Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-15 / 165. szám

1977. július 15. KÉPÚJSÁG 3 AG-labor A bogyiszlói úti új épület­be költözik az eddig Palán­kon tevékenykedő talajvizs­gáló laboratórium, mely a megye egész területén végez talajvizsgálatokat. Ifjúsági seregszemle az Októberi Forradalom évfordulójára Szerdán tíz országos bőr- feldolgozó nagyvállalat — így köztük a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi gyára is — gazdasági és társadalmi vezetői koordináló megbe­szélést tartottak egy olyan nagyszabású ifjúsági akció, ról, amelynek megrendezé­sét a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulójának tiszteletére ha­tározták el. összetett vetélkedőt ren­deznek a vállalatoknál dol­gozó 30 éven aluli fiatalok részére. Ezen azok az üze­mek képviseltetik magukat, amelyeknek munkavállalá­sai között kiemelt szerepet foglal el a szovjet exportra történő áruszállítás. Éppen ezért maga a vetélkedő­sorozat is két részes, egy. részt felöleli azokat a szak­mai ismereteket, amelyek a munkájuk tökéletesebb vég­zéséhez szükségesek, a má­sodik részben pedig bizo­nyíthatják a fiatalok, hogy ismerik a Szovjetuniót, nemcsak úgy, mint legna­gyobb kereskedelmi partne­rüket, hanem annak törté­nelmét, klutúráját is. Az ősszel megrendezésre kerülő országos döntőt vál­lalati házivetélkedők előzik meg, és csak a legjobbak ve­télkedhetnek a szovjetunió, beli utazás fődíjáért. A magyar szerszámgépipar új eredménye A magyar szerszámgépipar legújabb fejlesztési eredmé­nyét, egy komputerizált számjegyvezérléssel .ellátott megmunkálóközpontot és szerszámmarógépeket mutat­nak be néhány hét múlva a második hannoveri szerszám­gép-világkiállításon a hazai gyártóvállalatok és a Techno- impex Külkereskedelmi Vál­lalat. Az úgynevezett CNC ve­zérléstechnika alig egy-két éve terjedt el a világon, első­ként japán, NSZK-beli és amerikai cégek alakították ki. Nálunk eddig három külön­böző CNC-vezérlést fejlesz­tettek ki; a Villamos Auto­matika Intézetben, az Elekt­ronikus Mérőkészülékek Gyá­rában és az MTA számítás- technikai alkalmazási kutató- intézetében. Az új eljárás lé­nyege, hogy a vezérlésbe szá­mítógépet építenek, amely kidolgozza a szerszámgép programját és azok vala­mennyi koordinátáját memó­riaegységben tárolja, amíg csak szükséges. Ülést tartott az SZMT Az üzeni balesetekről Tegnap Szekszárdon, a Ba­bits Mihály Megyei Művelő­dési Központ színházi elő­csarnokában ülést tartott a szakszervezetek megyei taná­csa. Dr. Vígh Dezső, az SZMT elínöke köszöntötte a megje­lenteket, köztük Horváth Jó­zsefet, a megyei pártbizott­ság titkárát Az SZMT tagjai az ülés el­ső részében meghallgatták Horváth Géza SZMT-titkár jelentését az 1976. évi üzemi balesetek alakulásáról, a bal­esetek kivizsgálásával kap­csolatos vállalati tevékenysé­gek tapasztalatairól. Ezt követően Németh Jó­zsef, a megyei tanács munka­ügyi osztályának vezetője adott tájékoztatást a megye munkaerőhelyzetéről és az e téren várható további tenni­valókról. Az ülés második részében Egyed Mihály, az SZMT ve­zető titkára javaslatot ter­jesztett elő az SZMT és