Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-03 / 181. szám
1977. augusztus 3. KÉPÚJSÁG 5 Hasznos-e a haszontalan hulladék? Nincs olyan traktorszerelő, ak; ezekről a motorblokkokról ne tudna még leszedni használható alkatreszt AZ ÉLET nehéz és bonyolult, örökké súlyos kérdések tornyosulnak a riporter elé. íme most is: „Ne tessék itt fényképezni! Szigorúan tilos!” Kollégám a Minoltát ingébe rejti, én meg folytatom utamat a — zétei A kerítésen kívülről három építőmunkás figyeli, milyen az élet a telepen nem hadiüzemben, hanem egy MÉH-telepen, Szekszár- don. a bogyiszlói úton. Tehát el a fényképezőgépet a szigorú őrök elől, nyissuk ki jobban saját szemünket, rögzíteni az itteni látnivalókat. Tulajdonképpen az hozott ide, hogy szükségem volna két tábla 0,5-ös lemezre. Sehol az égvilágon ilyent nem lehet beszerezni. Amikor legutóbb itt jártam, volt lemez, de nem volt pénzem, most van lemez is, pénz is, létrejöhet az üzlet. Sokan, több százan megfor- rulnak a MÉH-vállalat telepén, különféle anyagokért. Található itt minden, ami szemnek, szájnak, barkácsoló kedvnek, ég anyagbeszerzőnek kívánatos. Motorkerékpár-alkatrész, törött gázmembrán, rossz bojler, még rozsdásabb lemezek, huzalok, idomok, táblák, színesfémek. Minden van itt, amit a köznép hulladéknak tart. Holott itt semmi nem hulladék, semmi nem kerül a trágyadombra, hanem az utolsó csavarnak is meg van a maga helye: kohóba kerül innen minden, hacsak jóérzésű és anyagot kereső emberek nem találnak ide, és nem mentik meg a szörnyű végtől a más hasznos célra fordítható ha- szontalanságot. MIUTÁN nyersanyaghasznosítási témákban információim kiegészítésre szorulnak, hivatásos szakértőhöz fordulok: Fernengel Ernő. a Dél-dunántúli MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat kereskedelmi osztályvezetője tájékoztat: — Négy megyére terjed ki vállaltunk hatásköre. Az a feladatunk, hogy felvásároljuk, felkutassuk a gyárakban elfekvő anyagokat, selejt árut, maradékot és azt értékesítsük újabb felhasználóknak, vagy pedig a kohászati ellátónak. Mondhatom, hogy Tolna megyében jól állnak dolgaink. Tudunk felvásárolni, és van mit ajánlani az egyéni, meg a vállalati anyagkeresőknek. Az a célunk, hogy vevőink megtalálják itt, ami kuriózum, ami másutt azért nem kapható, mert ritkaság, vagy éppen a kis széria miatt nem gyártják. Tulajdonképpen úgy is fölfoghatjuk a MÉH telepét, mint az anyagbeszerzők találkozó helyét. A szekszárdi TOTÉV anyag- beszerzője itt tudott vásárolni különleges betonvasat, a Herbária új üzemcsarnokának építéséhez szükség volt másfeles lemezre — itt találtak. A zombai termelőszövetkezet gépműhelyének vezetője rendszeres látogató itt: nem egy alkalommal értékes traktoralkatrészt, vagy éppen munkagép alkatrészt talált. De ide jár rendszeresen két dunaföldvári vállalat, a Bajai Posztógyár és minden szekszárdi gyár anyag- beszerzője — soha nem mennek el üres kézzel. A MÉH AZONBAN nemcsak elad. hanem bizonyos termékeket gyártat is. A Dunaföldvárj ÁFÉSZ például vasipari hulladékból kerítésmezőket gyárt, Kisújszálláson készítik azokat a szép és erős kapukat, ajtókat, amelyeket a Tolna megyei telepeken meg lehet vásárolni — olcsóbban, mint a vasboltban... És persze a MÉH azért MÉH, hogy gyűjtsön is. Tolna megyében négy telepe, tucatnyi felvevő helye van és számtalan könyvesgyűjtője... A FELVÁSÁRLÁS, gyűjtés munkája azonban igen nagy figyelmet kíván. Tilalmi listák vannak azokról a tárgyakról, anyagokról, amelyeket nem vehetnek meg, azaz ha meg is veszik, azonnal értesíteni kell a múzeumot, a rendőrséget, a természetvédelmi hivatalt, vagy más hasonló szervet. Attól függ, mi a feltalálás. Ha például vízakna födéllel jön az eladó, azonnal értesíteni kell a vízmüvet, mert a súlyos öntöttvas minden bizonnyal illegálisan jutott a gyűjtő kocsijára. Értesítés megy telefonon, ha múzeális értékű öntvény, gépalkatrész jut be a kapun, és a levéltár kap értesítést, ha könyvritkaságot hoznak eladni... Mondani sem kell, hogy ritkán találnak ilyen kuriózum számba menő tárgyat, de van rá eset. Arra is, mint néhány hete, hogy a rendőrség harangot keresett a MÉH-telepen, valakik, valahonnan elloptak egy lélekharangot. De az ilyen tárgyat, a legjobb „gyűjtő” sem meri a telepre vinni. Van annak máshol vevője. ITT, A MÉH-TELEPEN csak hasznos haszontalan hulladékok vannak... S miután ezt így elmondottuk, megnyílhattak fényképezőgépünk zárlemezei is, és ezeket a pillanatokat örökítettük meg. Pálkovács Jenő Fotó: Bakó Jenő A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság —• együttműködve az Építőipari Tudományos Egyesülettel, a Gépipari Tudományos Egyesülettel, a Magyar Agrártudományi Egyesülettel, valamint a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesülettel — megrendezi Pécsett, 1977. VIII 29—31. között a III. ellenőrzési konferenciát. A konferencia célja — támaszkodva a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának idevágó határozataira — korszerű ellenőrzési módszerek ismertetésével és megvitatásával elősegíteni az ellenőrzés fejlesztését, színvonalának és hatékonyságának növelését, magas színvonalú ellenőrzés megvalósítását. A konferencia nyitó plenáris ülésének középpontjában az állami ellenőrzés fejlesztésére hozott párt- és kormányhatározatok megvalósításának tennivalóit, valamint a gazdaságpolitika fő céljai A Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat az elmúlt hónapokban több új üzletet nyitott. Ezek mind a lakossági igények szerint kerültek elhelyezésre a város különféle pontján, s így nemcsak a helyi lakosság igényeit elégítik ki, hanem az idegenforgalom hasznára is vannak. Nemrég nyitották meg a Sárközi Borozót. Ennek a szomszédságában a decsi háziipari szövetkezettel együttműködve, ajándékárusító pavilont nyitottak. Itt vásárolhatók a szövetkezet szép termékei, szőttesek, kerámiák és festett bútorok. A szekszárdi Sötétvölgy napjainkban egyre több családnak nyújt hétvégi és hét közbeni pihenést. Sokan kérték, hogy nyisson a vendéglátóipari vállalat itt büfét. A büfé már a kirándulókat szolgálja friss étellel, itallal. Szekszárdon, a kórház-kápolna szomszédságában egy elárvult virágpavilont alakítottak át fagylalt árusításáés az ellenőrzés feladatai közötti kapcsolatok állanak. Az állami ellenőrzés fejlesztésének feladataiból, valamint a gazdaságpolitika fő céljaiból kiindulva, a konferencia öt ágazati szekciója együttesen mintegy 1100 résztvevővel — vitatja meg olyan fontos összefoglaló feladatoknak és vállalati tényezőknek az ellenőrzését, mint a gazdálkodás hatékonysága: a piaci munka és értékesítés; a műszaki fejlesztés; az állóeszköz-gazdálkodás; az anyag- gazdálkodás; a létszám- és bérgazdálkodás; a mérlegvalódiság és a társadalmi tulajdon védelme. Figyelmet szentel továbbá olyan kérdéseknek, mint a számítástechnika alkalmazása, fejlődése és vele az ellenőrzés feltételeinek és mód- szereinék változása egyes vállalati tényezőknél. A záró plenáris ülés betekintést nyújt más KGST-or- szágok ellenőrzési gyakorlatába. ra. Ez az üzlet igen nagy forgalmat bonyolít le, hiszen a lakosság nagy része ezen az útvonalon közlekedik, másrészt pedig a kórházi látogatók is szívesen felkeresik. A meglévő új üzletek után további tervei vannak a vállalatnak arra, hogy fejessze a megyében - üzlethálózatát. Legjelentősebb beruházásnak számít a dunaföldvári Kék Duna építése. Az ősszel kezdik el a munkát és mintegy tizenhárommillió forintos költéggel ételbárt és önkiszolgáló éttermet létesítenek. Ugyancsak a dunaföldvári lakosságnak, illetőleg az idegenforgalomnak tesz majd jó szolgálatot az a nyolcmillió forintos költséggel létesülő új étterem és presszó, amelyet a várban alakítanak ki. A Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat új üzletei mellett jelentős összegeket költött arra is, hogy a régi éttermeket, presszókat korszerűsítse. — Pz — Új üzletek a vendégeknek ősszel kezdik építeni a Kék Dunát Talán sokan csak legyintenek, ha a vidéki, ezen belül a saját erős lakásépítésről hallanak: mi az, már az is gond? Hiszen mást sem olvasni: a községekben a tervezettnél több családi ház épül. Meg ott állnak tízezerszámra az üres lakások a falvakban ... Ez mind igaz. ám az is, hogy mindenütt gond az otthonteremtés. Ezt az érzékeli igazán, aki bárhol az országban önálló hajlékra akar szert tenni, ha ez akár személyes fáradtsággal, időveszteséggel. utánjárással, akár az az állam teherviselésének fokozásával párosul. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követően a parasztság személyes megtakarításait már nem a termelésbe fektette, hanem életkörülményeit javította, amelynek sorában az első helyre került a lakás, a ház. A folyamat kezdete egybeesett a 15 éves lakásépítési tervvel, tehát az állami és magánérdek találkozott. E folyamatot más jelenség is kísérte. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy az országban belső népvándorlás zajlott, zajlik, tehát egyre többen és többen hagyják el a községeket, és igyekeznek városba költözni. Ennek következtében bizonyos helyeken a községek elnéptelenednek, e helyeken viszonylagos lakásbőség keletkezett. Mindez nem áll a kisebb vidéki városokra, ahol a korábbi lakáshiányt fokozza a betelepülők igénye, szükséglete. Ezekben a kis- és közepes nagyságú városokban már a lakásgond egy részét — célcsoportos lakásépítés keretében — az állam, a tanács átveszi, például Szekszárdon, Dombóvárott és Bonyhádon. Pont ezeken a helyeken hallható azonban, hogy 8—10 évet is kell várni a lakáskiutalásra, ugyanis abszolút számban esetleg kevesebb a lakásigénylő, mint mondjuk az öt kiemelt városban, de az állami lakásépítés mennyisége is ennek megfelelően lényegesen kisebb. Mindezek láttán a falvakban, a kisvárosokban a lakáshoz jutás szinte kizárólagos formája a magánerőből történő lakásépítés. Ez utóbbi annyit tesz, hogy a lakásra váró saját telkén felépíti családi házát, esetleg néhá- nyan összefognak és egy erre kijelölt területen lánc-, sor-, átriumházakat építenek, amelyet mostanában úgynevezett korszerű családi házas beépítésnek neveznek. Kisebb városokban, nagyközségekben — ahol a közművek megengedik — már mód van az emeletes, tehát a társasházak felépítésére is. Megyénk városaiban főleg ezeket az építési módokat támogatják. A nem üdülőterületen fekvő falvakban, kisvárosokban többnyire nem gond a telekszerzés, esetleg könnyebb teljesíteni a telepszerű többszintes építkezésre vonatkoáramellátásról mondhatjuk, hogy megközelíti a száz százalékot, a lakásoknak vízzel, csatornával való ellátottsága országosan 50 százalék körül mozog. Sőt, a mi falvainkban nincs is csatorna, a szennyvíznek helyi derítőt építenek a ház mögött. És ebben az adatban megtalálható Budapest is. Nagyvárosaink is, és a fejlődó vagy visszafejlődő települések is. Külön említést érdemel az a tény, hogy faluhelyen a családi ház a hozzá tartozó kert nem csupán a kulturált életmódnak megfelelő otthont jelenti, vagy jelentheti, hanem gazdálkodási lehetőséget is teremt. Szükség van a pincére, a padlásra, a kertben az ólnak való helyre, meg a jó termőföldre a ház körüli veteményekhez. A kínált és előírt lakásépítési megoldásoknál ezt is figyelembe kell venni, minden olyan jogi, pénzügyi szabályozás, amely ez ellen hatna, megbukna a családok egyéni érdekein. Az elkövetkezendő években előreláthatólag nem csökken a lakásépítés üteme, ezen belül nagyjából azonos a helyzet a magánerővel épülő családi házaknál is. A következő 15 éves lakásépítési terv 1,3—1,5 millió lakás felépítésével számol, ebből minden harmadik lakás falun épül. Az idei tervben komoly szerepet kap a saját erős lakásépítés, hiszen 57 ezer ilyen típusú lakás felépítésézó nem budapesti feltételt: a 60 lakás egytagban történő felépítését. Nem a terület, hanem a közművesítés feltételei hiányoznak. Márpedig, ha ma építkezik valaki, akár többszintes vagy korszerű családi házas formában, akkor elengedhetetlen a közművesítés. Vidéken elsősorban a községekben és a kisvárosokban közművesített területet viszont épp oly nehéz találni, mint az urbanizáltabb környékeken. Előfordul megyénkben, hogy 4—5 év után készül el az új községekben a járda, az úttest burkolása. Jószerivel ugyanis csak az vei számol, megyénkben az ilyen lakások száma meghaladja a hatszázat. Kölcsön nélkül százhúszan vállalkoztak lakásépítésre. A tavalyi végső adatok azt mutatták, hogy körülbelül 64 ezer lakás épült fel magánerős formában. Ez lényegesen több, mint amennyit terveztek és meghaladja az előzetesen várt mennyiséget is. Lehet, hogy hasonló lesz a helyzet az, idén is? De ne jósoljunk! Sokkal fontosabb ennél azt vizsgálni: terület, tervek, építőanyag, kivitelező kapacitás lesz-e elegendő? Cikksorozatunk folytatásában erről számolunk be. (Folytatjuk) — BM — PJ — A esaládiház-cpítés több formáját figyelhetjük meg Szekszárdon, a Bakta hegy oldalában. A legfelső épületsor OTP-társasház, szövetkezeti lakások, ez alatt a láncházak, sorházak, majd a kép közepe táján, közel az országúthoz, családi sorházak épültek. A „méhesek”, a gyűjtők egy kicsi, de annál serényebb csapata
