Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-15 / 165. szám

a ^PUJSAG 1977. július 15. Az Országos Béketanács Elnökségének állásfoglalása Egy litte rácunk Ciprus népével A magyar békemozgalom ■csatlakozik a Béke-világ- tanács és a nemzetközi cipru­si szolidaritási bizottság által július 15. és 20. között meg­hirdetett ciprusi szolidaritási hét eseményeihez. Az OBT ebben az időszakban külön­böző rendezvényeken ismer­teti a ciprusi kérdést, kifeje­zi szolidaritását a szigetor­szág népével. A magyar béke- mozgalom ezzel egyidejűleg támogatja a Béke-világtanács és más szervezetek akcióit, amelyek a Biztonsági Tanács határozata szellemében a rendezés ügyét szolgálják, így a nemzetközi ciprusi szo­lidaritási bizottság végrehaj­tó bizottságának ülését, s a nemzetközi újságíró-szeminá­riumot, amelyeknek megtar­tására a ciprusi szolidaritási hét keretében kerül sor. A ciprusi szolidaritási hét egybeesik a szigetországban végrehajtott államcsíny és az azt követő török invázió har­madik évfordulójával. Ez az egybeesés arra emlékeztet, hogy az ország területének 41 százaléka ma is török meg­szállás alatt van, hogy a 21Ó ezer ciprusi görög menekült mindmáig nem térhetett vissza otthonába, hogy a két közösség közti tárgyalások — a ciprusi török közösség ve­zetőinek makacsul elutasító magatartása miatt — holt­pontra jutottak. A rendezés megoldásának elhúzódása nemcsak a helsinki elvek dur­va megsértését jelenti, de ál­landósítja a feszültséget a Földközi-tenger keleti me­dencéjében, s ezzel Európa biztonságát is veszélyezteti. Ugyanakkor tág teret bizto­sít azoknak az imperialista cselszövéseknek, amelyek a ciprusi problémát kívülről, a Biztonsági Tanács határoza­tának és a békeszerető de­mokratikus erők törekvései­nek megkerülésével, a NATO szájaíze szerint óhajtják ren­dezni. Az Országos Béketanács a ciprusi szolidaritási hét al­kalmával a békeszerető ma­gyar nép akaratát tolmácsol­va sürgeti a Biztonsági Ta­nács határozatainak mara­déktalan végrehajtását, a szigetország függetlenségé­nek, szuverenitásának, terü­leti integritásának maradék­talan helyreállítását, a sokat szenvedett ciprusi nép béké­jének és biztonságának ga­rantálását. * A nemzetközi ciprusi szoli­daritási bizottság július 15— 17. között Nicosiában meg­tartásra kerülő végrehajtó bi­zottsági ülésén, valamint a július 18—20. közötti ugyan­csak Nicosiában megrende­zendő nemzetközi újságíró- szemináriumon a magyar bé­kemozgalom képviseletében Fábián Ferenc, az Országos Béketanács alelnöke, a MUOSZ főtitkár-helyettese vesz részt, aki csütörtökön el­utazott Ciprusra. (MTI) Szavazások a neutronbombáról Felemás szenátusi döntés Az Egyesült Államok sze­nátusa 58:38 arányban lesza­vazta Mark Hatfield Oregon állambeli republikánus sze­nátornak azt a törvényjavas­latát, hogy a törvényhozás vonja meg Carter elnöktől az új típusú nukleáris tömeg- pusztító fegyver, a neutron- bomba gyártására szánt ösz- szegeket. Egy másik szavazás eredményeként azonban fenntartotta magának azt a jogot, hogy. megvétózza a bombák gyártásáról az au­gusztus közepére várható végleges elnöki döntést, amennyiben Carter nem tud­ja bebizonyítani, hogy a fegyverre nemzetbiztonsági szempontból szükség van. Ez utóbbi - indítványt Edward Kennedy szenátor terjesztet­te elő és 74:19-es szavazat­aránnyal fogadták el. A szavazást megelőzően az elnök egy jelentést juttatott el a szenátushoz, amely azt állította, hogy a bomba el­rettentő hatása csökkenteni fogja egy új nukleáris háború veszélyét. Ugyanakkor a jelentés is elismerte annak lehetőségét, hogy a bomba gyártása nega­tívan befolyásolja a Szovjet­unióval folytatott fegyverzet- korlátozási tárgyalásokat. A szavazást megelőző sze­nátusi vita során Hatfield szenátor cáfolta, hogy a Lance-rakétákhoz és tüzérsé­gi lövedékékhez gyártandó neutron-robbanófejek elret­tentenének a fegyverkezési