az el­nökség 1977. második félévi munkatervére, majd tájékoz­tatta a tanács tagjait a leg­utóbbi tanácsülés óta végzett munkáról. Nyugdíjasok a Ma életbe lép az a rendel­kezés, amely lehetővé teszi, hogy kézi munka igényes nö­vények betakarítási munkái­ban részt vevő nyugdíjaso­kat november 15-ig nyugdí­juk korlátozása nélkül fog­lalkoztassák a mezőgazdasági üzemek a kézi munka igényes növények betakarításánál. A rendelkezéssel kapcsolatban Szabó Ferenc, MÉM-főosz- tályvezető elmondotta: a ké­zi munka igényes növények betakarításának és szüreté­nek meggyorsítására, a vesz­teségek csökkentésére szüle­tett az idevonatkozó kor­mányhatározat, amely első­sorban azt veszi figyelembe: a mezőgazdasági nagyüze­mek minden igyekezete elle­nére a legnagyobb munka­csúcs idején nincs elég mun­káskéz a kertészetekben és esetenként a szántóföldeken sem. A nyugdíjasok bevoná­sa a nagy nyári és őszi mun­kákba nem ellenkezik a kül­földön kialakult mezőgazda­Példamutatóan gazdaságos beruházások / Iparvágány mezőgazdasági üzemeknek Pakson, az új vasútállomás mellett iparvágányt építenek közös összefogással és állami támogatással a Paksi Állami Gazdaság, az Ercsi Cukor­gyár, a paksi Duna menti Egyesülés Tsz és az ugyan­csak helybeli Aranykalász Tsz, valamint a dunakömlődi Szabadság Tsz részére. Gyén Gyula, az állami gaz­daság főkönyvelője elmond­ta: már megkezdődött a te­reprendezés és előrelátható­lag rekordidő alatt készíti el a beruházást a 22-es Állami Építőipari Vállalat, amelyik a vasútállomás megvalósításán is dolgozik. Két vágány készül a gazdaságok és a cu­korgyár részére, tízezer négy­zetméter rakterülettel. Há­rom és fél hektár összterületű az a rész, ami rendelkezésre áll a beruházáshoz. Ezt a föl­det cserével bocsátotta ren­delkezésre a Duna menti Egyesülés Tsz, helyette a Paksi Állami Gazdaságtól kap hasonló értékű földet. Gyén Gyula tájékoztatása szerint minden előkészítés simán és gyorsan történt, egyszerű társaságot alakítot­tak, ennek gesztora a gazda­ság. A tervet az UVATERV készítette el. Minden állami kedvezményt megkapnak a mezőgazdaságban sági termelési gyakorlattal sem, s hazánkban is széles körben foglalkoztatták eddig is a nyugdíjasokat, például a szüreti munkáknál, vagy a paprika, paradicsom szedésé­nél. A nyugdíjasok szempontjá­ból sem közömbös a nyári­őszi mezőgazdasági foglalkoz­tatás, hiszen ugyanolyan anyagi ellenszolgáltatásban részesülnek, mint a hasonló munkán dolgozó üzemi mun­kások, szakemberek, s továb­bi előny, hogy a szervezett betakarítású munkák során ledolgozott munkaidő nem számít bele a nyugdíjasok ál­tal jogszabályilag ledolgoz­ható munkaidőbe. A gazda­ságok számára lehetővé tet­ték, hogy a fizetség egy ré­szét természetben utalják ki. A főosztályvezető hangsú­lyozta, hogy a gazdaságok csakis fizikai munkára alkal­mazhatják a megszabott fel­tételek mellett a nyugdíjaso­kat. (MTI) gazdaságok, illetve szövetke­zetek, ami csak lehetséges. A beruházás összesen 22 millió forint lesz, ezért a pénzért nemcsak a vágányokat és a rakterüiletet építik meg, ha­nem szociális épület is készül húsz ember részére, továbbá két harminctonnás hídmérleg, világítótestek, kerítés, porta, stb. Teljesein, gépesített lesz a rakodás, mind a termé­nyekhez, például cukorrépá­hoz, mind az érkező anya­gokhoz, sőt fedett műtrágya­raktár építését is elhatároz­ták. Az iparvágány építése na­gyon gazdaságos. Példamuta­tóan jó beruházásnak tart­ják a Központi Szállítási Ta­nácsnál és a MÉM illetékes szakemberei egyaránt. Pá­lyázat alapján nyolc és fél millió forint támogatást kap­nak az egyszerű társaság tagjai. A népgazdaságnak előnyös lesz, hogy az iparvá­gánnyal és rakodótérrel gyor­sítani lehet a kocsifordulót az atomerőmű vasútvonalán, könnyebben és olcsóbban el­jut a cukorrépa' Ercsibe és egyéb termény szállítása is gazdaságosabbá válik. Sok megtakarítást jelent majd, hogv a Paksi Állami Gazda­ságnak nem kell fölöslegesen nagy fuvarokat lebonyolíta­nia, mint eddig. Jelenleg még hat vasútállomásra szállít a gazdaság: Tolna-Mözsre, Nagydorogra, Cecére, Vajtá­ra, Dunaföldvárra és a paksi régi kis áldomásra. Mivel nincs központi rakodási és raktározási lehetőség, külön­böző anyagokat nagy távol­ságon kell ide-oda szállítani a gazdaság nyolcvan kilomé­teres körzetében hogy a fel- használás helyére jusson minden. összesen 18 ezer hektár szántóterület tartozik a tár­suló szövetkezetekhez és az állami gazdasághoz. Szerepel a szerződésben, hogy további mezőgazdasági üzemek csat­lakozhatnak a társasághoz, a környékből. A költségek úgy oszlanak meg, hogy egyik társuló felet sem terheli nagy összeg. Útépítéshez két­millió forint állami támoga­tást kapnak az építtetők. A főkönyvelő nagy öröm­mel újságolta: a nemrég megkezdett munkát az év vé­géig be akarja fejezni a 22-es ÁÉV. A vállalatnak az atom­erőmű építésén kívül eddig is volt már egyéb teendője Pakson például az új posta megvalósításán dolgozik. GEMENCI JÓZSEF Több szén külfejtésből Visontán, a Thorez külfejtéses bányaüzemben — a tava­lyinál 300 ezer tonnával többet — összesen 6,5 millió tonna szenet termelnek, melyet a Gagarin Hőerőműbe szállítanak. Jelentősen fokozzák a meddő réteg eltakarí­tását is. (MTI fotó, Erezi K. Gyula felvétele—KS) Várong—lápafői mező- gazdasági termelőszö­vetkezetben alig több mint húsz ember fog­lalkozik az aratással-betaka- rítással. A két község hatá­rában dolgozó emberek veze­tője Somogyi Károly, fiatal szakember, agrármérnök. A betakarítást igen jól szervez­te meg: a nagy ;munkakedv, a jó gépek, az alapos felké­szülés meghozta az ered­ményt. Szépen betakarítot­ták a gazdag termést. * Hiába húzzák a levesnó- tét, a szili ebéd elfogyott, az eső lába még lóg, nem lehet aratni, Somogyi Károly ara­tási felelősnek mégis leg­alább negyedórájába telik, mire „összeterelem rögvest a brigádot”. Most itt állnak az emberek a szerelőcsarnok sarkánál. Jobbra beállítottak egy „százéves” eszkáhármast, ettől balra két pótkocsi akaszkodik egy MTZ után, amott a dombhajlatban a ke­rítés tőszomszédságában ber­reg egy másik kombájn, mel­lette pedig kettő hidegen-ár- ván, esőcseppektől szikrázó- an várja a jó időt. Ebből pe­dig kevés van. A feljegyzés ezt rögzíti az időről: 18-án esett 4,5 milli­méter csapadék; 19-én 27,8 milliméter; 20-án 13 millimé­ter; 22-én 13,5 milliméter. Számoljuk csak össze: 58,8 milliméter eső hullott a négy nap alatt a földekre, azaz a búzára; ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy tenyérnyi len­ne a víz a földön, hamar folyna el, ha nem inná be a szomjas anyaföld az aranyat érő esőt. Mert azért hiába akasztja itt az aratást, másutt aranyat ér. A kukoricában például. Meg a répaföldön is aranyat ér. Úgyhogy az emberek itt a sarkon, félkörben állva, fi­gyelve egymásra, s az ügye­letes szóvivőre, talán még örülnek is a kis fujásnak. Hi­szen két nap alatt „lekapták” az árpát, a búzának meg ép­pen a közepénél tartanak. Koszorús Lászlóé a szó; „Ott van a gépudvar sarkán az a két roncs, azokat belez­tük ki alkatrészekért, hogy olcsóbban készüljünk fel. Ilyen, kis szövetkezetben, mint a miénk, minden fillér­rel el kell tudni számolni. A használt alkatrész is alkat­rész. A két selejt kombájn elég volt a többiek javításá­hoz”. Ebben egyetért min­denki, ámbátor a gumi ék­szíjak minőségévél senki nem elégedett, pedig azok mind újak. Czövek János szerelő- kombájnos aratáskor bezárta a műhelyben a szerszámos- öltöző szekrényét és felült a maga javította gépre és kom­bájnok „Az ember direkt várja a szezont”. A betakarítás lényegében néhány tucat ember erőpró­bája csupán, egy falu meg sem érzik, hogy aratnak, hogy száz hektárokról kerül mag­tárba naponként a termés. Sípos János ugyancsak sze­relő-kom báj nos tehát lénye­gében üzemi ember, az ácsor- gást megunva leguggol a kör szélén és Hajdú Zoltánnal bi­zonyítják: „Uram higgye el, nem tudok kaszálni. Ez nem hülyeség. Egyszerűen nem tu­dok kaszálni. A múltkor azt mondta az asszony, kaszáljam le a pincéről a füvet. Eltör­tem a kaszát.” Tancsik Já­nos cigarettára gyújt, nagy füsitfelleget ereget a beszéd alatt, mint amikor a tarló ég. „Én se sokéit kaszáltam. Ami­kor kezdtem az ipart, még az ötvenes évek elején, akkor rendrevágóval dolgoztam. Úgyhogy kézzel nem kaszál­tam még. Csak géppel”. A kérdést fölteszem: tud­na-e, vállalkozna-e valaki az aratóbrigád tagjai közül ka­szát kalapálni. Elmondom, lehetne válogatni: gépkala- páccsál, vagy kézi kalapács­osai. Milyen az a gépkalapács, /tevődik fel a kérdés irá­nyomban. Elmondom: körha­gy ős tengelyen rúgószerikezet csapja a fejét az ülőre, s közötte kel ügyesen vezetni a pengét. Ilyen, géppel — ember haította gép — kala­páltam huszonöt éve minden hajnalban kaszát a Keszt­helyi Állami Gazdaságban. „Megkapálnám én, másnak, nem magamnak” — mondja Hajdú Zoltán. Ebből tehát azt kell kihámozni, hogy jó­jó, tudjuk mi azt, mert még­iscsak vasasmunka, de a fele­lősség a kaszásé... Mert ugye­bár lehet az a penge tökös, hibás, — s azért hüllámozó- dik az éle. A kombájn kaszá­ját megfogja az ember, alá­dobja a köszörű alá, és már­is kész. Az egész szezont egy élezéssel kibírja. Közben előkerülnek a trak­torosok is. Az aratás-betaka­rítás idején öten dolgoznák; a kombájnoktól el, a helyi, meg a dombóvári magtárba viszik a termést. Krizsán Gyula, Mézmer Péter, Schneider Fe­renc, Sípos János, Antal Gá­bor, Barabás János, Varga Já­nos... sorolja a neveket So­mogyi Karcsi. Ez több mint öt. „Ja, persze, benine van­nak a teherkocsisok is”. így teljes a brigád. A traktorosok a kör szélén foglalnak állást, mivelhogy később jöttek. A tanácskozás, röpgyűlés még tart, ámbár az eső már négy órája elállt, a terhes felhők is elvonultak Szakcs község irányába. Milyen az aratás? A kér­désekre gyorsan jön a válasz, értik, miről van szó, mire kí­váncsi a kérdező. Szil köz­Somogyi Körösi arató legényei ségből hozzák az ebédet, nem a legerősebb, ezért aztán so­kan nem is kérik, hánem ha- zaugranak ebédre, amit az asszony főz az jobb, tartal­masabb, frissebb. A szili kocsma ebédje nem traktoro­soknak való. Nincs aratás-betakarítás után népünnepély kenyérsze- gés, meg ilyesmi. Az elnök megtárgyalta a vezetőséggel, hogy „a fiúk, meg a család­juk menjen el vasárnap ki­rándulni. ahova alkarnak, a téesz állja a költségeket”. Ez van. Évek óta ez a szokás. Áldomás? Napközben nem lehet. Este? A faluban nya­ranta nincs sör. Dombóvárról hoznak néha egy-egy ládá­val, de aki hozza, az magának teszi félre a felét, a többit a haverokkal megosztja. Nem sok jut a szomjazoknak. Bort, pálinkát nem lehet inni. Sok benne .a szesz. Aratószalon- na? Nevetnek, hiszen ők is tudják mint ahogy a kérdező is gonoszkodik ezzel, hogy aratószalonna csak az ötve­nes években volt, azóta? Ugyan kérem, ki eszik nyá­ron szalonnát vöröshagymá­val?! A várongi termelőszövetke­zet aratóbrigádja szárító­üzem nélkül dolgozik. Azaz csak akkor vágják a gabonát, ha nedvességtartalma meg­felelő. Inkább várnak, mint­sem a termés a magtárba tönkremenjen. Amikor a nedvességtartalom tizenhat- tizenhét körül van, úgy vág­ják a gabonát, mint a meg­szállottak... Ezért ácsorognak most is az épület sarkán, nem a ri­porter tiszteletére, bár véle is jó foglalkozni, mondja So­mogyi Karcsi, mert tudja meg a világ, hogy Várongon idén ,ÍS' jól aratnak. És jót. Az árpa hektáronként negy­venöt mázsánál többet adott. A búza sem adja alább en­nél. Pedig megdőlt, kuszáit, mintha ördög keverte volna össze. Milyen termés lett vol­na itt, ha ez a veszedelmes­esős időjárás nem éppen az aratásra jön?! m z uzsonnaidő is elérke­II; zett. A traktorosok, szerelők, kombájnosok szétszélednek a gépek közé, javítanivaló mindig akad. Még az öreg eszkáhár- masoikon is, amelyekről pedig azt tartják, hogy olyanok, mint a régi Hoffherok, elnyű- hetetlenek. Ezeket a kom­bájnokat még a rozsda sem eszi meg Amelyik mellett állunk, és a „tanácskozást” folytatjuk az idei aratásról, a festéktől vö­rös, nem a rozsdától. Pedig ez a gép Tancsik keze alatt már öt évet, öt gabona- aratást, öt kukorica- betakarítást, öt napra­forgóvágást elvégzett. Még két éve van a gépnek. Tan- csiknak meg, az aratóbrigád legöregebb kombájnosának pedig tizenkét év a nyugdíjig — csak erő, meg egészség kell ezekhez a következő ara­tásokhoz. Mert az idein már túl vannak. Tegnap kaptam az értesítést, a szövetkezet el­nöke küldte a sürgönyt: „Be­fejeztük az aratást”. PÁLKOVÁCS JENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents