Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-14 / 164. szám

1977. Július 14. 'ÍÍÉPÚJSAG 3 Eredmények és feladatok a szakszervezeti káderoktatásban gsp szakszervezeti politi­R kai oktatásban az el- .gp|. múlt évadban kiemelt helyet foglalt el a tisztségviselők felkészítése a további munkákra. Annyi máris megállapítható, -- hogy tartalmában a legutóbbi évadban javult az oktató-ne­velő munka. Ennek legje­lentősebb előfeltétele — az alapos előkészítésen túl — az volt, hogy jól felkészült, nagy mozgalmi tapasztalat­tal rendelkező 1 vezető párt- és szakszervezeti funkcioná­riusok tartották az előadá­sokat. Az alapszervezeti okta­tásban három fő formában szervezték meg a tisztségvi­selők továbbképzését; bizal­miak, szocialista brigádve­zetők, illetve tagok, és szak- szervezeti tanácsi, illetve szakszervezeti bizottsági ta­gok. összesen 222 tanfolya­mon 3746 hallgató vett részt. A szakszervezeti bizottsá­gok, szinte kivétel nélkül, igen fontos feladatuknak te­kintették a bizalmiak felké­szítését. Ezt mutatja a tan­folyamok és a hallgatók ma­gas száma. 140 tanfolyamon közel két és. fél ezer bizalmi ismerkedett a megnöveke­dett feladatokkal. Csak né­hány helyen lehetett azt ta­pasztalni, hogy a bizalmi- oktatást leszűkítették a jog- és hatáskör ismertetésére. Ezer szocialista brigádve­zető, illetve -tag képezte magát speciális tanfolya­mon. A tapasztaltok jók, a résztvevők elégedettek vol­tak, s itt is elsősorban a tartalmi munkában sikerült előbbre lépni. Az eredmények, az elmúlt évad sikere mindjárt felvá­zolja a további tennivalókat is. Ezen belül a következő­ket látjuk szükségesnek ki­emelni: a jövőben minden egyhetes tanfolyamon fel kell dolgozni „A szakszerve­A vaskalap Eszmei fejfedő. Nem az időjárás viszontagságai el­len van hivatva megvédeni visélőjét, hanem a környe­zet, a világ, számára idegesítően friss dolgaitól kíméli azt, aki hordja. A divat változásaitól függetlenül tartja magát. Másik nagy előnye, hogy bármilyen beosztásban, bármilyen viselethez, és már fiatalabb kortól is hordani lehet. Csak jó mélyen a szembe kell húzni... Hát igen. Körülbelül ennyi az, amit csak úgy álta­lánosságban a vaskalapról — „mint olyanról” — el lehet mondani. E „felsőruházati alkalmatosság” vizsgálatánál talán nem is a viselők személye a fontos, sokkal inkább azok az alkalmak, amikor szinte védőruhának minősít­hető a vaskalap. a) Állásfoglalás, döntés. „Tartózkodva minden hebehurgyaságtól, javaslatom, hogy ne térjünk el a már jól bevált módszerektől, hisz a meggondolatlanul elkapkodott változtatás... stb.” Mind­ezek után, határozott mozdulattal a homlok vonalára igazítjuk az említett fejfedőt. Aztán, ha valakinek ez véletlenül szemet szúr, még mindig meg lehet magyaráz­ni, hogy a konzervatívnak tűnő tartózkodás nem feltét­len vaskai aposság... ia/1. Lásd az előbbit. Változtatás csupán annyi, hogy megvárjuk á döntés vagy állásfoglalással az e kérdés­ben érintett tekintély (rossz nyelvek szerint nagy kutya) szavát, majd heves halogatások közepette csatlakozunk a véleményünkkel. Bólogatásunkhoz a vaskalap szinte súlyt, nyomatékot ad a szavunknak.... b) Munkahelyi veszélyhelyzet. Váratlanul kiemelkedő képességű beosztott. Ilyen­kor a vaskalap rendkívül jó szolgálatokat tehet. Állandó hordása lehetővé teszi, hogy ne kelljen örökké látni az említett személy erényeit, munkájának értékét. Viszont nem gátolja a rálátást a tetszés szerint előrángatható hibákra, hiányosságokra. (Mindez a vaskalap alól nézve: jobbító szándékú kritika.) b/2. Munkahelyi veszélyhelyzet. Kolléga — hasznos elképzelései. Ennek megfúrása, kerriény elszánt érveléssel — amolyan „hűségmártással” tálalva. (Óva intés, én csak jót akarok, féltem a közösség érdekeit, stb.). Ilyenkor a vaskalap hordása kötelező — hisz személyünket való­ságos kereszteslovagnak tüntetheti fel... b/3. Munkahelyi veszélyhelyzet. Általában nem árt, ha mindig kéznél van... Kitűnően alá lehet bújni. c/1. Nevelés, (ki)oktatás. Családban, közösségben, hivatásszerűen. Hiányzó személyes varázs, egyéniség pótlása a vas­kalappal. Bölcs frázisok, kiszáradt intelmek hangozta­tása — végszükség esetén „vaskalapi” helyzetünkből adódó erőhelyzetünk kihasználása. c/2. Ugyanez finomított eszközökkel: sok apró kis vaskalap osztogatása, esetleg visszaélések kötelezővé tétele megoldja, hogy mások sem látják meg azt — mit mi nem akarunk látni... d/1. Erkölcs. Ez esetben a vaskalap mondhatni, egyenesen át­lényegül. Hagyományos formájában már nem is elégsé­ges. Nem árt feldíszíteni, látványossá tenni — ott ahol ' láthatják mások is. Csak a szigorúan vett intim magán­életünkben vágható a sutba... * Lehetne még folytatni a sort. Elég ennyi — az intel- méhből. És aki mindezeket soha nem vette, veszi tekin­tetbe — az előtt megemelem a (vas)kalapomat... Gyvgy Napraforgó-virágzás Keresett madáreledel az iregi csíkos az NSZK-ban Tolna megyében megkez­dődött a korai érésű napra­forgók látványos virágzása. Az idén mintegy tízezer hek­táron termesztik a fontos ipa­ri és takarmánynövényt a megye tsz-ei és állami gazda­ságai. Különösen szemet gyö- nyörködtetők, szinte erdőket alkotnak a Völgység három falujának határában gazdál­kodó, s a megyei rekordot tartó teveli Kossuth Tsz nap- raforgótáblái. A tevéli tsz ta­valy országosan is kiemel­kedő, a megyében a legtöbb hektáronkénti, csaknem har­minc mázsa hozamot ért el a kétszáznegyven hektáron ter­mesztett iregi csíkos fajtájú napraforgóból, amit exportál­va hétmillió forint jövede­lemre tett szert. Az iregi csí­kos napraforgót az NSZK-b? szállították, ahol igen kedvelt madáreleség is, A Kossuth Tsz az idén hasonló bevétel­re számít a kétszáznegyven hektáros napraforgó táblái­ról. zet helye, szerepe a fejlett szocialista társadalom épí­tésében” témát, valamint tá­jékoztatót kell adni az ak­tuális kül- és belpolitikai kérdésekről. Minden kéthetes, vagy annál hosszabb időtartamú tanfolyamon — és főleg a bizalmiképzésben — köte­lezően foglalkozni kell a szakszervezetek szerepével, feladataival a gazdaságpoli­tika végrehajtásáért, a ne­velő munka tartalmával és feladataival, a káderpolitika elveivel és gyakorlatával, a szakszervezeti demokrácia kérdésével és a bizalmiak jog- és hatáskörével. Az 1977—78-as oktatási évben — a megelőzővel azo­nosan — elsősorban az újonnan választott tisztség- viselőket kell oktatni. L. Gy. Közéletünk A szekszárdi Városi Tanács V. B. ülése Tegnap ülést tartott Szek- szárd város Tanácsa Végre­hajtó Bizottsága. Ennek so­rán megtárgyalták az orvos- etikai helyzetet a megyeszék­helyen. A végrehajtó bizott­sági tagok foglalkoztak a kis­iparosok lakossági szolgáltató- tevékenységével, a KIOSZ városi titkárának tájékozta­tója alapján. A kereskedelmi hálózatfejlesztési koncepció időarányos végrehajtásáról Kaposi István, a termelés- ellátás felügyeleti osztály ve­zetője adott számot. Gallai Ferenc műszaki osztályveze­tő a városfejlesztési műszaki- tervdokumentáció ellátott­ságról tájékoztatta a végre­hajtó bizottságot, mely ülése befejező részében személyi ügyeket tárgyalt. Vizet Bogyiszlónak Nyolc éve alakult Bo- gyiszlón a vízműtársulat. Már a vezetékek is készen voltak, amikor kiderült, hogy a víz vastartalma olyan magas, hogy az köz- fogyasztásra alkalmatlan. Körbefúrták az egész falut, amíg végre sikerült olyan vizet találni, ami látszatra ugyan nem tiszta, de nem tartalmaz ártalmas anya­gokat. Biztosan nem gyorsí­totta a bogyiszlói vízügy megoldását, hogy gyakran változtak közben a községi vezetők. Egy ideig úgy né­zett ki, hogy tizenötmillió­ba fog kerülni a tisztító. Ma már jó lenne egyszerűbb változat, négymillióért. A pénz meg is van, de az ügy áll. Pedig tavaly augusztus óta folyik a víz a közkifo­lyókból. Még így, tisztítatla­nul is fogyasztható. A há­zakba bevezetni viszont en­gedély hiányában nem lehet. Május 19-én összeültek az illetékesek, hogy megbeszél­jék a helyzetet és tennivaló­kat. A Közép-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság, megígérte, hogy az ideiglenes helyett, a végleges üzemeltetési en­gedélyben már hozzájárul a bekötéshez is. A víz- és csartonamű pedig megígérte a bekötést, de azzal, hogy felelősséget nem vállalnak. De a megbeszélésről még az emlékeztető sem érkezett meg, nemhogy az engedély. Tehát várni kell. A Föld­mérő és Talajvizsgáló Válla­latnál minél előbb meg kel­lene rendelni a terveket, mert lassan már csak jövő év második felére vállalják a tisztító egyedi tervezését. (A régiből csak ötven kiló- nyi papír maradt.) Valakiknek tehát lépni kellene ebben az ügyben, hogy végre legyen víz Bo- gyiszlón is. A községi taná­cson nem múlik, és a falu lakossága is szívesen végez­ne már társadalmi munkát a víztisztító építkezésén, ha szükséges. — Ihárosi — így láttam a Szovjetuniót Amikor Denkinger István, a teveli termelőszövetkezet gépszerelője és alapszervezeti párttitkára 1967 augusztusá­ban — 30 évesen — először járt a Szovjetunióban, Moszk­vában állt már az osztanki- nói tv-torony, mely 537 mé­terével a világ legmagasabb építménye. Először a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulóján su­gárzott műsort és nemcsak a moszkvaiak voltak " büszkék arra, hogy tv-tornyuk túlnőt­te az USA-beli Georgia ál­lam Colombus városának ha­sonló rendeltetésű — 533 mé­teres — tornyát. Az Expresz- szel utazó fiataloknak, akik döntően egyetemisták, fő­iskolások voltak, se elég ide­jük nem volt, se elég költő­pénzük ahhoz, hogy mindent, amire csak kíváncsiak, meg­nézzenek előbb Moszkvában, majd „Észak Velencéjében”, Leningrádban. De azért meg­bámulták a csodálatos épít­ményt, lévén, hogy az ott van a 22 hektáros területen el­helyezkedő népgazdasági ki­állításhoz közel. — Életemben akkor jártam először külföldön, még a gép­állomás szerelőiéként és ezért külön is emlékezetes szá­momra ez az út. Sokan adtak jó tanácsot, apám is, aki me­rőben más körülmények kö­zött — katonaként — járt a Szovjetunióban. Azt mondta nekem: „Fiam, nézd meg az embereket. Nyílt szívűek és barátságosak. Az a nép nem akart háborúit, ha meg nem támadják orvul, építi béké­sen a hazáját.” — Ez volt hát az apai útra- való. És a többi? — Akkor már sokat tanul­tam, hallottam, olvastam a Szovjetunióról. Mindezeket a valóságban akartam látni. — És? — Lenyűgözött a valóság. Moszkva akkoriban is tele volt hatalmas építkezésekkel. Az különösen felkeltette a fi­gyelmemet, hogy a pompás, modernségükben célszerű építmények mellett milyen nagy becsben állnak a törté­nelmi, a forradalmi múlt em­lékei. Akkor vált meggyőző­désemmé, hogy a Szovjetuni­ót személyes találkozás nél­kül nem lehet megismerni, hiszen még a nép nagysága sem fogható fel egy olyan kis nemzet fiadnak, mint mi va­gyunk. Moszkvában akkor több mint hatmillió ember élt, úgy tudom Moszkva la­kosságának száma, ma a 8 milliót közelíti már. A mi ha­zánk összlakossága nem sok­kal több ennél. Atomerőmű-építkezés Égbe nyulö r-- wmWm^MwuWmM*MMWwk '-' i A paksi atomerőmű építésénél egyre jobban kibontako­zik a főépület. Képünket az épület közepén készítettük, s innen is látni, micsoda nagy épületről van szó. A főépület acélváza több mint harminc méter magasba nyúlik. A mé­retekről egyébként a kép közepén a vastraverzen ülő mun­kás alakja is szépen tanúskodik. Fotó: Gk Lea közelebb a családdal utazik — Mire emlékezik a leg­szívesebben ? — Bebarangoltuk a nép- gazdasági kiállítás nem ke­vesebb, mint 80 pavilonját, mely a szovjet népgazdaság fejlődését mutatja be. Tíz év­vel voltam fiatalabb mint most, mégis ez hatott rám leginkább. Mindig érdekeltek a gépek, a technika, az, hogy mire képes az ember. Több mint 20 csarnok mutatja be itt a Szovjetunió iparának új­donságait. Persze, sokáig tar­tózkodtunk a Kozmosz pavi­lonban is, ahol ott vannak a szovjet mesterséges holdak, űrhajók, automata holdjárók természetes nagyságú máso­latai. — Említette, hogy Lenín- grádban is járt. — Gyönyörű az a város, amiről azt hittem, hogy meg­ismertem. Aztán, amikor 1975-ben már a barátsági vo­nat utasaként jártam ott, fel kellett fedeznem újra. Két éve Tolna megyéből több mint háromszázan jártunk Kiev- ben, Leningrádban és Moszk­vában. A 12 napos útnak két momentumára emlékezem vissza legszívesebben. Szív- szorítóan felemelő volt 16 fokos hidegben ott állnunk Leningrádban a piszkarjovói temetőben a Haza Anyácska szobra előtt és elhelyeznünk a leningrádi blokád hősi ha­lottainak emlékművén kegye­letünk koszorúját. Ez a 26 hektáron elterülő nekropolis 600 ezer harcosnak és polgári személynek — asszonyoknak, öregeiknek, gyerekeknek — a nyugvóhelye. Ennyien haltak meg 1941 őszétől 1944 január­jáig az ostromgyűrűbe fogott történelmi városban. Azt hi­szem, ott fogtam fel igazán annak a véráldozatnak a nagyságát, amit a fasizmus legyőzéséért, népeink felsza­badításáért a szovjet nép ho­zott. — És a másik momentum? — Moszkvától nem messze, a Belője Dacse szovhozban baráti találkozón fogadtak bennünket a szovhozbeliek. Ha nem szorít bennünket az idő, talán reggelig sem ért volna véget a barátsági est. Úgy fogadtak bennünket, mint régen látott testvéri jó­barátokat. Megint igazolód­tak apám szavai. Az idő rö­vidsége miatt nem volt lehe­tőség több, személyes barát­ság megkötésére, de abból, amit láttam jövés-menés közben, nem volt nehéz arra következtetnem, hogy a szov­jet emberek hogyan élnek. Néztem a jól táplált, jól öltö­zött felnőtteket és gyerekeket, az áruházakat, a nagyváro­sok forgalmát, s nagyon tet­szett az, amit láttam. Legin­kább a szovjet emberek fe­gyelmezettsége ragadott meg. — Elmenne újra? — Elmegyek. Úgy terve­zem, 5—6 év múlva, de akkor már családostól, hogy a fiamnak én lehessek a ka­lauza — mondotta végül Den- kinger István és visszaballa­gott ahhoz az SZK—5-ös kombájnhoz, aminek bera­gadt a főtengelye, s amit sür­gősen meg kell javítani, hogy visszaadhasson az aratásba a gép... LÁSZLÓ IBOLYA

Next

/
Thumbnails
Contents