Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-17 / 193. szám

£* Képújság

1977. augusztus 17.

• •

ON KERDEZ

Levélcímünk:

7101 Szekszárd, Postafiók: 71

Lehet--« parkolni ?

Dr. Farkas Gyula szekszárdi olvasónk szerkesztőségünkhöz írt levelében arról panaszkodik, hogy a megyeszékhelyen a Hunyadi utca 12. számú épület melletti terület az idők folyamán parkolóhellyé vált. Éjjel és nappal egyaránt zavarják az induló és érkező gépkocsik a lakók nyugalmát. Ezenkívül olyan port kevernek a járművek, hogy a lakók szinte félnek néhány percre is kinyitni az ablakaikat, hogy szellőztessenek.

Gallai Ferenc Szekszárd város Tanácsa V. B. műszaki osztálya vezetője válasza a következő:

— Megállapítottuk, hogy a Hunyadi utca 12. számú ház mellett parkolási lehetőségre szükség van, mely elsősorban az ott lakó gépkocsi-tulajdonosokat és a hozzájuk érkező vendégeket szolgálja. A nappali parkoláson kívül a gépkocsik éjszakai elhelyezését is biztosítani kell a városban. Ilyen célra rendelkezésre álló területek korlátozottak. A garázshelyigényeket műszaki osztályunk helyhiány miatt nem tudja kielégíteni. Ilyen körülmények közt a gépkocsi-tulajdonosok jogos igénye, hogy lakásukhoz közel, szem előtt legyen a nagy értékű jármű. Számtalan helyen parkolnak gépkocsik, ahol erre igény és. lehetőség van.

A kifogásolt parkoló burkolata vizes makadám. Amennyiben porosnak találják, megszervezhető a locsolása társadalmi munkában.

Ládasúly - átlagsúly

Dächcrt Imre dunaszent- györgyi olvasónk nemrégiben uborkát vitt a dunaszent- györgyi ÁFÉSZ felvásárlási

Telefonszámunk: 129-01, 123-61.

helyére. A különböző minőségű uborkákat az átvevő csak úgy volt hajlandó elfogadni, ha minden ládába öt kiló kerül. így a szétválogatott uborkából ládánként egy- egy kilogrammal több volt, amit az átvevő nem számlázott és nem fizetett ki...

Jancsek László a Paks és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet elnökhelyettese a következőt válaszolja:

— Megállapítottuk, hogy a panasz jogos. A felvásárló helytelenül jár el az átvétel során, egyrészt; mert az olyan kistételű árunál, melyet a panaszos adott át — három-három kilogramm — nem helyes a ládaátlagsúlyt alkalmazni, másrészt: nem a nyári, hanem a téli ládasúlyt vette figyelembe. (A nyári ládasúly ugyanis 30—40 dekával kevesebb mint a téli.)

— A fentiek miatt utasítottuk a felvásárlót, hogy a panaszost kártalanítsa úgy, hogy a 6—9-es, 9—12-es, 12— 14-es uborkából egy-egy kilogrammot utólagosan vételezzen be és az átvételkor érvényes felvásárlási áron fizesse ki. A felvásárlót a helytelen eljárás miatt figyelmeztetésben részesítettük.

— A panaszban és a fent leírt kifogásolható átvétel részben abból is adódott, hogy a felvásárló nemrég dolgozik jelenlegi munkahelyén, ezért megfelelő gyakorlattal nem rendelkezik. Az uborkából a panaszos által beszállított mennyiség volt az első tétel. A történtekért elnézését kérjük és reméljük, hogy ez az eset nem vette el kedvét a további termeléstől. Köszönjük bejelentését és felvásárlási osztályunk a jövőben az eddigieknél még nagyobb figyelmet fog fordítani a felvásárlók munkájának segítésére, hogy hasonló panaszok ne fordulhassanak elő.

Munkabéremelés

kismamáknak

Mester József kölesdi olvasónk írja szerkesztőségünknek, hogy felesége 1966 óta dolgozik a kölesdi ÁFÉSZ-nél, mint bolti eladó. Fizetésemelést 1971-ben kapott. Utána 1976. decemberéig GYES-en volt. Az utóbbi hat évben bérét nem rendezték. A kölesdi ÁFÉSZ-tól két alkalommal kérte bére rendezését; 1977. januárjában — azóta az ÁFÉSZ Szekszárdhoz tartozik — megismételte kérését. „Meddig kell kérni, hogy rendezzék fizetését? Vagy csak azoknak jár fizetésemelés, akik a termelőmunkában vesznek részt? — kérdezi olvasónk.

Horváth Jánosnak, a MÉSZÖV elnökhelyettesének válaszát idézzük:

— Megyénk ÁFÉSZ-einél

— így a szekszárdi ÁFÉSZ- nél is — a gyermekgondozási szabadságon levő fiatalok munkabérét a távollétükben történt bérfejlesztés figyelembevételével állapítják meg. Mester Józsefné bérrendezése a két szövetkezet

— Szekszárd és Kölesd — 1977. január elsejével történt egyesülése következtében maradt el. Ugyanis férőhely hiányában a volt kölesdi ÁFÉSZ dolgozóinak nyilvántartását, bérelszámolását átmenetileg nem a szekszárdi központban, hanem a volt ' kölesdi irodán végzik, így, ez a központban dolgozó munkaügyi vezető-figyelmét is elkerülte. Közbenjárásomra Mester Józsefné besorolását felülvizsgálták és soron kívül havi 200 forint alapbéremelésben részesítették.

Kire tartozik ?

„Szekszárdim, a 160 lakásos épület alatt üzemelő három üzletben — könyvesbolt, ezermesterbolt és a képcsarnok — három hete nélkülözik a vízszolgáltatást. Többször kértük a vízmű vállalatot és a városgazdálkodást, hogy oldják meg problémánkat...'’ — kezdődik a levél, melyet szerkesztőségünk a három üzlet vezetőjének aláírásával kapott. Részletesen leírják, hogy mikor tettek bejelentést a vízműnél. Onnan a városgazdálkodáshoz irányították őket, ellenőrzés után ismét visszairányították a panaszosokat a vízműhöz. „Már három hete megy a labdajáték, de még mindig nincs víz. Nekünk, akik nap mint nap idejárunk dolgozni, ez problémát jelent. A nagy melegben néha szeretnénk egy pohár vizet meginni és a kezünket megmosni.”

Borbás István, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója válaszol: — Az üzletek vízellátási problémái korábbi bejelentésük alapján ismertek voltak előttünk, ezeket megvizsgáltuk és megállapítottuk, hogy az épületen belüli vezeték- rendszerben van a meghibásodás, illetve a dugulás. Ezek a vezetékek nem a vállalatunk kezelésében vannak, ezért a bejelentőket a városgazdálkodási vállalathoz irányítottuk. Július 4-én helyszíni szemlét tartottunk, ahol javasoltuk a városgazdálkodási vállalat képviselőjének az üzletek vízmérőinek kiszerelését, melyet még aznap el is végeztek. Ettől a naptól kezdve vízellátási probléma nem merült fel. Ezt követően július 22-én az épület belső vízvezetéki rendszerét a városgazdálkodási vállalat bevonásával kitisztítottuk, mely eredményesnek bizonyult. A csővezetékek tisztítását, amennyiben a későbbiek során szükséges, megismételjük.

Ml VÁLASZOLUNK

Mit mond a paragrafus ?

A közerkölcs megsértéséről

A közelmúltban e hasábokon a csendháborítás szabály- sértésével foglalkoztunk, s ezt azzal indokoltuk, hogy e körben sok a vita, a nézeteltérés, a panaszkodás. Sajnálatos módon gyakran találkozunk a közerkölcs megsértésével is, s ami még sajnálatosabb: szó nélkül elmegyünk mellette, holott kétségtelenül rosszaljuk.

Közerkölcs fogalmán általában a szocialista társadalom tagjainak véleményét értjük arról, hogy valamely magatartás — a jogi rendelkezésektől függetlenül is — helyes és megengedett-e, összhangban van-e a társadalmi együttélés szabályaival. Az e szabályokkal ellentétes magatartások egy része a társadalom tagjai túlnyomó többségének csupán erkölcsi rosszallását, az elkövető megvetését vonják maguk után, más részük azonban hátrányos jogi következményekkel, büntetéssel is jár.

„Aki nyilvánosan a közerkölcsbe ütköző magatartást tanúsít, ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. E szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik” — mondja ki a 17/1968. (IV. 14.) Korm. számú rendelet.

A közerkölcsbe ütköző magatartások olyannyira sokfélék, hogy azok kimerítő felsorolása nem lehetséges, a leggyakrabban előforduló és jogszabályba is ütköző magatartásokra vonatkozó tilalmakat pedig az alábbiakban ismertetjük:

a) nyilvános helyen (utcán, személyszállító közlekedési járművön, stb.) és általában minden olyan helyen, ahol bárki megjelenhet, illetőleg bárki bemehet, tilos minden káromkodás, továbbá minden olyan hangos trágár beszéd, ocsmány kifejezés használata, szeméremsértő mozdulat

vagy taglejtés, amely alkalmas arra, hogy mások jóízlését, erkölcsi érzését sértse;

b) nyilvános helyen tilos nőt (leányt vagy asszonyt) ismerkedés céljából akarata ellenére megszólítani, annak bármi módon alkalmatlankodni, tolakodó módon terhére lenni, őt akarata ellenére követni, vagy neki tisztességtelen ajánlatot tenni.

A fentiek akkor képeznek szabálysértést, ha elkövetésük nyilvánosan történt, itt azonban megjegyzendő, hogy ilyennek tekintendő az is, ha az elkövetés ugyan nem nyilvános helyen történt, de annak eredménye nyilvánosan jelentkezik. így pl. ez a szabálysértés valósul meg akkor, ha a lakáson, szálláson belüli trágár beszéd, ének az utcára is kihallatszik.

A sétáló ember lépten- nyomon kénytelen fültanúja lenni annak, hogy a mellette elhaladók jelentős hangerővel és a lehető legocsmányabb kifejezésekkel miként készítenek egymásnak vagy egy harmadiknak programot, javasolva, hogy az hová menjen, mit csináljon, nem kihagyva a másik felmenő rokonait sem, egyik-másik trágár kifejezés pedig már-már a kötőszó szerepét veszi át.

iNem lehet kétséges, hogy a szocialista társadalom tagjai túlnyomó többségének véleménye szerint ez a magatartás nem helyes, nem megengedett, nincs összhangban a társadalmi együttélés szabályaival, sérti az állampolgárok jóízlését. Azoknak pedig, akik mindezt figyelmen kívül hagyják, számolniok kell nemcsak a társadalom erkölcsi rosszallásával, hanem az általuk elkövetett szabálysértés hátrányos jogi következményeivel is.

Dr. .Deák Konrád, a TIT városi-járási szervezetének elnöke

Lenín-Hcaz

„M. I. Uljanova, és N. K. Krupszkája sorba járják az uljanovszki Lenin-ház szobáit. Marija Iljinyicsna felidézi a ház egykori elrendezését.

— Ez Ilja Nyikolájevics szobája. Itt az ablaknál íróasztal állt, amott pedig egy dívány; ez az ajtó, amely most az egykori ebédlőbe nyílik, nem itt állt, egy másik szobába nyílott”.

így írt a Proletarszkij puty (Proletár út) című, helybeli újság a húszas években a múzeum születéséről. Akkoriban a szimbirszki városi tanácshoz táviratok, levelek érkeztek, írói nyomatékosan kérték, hogy őrizzenek meg, tegyenek maradandóvá mindent, ami összefügg Iljics nevével.

1929. november 7-én a Le- nin-múzeumházba megérkeztek az első látogatók: az uljanovszki proletárok, az ünnepi felvonulás résztvevői. Akkor nyitották meg a vendégkönyvet, amely ma ;s

őrzi a világ minden tájáról érkezett látogatók bejegyzéseit.

A Lenin-ház különleges helyet foglal el az uljanovsz- kiak életében. Falai közt esküdtek hűséget hazájuknak a Nagy Honvédő Háború frontjaira induló harcosok. Felkeresték a házat a városok küldöttei, akik a szűzföldekre és a kiemelt építkezésekre indultak. Hagyománnyá vált, hogy a legjobb tanulókat itt avatják úttörőkké, itt nyújtják át a Komszomol- tagsági könyvet. Az élenjáró munkásokat pedig itt tüntetik ki „Az ötéves terv ifjú- gárdistája” jelvénnyel. Az ifjúsági kollektívák itt a múzeumban írták alá a XXV. pártkongresszusnak szóló munkagyőzelmi jelentéseket,

A múzeum csaknem fél évszázada fogadja a Szovjetunió különböző részéből és külföldről érkező vendégek végtelen áradatát.

A. AVTOMONOV

A történet 1041 augusz- ------------------- tusában kezdődik, amikor a tizenkilenc esztendős Dániel Mihály Pál- monostoráról Budapestre jön és kalauznak szegődik a BSZKRT-hoz — betöltve a június 26-i kassai provokáció után hadba vonultak által üresen hagyott helyek egyikét.

H

a nem lenne háború, talán sokkal jobban örülne annak, hogy sikerült belülre kerülnie az elit vállalat kapuján, hogy sikerült a meglehetős anyagiak, a létbiztonság közelébe jutnia. De a háború épp ezt az utóbbit veszélyeztette. És hamarosan számo- latlanul kell az ember,

(Nyolc nappal a doni vereség után Dániel Mihályt is elviszik katonának. A futószalaggá gyorsult katonai adminisztráció rohammunkában készíti a behívókat. Az egyébként is szűkszavú okmánynak csak a legfontosabb rubrikáit töltik ki. Dániel Mihály behívójának már száma sincs.

A BSZKRT 1946. április 7-én, a fölszabadulás első évfordulója után három nappal törli a létszámból. Indok: igazolatlan távolmaradás. A törlést két év múlva az igazgatótanács érvényteleníti, s Dániel Mihályt hét nap rendkívüli fizetett — mivel?! — szabadságra bocsátja. Indok: fogságból hazatért.

Az életéből huszonöt év telt el. A huszonötből hat lett a háborúé, a hatból négy maradt a lövészárokban, a tábor szögesdrótja mögött. A férfikor fele — és még mindig csak a kezdetek. Az úgynevezett élet elején. Nullán. (Vigasz: egy egész országgal együtt).

A középmagas, zárkózott, lassú járású férfi összeszorítja a fogát és nekivág. A dokumentummá átminősült szolgálati papírok jelzései: 1949. május 20-án kétszázötven forint házassági segélyt kap, fél év múlva szoba- konyhás szolgálati lakást. Azután villamosvezető lesz, utána elvégzi1 a trolivezetői tanifolyamot. Jóval később a nyolc általánost. Közben járja a soros szakmai és politikai tanfolyamokat. Egyszer kollektiven — pecsétes levélben — dicséri meg egy Pesten kirándult tsz-csoport, egyszer túllépi az előírt sebességet, néhány dicséret. Balesete nem volt.

— Tudta, mi mellett kell szólnia. Mindig az érdekeinkért agitált. Ha háromszáz órát kellett dolgozni egy hónapban, annyit dolgozott. Havi egy, esetleg két szabadnappal. Nem vitatkozott azon, hogy milyen feltételekkel dolgozik. Bér- és jutalom- vitánk sem volt soha — mondja a felettese.

Ha háromszáz órát kell, annyit dolgozom — mondja magában a korosodó férfi, mondatja vele önbecsülése és a közbecsülés. A társadalomnak az kell, hogy valaki elvégezze a munkát, hogy valaki teljesítsen, neki pedig, hogy teljesíthessen. Mindenáron, hiszen kell a pénz, kell a pénz nagyon. Egy évtizednél is több telik el ebben a szorításban.

— Jelenleg nem lépjük túl a havi kétszáz munkaórát. Négy-öt, sőt, hat szabadnapot is adihátunk egy hónapban a járművezetőknek — folytatja az előbbi munkahelyi vezető. — A „hőskorszakban” ezt nem lehetett. Kevés volt az emberünk.

iDe annak a kevésnek megfizethették. Dániel Mihály pedig befejezheti a szabadsághegyi lakás építését, pár év múlva kicseréli a kocsit is:

— Ha nyugdíjas leszek, majd barangolok az országban.

ötvenéves.

Eljutott oda, ahová fiatalon lenne jó, fiatalon lett volna jó, háború nélkül, fogság nélkül, szegénység nélkül — de mégis fellélegezhet.

'Fellélegezne, ha nem érez- né, hogy baj van a szívével. De ez titok, önmaga előtt is. A tengelyen töltött idő után járó korkedvezménnyel már csak három év a nyugdíjig. Ki kell bírni. Csak három év. Elszánt.

— Az üzemorvosi ellátástól idegenkedett. Valószínűleg saját orvosa kezelte — mondja az üzemorvos.

Az orvosi kartoni bejegyzése: „Vérnyomás-emelkedés. Heti szabadnap megadása mellett vezethet. Ne túlórázzon. Egy hét múlva jelentkezzen vérnyomás-ellenőrzésre”. (Nem jelentkezett.)

— Hogy fordulhatott elő, hogy nem jelentkezett?

— Az emberi felelősséget nem lehet teljesen adminisztratív útra terelni — mondja az üzemorvos.

— Ritkán betegeskedett. Tavaly vettem betegállományba, három napra — mondja a körzeti orvos. — Gyomorra lokalizálódó fájdalmat állapítottam meg nála. A vérnyomásával nem volt baj. Voltak szívpanaszai. Többször próbáltam rábeszélni, hogy vizsgáltassa ki magát. Kerülte.

— Súlyos anyagi veszteséggel jár, ha valakit nyugdíj előtt tiltanak el a vezetéstől — mondja a kollégája. A barátja pedig:

— Vigyázott magára. Nem dohányzott, nem ivott. Munka után egy fröccsre se ment be sehova. Társadalmi munkát végzett, a brigád életében benne élt. Nem panaszkodott semmiért. Egyszer, halála előtt nem sokkal azt mondta, hogy nagyon fáradt. A víz is kiverte.

Súlyos anyagi veszteséggel jár, ha valakit nyugdíj előtt tiltanak el a vezetéstől. Elszánta magát:

— Megtartani, amit elértem.

A reggeli csúcsforgalom végén Dániel Mihály a volán mögött rosszul lett. Munkáját így is lelkiismeretesen végzi: azonnal fékezni kezd. Fékezés közben belehal infarktusába. A jármű egy fának gurulva megáll.

Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentéktelen.