Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-14 / 164. szám
1977. Július 14. 'ÍÍÉPÚJSAG 3 Eredmények és feladatok a szakszervezeti káderoktatásban gsp szakszervezeti politiR kai oktatásban az el- .gp|. múlt évadban kiemelt helyet foglalt el a tisztségviselők felkészítése a további munkákra. Annyi máris megállapítható, -- hogy tartalmában a legutóbbi évadban javult az oktató-nevelő munka. Ennek legjelentősebb előfeltétele — az alapos előkészítésen túl — az volt, hogy jól felkészült, nagy mozgalmi tapasztalattal rendelkező 1 vezető párt- és szakszervezeti funkcionáriusok tartották az előadásokat. Az alapszervezeti oktatásban három fő formában szervezték meg a tisztségviselők továbbképzését; bizalmiak, szocialista brigádvezetők, illetve tagok, és szak- szervezeti tanácsi, illetve szakszervezeti bizottsági tagok. összesen 222 tanfolyamon 3746 hallgató vett részt. A szakszervezeti bizottságok, szinte kivétel nélkül, igen fontos feladatuknak tekintették a bizalmiak felkészítését. Ezt mutatja a tanfolyamok és a hallgatók magas száma. 140 tanfolyamon közel két és. fél ezer bizalmi ismerkedett a megnövekedett feladatokkal. Csak néhány helyen lehetett azt tapasztalni, hogy a bizalmi- oktatást leszűkítették a jog- és hatáskör ismertetésére. Ezer szocialista brigádvezető, illetve -tag képezte magát speciális tanfolyamon. A tapasztaltok jók, a résztvevők elégedettek voltak, s itt is elsősorban a tartalmi munkában sikerült előbbre lépni. Az eredmények, az elmúlt évad sikere mindjárt felvázolja a további tennivalókat is. Ezen belül a következőket látjuk szükségesnek kiemelni: a jövőben minden egyhetes tanfolyamon fel kell dolgozni „A szakszerveA vaskalap Eszmei fejfedő. Nem az időjárás viszontagságai ellen van hivatva megvédeni visélőjét, hanem a környezet, a világ, számára idegesítően friss dolgaitól kíméli azt, aki hordja. A divat változásaitól függetlenül tartja magát. Másik nagy előnye, hogy bármilyen beosztásban, bármilyen viselethez, és már fiatalabb kortól is hordani lehet. Csak jó mélyen a szembe kell húzni... Hát igen. Körülbelül ennyi az, amit csak úgy általánosságban a vaskalapról — „mint olyanról” — el lehet mondani. E „felsőruházati alkalmatosság” vizsgálatánál talán nem is a viselők személye a fontos, sokkal inkább azok az alkalmak, amikor szinte védőruhának minősíthető a vaskalap. a) Állásfoglalás, döntés. „Tartózkodva minden hebehurgyaságtól, javaslatom, hogy ne térjünk el a már jól bevált módszerektől, hisz a meggondolatlanul elkapkodott változtatás... stb.” Mindezek után, határozott mozdulattal a homlok vonalára igazítjuk az említett fejfedőt. Aztán, ha valakinek ez véletlenül szemet szúr, még mindig meg lehet magyarázni, hogy a konzervatívnak tűnő tartózkodás nem feltétlen vaskai aposság... ia/1. Lásd az előbbit. Változtatás csupán annyi, hogy megvárjuk á döntés vagy állásfoglalással az e kérdésben érintett tekintély (rossz nyelvek szerint nagy kutya) szavát, majd heves halogatások közepette csatlakozunk a véleményünkkel. Bólogatásunkhoz a vaskalap szinte súlyt, nyomatékot ad a szavunknak.... b) Munkahelyi veszélyhelyzet. Váratlanul kiemelkedő képességű beosztott. Ilyenkor a vaskalap rendkívül jó szolgálatokat tehet. Állandó hordása lehetővé teszi, hogy ne kelljen örökké látni az említett személy erényeit, munkájának értékét. Viszont nem gátolja a rálátást a tetszés szerint előrángatható hibákra, hiányosságokra. (Mindez a vaskalap alól nézve: jobbító szándékú kritika.) b/2. Munkahelyi veszélyhelyzet. Kolléga — hasznos elképzelései. Ennek megfúrása, kerriény elszánt érveléssel — amolyan „hűségmártással” tálalva. (Óva intés, én csak jót akarok, féltem a közösség érdekeit, stb.). Ilyenkor a vaskalap hordása kötelező — hisz személyünket valóságos kereszteslovagnak tüntetheti fel... b/3. Munkahelyi veszélyhelyzet. Általában nem árt, ha mindig kéznél van... Kitűnően alá lehet bújni. c/1. Nevelés, (ki)oktatás. Családban, közösségben, hivatásszerűen. Hiányzó személyes varázs, egyéniség pótlása a vaskalappal. Bölcs frázisok, kiszáradt intelmek hangoztatása — végszükség esetén „vaskalapi” helyzetünkből adódó erőhelyzetünk kihasználása. c/2. Ugyanez finomított eszközökkel: sok apró kis vaskalap osztogatása, esetleg visszaélések kötelezővé tétele megoldja, hogy mások sem látják meg azt — mit mi nem akarunk látni... d/1. Erkölcs. Ez esetben a vaskalap mondhatni, egyenesen átlényegül. Hagyományos formájában már nem is elégséges. Nem árt feldíszíteni, látványossá tenni — ott ahol ' láthatják mások is. Csak a szigorúan vett intim magánéletünkben vágható a sutba... * Lehetne még folytatni a sort. Elég ennyi — az intel- méhből. És aki mindezeket soha nem vette, veszi tekintetbe — az előtt megemelem a (vas)kalapomat... Gyvgy Napraforgó-virágzás Keresett madáreledel az iregi csíkos az NSZK-ban Tolna megyében megkezdődött a korai érésű napraforgók látványos virágzása. Az idén mintegy tízezer hektáron termesztik a fontos ipari és takarmánynövényt a megye tsz-ei és állami gazdaságai. Különösen szemet gyö- nyörködtetők, szinte erdőket alkotnak a Völgység három falujának határában gazdálkodó, s a megyei rekordot tartó teveli Kossuth Tsz nap- raforgótáblái. A tevéli tsz tavaly országosan is kiemelkedő, a megyében a legtöbb hektáronkénti, csaknem harminc mázsa hozamot ért el a kétszáznegyven hektáron termesztett iregi csíkos fajtájú napraforgóból, amit exportálva hétmillió forint jövedelemre tett szert. Az iregi csíkos napraforgót az NSZK-b? szállították, ahol igen kedvelt madáreleség is, A Kossuth Tsz az idén hasonló bevételre számít a kétszáznegyven hektáros napraforgó tábláiról. zet helye, szerepe a fejlett szocialista társadalom építésében” témát, valamint tájékoztatót kell adni az aktuális kül- és belpolitikai kérdésekről. Minden kéthetes, vagy annál hosszabb időtartamú tanfolyamon — és főleg a bizalmiképzésben — kötelezően foglalkozni kell a szakszervezetek szerepével, feladataival a gazdaságpolitika végrehajtásáért, a nevelő munka tartalmával és feladataival, a káderpolitika elveivel és gyakorlatával, a szakszervezeti demokrácia kérdésével és a bizalmiak jog- és hatáskörével. Az 1977—78-as oktatási évben — a megelőzővel azonosan — elsősorban az újonnan választott tisztség- viselőket kell oktatni. L. Gy. Közéletünk A szekszárdi Városi Tanács V. B. ülése Tegnap ülést tartott Szek- szárd város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága. Ennek során megtárgyalták az orvos- etikai helyzetet a megyeszékhelyen. A végrehajtó bizottsági tagok foglalkoztak a kisiparosok lakossági szolgáltató- tevékenységével, a KIOSZ városi titkárának tájékoztatója alapján. A kereskedelmi hálózatfejlesztési koncepció időarányos végrehajtásáról Kaposi István, a termelés- ellátás felügyeleti osztály vezetője adott számot. Gallai Ferenc műszaki osztályvezető a városfejlesztési műszaki- tervdokumentáció ellátottságról tájékoztatta a végrehajtó bizottságot, mely ülése befejező részében személyi ügyeket tárgyalt. Vizet Bogyiszlónak Nyolc éve alakult Bo- gyiszlón a vízműtársulat. Már a vezetékek is készen voltak, amikor kiderült, hogy a víz vastartalma olyan magas, hogy az köz- fogyasztásra alkalmatlan. Körbefúrták az egész falut, amíg végre sikerült olyan vizet találni, ami látszatra ugyan nem tiszta, de nem tartalmaz ártalmas anyagokat. Biztosan nem gyorsította a bogyiszlói vízügy megoldását, hogy gyakran változtak közben a községi vezetők. Egy ideig úgy nézett ki, hogy tizenötmillióba fog kerülni a tisztító. Ma már jó lenne egyszerűbb változat, négymillióért. A pénz meg is van, de az ügy áll. Pedig tavaly augusztus óta folyik a víz a közkifolyókból. Még így, tisztítatlanul is fogyasztható. A házakba bevezetni viszont engedély hiányában nem lehet. Május 19-én összeültek az illetékesek, hogy megbeszéljék a helyzetet és tennivalókat. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, megígérte, hogy az ideiglenes helyett, a végleges üzemeltetési engedélyben már hozzájárul a bekötéshez is. A víz- és csartonamű pedig megígérte a bekötést, de azzal, hogy felelősséget nem vállalnak. De a megbeszélésről még az emlékeztető sem érkezett meg, nemhogy az engedély. Tehát várni kell. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál minél előbb meg kellene rendelni a terveket, mert lassan már csak jövő év második felére vállalják a tisztító egyedi tervezését. (A régiből csak ötven kiló- nyi papír maradt.) Valakiknek tehát lépni kellene ebben az ügyben, hogy végre legyen víz Bo- gyiszlón is. A községi tanácson nem múlik, és a falu lakossága is szívesen végezne már társadalmi munkát a víztisztító építkezésén, ha szükséges. — Ihárosi — így láttam a Szovjetuniót Amikor Denkinger István, a teveli termelőszövetkezet gépszerelője és alapszervezeti párttitkára 1967 augusztusában — 30 évesen — először járt a Szovjetunióban, Moszkvában állt már az osztanki- nói tv-torony, mely 537 méterével a világ legmagasabb építménye. Először a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján sugárzott műsort és nemcsak a moszkvaiak voltak " büszkék arra, hogy tv-tornyuk túlnőtte az USA-beli Georgia állam Colombus városának hasonló rendeltetésű — 533 méteres — tornyát. Az Expresz- szel utazó fiataloknak, akik döntően egyetemisták, főiskolások voltak, se elég idejük nem volt, se elég költőpénzük ahhoz, hogy mindent, amire csak kíváncsiak, megnézzenek előbb Moszkvában, majd „Észak Velencéjében”, Leningrádban. De azért megbámulták a csodálatos építményt, lévén, hogy az ott van a 22 hektáros területen elhelyezkedő népgazdasági kiállításhoz közel. — Életemben akkor jártam először külföldön, még a gépállomás szerelőiéként és ezért külön is emlékezetes számomra ez az út. Sokan adtak jó tanácsot, apám is, aki merőben más körülmények között — katonaként — járt a Szovjetunióban. Azt mondta nekem: „Fiam, nézd meg az embereket. Nyílt szívűek és barátságosak. Az a nép nem akart háborúit, ha meg nem támadják orvul, építi békésen a hazáját.” — Ez volt hát az apai útra- való. És a többi? — Akkor már sokat tanultam, hallottam, olvastam a Szovjetunióról. Mindezeket a valóságban akartam látni. — És? — Lenyűgözött a valóság. Moszkva akkoriban is tele volt hatalmas építkezésekkel. Az különösen felkeltette a figyelmemet, hogy a pompás, modernségükben célszerű építmények mellett milyen nagy becsben állnak a történelmi, a forradalmi múlt emlékei. Akkor vált meggyőződésemmé, hogy a Szovjetuniót személyes találkozás nélkül nem lehet megismerni, hiszen még a nép nagysága sem fogható fel egy olyan kis nemzet fiadnak, mint mi vagyunk. Moszkvában akkor több mint hatmillió ember élt, úgy tudom Moszkva lakosságának száma, ma a 8 milliót közelíti már. A mi hazánk összlakossága nem sokkal több ennél. Atomerőmű-építkezés Égbe nyulö r-- wmWm^MwuWmM*MMWwk '-' i A paksi atomerőmű építésénél egyre jobban kibontakozik a főépület. Képünket az épület közepén készítettük, s innen is látni, micsoda nagy épületről van szó. A főépület acélváza több mint harminc méter magasba nyúlik. A méretekről egyébként a kép közepén a vastraverzen ülő munkás alakja is szépen tanúskodik. Fotó: Gk Lea közelebb a családdal utazik — Mire emlékezik a legszívesebben ? — Bebarangoltuk a nép- gazdasági kiállítás nem kevesebb, mint 80 pavilonját, mely a szovjet népgazdaság fejlődését mutatja be. Tíz évvel voltam fiatalabb mint most, mégis ez hatott rám leginkább. Mindig érdekeltek a gépek, a technika, az, hogy mire képes az ember. Több mint 20 csarnok mutatja be itt a Szovjetunió iparának újdonságait. Persze, sokáig tartózkodtunk a Kozmosz pavilonban is, ahol ott vannak a szovjet mesterséges holdak, űrhajók, automata holdjárók természetes nagyságú másolatai. — Említette, hogy Lenín- grádban is járt. — Gyönyörű az a város, amiről azt hittem, hogy megismertem. Aztán, amikor 1975-ben már a barátsági vonat utasaként jártam ott, fel kellett fedeznem újra. Két éve Tolna megyéből több mint háromszázan jártunk Kiev- ben, Leningrádban és Moszkvában. A 12 napos útnak két momentumára emlékezem vissza legszívesebben. Szív- szorítóan felemelő volt 16 fokos hidegben ott állnunk Leningrádban a piszkarjovói temetőben a Haza Anyácska szobra előtt és elhelyeznünk a leningrádi blokád hősi halottainak emlékművén kegyeletünk koszorúját. Ez a 26 hektáron elterülő nekropolis 600 ezer harcosnak és polgári személynek — asszonyoknak, öregeiknek, gyerekeknek — a nyugvóhelye. Ennyien haltak meg 1941 őszétől 1944 januárjáig az ostromgyűrűbe fogott történelmi városban. Azt hiszem, ott fogtam fel igazán annak a véráldozatnak a nagyságát, amit a fasizmus legyőzéséért, népeink felszabadításáért a szovjet nép hozott. — És a másik momentum? — Moszkvától nem messze, a Belője Dacse szovhozban baráti találkozón fogadtak bennünket a szovhozbeliek. Ha nem szorít bennünket az idő, talán reggelig sem ért volna véget a barátsági est. Úgy fogadtak bennünket, mint régen látott testvéri jóbarátokat. Megint igazolódtak apám szavai. Az idő rövidsége miatt nem volt lehetőség több, személyes barátság megkötésére, de abból, amit láttam jövés-menés közben, nem volt nehéz arra következtetnem, hogy a szovjet emberek hogyan élnek. Néztem a jól táplált, jól öltözött felnőtteket és gyerekeket, az áruházakat, a nagyvárosok forgalmát, s nagyon tetszett az, amit láttam. Leginkább a szovjet emberek fegyelmezettsége ragadott meg. — Elmenne újra? — Elmegyek. Úgy tervezem, 5—6 év múlva, de akkor már családostól, hogy a fiamnak én lehessek a kalauza — mondotta végül Den- kinger István és visszaballagott ahhoz az SZK—5-ös kombájnhoz, aminek beragadt a főtengelye, s amit sürgősen meg kell javítani, hogy visszaadhasson az aratásba a gép... LÁSZLÓ IBOLYA
