Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-17 / 193. szám
1977. augusztus 17. KÉPÚJSÁG 3 A párt-vb megtárgyalta Szarvasmarha-tenyésztés megyei tanácsi párt- bizottság végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén a megyei tanács szakszervezeti alapszervezetének munkáját vitatta meg. A beszámoló és a fölötte folytatott vita, a megállapítások és ajánlások elősegíthetik az alapszervezet munkáját, de annak életén túl is jelentkezhet hatásuk. A megyében ugyanis tíz tanácsi területen tevékenykedő szakszervezeti alapszervezet van, ebből egy a megyei tanácsi, ellenben — központi helyzeténél fogva, továbbá, mert munkája közvetlenül kapcsolódik a központi hivatalvezetéshez — példamutatásával, a jó módszerek kimunkálásával orientálni tudja a másik kilenc alapszervezet munkáját. A beszámoló úgy csoportosította a szakszervezet munkáját, hogy abból le lehetett mérni, mennyiben felel meg azoknak a célkitűzéseknek, amelyeket a párt XI. és szak- szervezetek XXIII. kongresz- szusa felvázolt. A célok azonossága eleve megkívánja a pártirányítást és -ellenőrzést, amely elsősorban a szakszervezetben tevékenykedő kommunistákon keresztül érvényesül, de az azonos területen működő pártszervek operatív segítségére is szükség van időnként, hiszen szocializmust építő politikánk első számú letéteményese a párt. A megyei tanács szakszervezeti bizottsága, az alapszervezet tagságának megbízásából, kiemelten foglalkozik a munkahelyi demokrácia érvényesítésével, az érdekvédelemmel, a bérpolitikai elvek érvényesítésével, törekszik az aránytalanságok csökkentésére, segíti a munka korszerűsítését, egyszerűsítését, a munkakörülmények javítását és sajátos eszközeivel a politikai nevelő munka színvonalának emeléséhez is hozzájárul. Ezek tehát a fő feladatok. Ezek megoldásán egy közel 500 fős szakszervezeti alap- szervezet megbízásából, tizenhárom tagú szakszervezeti bizottság, jelenleg hat munkahelyi bizottság (most folyik úja'bb öt munkahelyi bizottság létrehozása, ezzel számuk tizenegyre nő) és 23 bizalmi fáradozik. A szervezettség százszázalékos. Az szb terveiben szerepel — ezt az elgondolást egyhangúlag támogatta a párt-vb ülése —, hogy a jövőben növelik a munkahelyi bizottságok feladat- és jogkörét, valamint hatáskörét. Ezzel csökken a bizottság operatív tevékenysége, de több idő jut az állami munkát segítő szakmapolitikai feladatokra, a politikai és kulturális nevelésre, a munkahelyi bizottságok vezetői és a bizalmiak továbbképzésére. Számos feladatra, tennivalóra mutatott rá a végrehajtó bizottság. Az érdekvédelem, a jogok érvényesítése jól történik, de a jogokkal együtt járnak a kötelességek is. Ennek felismertetésére még erőfeszítéseket kell tenni. Sokat tud tertni a szak- szervezeti bizottság az új dolgozók beilleszkedésének elősegítésében, valamint abban is, hogy ahol még nincs meg a kívánatos összhang, ott elősegítsék a munkahelyi vezető és a terület szakszervezeti felelőse szoros együttműködését. Ez a praktikus szempontokon túl a munkahelyi demokratizmus elmélyítése szempontjából is fontos. Ebben a kérdésben községi szinten van a legtöbb hiányosság. Ami a megyei tanács szakigazgatási szervei és a szakszervezeti szakmai bizottságok kapcsolatát illeti, különösebb panaszra nincs ok. Javasolta a pártvégrehajtó bizottság, hogy a különböző szakmai és politikai tanfolyamokat használják fel a szak- szervezet helyének, szerepének, jelentőségének megismertetésére a munkahelyi vezetők között. A pártalapszervezetek és pártszervek segítségét eddig is igényelték a munkahelyi bizottságok, ezt a végrehajtó bizottság továbbra is feladatukká teszi. A pártszervezetek és -szervek rég felismerték, hogy a demokratizmus elmélyítésében milyen sokat tehetnek a kapcsolódó szak- szervezeti szervek. A bizalmiak és az adott területek munkahelyi vezetőinek együttműködésében is előbbre lehet, lépni. Ez vonatkozik arra is, hogy a pártszervek és -alapszervezetek a jövőben gondosan ügyelnek arra, hogy a bizalmiak jog- és hatásköre maradéktalanul érvényesüljön. Természetesen sok szó esett — és fog a jövőben is — a nő- és ifjúságpolitikai határozatokkal kapcsolatos tennivalókról. A szakszervezeti bizottságot dicséret illéti, de nagyon sokat segített az eredmények elérésében a párttagok figyelemfelkeltő tevékenysége. Nem mindegy hol, milyen környezetben töltjük el felnőtt korunk közel egy- harmadát. A munkahely otthonossá tétele — annak valamennyi vonatkozásával — felmérhetetlenül fontos. Éppen a kommunisták, a végrehajtó bizottság irányította erre a szakszervezeti aktivisták figyelmét. A pártalapszervezetek rendszeresen napirendre tűzik a szakszervezeti munka értékelését, megvitatását, segítik, hogy a munkahelyi vezetők ne csak elismerjék, hanem támogassák a szakszervezeti hatáskörök érvényesülését. Általános tapasztalat, hogy a hivatalvezetők támaszkodnak a szakszervezetre, kikérik a szakszervezeti szervek véleményét, érvényesítik a konstruktív javaslatokat. Ahol ezzel kapcsolatban nehézségek vannak, ott a pártalapszervezetek minden segítséget megadnak az érdekelteknek. A felső hivatali és pártvezetés ebben is példát mutat, a többi között azzal is, hogy az szb-titkár minden hivatalvezetői értekezleten részt vesz. Ezt a gyakorlatot — adott területeken, ahol erre szükség van — követni lehetne. QP párt-vb jónak értékelte megyei tanácsnál folyó szakszervezeti munkát, de a legnagyobb segítséget azzal, adta, hógy a hiányosságokra is rámutatott és megszabta a további tennivalókat. LETENYE1 GYÖRGY Nem mondhatják a mező- gazdasági üzemek állat- tenyésztési üzemágaiban a vezetők és a dolgozók, hogy az ipar elkényeztette őket kifogástalan kiszolgáló gépekkel. Köztudott, hogy az istállók trágyakezelésére nincs megbízható, hosszú életű, jó gép, s így sok helyen toldoz- zák-foltozzák a gyönge vázú, szakadó láncú berendezéseket, s leginkább az emberi erő pótolja, azaz helyettesíti a jó gépeket. A szarvasmarha-tenyésztésben igen nagy mennyiségű zöldtakarmányt használnak fel. Egy-egy gazdaságban ez a mennyiség meghaladja a több tízezer tonnát. S a zöldtakarmány vágásához, szállításához, adagolásához sincs megfelelő jó gép. íme, képünk is azt bizonyítja, hogy nincs és az üzemekben mindent megpróbálnak, hogy segítsenek a nehéz fizikai munkát végző dolgozókon. A ko- csolai termelőszövetkezetben a zöldtakarmányt — kukoricát szecskáznak — trágyamarkolóval rakják pótkocsira, amelyre rászereltek egy átalakított szántóföldi trágyaszórót. A láncos trágyaszóró hátsó részét úgy alakították ki, hogy amint halad a gép az istálló közepén a szóró kétoldalt kiképzett vályúba sodorja a takarmányt, s ez így belehull a jászolba. Mondani sem kell, hogy nem éppen takarékos módja ez az etetésnek, de mégis jobb, mintha naponta több száz mázsa zöldtakarmányt kellene egy-egy tehenésznek vasvillán behordani a nagy istállóba. Ugrás a jövőbe S i m óratornyán Rendezési tervek az ezredfordulóig SIMONTORNYA — ezt az idegenforgalmi híradásokat olvasókkal kellene elhitetni — nemcsak a vár, ami ugyan kétségtelenül legszebb, újjáépítése pompájában országos becsűvé nőtt épülete és a nagyközség természetes központja. Ha azt vizsgáljuk, hogy a keresők mekkora százaléka dolgozik az iparban, Si- montornya az ország valamennyi települését megelőzi, ami kevéssé ismert, de sajátos rang és az itt következőkből sok mindent megmagyaráz. Például azt is, hogy a népszámlálások óta — a két világháborús megtorpanást leszámítva — Simontornya lélekszáma töretlenül emelkedett. Nincs ok annak feltételezésére, hogy ez ne folytatódna így a jövőben is. A településtervezők az ezredfordulóra 6500 lakosú Simontornyával számolnak és ez a szám a vonzáskörzetébe tartozó Tolnanémedi és Kisszékely — a maihoz viszonyítva csökkenő — lakosságával 8000-re egészül ki. A megyehatáron fekvő fontos település helyzete különleges. Amellett, hogy nagy idegen- forgalmat lebonyolító út mellett fekszik, egyaránt hat rá Tamási, de Sárbogárd is. A várható lélekszámot és a szanálásokat figyelembe véve Simontornyán az ezredfordulóig előreláthatólag mintegy 850 lakás építésére lesz szükség. A nagyközség különböző negyedeiben' más és más jellegűekre. Negyedekről csak városokban szoktunk beszélni, a kifejezés nem szakszerű, itt a „lakóterületi egység” helyett használjuk. Első a vár környéki központi intézmény terület. Ez a tervek szerint 2000-re a lakosság legnagyobb részének otthona lesz 2—3 szintes kis társas-, illetve emeletes családi házakban. Második a Sió déli partján fekvő belterületi rész, a tervek szerint 518 lakásban mintegy 1600 lakossal. A harmadik negyed az Arany János utcától nyugatra, a Sió és a 61. sz. út között van. Tervezett lakásszám 343, lélekszám 1050. A vasútvonaltól északnyugatra lévő belterületi részen — ez az utolsó negyed — mezőgazdasági jellegű nagy telkeket célszerű kialakítani. A nagyállattartásra alkalmas lakóterületek aránya a teljes lakásszám 20 százaléka. A terv a mezőgazdaság állattenyésztési ágazatának fejlődésével számol elsősorban. Bízzunk ebben, de bízzunk a kitűnő bort adó szőlők megmaradásában és állaguk javulásában is. Az ipar jellege Simontornyán nem változik. A matuzsálemi korú bőrgyár nagy beruházás árán történő újjászületésének most vagyunk szemtanúi, az exportcikkeivel világszerte nevet szerzett bőr- és szőrmeipari későbbi fejlődésének pedig adottak a területi lehetőségei. Harmadik, már helyi jelentőségű ipari centrum a SIMOVILL Szövetkezet. A nagyközség természetes központján, a várat már épp elégszer bemutattuk olvasóinknak — jó lenne hinni, hogy közülük sokan személyesen is felkeresték. A várkörnyék változott a múlthoz viszonyítva, de még nagyon sokat változnia kell. Ha az elavult földszintes házak eltűnnek a környékről, Simontornya minden igényt kielégítő központot kap. Az 1974 februárjában készült összevont rendezési tervhez adott program alternatív javaslatokkal szolgál a községközpont ma még rossz megközelítési lehetőségeinek javításához is. Az ipar és a mezőgazdaság mellett ekkor még csak terv volt, hogy a nagyközség gazdasági életének egyik „fő profilja” az idegenforgalom lesz. Ez azóta részben már valósággá vált. Idegenforgalom azonban számos kiszolgáló létesítményt is feltételez, ezen a téren jócskán van mit változtatni. Elképzelések az ezredfordulóig: A napicikk-kereskedelem céljaira: 1000 négyzetméter terület, a vendéglátóiparnak : 1000 négyzetméter, turistaszálló, étteremmel: 1000 négyzetméter, iparcikk, ruházat: 1200 négyzetméter, szolgáltatóipar: 1600 négyzetméter, idegenforgalmi vendéglátás: 300 négyzet- méter terület. Az általános iskolai oktatás igénye 24 tanterem, a nem helybeli tanulók napi. ingázása a viszonylag jó közlekedés révén megoldható. A község ipara szinte természetessé teszi, hogy a távolabbi jövőben egy országos hatókörű bőripari szakközépiskola létesüljön itt. * Simontornya jövőjének rövid felvázolásával a lapunkban — a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat segítségével és dokumentumaira alapozott — hét héten át közölt „Ugrás a jövőbe” gyűjtőcímű sorozatunkat befejeztük. ORDAS IVÁN Fotó: Komáromi Zoltán A Vak Bottyánról elnevezett lakótelep új házai Kilátás a vártoronyból a bőrgyár irányába
