Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-17 / 193. szám
1977. augusztus 17. ^PÚJSÁG 5 Moyer Henrik nyugdíjas gyár- veietö o Mayer Henrik elvtárs fölött eljárt az idő. Hetvenegy éves. Nyugdíjas. 1925-ben kezdte a téglás- ságot, azaz az alapokról indult: hordta-szedte a száradt vályogot, rakta szárítófészer alá, és kazalba. Aztán amint lábát ki tudta húzni a sárból, beállt verőnek. Abban az időben úgy volt, s van még ma is, ahol kézi verésű téglát csinálnak, hogy a téglás télen át a placca szélére kubi'kolta azt a rengeteg földet, amelyből egész nyáron téglát vert. Ez általában egy párnak, százötven munkanapot számolva, háromszázezer — Több mint tizenhétmillió téglát csináltam itt a gyönki gyárban, a kilencévi vezetői munkám alatt. A legjobb dorozsmai téglásokkal dolgoztam, azután a Bitter János-féle vállalat idején gépesítettek bennünket. Ez a kemence, amelyik ugyebár mostan megöregedett, azt mondják hogy nagyon öreg, veszélyes, 1932-ben épült. Hoffmano-rendszerű körkemence, a legjobbak közé tartozik. Kevés tüzelő kell hozzá, és a belőle kikerülő tégla kifogástalan. Én mondom magának, hogy a tizenhétmillió téglának több mint kilencvenöt százaléka első osztályú volt. A téglagyár Gyönkön megszűnt működni. Tavaly még dolgozott a mobilgyár, idén már egy lélek sem. Pedig a tanács igencsak mondta, hogy ne álljanak le, hiszen a községben megindult az építkezés, kellene a tégla, s azonkívül kár feladni egy jól menő üzletet. Hiába járt a tanács fűhöz-fához, meg sem hallgatták, meg sem fogadták Hóf Ádám tanácselnök kérését. Mayer Henrik nyugdíjas gyárvezető mondja: — Szerintem kár volt a gyárat odaadni az ÁFÉSZ- nek, kereskedők azok, nem pedig gyártók. Itt van példának okáért ez a jó gyártóberendezés. Csepel gépkocsira szerelték, minden placc végére odaállt, és naponta 10—12 ezer téglát megcsitéglát jelentett. A földből a placc végén „átverés” után lett a massza, amelyből készülhetett a tégla. Ezt a masszát mindig este keverték be, „dobták” át legalább négyszer a másnapi adagot, így lett puha, könnyen formálható. Mayer Henrik négy évig dolgozott placcon, azután emeletre, azaz a ringrement. Kemencemester lett, majd művezető, s végül gyárvezető. nált. Nyolc ember kellett a kiszolgálásához, valamivel több ember a kemencéhez. A munkások legtöbbje elment más gyárba, négyen Köles- den téglások, pedig a Nagy testvérek, Mihály és János kifogástalan erős, jó munkások, úgyszintén Mayer János égető is, aki jelenleg a helyi TÜZÉP-en éjjeliőr. Bizonyos Csíki Sándor, aki tavaly még családjával placcűr volt és kézzel verte a téglát, Debrecenbe költözött, hátrahagyva bútorát és némi ruhaneműjét. Úgyhogy a téglagyár mostanság tökéletesen üres. Azaz mégsem, hiszen Mayer Henrik családjának ez ad otthont. Üresen áll további három lakás, és persze kihalt, a placc, a szép rézsű, ahonnan a földet bányászták le a gyártóterületre. Mutatja milyen hozzáértő emberek faragták a hegyet. A telep különben azt mutatja, hogy a KQP-KA ÁFÉSZ tökélete- tesen elhagyta a gyárát. Mindösszesen három kocsiféle, az öreg prés, két rövid szállítószalag a berendezés- készlet, a kútról elvitték a búvárszivattyút, a csövek még a földben vannak. A gyönki téglagyárat végérvényesen el kell búcsúztatni. leírni onnan, ahol számon tartják, hogy a megyének mennyi a téglagyártó kapacitása. Arról van szó, hogy egymillió-háromszázezer téglával kevesebb tégla jut a lakosságnak, hiszen ha hozzá is férnek téglához, irdatlan messziségből kell a községbe hozni, a fuvar majdnem többe kerül, mint az amúgy is drága építőanyag. S így, amint most búcsúztatjuk a gyönki gyárat, meg kellett volna tennünk a pincehelyi, a bonyhádi, a teveli, a zombai, a kettő dombóvári, a csatári és rövidesen meg kell tennünk a palánki gyár esetében is. S így bárhogy is számoljuk, évi tízmilliónál több kisméretű tégla termelése marad el, holott a lakosságnak nagyon kellene ez az építőanyag, mert blokkból nem tud mindenki építkezni. A gyönkihez hasonló kis üzemek felélesztése, úgy tűnik, már nem lehetséges. Kár, nagy kár, hogy különféle okok miatt sorra szüntetik meg a téglagyárakat, holott életben tartásuk érdemes volna, hiszen a lakosság építkezik; munkást is lehet találni a gyönkihez hasonló kis üzemekbe, persze valamicskével több pénzért, mint ezeddig fizették a téglásokat. Gyönk tehát egy üzemmel szegényebb lett. Mayer Henrik nyugdíjas gyárvezető, amikor körülvezetett bennünket a telepen, végül azt mondta: — Ha kellene, még én is fölmennék a kemencére, de itt van a fiam is, az unokám is. A három égető máris, együtt van... ök még együtt vannak. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Gottvald Károly A kútról leszerelték a hidrofort Helyzetkép a Bfftif-nal Egy cikk - két ár - Égett bútorok Beszélgető partnerünk Baka István, a BAV szekszárdi üzletének vezetője. — A szekszárdi üzlet megalapítása óta milyen fejlődés tapasztalható? — Statisztikai adatokat hívok segítségül. 1969 szeptembertől, illetve az azt követő évben forgalmunk 9 millió forint volt. 1976-ban a forgalom duplája az első évinek: 18 millió forintot tett ki. A statisztika valójában nem nyújt teljes képet a fejlődés mértékéről, hiszen az áruféleségeknél bekövetkezett árváltozások másként érintik a használt cikkek vevőit, eladóit, mint egy szövetkezeti, vagy állami kereskedelmi egységet. — Milyen szempontok alapján történik a felkínált áruk átvétele, az ár megállapítása — mondjon néhány szót a „becsüsök” munkájáról. — Ha nagyon röviden akarom elmondani, ehhez elegendő egy becsüs-aranyszabály —„a vevő szemével” végezze a munkáját. Tehát a megvételre felkínált áruknál elsőrendű szempont: a mindenkori használati érték, esztétikai, küllemi sajátosságok megléte, a divat mindenkori helyzete, erkölcsi kopás mértéke — ez különösen ruha- neműeknél — ezen túlmenően egységes irányelvek, árjegyzékek segítik becsüseinket abban, hogy a szubjektív megítélés csak annyi szerepet játsszon az átvételi ár megállapításában, mint amennyire az kívánatos. — Nem fordulhat elő, hogy egy árut két becsüsnek (egymást követő nap) kínálják eladásra és ugyanakkor más-más árat állapítanak meg? — Természetesen ilyen is előfordulhat, de nem a fenti esetben, nagyobb időintervallumot figyelembevéve — miközben például divatváltozás történt —. így már nagyobb a valószínűsége egy cikk két árának. — 1977. január 1-től megnyílt a Kölcsey lakótelepen a BÁV bútor- és lakberendezési üzlete. Mit keresnek a vásárlók? — A bútor- és lakberendezési boltunk ez idáig több mint kétmillió forintot forgalmazott. A bútorok jelentős része importból származik — biedermeier, kolóniái, cseresznyefából készült komód, gyermekbútorok, stb. Múlt hónapban egy kolóniái szekrényt 25 ezer forintért értékesítettünk, nagy érdeklődés nyilvánul meg a gyermekbútorok iránt is. A bútoron kívül festmények — főleg század elejiek — keleti szőnyegek, importból származó réz, csont, fa dísztárgyak, játékok és még különböző használati cikkek várják a vevőket. — Vannak olyan áruféleségek, melyek értékesítése- kizárólag a BÁV-on keresztül történik? — Igen- A Grundig magnetofon — az eredeti, nem a licenc alapján készülő — a Telefunken rádió-magnó, Rádiórecorder (rádió-magn ó). — Sajnos tudunk a nagykanizsai Dómus áruházi tűzesetről. Mi lett az épségben maradt bútorokkal? — A tűzesetnél épségben megmaradt bútorokat teljes egészében a BÁV országos hálózata értékesítette, Szekszárdra is jutott jó néhány, a kereskedelmi ár mintegy 50 százalékáért árultuk. — Mi volt az elmúlt hónap legnagyobb értékű áruátvétele ? — Magánszemélytől vásároltunk egy Texas Instur- ment számológépet, tizenhatezer forintért. — Köszönjük a beszélgetést. PAPP ZOLTÁN A kemence, mögötte a szépen metszett löszhegy Ez az a mobil téglaprés, amelyet nyolc ember szolgált ki A placc 1977 július végén
