Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-03 / 181. szám

u “Wépújság 1977. augusztus 3. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Buszmegálló a Sió-csárdánál Huszka Anna a Sió-csárda tizenhét dolgozója nevében írt levelet szerkesztőségünk­nek. Panaszolja, hogy a Szekszárd—Bonyhád, illetve a viszontjáratok nem állnak meg a Sió-csárdánál, annak ellenére sem, hogy a menet­rendkönyvben a csárda megállóként van jelölve. A bejáró dolgozók gyakran le­maradnak a buszról. Piegl Ferenc, a Volán 11-es számú Vállalat igazgatója röviden ezt válaszolja: — A panaszában említett járat a Sió-csárdánál nem áll meg, nincs megállóhelye. Csak a Mocva-csárdánál van a Szekszárdról 10 órakor in­duló autóbusznak megálló­helye. Már az elmúlt években sem álltak meg ott a Bony- hádig közlekedő autóbuszok. (Az igazgató válaszának el­olvasása után elővettük a hi­vatalos autóbusz-menetren­det, mely 1977. május 22-től van érvényben. A különböző járatokat hely hiányában nem részletezzük, de tessék elhinni, hogy a Szekszárd— Bonyhád közötti autóbuszok megállójaként minden eset­ben szerepel a Sió-csárda a hozzá tartozó megállási idővel együtt.) Kiskorú láthatása Báli Istvánné (addi olva­sónk kérdezi: „Mi minősül gyermekkel szembeni tartós és indok nélküli teljesítési kötelezettség elmulasztásá­nak? Például mulasztás-e ha az apa a bíróság által meg­ítélt tartásdíjat nem fizeti már hetedik hónapja, s ko­rábban is csak részben fi­zette? E mulasztás beszámít­ható-e a láthatás szabályozá­sába? Van-c joga e mulasz­Telefonszámunk: 129-01, 123-61. tással az apának a láthatás­ra?” Dr. Deák Konrád, osztály- vezető ügyész a következőket válaszolja: — Az oktatási miniszter 1/1974. (VI. 27.) OM. számú rendelete szól a gyámható­sági eljárásról, s e jogsza­bály V. fejezete a kiskorú lát­hatásáról. Az említett fejeze­tet teljes egészében nem, ab­ból csupán az alábbi rendel­kezéseket idézzük: „A látha­tás szabályozásánál elsősor­ban a kiskorú érdekét kell szem előtt tartani; ezen be­lül tekintettel kell lenni a kiskorú korára, nemére, egészségi állapotára, továbbá a láthatási joggal élni kívánó személyek erkölcsi életére, egészségi körülményeire az ügyfelek méltányos érdekei­re, valamint arra, hogy a jo­gosult szülő a láthatás jogá­nak gyakorlásával szülői kö­telességét is teljesíti. Ha az eljárás során bizonyítható, hogy a jogosított a kérelem benyújtását megelőzően a kis­korú nevelését, testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődését veszélyeztette, szülői köteles­ségét tartósan és indok nél­kül nem teljesítette és eddigi magatartásán nem változta­tott, a gyámhatóság a kére­lem elutasításával a láthatás gyakorlásának jogát megvon­hatja”. „A gyámhatóság a’ már biztosított láthatási jog gyakorlását fel is függeszt­heti. ha a jogosított e jogá­val a gyermek vagy a gondo­zó sérelmére visszaélt, és ha a gyámhatóság írásbeli fi­gyelmeztetése eredményre nem vezetett. A felfüggesztés leghosszabb időtartama egy év.” Utalunk még arra, hogy Családjogi Törvényünk sze­rint: „A szülői felügyelet kö­rében a szülők kötelessége, hogy a gyermeket gondozzák,, tartsák, testi, értelmi és er­kölcsi fejlődésében elősegít­sék. Biztosítani kell a gyer­mek szocialista szellemben •történő nevelését. Ennek so­rán arra kell törekedni, hogy a gyermek egészséges, mű­velt, erkölcsös, a szocializ­mus eszméjéhez hű, hazáját, népét szerető, a szocializmus építésében hasznos munkával közreműködő emberré vál­jék. Joguk és kötelességük mindent megtenni, ami e cé­lok elérése érdekében szük­séges és tartózkodni kell mindentől, ami azok elérését akadályozza vagy megnehe­zíti.” A fentiekből következik, hogy nem tudjuk felsorolni azokat a szülői magatartáso­kat, amelyek a „szülői köte­lesség tartós, indok nélküli nem teljesítésének” minősül­nek, és csupán példázva em­lítjük meg. hogy a katonai szolgálatát teljesítő apa nyil­vánvalóan nem gondozza gyermekét, mégsem beszél­hetünk a szülői kötelesség nemteljesítéséről. Egymagá­ban az a körülmény, hogy az apa hetedik hónapja nem fi­zet tartásdíjat, nem vonja maga után a láthatási jog megszűnését, ezzel szemben „aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági hatá­rozatban előírt tartási kötele­zettségét önhibájából nem teljesíti, egy évig terjedő sza­badságvesztéssel vagy javító­nevelő munkával bünteten­dő”, a Büntető Törvénykönyv 275. paragrafusa szerint. (Csupán megjegyezzük, hogy az apa lehetett keresőképte­len beteg, s ebben az esetben nem „önhibájából” nem tel­jesíti, és nem „indok nélkül” nem teljesítette kötelezettsé­gét.) Hova lőtt Slmontornyáról az ivóvíz ? — teszi fel a kérdést Őri Ferenc, simontornyai olva­sónk. Mint írja, a szárazság idején megértették a víz­hiányt, de most megmagya­rázhatatlannak találják... Amikor a vb-titkártól érdek­lődtek ez ügyben, megenged­hetetlen hangnemben utasí­totta el. Válaszol: Grill Ferenc, a Tolna megyei Tanács V. B. Tamási Járási Hivatala el­nöke: — Bejelentésére helyszíni vizsgálat alapján az alábbiak­ban értesítem. Simontornya községben főleg a Sió bal ol­dalán a vízszolgáltatás pro­vizórikusán van megoldva. A rendelkezésre álló víz- mennyiséggel a szükségletet kielégíteni nem lehetett és jelenleg sem lehet, azért vált szükségessé az új törpevízmű társulat útján való megépí­tése. A meglévő vízmennyi­ség arányos elosztásában is hiba volt, ugyanis az akkori kezelő ez irányú feladatát nem megfelelően látta el. A községi tanács elnökétől ka­pott információ szerint az új kezelő beállításával lényege­sen javult a vízellátás. A szükséglet arányos biztosítá­sát az ez évben megépülő vízmű fogja megoldani. A vb-titkárt a tanácselnö­kön keresztül és személyesen is figyelmeztettem, hogy az állampolgárok beadványait és bejelentéseit megfelelően kezelje, valamint megfelelő hangnemben válaszoljon szó­ban előadott felvetésekre. Ml VÁLASZOLUNK A Kennedy-ügy újra kísért (2.) Gyilkosok összeesküvése A „bűvös golyó’* elmélete TlZ ÉVVEL ezelőtt a bírá­lók elvetettek sok olyan ese­ményt és tényt, amelyhez ma visszatértek. Nem a tények változtak meg, hanem a fel­fogásuk, az értékelésük. A Warren-bizottság álláspont­jának ereje nem a jelentés tartalmában és következteté­seiben rejlett, hanem az azt aláíró személyekben. Akkor ők az ország legtekintélye­sebb embereinek számítottok. 1964-ben még elhitték az ilyen jeles államférfiak pusz­ta szavát. Vietnam és a Wa- tergate-botrány után azonban kevés olyan ember akad, aki hajlandó feltétel nélkül el­hinni mindent, ami a hivata­los Washingtontól származik. Az a feltevés, hogy Oswald nem egymaga cselekedett, mindig kissé fantasztikusnak látszott. Ha pedig összeeskü­vés volt, akkor szükségkép­pen kísérletek is történtek a leplezésére — még pedig olyan méretű kísérletek, ame­lyekben a dallasi rendőrség, a CIA, a titkosszolgálat (a pénzügyminisztériumnak, az Egyesült Államok elnökének őrzését ellátó szolgálata. — a szerk.), az FBI és talán maga az elnök is részt vett. Tíz év­vel ezelőtt kissé nehéz lett volna egy ilyen változatot megemészteni. Közben azon­ban lejátszódott a Watergate- ügy — az az összeesküvés, amelybe a CIA, az FBI, az igazságügyi minisztérium és Nixon, az Egyesült Államok elnöke is belekeveredett. Ki­derült, hogy az összeesküvés hetősége igenis reális. A Warren-bizottság műkö­désének legelső napjától fog­va hallani sem akart össze­esküvésről. Earl Warren főbí­ró, aki csak azután foglalta el a bizottság elnökének tisztét, hogy Johnson elnök erős nyo­mást fejtett ki rá, már a leg­első zárt ülésen világosan a tagok értésére adta, hogy kül­detésük nem annyira vizsgá­lati, mint inkább politikai jel­legű. Mivel saját nyomozóappa­rátusa nem volt, a bizottság munkájában a CIA-ra és az FBI-ra hagyatkozott. Ezzel kapcsolatban néha ellent­mondások merültek fel. Az FBI jelentése például azt ál­lította, hogy Kennedy elnököt és Connally kormányzót más­más golyó sebezte meg. Az elnök sebeinek az FBI által végzett leírása szintén külön­bözött 'a bizottság által köz­zétett boncolási jegyzőkönyv­től. A bizottság verziója any- nyira hiányosnak és hevenyé­szettnek látszott, hogy az Amerikai Törvényszéki Or­vostani' Akadémia teljesen szakszerűtlennek nyilvánítot­ta. Az FBI szakértőinek véle­ménye az elnök két sebéről — az egyik a fején volt, a másik néhány centiméterrel a nya­ka alatt — megfosztotta hi­telességétől a bizottság által az eseményekről készített forgatókönyvet. A titkosszol­gálat ügynökei — a merény­let szemtanúi és az elnök fel- boncolásnál jelenvoltak — szintén azt állították, hogy a háton levő seb a nyaknál jó­val lejjebb volt. Ugyanezt mutatja a boncolást végző or­vosok által készített vázlat is. Az- elnök zakóján és ingén szintén a váll alatt voltak a golyó ütötte lyukak. Ilyen tényekkel szemben a bizott­ság á helyzetében egyedül le­hetséges utat választotta — nem vett tudomást róluk. A bizottság jogászai a gyil­kosságról saját változatot ter­jesztettek elő, amely ellentét­ben áll a ballisztikai szakvé­lemények, a boncolás ered­ményeivel, valamint az ösz- szes tanú vallomásával is. Ez később a „bűvös gotyó elmé­lete” elnevezést kapta. A Warren-bizottság a kö­vetkezőt állította: azon a na­pon a Dealey téren három lö­vést adtak le, s mindhármat az elnök háta felől. Az utol­só, végzetes lövés tarkón ta­lálta az elnököt. A.második golyó elrepült mellette, és a járdáról visszapattanva, meg­sebzett egy nézőt. Az első, „bűvös” golyó pedig az elnök hátába talált, a nyak tövénél, és a nyakán áthatolva, Con­nally hátába fúródott. Az­után, a kormányzó melléből, a jobb mellbimbó alatt tá­vozva, a jobb csuklójába ha­tolt, s végül a csípőjét is meg­sebezte. Röviden szólva: egyetlen golyó hét nyílást ütött. HA CSUPÁN egyetlen gyilkos lőtt volna, aki a texa­si tankönyvraktár hatodik emeletén rejtőzött el. akkor a bizottság verziójának volna értelme. Lényegében ez az egyetlen olyan elmélet, amely megfelel a „magányos gyil­kos” verziójának, minthogy a gyilkosságot feltehetőleg oko­zó eszköz — egy 1940. évi gyártmányú, „Mannlicher- Carcano” márkájú puska — elavult, nem automata és ké­nyelmetlen kezelésű fegyver volt., A bizottság által végre­hajtott szakértői vizsgálat ki­mutatta. hogy az alatt az 5,6 másodperc alatt, amely az elnök első és utolsó, halálos sebesülése között eltelt, ebből a puskából fizikailag lehetet­len háromnál több lövést le­adni. (Folyt, köv.) Csaknem kéthónapos munka után igen szép és értékes ré­gészeti lelettel büszkélkedhet Pécs belvárosa. Kárpáti Gá­bor régész vezetésével a XVI. századbeli török fürdő és egy 1301-ben épített keresztény kápolna feltárása hama­rosan befejeződik. A csendháborításról A csendrendelet felőli gyakori érdeklődés, a lakó- és üdülőtelepeken e körben felmerülő viták és nézetel­térések, ismételt panaszko­dások teszik szükségessé és indokolttá az idevonatkozó rendelkezések szélesebb- körű ismertetését annál is inkább, mert általánosan elterjedt az a t év e s ál­láspont hogy csendhá- borítás csak este 10 óra és reggel 7 óra közötti idő­pontban követhető el, a nap más szakában pedig saját lakásában, udvarában, kert­jében, de nyilvános helyen is, ki-ki úgy zajonghat, lár­mázhat, ahogyan akar. A jogszabály — amelynek be nem tartása pedig hátrá­nyos következményekkel jár — mást mond, nevezetesen akként rendelkezik. hogy: „Aki lakott területen, lakó­házban. vagy tömegközle­kedési eszközön indokolat­lanul olyan zajt okoz, amely mások nyugatmát sérti, há­romezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” A szabálysértés megvalósulása szempontjából tehát közöm­bös az, hogy a zajokozás nappal vagy éjjel történt-e, indokolatlan pedig minden olyan nem szükségszerű zaj okozása, amely mértékénél és eredeténél fogva alkal­mas mások nyugalmának za­varására, s ugyanakkor kellő gondossággal elkerül­hető. Indokolatlan tehát az a zajokozás is. amelyet va­laki anélkül idéz elő, hogy őt erre bármi is kényszerí­tené. vagy arra bármi elfo­gadható indoka lenne. Ide sorolandó többek között az erkélyen vagy a lakásban történő favágás, a fülsértő ordítozás, a hangos rádió­zás. Hangsúlyozandó, hogy a lakáson belülj zajokozás is csendhábarítást valósít meg, ha ez a zaj olyan erősségben terjed túl a la­káson, hogy az mások nyu­galmát tartósan zavarja, a lakott terület fogalma aló pedig nemcsak a városok, községek nyilvános terüle­tei tartoznak, hanem a nem állandó lakás vagy ott- tartózkodás célját szolgáló települések, üdülőtelepek, sátortáborok is. A jogszabály által felso­rolt és tilosnak tartott ma­gatartások közül itt csupán egyet jelölünk meg: „...álta­lában akár emberi hanggal, akár hangszerrel, vagy más eszközzel történő, a köz­csendet és köznyugalmat bármilyen módon zavaró lárma okozása” és itt mind­járt megjegyzendő, hogy az olyan csendháborítás, amely­nek következtében botrány, felháborodás, vagy riadalom keletkezik, garázdaság meg­állapítására is alkalmas le­het, a Büntető Törvény- könyvünk szerint ugyanis: „Aki nyilvános helyen olyan közösségellenes magatartást tanúsít, mely alkalmas ar­ra, hogy másokban megbot­ránkozást vagy riadalmat keltsen, avagy nem nyilvá­nos helyen tanúsított kö­zösségellenes magatartásá­val másokban megbotrán­kozást, vagy riadalmat kelt” szabadságvesztéssel bünte­tendő. A városi tanácsok általá­ban tanácsrendeletben sza­bályozzák a lakóházak házi­rendjét. Megtette ezt Szek­szárd Város Tanácsa is, amelynek 3 1975. (III. 27.) számú tanácsrendelete ki­mondja: „Minden lakó kö­teles tartózkodni a többiek nyugalmát akár lakáson belül, akár a lakáson kívül zavaró tevékenységtől, pl. zajos éneklés, kiabálás, bot­rányt okozó ittasság, nagy hangerővel történő rádió-, televízió- és magnetofon­hallgatás, üzemi gép-, vagy egyéb zaj”. Nem csak este 10 óra után!! Szembetűnő, hogy azok a lakók, akik olyan jól ismerik a lakó­mivoltukból eredő jogaikat, az idevonatkozó kötelessé­geikről esetenként megfe­ledkeznek. E rövid ismertetésnek nem lehet célja a jogsza­bályba ütköző magatartás hátrányos következményei­nek ismételt emlegetése, ki- látásbahelyezése, arra azon­ban utalnunk kell, hogy ebben az országban több mint tízmillióan vesszük igénybe és — akarva-aka- ratlanul — terheljük kör­nyezetünket. E terhelés csökkentése érdekében pe­dig az együttélési szabályok betartása mindenkinek nem­csak jogi, de erkölcsi köte­lessége is. Dr. Deák Konrád, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Ásatás a belvárosban Á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents