Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-14 / 164. szám
* "«KÉPÚJSÁG 9 Tagrai-írást találtak 1977. július 14. Az írás ma — Olvashatóan és lendületesen Egy régi vallási könyv bőrkötésének restaurálása közben különleges leletre bukkant egy fiatal bolgár szakember. A könyvkötésen belül nem a szokásos táblás kitöltést találta, hanem több összeragasztott lapot, amelyek között a belső lapok — finom pergamenből készültek, s rajtuk igen régi írás olvasható. Az írásjegyek csaknem négyzeteseik, egyenlő térközökkel követik egymást, az egyes szavak elválasztása nélkül. A betűelemek különböző vonalvastagságúak. A pergamenlapok gondos szétválasztásakor kitűnt, hogy 26 oldalas kéziratról van szó, s az oldalakon két hasábon írták a szöveget. A gabonaliszt és tojássárga keverékével összeragasztott lapok még 12 helyen kenderszállal össze is voltak varrva. A kézirat eredetét, írását, nyelvét paleográfusok, szla- visztikusofc, filológusok kutatják. Hriszto Kodov filológus szerint a kézirat etió- piai eredetű, az írás pedig valószínűleg az észak-abesz- színiai Tagrai-írás. A szöveggyűjtemény Kodov szerint a XII. század második feléből való. Galilei A televízió harmadik negyedévi kulturális programján szerepel Németh László Galilei című művének tévéváltozata. „Nem lehet egyszerre írni és óvatosnak lenni” — mondja Németh László drámájának hőse, Galilei. Nem akar ő lázadó lenni, csak a felismert igazság kimondásának jogát kívánja a szellem embere számára. De a hatalom birtokosa, az egyház hajthatatlan. Galilei visszavonja tételeit, hogy így — megmenekedve a máglyától — befejezhesse életművét. Hiszi és vallja, hogy az ő halálával a fizika tudománya pusztult volna el. De a dráma végén rádöbben, hogy tévedett ebben: az ifjabb tudóssal, Torricellivel való találkozása egyszerre szívet pezsdítő és lesújtó is. A megtört Galilei úgy érzi: immár nincs mentsége az elkövetett megalkuvásra. Főbb szereplőik: Bessenyei Ferenc, Némethy Ferenc, Bodor Tibor, Lőte Attila, Gombos Katalin. Várhangverseny Érdekes kulturális program várja július 19-én a Si- montomyára látogatókat és természetesen a helybelieket is. Délelőtt tíz órakor a Bakfark Consort ad hangversenyt a várban majd délben Kiss Teréz grafikusművész kiállítását nyitja meg dr. Szij Rezső művészettörténész. A bemutatóra a vár folyóirat-olvasó termében kerül sor. Egy siker titka címmel Máriássy Judit írt átfogó cikket a Színház júniusi számában. A József Attila Színházban bemutatott Berkesi-darabot, a Kálváriát teszi mérlegre*s apró részekre bontja A cikk — ha gonoszikodónak is tűnik —, elfogulatlan. Máriássy kritikáját nem felülről, belülről írta, a siker forrásaiból vett eszközökkel. Mert — mint közli —, a lelkesen tapsolok sorából kilógott. Feszengett is miatta. Miért? — ezt próbálja megfejteni. AZ ELMÚLT évezeredek- ben az írás mint a kézügyesség terméke — művészet volt. Akkor ez a kifejezés elsősorban a formára, a technikára vonatkozott; ma e fogalomhoz a tartalmat, a stílust társítjuk. Minden korban a gondolatok kifejezésének egyik megnyilvánulási formája, és rögzítésük eszköze volt az írás és így van ez ma is. Más kérdés, hogy az írástechnika többé már nem művészet. Változatlanul tükrözi azonban a kor stílusát, mint egykor a reneszánszt, a barokkot, a klasszicizmust. Sajátos módon a barokkos írásmód még századunk húszas, harmincas éveire is átnyúlt, emlékezzünk csak a jobbra dőlő, hosszú, árnyékolt, túldíszített írásra, a kezdő- és a záróvonalak nagy gonddal, gazdag fantáziával formált kunkorjaira. Ez jellegzetesen szép írás volt. Mondhatnánk, akkor az emberek még ráértek arra. A felszabadulás előtt az írástanítással szemben , a fő igény a „szép írás” megtanítása volt. A tanítóképzők növendékei például külön tanulták. A népiskola első éveiben tanított írásnak is a „szép” volt a jellemzője. A zsínórírás már bizonyos átmenetet jelentett a ma célszerű, minden fölösleges elemtől mentes folyóíráshoz. Az ötvenes, hatvanas évek megnövekedett ismeretanyaga már egy lendületesebb, produktívabb, gazdaságosabb írásmódot követelt meg. Az egy egész csomó, úgynevezett tankönyves tárgyat tanuló, ötödik osztályos például a túlcir- kalmazott írásmóddal képtelen lett volna, s ma még inkább képtelen lenne a táblai vázlat lemásolására. A technika fejlődése is az egyszerűsítés irányába hatott. A töltőtoll, majd a golyóstoll megjelenésével és általánossá válásával vége szakadt a betűk árnyékolásának. A golyóstollal csak azonos vastagságú vonalat lehet húzni. Az írás tehát eszköz és nem cél, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy az iskola lemondott volna a tetszetősség követelményéről. A tanterv immár másfél évtizede egyértelműen és hangsúllyal kimondja, hogy az 1—4. osztályban a tanulók készségét oly mértékben kell megalapozni, hogy az 5. osztályban — és később — szükséges minden írásbeli munkájukat olvashatóan, tetszetős külalakkal és kellő lendülettel tudják elvégezni. Mindhárom feltétel egyformán fontos és egymással — "különösképpen az olvashatóság és a tetszetősség .— össze is függ. KORÁBBAN nem egészen alaptalanul érte a vád az iskolát: a gyerekek és jószerivel a ma felnőttjei csúnyán írnak. Ha jobban megnézzük: nem eléggé olvashatóan, tehát nem is eléggé szépen. Talán mert sokuknál nem alakult ki az egyéni írás. Részben e felismerés nyomán az évtized elején útmutatót adott ki a minisztérium: a tanítók — a korábbiakkal ellentétben — már az alsó tagozatban se ragaszkodjanak mereven az alapírás szabályaihoz. A szabályos betűformák alakítása és a lendületes írás egyidejű megvalósítása a kicsi gyerekeknél bizonyos fokig ellentmondó igények. A 3—4. osztályban már eltérhetnek tehát a kisdiákok egyes vonatkozásokban a szabályos betűformáktól, ha alakuló egyéni írásuk olvasható és tetszetős. Természetesen, a tanított írás jellegzetességét meg kell őrizni, de egyre inkább engedni kell az egyéni írás kibontakozását. Az alapírást — és erre külön felhívják a szakemberek a figyelmet — minden gyereknek el kell sajátítani, -ez természetes is, hiszen e nélkül egyéni írás sem alakulhat ki. A 3. és a 4. osztály tantervi anyagánál nagyon gyakran szerepel ez a kifejezés: lendületesség, ütem. De hogyan lehet ennek eleget tenni, ha mereven ragaszkodunk a teljesen szabályos betűformákhoz, és ezáltal egy bizonyos lassúsághoz is. Ennek az ellentmondásnak a feloldása volt az említett útmutató megalkotásának a másik kiindulópontja. Megfigyelték a felnőtteknél és a gyerekeknél, hogy például egyes szavak leírásánál mikor emelik fel a tollúkat a papírról. Nem feltétlenül a szó végén. Nyilván megvan az oka, hogy miért. Ha a másodperc tört részéig is — megállnak és a leírt szó részéhez „hozzáfűzik” a még hiányzó részt. Esetleg újabb megszakítással, s mindez egyénenként különböző pontokon következhet be. Miért ne tehetnék, ha nem megy az olvashatóság, a tetszetősség rovására? Engedjünk utat a gyermek egyéniségének — mondják a szakemberek —, írjon, ha úgy adódik, ováli- sabb kerekítésű betűket, hosszabb vagy rövidebbszá- rúakat, ha valamelyest dönti a betűket — ám döntse. Mindezt azonban csak a szabályos alapírás megtanítása után, s bizonyos határokon, követelményeken belül. Az újabb tapasztalatok biztatóak és remélhető, hogy olvashatóbb, szebb lesz a holnap felnőttjeinek írása. GYAKRAN felvetik még szakkörökben is, hogy a ma tanított álló jellegű, körre épülő, úgynevezett C-s kötésű írásmód nem mindenben felel meg a kor követelményeinek. A szakemberek tanulmányozták, hogyan írnak Európában. Franciaországban, Lengyelországban lényegében úgy, mint mi, álló írással. Ausztriában, az NDK-ban enyhén döntik a betűket, másutt 45 fokos szögben. Álló, vagy dőlt? — az írás tanításában nincs egység, és az egyéni írás mégis mindenütt kialakul. Ha gond van, az ok tehát nem itt keresendő. Ennek ellenére a minisztérium néhány éve felkérte az Orszá- , gos Pedagógiai Intézetet, hogy indítson kísérletet az enyhén jobbra dőlt, karakterében ovál, befoglaló formájú, nem árnyékolt írásmód tanulmányozására. Deregán Gábor Fiatal szovjet festők A közelmúltban nyílt meg a Műcsarnokban a fiatal szovjet festők kiállítása, melynek anyagából Tatjána Naszipo- ra: A Szokol metróállomás című képét mutatjuk be ilgÉg szomszédból telefo- náltak a rendőrségre. Pf§ A központ — ritka eset ebben az ügyben —■ pontosan feljegyezte a bejelentést, és annak időpontját: 1969. augusztus 9., 8 óra 33 perc. Szokás szerint, URH-n intézkedtek. A 8 L 5-ös rendőrjárőr, Jerry Joe DeRosa bekapcsolta kocsija szirénáját. Mielőtt bemerészkedett volna a házba, tájékozódott, Mrs. Chapman képtelen volt bármit összefüggően is elmondani, csak jajgatott. A szomszéd azonban megőrizte nyugalmát és elmondta, amire a rendőr kiváncsi volt. A 10 050 alatti ház tulajdonosa Rudi Altobelli, mielőtt Európába utazott volna, bérbe adta a villát Roman Polanskinak, a lengyel származású filmrendezőnek és feleségének. Sharon Ta- fenek, a világhírű filmsztárnak. Amikor azok márciusban szintén Európába indultak, átengedték a házat két ismerősüknek, Abigail Fol- gernek és Voytek Frykows- kinak. Július elején Mrs. Polanski visszaérkezett, de Abigail Folger és Voytek Fry- kowski nem költözött el. Po- lanskiné előrehaladott terhes volt, ezért nem hagyták magára, s vele laktak, amíg a férje vissza nem érkezik. A szomszéd azt is elmondotta, hogy a főépület mögötti vendégházban még egy fiatalember lakik. William Garretson, akit a ház- tulajdonos elutazása előtt költöztetett oda, hogy vigyázzon mindenre. Ezek után DeRosa elérkezettnek látta az időt, hogy maga győződjön meg a dolgokról. Magához vette a kocsiból a fegyverét és belépett a 'kapun. Néhány lépés után elérte a fehér Ramb- lert, benézett annak nyitott ablakán: Valóban — félig ülő, félig fékvő helyzetben egy hulla hevert benne. Közben megérkezett egy másik járőrkocsi, a 8 L 62-es, g azzal William T. Whi- senhunt és Robert Burbrid- ge. Most már hárman folytatták a felfedező utat. Először a füvön heverő két holttestet találták meg, Abigail Folgert és Voytek Fry- kowskit. Mindkettőjüket szokatlan kegyetlenséggel ölték meg. Súlyos, ütésektől származó és szúrt sebek sokasága borította testüket. Bementek a házba. A szobában a heverőn fedezték fel Sharon Tate holttestét, egy amerikai zászlóval letakarva. Virágos melltartót és hozzávaló bikinit viselt, mindkét ruhadarab csupa vér volt. Nyakára fehér nylonkötelet hurkoltak, amelynek egyik ágát átdobták a tetőgerendán, a másik vége pedig az ötödik holttesthez, Jay Sebrinéhez vezetett. Az ő ruházatát is vér itatta át, s kb egy méterre feküdt a földön a halott asz- szonytól. Mindkettőjükkel hasonló módon végeztek, mint a kertben talált áldozatokkal. s vért láttak sokfelé, a folyosókon, az ajtókon, de a rendőrök ezzel most keveset törődtek. DeRosa a szomszédtól tudta, hogy a vendégházban egy fiatalember lakik. Először azt keresték. Óvatosan, lopakodva közelítették meg az épületet. Valami kezdettől fogva azt súgta nekik, hogy ott találják a tettest, vagy a tetteseket. A nagy csendet, amely a Los Angeles előkelő villanegyedét jellemzi, kutyaugatás törte meg, s aztán egy férfihang csendre intette az ebet. A három rendőr — valamennyien fegyverrel a kezükben — valósággal bekerítették a házat. Ismét csak DeRosa bizonyult a leggyorsabbnak. ö pillantotta meg először azt a mintegy 18 éves férfit, aki a lakószobában egy kereveten feküdt. Nem láttak sem nála. sem a kezeügyében fegyvert, ennek ellenére elővigyázatosak maradtak. — Ne mozduljon, mert lövünk!... — rúgta be DeRosa az ajtót. A fiatalember rémülten nézett fel, három fegyver csöve meredt rá. Christopher, Alrobelli vadászkutyája Whisenhumtra ugrott, de Garretsan, a gondozója visszahívta. A rendőrök a kutya támadásában annak bizonyítékát látták, hogy veszedelmes gyilkosra találtak. William Garretsont leütötték, kezét-lábát megbilincselték, s úgy vonszolták a füvön keresztül a rendőrautóhoz. A fiatalember közben magához tért, ártatlanságát hangoztatta, erre újból leütötték. Pintér István: Gyilkosság - a „szeretet jegyében” A Polanski-házaspár londoni esküvőjén — 1968-ban
