is, száz hold maradt parlagon az elköltözők után. Aztán jött az ötvenhármas esztendő, és vele a bajok, például a nagy aszály. Be- senczei lemondott, és eiment Bölcskére, a gépállomásra. Az üzemnek akkor tizenhét gépe volt. Lanz-bulldogok, hofferek, főleg erőgépek. Kevés volt, hiszen a környéken öt harmadik típusba sorolt szövetkezet működött. (Közbevetőleg: az első típusú szövetkezetben nem közösen dolgoztak, csak a termés egy részét adták össze, esetleg a szántás, vetés történt közös munkával — a jelenlegi szakszövetkezetnek megfelelő forma. A második típusú szövetkezetek táblásítva voltak. közös az aratás, cséplés. A harmadik típusú gazdaságok hasonlítanak leginkább a mai tsz-ekhez, és itt az elszámolás munkaegységben történt) — Milyen volt akkor az-** aratás? Természetesen kaszával, emberpróbáló munkával, aratópálinkával és szalonnával, cséplőgéppel. Aztán, amikor a gépállomásra kerültem, jöttek — ha jól emlékszem, még abban az évben — az első kombájnok. Szovjet SZK gépek, négy darab. A norma ki volt adva; mindegyiknek száz holdat kellett aratni. A téeszekben idegenkedtek tőlük, nem ismerték. Ahogy elindultak, beálltak a táblába, mindjárt mentek oda, vizsgálták a szalmát, menynyi magot szór el. Az volt a propagandamunka, hogy ösz- szehoztuk a tsz-ek elnökeit, nézzék meg, hogyan dolgozik az új gép, mennyivel gyorsabb, könnyebb. Eleinte alig lehetett rábeszélni őket, csak ötven holdat akartak vágatni. Aztán jóval többet vágott egy-egy gép, mint száz hold.. Súlyosbította a helyzetet a beszolgáltatás. A szérűről egyből vittük beadni a búzát, még a vetőmagot is csak a vetés előtt kaptuk vissza. Annyi megvolt, hogy a kenyeret soron kívül kaptuk. A fénykép is valószínű ilyen beszállításkor készült a régi mozi udvarán. A gép egy Hoffer R—30-as, de a vezetőt nem tudnám pontosan megmondani. ötvenhatban aztán itt is volt felfordulás. A juhok kivételével szétosztották az állatokat- Akkor viszajöttem én is újraszervezni. Újból megalakult a szövetkezet. Eddig a régebbi idők — vagy nevezzük közelmúltnak — emlékezete. A kezdet nehézségei, néha emberfeletti fdfadatai, gondjai, és talán szépsége. 1961-ben itt is széles körűvé vált a szervezés, és majd minden gazda belépett a szövetkezetbe. Ma már így mondják: a „kis tsz”. így jelölik a falubeliek az 1961 előtti időszakot. De ez a kicsi nem a munka, az akkori erőfeszítések lekicsinylése. — Steiner — Besenczi István □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ A KASZA KASZA. Hosszú fanyélből, s ennek végére merőlegesen ráerősített, kb. egy méter hosszú, enyhe ívben hajló, éles, hegyes pengéből álló gazdasági kézieszköz fű, gabona, szálas növény levágására. (A magyar nyelv értelmező szótára III. kötet 774. oldal.) KUKK JÖSKA bácsi, be- töltvén a nyolcadik ikszet, a maga részéről befejezte a viaskodást az anyatermészettel, áruba bocsátotta birtokát. Hogy valami emléket haggyon maga után, nekem ajándékozta a kaszáját. Utoljára még kikalapálta, meg is fente, s ráadásnak odaadta a ikövet meg a tehénszarv tokmányt. Az ajándékozással kettős eredményt ért el. Azóta buz- gólkodásomon derülnek a völgy öregjei, jókat röhögnek a fél lábszárig hagyott tarlón, s felhívták a ^figyelmemet, hogy gabonát ne vállaljak, mert nem kapok magam mögé marokszedőt. A fiatalok viszont már a tisztelettel kacérkodó elismeréssel adóznak ügyködésemnek, ők kézbe se merik venni a mezőgazdaság húsz évvel ezelőtt még egyik legáltalánosabb szerszámát. No jó, nékem hobbi, a szénát a szurdikba szórom, hiszen Jóska bácsi elköltözté- vel szamarai is átlényegültek — állítólag — szalámivá, a nézőközönségnek szórakozás, hanem a 6zerzám nem is olyan régen még egész embert kívánó és embert szaggató „műszer” volt. Hogy milyen a jó kasza, azt úgy megírta Móra Ferenc, hogy legfeljebb Kukk Jóska bácsi tudna valamit hozzátenni; kalapálni, fenni külön művészet — ahogy Csák Gyula egy írásából megtanultam — -tehet „gatyára” is meg „subára” is. Amúgy nehezebb, így könnyebb vele a munka. Nos az enyém nem tudom mivégre kalapálódott- fenődött, csavarni lehet a gatyát mire egyszer-egyszer végigjutok a szurdik szélén. Az eredményről szólni sem érdemes. A kasza holt anyag, mégis lehet valami érzés benne, mert ez idáig megtisztelt azzal, hogy minden hozzá nem értésem ellenére egyben maradt, magam meg nosztalgok mikor kézbe veszem s kápráztatom városon nőtt családomat derékszaggató tudományommal. MOST, HOGY reánk szakadt ez a nehéz aratás, nem tudtam megállni mosoly nélkül, amikor néhány túlbuzgó kollégám a rádióban a boltokat arra nógatta, hogy sürgősen javítsanak a kézikasza- ellátáson. Valaki még arról is beszélt, hogy Japánból importáltunk effajta szerszámokat. Kaszát importálni még csak lehet, itthon is lehet éppenséggel gyártani akármeny- nyit, hanem kaszást importálni már lényegesen körülményesebb... Pedig itt van az a bizonyos kutya elásva. Ifjú sógorom, aki negyedéves az agrártudományi egyetemen. letöltötte a gyakorlati időt, s átadta magát a pihenésnek. Jól teszi, hanem némi mozgás egy ifjú agrármérnökjelöltnek se árthat meg, apja a kezébe nyomta a kaszát azzal, hogy szabadítsa meg a gaztól az árok partját a ház előtt, meg a háztájiban is van vagy ötven öl lucerna, azt is le kellene vágni másodjára. A sógor kezébe sehogy se áll a nyél. A fű hajlik, rendre sorakozni az istennek se akar. Végül kénytelen beismerni : — Ez nem megy. A vizitációra összejöttünk valahányan s a környékbeli öregek nem fukarkodnak a tanáccsal. Egyik is mond valamit, a másik is, végtére formálódik valamelyest a dolog. Nem is lenne semmi baj, ha az öreg Trábert meg nem kérdezné búcsúzóul: — Mi leszel, te Sanyi, ha elvégzed az iskolát? — Agrármérnök. A szél még visszafújja a szót, amint elmenőben Mandl Henrik bátyám magyarázza: — Agrármérnök, das ist ein Agromónus. AZ EGYKOR volt hegyháti járás egyik legnagyobb és legjobb termelőszövetkezetének elnöke1 gondterhelt, ötezer hektárnyi felelősséggel a vállán ez nem is csoda. Csoda, hogy egyáltalán van kedve bejönni a városba értekezni, amikor a kombájno- sok egy egész szezonra valót összekáromkodnak egy nap alatt a dőlt búzában. Tréfának szántam, komoly szó lett belőle. — No, Jancsi, előszedtétek-e a kaszákat? — Miért, eljösz részaratónak? — Én?! —- Nézd! Kaszálni tudok én. Van egy agronómusom, ő is tud. A faluban is össze tudnék szedni még nyolc-tíz öreget. Aztán akkor mi van? Fogadjam föl az m-i szociális otthont? Búcsúzóul kezet fogott és elment értekezni. — AZ ÜGY VOLT, hogy hajnali kettőkor kimentünk kötelet csinálni. Ilyenkor jó, megpuhul a szalma. Meg nincs is olyan meleg. Aztán jöttek a gyerekek meg az asszonyok. A nap még nem mutatta magát, a madarak is csöndben voltak. Beállt a banda. Ekkor még jó volt. A kötélteregető gyerekek han- cúrozták, az asszonyóknak is volt kedvük átkiabálni egymáshoz. Mink nem szóltunk, mert férfiember nem eresz- kedig le odáig, meg kaszálás közben amikor húz a búza, nincs helye a szónak. Arra kellett ügyelni nehogy kifelé álljon a fenekünk a rendből. Följött a nap és vele a meleg. Szakadt rólunk a víz. Jaj annak, aki ilyenkor sok vizet iszik. Pálinkát néha, de abból is legföljebb kor- tyintani szabad. Porolt a gabona. A por összekeveredett az izzadtsággal, majd úgy vakartuk le magunkról este, ha volt kedve még mosakodni az embernek. Ez aztán így ment, ha szerencsénk volt hat-nyolc héten keresztül. Akinek nem volt szerencséje, annak nem jutott részes De legtöbbnyi- re jutott. Azedén arattunk. Ezt osztottuk aztán. A kaszások egész részt kaptak, a marokszedő aszonyok fél része, aki hol kötözött hol kaszált, megint egészet, a kötélterítő gyerek meg felét a marokverőnek. No, ez nem okozott nagy gondot, mert egy-egy banda rendszerint egy család volt, a kereset így egy helyre ment. Azért ne higgye ám, hogy az aratásban csak rossz volt. Ha hiszi, ha nem ez a munka szép volt. Kenyeret arattunk. Kinek? Hát kinek? A kenyér az szent. Valami még abban is lehet, hogy az isten teste. Aha, hát valami olyasmi :s volt. Tudja, az aratáshoz nem lehet ünneplőbe öltözni. Maguk úgy írnák, hogy lengén öltöztünk. Hát persze, a lányok is meg az asszonyok is. Akkoriban még nem volt divat a melltartó. Hanem a tartalom nem volt ám rosz- szabb a mainál... De hát ez csak viccelődésre volt alkalom. Komoly dolog ritkán lett belőle, hanem ha komoly volt a dolog, abból pap, ásó-kapa, nekünk meg jó lakodalom lett belőle. Prantner Mátyás bátyám nem mondott többet. Kapir- gálja botjával a betonjárdát és föl-fölkapja a fejét, ha egy bögyös-faros lány domborít végig a parkon. — Ott, ott Annamorbjan, a Neinernál, hű de szép búza volt az... KOLLÉGÁM, aki mező- gazdasági főiskolát végzett, s ennek eredményeképpen bizonyítottan jó ismerője a mezőgazdaságnak, elmondta, hogy kaszálni, lovagolni, lóval szántani, fogasolni-boro- nálni, csépelni, asztagot rakni — azt nem tanultak. Hanem tanultak sok minden mást. És manapság már az a fontos. Hol a kézi kasza? Néhány ember kezében még látni. A városgazdálkodási vállalat embereinél például az árkök tisztításakor. Itt-ott a háztájiban, meg a magamfajta dilettánsoknál. Hiányolom? Nem. Vége, befejeztetett. Nem kár érte, hanem a nosztalgiát ne irigyelje el tőlem senki. De az örömet is megkövetelem a behemót-nagy gépek láttán. LETENYEI GYÖRGY Egy megsárgult fénykép nyomában