hajsza fokozásától. Kijelen­tette: ha a neutronbombát bevetnék, a neutrons-ugárzás keltette radioaktív felhő 5000 éven át maradhatna fenn. Brüsszeli jelentések szerint Alexander Haig tábornok, az Európában állomásozó NATO-haderők főparancsno­ka közölte, hogy az atlanti tömb európai tagállamai „igénylik” a neutronbomba bevezetését Nyugat-Európá- ban. Carter-Schmidt találkozó A nyugatnémet—amerikai csúcstalálkozó első napján Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár és James Car­ter amerikai elnök megvitat­ta a nyugati országok és a Szovjetunió viszonyának több kérdését. Klaus Bölling nyugatnémet kormányszóvivő szerint Car­ter tájékoztatta Schmidtet ar­ról a szándékáról, hogy „a közeljövőben” találkozni kí­ván Leonyid Brezsnyewel, az SZKP KB főtitkárával, szovjet államfővel. Schmidt Carter elgondolását élénken helyeselte — közölte a szóvi­vő. Helmut Schmidt kancellár pozitívan foglalt állást az európai energiakonferencia megrendezésére vonatkozó szovjet javaslattal kapcsolat- 1 ban: véleménye szerint a tő­kés országoknak „fontolóra kellene venniük a szovjet in­dítvány elfogadását” és Car­ter szerint is érdemes foglal­kozni az üggyel” — mondotta Bölling nyugatnémet szóvivő. A belgrádi találkozóval kap­csolatban Carter hangoztatta: „Nem áll szándékunkban, hogy a záródokumentum bár­mely vonatkozását, vagy bár­milyen országot figyelmen kí­vül hagyjunk”. A nyugatnémet kormányfő washingtoni látogatásának hivatalos része csütörtökön ért véget. 30 év Harminc éve, 1947. július 15-én írták alá a szovjet— magyar kereskedelmi és ten­gerhajózási megállapodást. Az évforduló toposán Leo­nyid Zorin, a Szovjetunió kül­kereskedelmi miniszterének első helyettese többek között a következőket mondotta az APN tudósítójának: Az 1947-ben aláírt megál­lapodás legfőbb jelentősége, hogy a két fél minden korlá­tozás nélkül kölcsönösen biz­tosította egymás számára a legnagyobb kedvezmény el­vét. A dokumentum megte­remtette a Szovjetunió és Magyarország közötti terv­szerű, állandóan bővülő és mélyülő kereskedelmi kap­csolatok alapjait. A szovjet—magyar árufor­galom értéke 1947-ben 30 millió rubel volt, 1977-ben pedig eléri a 3,9 milliárd ru­belt. Az áruforgalom volu­menének növekedése mellett állandóan javul a forgalom szerkezete, a szállított termé­kek minősége. A gazdasági kapcsolatok fejlesztése során mindig figyelembe veszik a felek igényeit és lehetőségeit, így a Szovjetunió továbbra is Magyarország legfőbb fűtő­anyag- és nyersanyagszállító­ja marad, a magyar ipar szükségleteit alapvetően a szovjet kőolaj-, földgáz-, vas­érc-, elektromos energia-, fém- és faanyagszállítások elégítik ki. A Szovjetunió külkereske­delmi partnerei között Ma­gyarország az 5. helyen áll. Bizonyos gépeket és berende­zéseket tekintve azonban a magyar fél a legfőbb szállí­tók közé tartozik. 1977-ben például több mint 6 ezer Ika­rus autóbuszt szállít a Szov­jetuniónak, s igen fontosak a magyar elektrotechnikai és vákuumberendezések, vala­mint a kőolaj- és földgáz- vezetékek központi irányítá­sánál használt automatikai és telemechanikai berendezések. A két ország nagy forgal­mat bonyolít le közszükségle­ti cikkekből és élelmiszer- ipari termékekből is. Ma­gyarország nagy mennyiségű konfekció- és kötöttárut, ci­pőt, friss gyümölcsöt, zöldsé­get és konzervet szállít a Szovjetunióba. A magyar vásárlók között viszont igen népszerűek a szovjet órák, fényképezőgépek, filmfelve­vők, tranzisztoros rádiók. 1975 decemberében írták alá az 1976—1980-ra szóló áruforgalmi és fizetési kor­mányközi megállapodást. A szovjet—magyar kereskedel­mi kapcsolatok legnagyobb jelentőségű dokumentumát a két ország összehangolt öt­éves népgazdasági terve alap­ján hozták létre. Homokdűnék lovasai Hz elfelejtett Háború ? Amikor május 20-án és 21-én megünnepelték az algérjai Tindouf mel­lett, — közel a nyugat- szahárai határhoz — a fegyveres felszabadító harc kirobbantásának ne­gyedik évfordulóját, a Polisario Front képviselői kijelentették, hogy az 1977-es év döntő lesz a Nvugat-Szaharát meg­szálló marokkóiak és mauritániaiak ellen ví­vott felszabadító harc­ban. Az egykori Spanyol-Szaha- rából tavaly vonultak ki a spanyol csapatok, és a terüle­tet amerikai—francia egyez­tetéssel Marokkó és Mauritá­nia között osztották fel. Az összesen 80 ezer lakosú, fosz­fátban gazdag, sivatagi terü­let önállóságáért azóta heves harcot folytató Polisario Frontot elsősorban Algéria és több haladó afrikai ország tá­mogatja. 1976-ban a marokkói és mauritániai egységeknek si­került „pacifikálni” az egy­kori spanyol gyarmat fonto­sabb városait és településeit. A lakosság egy része algériai területre menekült. Azóta a helyzet sokat változott, a Nyugat-Szahara önrendelke­zéséért küzdő szervezetnek sikerült a lábát megvetnie a sivatag homoktengerében, sőt ellentámadásba lendült. Meg­bénították a marokkói terüle­ten működő Bou Craa-i fosz­fátbánya kitermelését, és a háborút kiterjesztették a ka­tonailag és gazdaságilag gyengébb ellenfél, Mauritánia területére. „A homokdűnék lovasai” hallatlan könnyed­séggel támadnak támaszpont­jaiktól több száz kilométerre, anélkül, hogy felfedeznék őket. A májusban megindított „városi csaták” kezdete a Zouérate elleni támadás volt, amelyben hat, ott dolgo­zó francia állampolgárt ej­tettek foglyul, hangsúlyoz­ván ezzel a francia kormány felelősségét a konfliktus ki- terjesztésében. Legutóbb jú­lius 3-án, vasárnap este a Polisario Front harcosai is­mét eljutottak egészen a mauritaniai fővárosig, Noua- kachottig és háromnegyed órán át aknavetőkkel és automata fegyverekkel lőtték a kormánynegyedet. Ez a meglepetésszerű tá­madás — jelentések szerint — sikeresebbnek bizonyult, mint az elmúlt évi, amikor az akcióban maga a Polisario Front akkori vezetője is el­esett. Nem véletlen, hogy a támadás egybeesett az Afri­kai Egységszervezet librevil- le-i csúcsértekezletével, aho­vá a Polisario Front képvi­selői — marokkói nyomásra — nem kaptak beutazási en­gedélyt. A mauritániai kormány Al­gériát teszi felelőssé a táma­dásokért. A szaharaiak által létrehozott kormány minisz­terelnöke. Lamine Mohamed kijelentette: a konfliktus a mi népünk és á megszálló marokkói—mauritániai kolí- ció közötti harcban rejlik, nem pedig Algír és Rabat, vagy Algír és Nouakchott vi­tájában”. LISZKAI LÁSZLÓ Az egykori Spanyol-Szahara területén folytatódnak a har­cok. Képünkön: a Polisario Front harcosai a sivatagi or­szágot megszálló marokkóiaktól zsákmányolt fegyverekkel. (Képtávírónkon érkezett). Mit visz Begin Washingtonba? Washington, Héltai András, az MTI tudósítója jelenti: Menahim Begin izraeli kor­mányfő legalább még egy év­tizedig nem akarja feladni Ciszjordániát — jelentette az amerikai CBS-hálózat jeru- zsálemi tudósítója. A CBS értesülése szerint Begin a jövő héten az alábbi izraeli javaslatokat terjeszti washingtoni látogatásán Ja­mes Carter elnök elé: — Izrael „jelentős” területi engedményeket tesz a Sinai- félszigeten és a Golan fennsí­kon; — „Politikai engedmé­nyekre” készül Giszjordániá- ban, amennyiben az Izrael ál­tal 1967 óta megszállva tar­tott terület arab lakossága állítólag szélesebb körű ön- igazgatási jogokat kapna. — A nyugati partról elme­nekült 170 000 főnyi palesztin lakosság hihetőleg lehetősé­get kap a visszatérésre. A közelmúltban hatalomra került, jobboldali Begin-kor­mány ismételten leszögezte: Ciszjordániát nem megszállt hanem „Izrael által felszaba­dított” területnek tekinti, amelyről közel-keleti béke­kötése esetén sem mond le. A szélsőséges, nyilvánvalóan elfogadhatatlan álláspontra válaszul az amerikai kor­mány nyilatkozatban szögez­te le: az izraeli—arab tár­gyalásoknak előfeltétel nél­kül kell megkezdődniük, s nem dönthető el élőre Cisz- jordánia sorsa sem. Ez idő szerint nem állapít­ható meg, hogy a CBS jeru- zsálemi értesülései a Begin- kormány többségi álláspont­ját fejezik-e ki, vagy pedig a Jeruzsálem és Washington között fólyó „lélektani had­viselés” újabb manőverét je­lentik? Annyi bizonyosnak ■látszik, hogy a Carter-kor- mánynak rendkívül nehéz dolga lesz, ha az amerikai politika érdekeinek megfele­lő engedményekre akarja rá­kényszeríteni Begint. Szükségállapot New Yorkban Manhattan, New York vá­rosának központi része, csü­törtökre. virradóra teljes sö­tétségbe borult. Villámcsapás következtében megszűnt az áramszolgáltatás New York nagy részén és a város kör­nyékén. A teljes áramszünet — amely összesen mintegy hét­millió embert érintett a leg­nagyobb amerikai városban — megbénította a közleke­dést. Lezárták a város két repülőterét, leálltak a hely­közi vonatok, és a metró- utasok ezrei szükséglámpák fényénél hagyták el az alag- utakat, ahol a szerelvények megrekedtek. A hatóságok szükségálla­potot hirdettek ki. Jelentke­zésre szólították fel a szabad napos rendőröket, tűzoltókat, mivel a bűnözés helyzetéről amúgy is hírhedt városban a sötétség leple alatt fosztoga­tások kezdődtek. New Yorkban utoljára 1965 novemberében volt ha­Fegyveres őrök védték a bol­tokat a sötétségbe borult New Yorkban (Képtávírónkon érkezett). sonló, akkor összesen 13 órás áramszünet. (MTI) A Barátság-fesztivál eseményei A magyarok a vendéglátók Szerdától kezdve három napon át az orenburgi gáz- távvezeték magyar építési szaklalsza látja vendégül a baráitságfesztivál résztvevőit. E szakasz központja, Ivano- Frankovszk zászlókkal, fel­iratókkal feldíszítve várta vendégeit. A vendéglátók ne­vében P. R. Bezruk, az Ukrán Kommunista Párt városi első titkára köszöntötte a vendé­geket és ismertette a nagy építkezés szép eredményeit. Ezen a barátsági gyűlésen részt vett haizánik képvisele­tében Marjai József moszk­vai nagykövetünk és Nagy Mária, az MSZBT főtitkára is. Nagy Mária fel is szólalt és megállapította: népeink test­véri együttműködésében a nemzeti és nemzetközi érde­kek egysége ölt testet és év­ről évre szélesedik, mindig új tartalommal gazdagodik. Az ünnepi gyűléssel egy időben tanácskozott a gáz­vezetéket közösen építő or­szágok nehézipari miniszte­reinek értekezlete. Hazánkat itt dr. Juhász Ádám nehéz­ipari államtitkár képviselte. Beszédében örömmel állapí­totta meg: egyöntetű a véle­mény, hogy a munkák terv­szerűen, összehangoltan ha­ladnak mindegyik szakaszon. Az egyes országok építői a határidők lerövidítésén mun­kálkodnak. A magyar építők például tavaly 710 ezer rubel értékben teljesítették túl az időarányos tervüket. A gáztávvezetéket építő or­szágok baráti küldöttei szer­dán még megtekinthették a vendégek tiszteletére rende­zett m>agyar népművészeti ki­állítást. Az esti órákban pedig Bogorodesányban, a magyar telephely éttermében Nagy Mária ,az MSZBT főtitkára vacsorát adott tiszteletükre, majd a Bartók Béla Művész- együttes ünnepi műsorát te­kintették meg. LAPZÁRTA BUDAPEST A Magyar Szocialista Mun­káspárt és az Arab Újjászü­letés Szocialista Pártja kö­zötti együttműködési megál­lapodás alapján csütörtökön szíriai pártmunkásküldöttség érkezett hazánkba Nádim A1 Khatibnak, a Kuneitra me­gyei pártbizottság tagjának vezetésével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Zsuffa Ervin, az MSZMP KB ipari, mezőgazdasági és közlekedési osztályának alosztályvezetője fogadta. Jelen volt Saddik Saddikni, a Szíriai Arab Köz­társaság budapesti nagykö­vete. * Trautmann Rezső, az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke csütörtökön fogadta Leticia Ramos Shahani asszonyt, a Fülöp-szigeti Köztársaság új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál je­len volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Házi Vencel külügyminiszter-he­lyettes.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents