Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-15 / 165. szám

A ^PÚJSÁG 1977. július 15. A közművelődés kérdései Fordulóponton a társadalmi vezetés ügye A közművelődési intéz­ményhálózat egyik neuralgi­kus pontja a társadalmi ve­zetőség. Ahány művelődési házban érdeklődik az ember felőle, annyiszor játszódik le a következő: az igazgató fel­hős ábrázattal ledarál néhány sima mondatot a társadalmi vezetőség felelőségteljes munkájáról, aztán amikor óvatosan megjegyezzük, hogy lám, mégis mennyi gond van vele — megkönnyebülten me­sélni kezd a problémákról. Persze, aikadnak 'kivételek: van néhány művelődési ház a megyében is, ahol kiegyen­súlyozottan, jól működik a társadalmi vezetés, és olyan is, ahol kísérletet sem tesz­nek rá, hogy létrehozzák. KÖZÖS ÜGY A művelődési intézmények társadalmi vezetésének irány­elveit 1968-ban fogalmazták meg először. 1976-ban a SZOT saját művelődési intéz­ményei számára kidolgozta a legkorszerűbb irányelveket, — a tanácsi művelődési há­zak maguk kísérletezgetik ki a megfelelő megoldást. Maga a társadalmi vezetés ötlete és igénye persze nem köthető irányelvek születés­napjához: olyan idős, mint maga az intézményhálózat. A művelődés közös ügy, és nem lehet szolgáltatásként tekint­ve úgy kezelni, mint ami egy­két ember dolga, azoké, akik fizetést kapnak érte. A társa­dalmi jelleget, a vezetés de­mokratizmusát biztosítaná a jól működő vezetőség. A társadalmi vezetőségnek javaslattevő, véleményező, egyetértési és ellenőrzési jo­ga van, és jogai egyben köte­lességek is. Kötelesség a mű­velődés ügyének segítése, a konkrét feladatokban való részvállalással egyetemben. Sok ez vagy kevés? Szarvas Antal, a tamási járás népművelési felügyelő­je szerint a társadalmi veze­tőségek szívesebben gyako­rolják jogaikat, mint hogy aktívan segítsék a művelődé­si ház igazgatóját: — őszintén szólva ma még nincs olyan tekintélye a mű­velődési ház igazgatójának, hogy az ő szavára összegyűl­jenek a község vezetői, és ér­demesnek tartsák odafigyelni az általa fontosnak vélt dol­gokra. Vissza nem utasítják a társadalmi vezetőségben való részvételt, de passzívak, — mondja. Igaz, az is gyakori, hogy maga a művelődési ház ve­zetője jár élen a passzivitás­ban. Úgy érzi, nincs szüksé­ge olyan társadalmi vezetés­re, ami mindenbe beleszól, akadékoskodik, szakismere­tek hiánya miatt rossz irány­ba tereli a művelődés ügyét... Az ellenpélda a tamási já­rásban Simontomya: a szak- szervezeti művelődési háznak kitűnően működő, hatéko­nyan irányító társadalmi ve­zetése van. Igaz, kétszeresen kiváló művelődési ház eseté­ben ezt talán el is várhatjuk. CSAK A PÉNZ? A társadalmi vezetőségnek két formája gyakori: az egyik elsősorban a művelődési in­tézmény kiscsoportjainak ve­zetőiből áll. Ez amolyan „bel­ső” társadalmi vezetőség, csupa olyan ember, aki a le­hető legaktívabb résztvevő­je a művelődési házban folyó kulturális tevékenységnek. Dunaföldváron is így szervez­ték meg, ahogy Götzinger Károly, a művelődési intéz­mények vezetője elmondta: — A szakkörök, klubok ve­zetői főállásban a legkülönfé­lébb munkahelyeken tevé­kenykednek. így aztán tulaj­donképpen az egész községet képviselik a társadalmi veze­tőségben, — mondja, de egyébként nem titkolja, hogy nincs sok öröme a dologban. — Talán most, hogy a mű­velődési intézményeket össze­vontuk, újraalakul a társa­dalmi vezetés, sikerül egy kis lendületet vinni a munká­jába, — reméli. A másik fajta társadalmi vezetőség — a tulajdonkép­peni — az adott település párt-, állami, társadalmi és gazdasági vezetőiből áll. öt­től huszonöt főig terjedhet létszáma, attól függően, mek­kora a hely, ahol létrehoz­ták. Természetes, hogy képvi­selteti magát a vezetőségben minden üzem, vállalat, amely anyagilag támogatja a műve­lődési intézményt: különben joggal ^ kérdezhetik, csak a pénzünk kell, a vélemé­nyünkre nem kíváncsiak? A jól működő testület sem­miképpen sem valami fel­sőbb beszámoltató hatalom­ként viselkedik — van ilyen­re is példa, a paksi járás egyik községében — hanem magáénak érezve a közműve­lődés gondjait is, segít a munka lebonyolításában is. Bár negyedévenként talál­koznak — elvileg, gyakorlati­lag legtöbb helyen csak egy­szer — sokkal sűrűbben for­dulnak meg — külön-külön — a művelődési intézmény­ben, részt vesznek speciális feladatok megoldásában. Dér Miklósné, a megyei szakfelügyelet vezetője sze­rint megérett a központilag kidolgozott irányelvek szük­sége: egységesíteni kellene a sokféleképpen értelmezett gyakorlatot, támpontot adni a vezetőség munkájához. A legfurcsábhnak aki csak a művelődési házak társadal­mi vezetéséről beszélt, azt tartotta — és joggal —, hogy az elmélet (gondoljunk a köz- művelődési törvényre) lelkes fogadtatása ellenére még mi­lyen sokan vannak, akik a gyakorlati megvalósítást a másak dolgának tartják. Város a sivatagban 17 évvel ezelőtt a Kizil. Kum sivatag déli részén, a közép-ázsiai Üzbegisztán­ban gazdag földgázlelőhely­re bukkantak a kutatók. A város, amely azóta felépült, a híres üzbég költő, Navoi nevét viseli. Az első építőket akkori­ban végeláthatatlan vörös homoksivatag fogadta. Keze- munkájuk nyomán néhány év elteltével modern nagy­város nőtt a sivatagban, ahol a legkiválóbb építészek, mérnökök, szociológusok, orvosok bátor tervei, elkép­zelései valósultak meg. Hófehér, hangulatos épü­letek, zöldellő parkok, ipar­vállalatok, hatalmas vegy­ipari kombinát létesült. Navoi utcáit járva elfelejti az ember, hogy a sivatag szívében, a homokviharok földjén van. A város a XX. századi építészet nagyszerű remeke, a szovjet városépí­tők büszkesége. Leningrádi tervezőit és építészeit mél­tán tüntették ki a Szovjet, unió Állami díjával. APR—KS A városközpont egyik me­dencéjét három nőalak éke­síti, akik Közép-Ázsia há­rom folyóját, az Amu-Dar- ját, Szir-Darját és Zeravsánt személyesítik meg. A szo­borkompozíció alkotója Bo­risz Szvinyin, leningrádi szobrász. V. F. É. Pintér (stván Gyilkosság - o „szeretet jegyében’1 3. E kkor történt, hogy nagy sietségében, az „elfo­gott tettessel” a rendőr­ségre igyekezve DeRo­sa megsemmisítette a kapu- gombon az igazi tettesek va­lamelyikének ujjlenyomatát. Whiisehiunt a vendégházban maradt, ott fegyverek és vé­res ruhadarabok után kuta­tott, de semmi ilyesmit nem talált. Közben pedig meg­kezdték Garretson kihallga­tását. Arra a kérdésre, hogy mit csinált éjszaka, a fiatal­ember azt válaszolta, hogy egész éjjel fent volt, levelet írt és lemezeket hallgatott. Semmi gyanúsat nem tapasz­talt, nem hallott. Vallomását a rendőrök hazugságnak minősítették: hogyan lehetsé­ges az, hogy nem egészen 30 méternyire tőle megölnek öt embert, s ő semmit sem vesz észre? A gyanút erősítette, hogy a jóval távolabb lakó szomszé­dok már emlékeztek arra, hogy az éjiszaka zajokat, kiál­tásokat hallottak, amelyek­nek akkor semmi jelentősé­get nem tulajdonítottak. A szomszédos házban pél­dául- Soymour Kott és felesé­ge, röviddel azután, hogy le­feküdtek, dörrenéseket hal­lott, mintha három vagy négy pisztolylövés lett volna. Mrs. és Mr. Kott füleltek egy da­rabig, de mert azután semmit nem hallottak, elaludtak. Mintegy 1200 méternyire a tetthelytől, egy kempingben Tom Ireland, egy kiránduló leányiskola egyik kísérője kö­rülbelül éjfél után negyven perccel férfihangokat hallott. Mintha a férfi azt kiáltotta volna: „Istenem, nem, kö­nyörgöm, nem! Istenem, nem, ne, ne, nej” Tíz vagy tizenöt másodpercig tarthatott a ki- .áltás, aztán elhallgatott. Ire­land azonnal körbejárta a tábort, de megnyugodva pi­henni tért, mert a gondjaira bízott kislányok rendben, nyugodtan aludtak. Minden szomszédot egymás után, más-más rendőrök hall­gattak ki. Sorra érkeztek a rendőrautók a helyszínre, s mindegyikük intézkedett va lamit. Csak éppen a gyilkos­sági csoport szakemberei és a bűnügyi technikusok késle­kedtek. Mire megérkeztek, társaik — később megállapí­tották: nem kevesebb, mint 43 rendőr járta össze a terü­letet — már mindent meg­változtattak. így például egy szarukere­tes szemüveg, amely eredeti­leg DeRosa, Whisenhunt és Burbridge elmondása szerint a lakószobában álló két nagy bőrönd mellett feküdt a föl­dön, valahogyan az íróasztal­ra került. A felismerhetően egy fegyveragyból származó három fadarabka, amelyet a ház ajtajának közelében fe­dezett fel az elsőnek érkező rendőr járőr, most a lakószo­bában, egy szék alatt feküdt. A vérnyomokat a rendőr­talpak széthordták az egész házban, az egész udvaron. A megérkező bűnügyi techni­kus, Joe Granado, a látvány­tól annyira elkedvetlenedett, hogy csak a főbejárat előtti több vértócsa egyikéből vett mintát, önkényesen abból indult ki, hogy valamennyi vér ugyanattól az áldozattól származik. Granado 45 vér­nyomot rögzített, de csak 24- et elemzett később vércsoport szerint. Hanyagsága később gondot okozott, mert rrtég ne­hezebbé vált a gyilkosságot rekonstruálni. Tizenkét óra tájban kezd­ték meg munkájukat a bűn­ügyi technikusok, összesen 50 ujjlenyomatot rögzítettek, ebből 25 Garretsontól, vagy az áldozatoktól származott. A fennmaradt ujjlenyomatokat a gyilkosok, vagy talán azok a vendégek, akik egy-két nappal a szörnyű vérfürdő előtt jártaik ott, hagyhatták hátra. Nem sakkal a bűnügyi tech­nikusok érkezése előtt meg­állapították az öt közül négy áldozat kilétét. William Ten­nant, az Európában tartózko­dó Polanski titkára ismerte fel őket. Csak azt nem tudta megmondani, hogy a fehér Ramblerben fekvő áldozat kicsoda. A gépkocsirendszám alapján gyerékjáték lett vol­na megtudni, hogy a szeren­csétlen a 18 éves Steven Earl Parenttel azono„. A diák ki­segítőként dolgozott egy rádiószervizben, s barátjánál, Garretsonnál járt látogató­ban. Garretsontól is megtud­hatták volna ezt, de hát őt gyilkossággal gyanúsították, semmi hitelt sem adtak val­lomásának. Hogy barátja is halott, Garretson nem tud­hatta. Egyelőre arra kénysze­rült, hogy kétségbeesetten próbálja tisztázni magát a hamis vád alól. A rendőrök nem akartak hinni neki. A fiatalember rosszul aludt, az események megviselték, ki­merült. Zavart benyomást keltett. Fél kettő után megérkeztek végre a gyilkossági csoport emberei. Megpróbáltak vala­mi rendet teremteni a kollé­gáik által összekuszált hely­színen. Az első vizsgálati eredmények: nem szexuális bűntett történt. Három áldo­zatot, Sebringet, Frykowskit és a fiatalembert az autóban — akinek a nevét még nem tudták —, agyonlőttek. Seb­ringet ezenkívül legalább egy súlyos ütés érte, Frykowskit ugyancsak. Odakint a Rambler kárpit­ja és az ajtó fémlemeze kö­zött négy lövedéket találtak, s ennek alapján meghatároz­hatták a gyilkos fegyver fel­tételezett kaliberét. Egy má­sik szakember szerint az ál­dozatokon talált szúrt sebek egyazon késtől származtak, mégpedig egy bajonettől. Valószínűnek tartotta, hogy a tettes nem használt sem konyhakést, sem zsebkést. Véletlenül azonban éppen egy konyhakést és egy zsebkést találtak. A konyhai mosoga­tóban feküdt véresen egy húsvágó kés Polanskiék fel­szereléséből, a készlet többi darabja a fiókban volt, ahol Mrs. Chapman hagyta, ami­kor előző este mindent elrá- molt. A zsebkést mintegy 90 Tankönyvcsaládból tanul a család Nyolc év alatt több mint ezerféle új tankönyv A Tankönyvkiadó Vállalat idei tervében éppen az új tankönyv a legkevesebb, ám ezúttal ebben nincs semmi rendkívüli. Az 1978-tól fo­kozatosan életbe lépő új is­kolai dokumentumokhoz, tantervekhez ugyanig nyolc év alatt nem kevesebb, mint 1050 tankönyvet kell kiad­niuk és a „nagy indulás” a jövő évre esik. Néhány új könyv e nagyszabású prog­ram keretében már 1976 szeptemberében megjelent, a dolgozók általános iskolái 7. ég 8. osztályosai számára. Az idén kézbe kerülnek a dolgozók általános iskolái, nak szánt egyéb könyvek és megjelennek a hároméves szakmunkásképző iskolák I. osztályai számára is az új tankönyvek. Különösen 1981 —82-ig hárul nagy feladat a kiadóra, lesz ugyanis több olyan esztendő, amikor a 200-at is meghaladja az új kiadványok száma. Az új abc-s könyvben jövőre gyönyörködhetünk, mert va­lóban méltó lesz arra. Az új tankönyveket csak­nem kivétel nélkül gyakorló pedagógusok írják, akik a meghirdetett pályázatokra benyújtott munkájuk alap. ján kaptak, illetve kapnak megbízást. Eddig két pályá­zat lezajlott, a harmadik be­küldési határideje ez év októbere, és várhatóan meg­hirdetnek még egy negyedik pályázatot is. Uj vonása a jelenlegi programnak, hogy aktívan bekapcsolódtak a szaktudo­mányok képviselői is. A tan­könyvbizottságokba a Ma­gyar Tudományos Akadémia a legjobb szakembereket delegálja, és ez jelentős biz. tosítéka annak, hogy az új tankönyvek tartalmilag is korszerűek lesznek. A közvélemény ezekben az években új fogalommal ismerkedik, és ez a tan­könyvcsalád fogalma. Nem jelent mást, mint egy adott osztály adott szaktárgyának tankönyvcsoportját. A tan­könyvcsalád magában fog­lalja az alaptankönyvet, az ahhoz csatlakozó tanulói eszközöket. munkafüzete­ket, feladatlapot, ellenőrző- lapot. valamint a tanár munkáját segítő kéziköny­vet, vagy tantervi útmutatót. A szakemberek hangsú­lyozzák: számukra jóleső az a bizalom, amellyel tevé­kenységüket, az új tanköny. vek megjelenését figyelem­mel kísérik. Csodákat várni azonban ezektől sem szabad- — a diákoknak továbbra is tanulniuk kell. D. G. Bolgár enciklopédiák ötszáz különböző szakte. rület specialistája dolgozik a bolgár nemzeti enciklopédia összeállításán, amely a Bol­gár Tudományos Akadémia legújabb jelentős kiadványa lesz. A szerzőcsoport veze­tői: Angel Balevzski, Dimi- ter Angelov, Sztefan Pavlov akadémikusok. A több kötetesre tervezett mű, amely az ország alapí­tásának 1300. évfordulójára készül, részletes tájékozta­tást nyújt Bulgária termé­szeti, történelmi, szocioló­giai, közgazdasági ég kultu­rális fejlődéséről, tudomá­nyos-technikai eredményei­ről, külpolitikájáról, nem­zetközi kapcsolatairól. Az enciklopédia 19 ezer cím­szót, ötezer fényképet, raj­zot, térképet, táblázatot, vázlatot tartalmaz majd. Eh­hez hasonló gyűjtemény az országról eddig még nem jelent meg. A bolgár tudományos könyvkiadás másik érdekes­sége lesz a háromkötetesre tervezett mezőgazdasági en­ciklopédia, amelyet ugyan­csak kiváló szakemberek szerkesztenek. Egy szerkesz­tőbizottság kiadásra készíti elő ezenkívül a kétkötetes műszaki enciklopédiát is. centiméterre a halott Sharon Tate-től fedezték fel egy fo­tel párnája mögé csúszva. Becsukható zsebkés volt, mintegy 8 centiméter hosszú és 1,8 centiméter széles pen­gével. A házvezetőnő ezt a zsebkéct nem ismerte, s a je­lek arra vallottak, hogy azt valamelyik tettes hagyta hát­ra a tett színhelyén. A főbejárati ajtón vérrel írt feliratot találtak: „PIG” — „disznó”. A laboratóriumi vizsgálatok szerint O—M vér­csoportból, Sharon Tate vé­réből származott. rendőrök úgy vélték, hogy a felirat rájuk : céloz. Az alvilágban egyre gyakrabban em­legették őket „PIG”-nek, vagyis „disznónak”. Ha a gyilkossági csoport emberei nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a szörnyű tett elkövetői a három, vérrel írt betűvel a rendőrség elleni gyűlöletüket kívánták kifejezni, előbbre A kis Steven, aki a fegyvert megtalálta juthattak volna a nyomozás­ban. Sőt — állítja Vincent Bugliosi ügyész a könyvében, amelyben elmondja a Man- son-ügy hiteles történetét, — 24 órán belül elfoghatták volna Charles Mansont, aki­nek parancsára gyilkoltak a Polanski-villában is. A rendőrtisztek azonban mindenre gondoltak, csak ar­ra nem, hogy egy hippy- bandát gyanúsítsanak. Ponto­sabban : a Los Angeles-i rend­őrség bűnügyi csoportjában kizárt dolognak tartották, hogy a „szeretet gyermekei” tettek volna ilyet. A Los An- geles-i sheriff hivatalának két beosztottja, Paul White- ley és Charles Guenther őr­mesterek viszont ebben az irányban keresték volna már kezdetben a tetteseket, s ha­marosan nyomukra is jutot­tak volna, ha a náluknál sok­kal; tekintélyesebb rendőr, Jess Buckles, a gyilkossági csoport tagja gorombán le nem inti őket. A nyomozók, ahogy ilyen- 'kor szokásos, az indítóokot keresték. A legkézenfekvőbb okot: vagy rablótámadás történt, vagy pedig betörés köz­ben megzavart bűnözők öl­tek, hamarosan elvetették, mert semmi sem vallott arra, hogy bármi is eltűnt volna a villából. Később kiderült ugyan, hogy a gyilkosok el­vittek egy 72 dollárt tartal­mazó pénztárcát és még né­hány apróságot, de nem ezért öltek. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents