Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-09 / 160. szám

1971. július 9. "Képújság 3 V Atomerőmű- építkezés Pécsi vendégek rohammunkája Levél Shnontornyára Kivettek hat nap szabadsá- ságot, Paksra utaztak és be­álltak a Kishegyen vízveze­téket szerelni az egyik tíz­emeletes házban, az atom­erőmű lakótelepén. Tizennégy fiatalember és egy asszony tartozik a bri­gádhoz. Gázszerelők Pécsett, a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalatnál, a brigád Che Guevara nevét viseli és zöldkoszorús. Azelőtt sohasem szereltek vízvezetéket. Illetve indulás előtt, két napig gyakorolták Pécsett, a BÉV-nél. Ez elég. Pakson még hozzájött „fél­óra nézelődés” a szomszéd to­ronyházban, ahol a TÁÉV ugyancsak fiatal vízvezetéke­sei tevékenykednek, és a mű­JÓ HÚSZ évvel ezelőtt az or- --------------szág legkorsze­rűbb rostkikészítő üzeme volt a tolnanémedi kendergyár. 1954-ben itt helyezték üzem­be — kísérleti jelleggel, majd üzemszerű termelésre — az első kenderturbinát, 1955-ben pedig — elsőként az ország­ban — iii szüntették meg a rendkívüli fizikai erőkifej­tést igénylő és főként nődol­gozók által végzett kézi tilo- lást. Három év múlva a kísér­leti gépet felváltotta a cseh­szlovák kenderturbina. M a ugyanezzel a géppel ti- lolják a kendert. „Társai” közt található egy negyven­éves Softener csavarbordás puhító és jó néhány elkopott, elavult gép, berendezés. A tolnanémedi gyár állóeszköz­állományának bruttó értéke 33 millió forint, ebből a „nullára leírtaké” 12 millió. Az egykor legmodernebb üzem ma a korszerűség „rangsorában” leghátul kul­log. Pedig a kenderre szükség--------—van. Vannak olyan felhasználási területei, ahon­nét sohasem fogja kiszoríta­ni a műszál. A gyár ideális környezetben fekszik, nyers­anyagát ötvenkilométeres körzetben termelik meg a me­zőgazdasági nagyüzemek, jó a kapcsolat és a termelési kedv, a szállítási feltételek kedvezőek, itt a Sió a gyár mellett (vízigényes az ipar­ág), az áztatóterület bővíthe­tő és természetesen, az üzem is. Sőt: a meglévő épületekben is lehetne más tevékenység­gel (mint arról már szó is esett, fonodái előkészítéssel, fonással) bővíteni a termelést. A tamási iárási pártbi­------------------zottság gazda­ságpolitikai és szövetkezet- politikai munkabizottsága az elmúlt napokban a helyszí­v ezető többször meglátogat­ta a vendégeket az első na­pon, hétfőn. Teljesen önállóan dolgoz­nak. A teljesítményük na­gyon nagy, most történt meg először a kishegyi építkezé­sen, hogy a csőkertből elfo­gyott a cső. Rohammunkások ingyen. Pénzről szó sincs. Felajánlás. Szállást kapnak és kosztot. Érdekesnek, be­csületbeli hozzájárulásnak és szakmai továbbképzésnek tartják ezt az egy hetet. A rohamtempó persze nem azt jelenti, hogy a munkájukat majd mások kiigazítják, hely­rehozzák, amit a pécsiek ösz- szecsaptak. Nem csapják ösz- sze. A minőség kifogástalan. Utasítás és rajz szerint, pon­tosan, jól. nen tanulmányozta a gyár helyzetét, perspektíváját. Nem első ízben. Tavaly már foglalkozott a gyárral. Most azt vizsgálta, mi haladás tör­tént egy-másfél év alatt. Kiderült, hogy semmi. És bármi is került szóba — ter­melés- termelékenység, terv- teljesítés, műszaki fejlesztés — a vita mindig a kulcskér­déshez kanyarodott vissza: a munkaerőhelyzethez. A mun­kaerő-ellátottsághoz, ami egyenesen kétségbeejtő. Míg azelőtt „sorban álltak” a felvételre jelentkezők, ma a létszám egyre fogy. — Tizenkét éve kerültem a gyárba — mondja Izsák Ist­ván párttitkár — és ha el­tekintünk az áztatástól, ahol jelentős a fejlődés — az üzemben semmi változás nem történt. Mennek el sőrra az emberek. És ha megkérdez­zük miért, többnyire az a vá­lasz, hogy a munkakörülmé­nyek miatt. Jó néhány asz- szony, aki 15—20—25 évet le­húzott itt, azt mondja: el­megyek olyan helyre, ahol ha kevesebbet is keresek, de nem kell annyit orvoshoz jár­ni, könnyebb és egészsége­sebb a munka. Ami a rekonstrukciót, a korszerűsítést illeti, Czeller János gyárvezető nem sokat mondhatott. Sok átszerve­zést ért meg ez az iparág, leg­utóbb 1973-ban lett új gazdá­ja: a Kenderfonó- és Szövő­ipari Vállalat. Még a régi vállalat készítette el a ken­dergyárak rekonstrukciójá­nak ütemtervét — új, kor­szerű gépekkel kicserélni a régieket — ebből a tolnané­medi gyár kimaradt. A „be­ütemezettek” megkapták az import gépeket, ide már nem jutott, sőt ezeket — a szocia­lista világpiacról beszerzett — gépeket már nem is gyárt­Ilyen sokat dolgozni ter­mészetesen nem lehetne hosszú időn keresztül, mond­ják a TÁÉV szerelői. De egy hétig lehet. Egyébként még így is van kirándulás jellege a paksi hétnek, hiszen elment a brigád fürödni a Duna-part homokfövényére, másik dél­után Dunaföldvárra halat enni, irodalmi műsort adott Che Guevara életéről a 22-es ÁÉV ifjúsági klubjában, ahol az EBBE és a 22-es KISZ-esei dalos vetélkedőt rendeztek „viszonzásul”, és az utolsó nap, a szombat egy része az erőműnél való ismerkedéssel telik. Negyven lakás van a kis­hegyi tízemeletes házakban, a pécsi önkéntesek negyven lakás vízvezeték-szerelését végezték el. Csak az alapve­zeték volt meg előttük, a földszinten. Utánuk már nem kell mást tenni, mint beköt­ni a csapokat, tartozékokat, szaknyelven kifejezve csu­pán a szerelvényezés maradt hátra. Megosztották a munkát, ahogyan legcélszerűbb volt: a gyakorlott gázszerelők vé­gezték a bonyolultabb felada­tokat, a többiek hordták, mé­retre vágták az anyagot és a csővégeken elvégezték a me­netvágást. Szili művezető benézett hozzájuk időnként, körülné­zett és azt mondta, jól van fiúk. Reggel héttől délután há­romig dolgoztak. Nem fáradt bele senki, nagyon jókedvűen múlt el a hét. összebarátkoz­tak a kishegyi KISZ-esekkel és a szomszéd házban dolgo­zó szerelőbrigáddal. Az asz­ják. Marad tehát a meglévők felújítása, esetleg az épületek átalakítása, a gépek, beren­dezések sorrendjének átren­dezése. És ami még ennél is fontosabb: a por-, pozdorja- elszívás, a fűtés, szellőzés megjavítása. Ezt tavaly be­építették a gyáregység cse­lekvési programjába, ez évre egymillió forint értékű mun­kát irányoztak elő, de itt a félév vége és még semmi sem történt. Van olyan ígéret, hogy legkésőbb 1979-ben megtörténik a csak túlzással rekonstrukciónak nevezhető 2—3 milliós munka. Akkorra viszont már kérdéses lesz, hogy kinek? A bérezésre nem---------------------- panaszkod­ni. Az évi átlagbér tavaly 31 400 forint volt, ebben ver­senyezni képes a gyár a kör­nyékbeliekkel. Ott áll a gyár autóbusza, ezzel szállítják a faluból a munkásokat. Ami azonban a munkakörülmé­nyeket illeti, a gyár nem ké­pes versenyezni a „konkur­enciával”. Zajosak, piszko­sak, huzatosak, porosak a munkahelyek. És sokan dön­tenek úgy, hogy inkább ke­resnek kevesebbet, de egész­ségesebb, jobb, tisztább mun­kakörülmények között. A munkaerőhiány kétféle módon számolható fel: új dol­gozókat felvenni — erre ke­vés a lehetőség — és munka- szervezéssel, műszaki fejlesz­téssel, technikával „kiválta­ni” az élőmunkát. Ez utóbbi­ra van lehetőség. A tolna­némedi szakemberek közt ez hagyomány, hiszen annak idején vállalták a kender­turbina „beüzemelését”. Most az áztatásnál kérték, hogy a kézi kötözést helyettesíten­dő, az egyik társüzemben el­készült kötözőgépet hadd Kishegyi látkép. A menet- vágó gépnél Lehota László és Gáspár Ferencné. szony, Gáspár Ferencné, aki tudomásuk szerint az ország egyetlen női gázszerelője, ugyancsak helytállt az új munkában. Cserfai Tibor cso­portvezető, egyben a szocia­lista brigád vezetője, így ösz- szegezte a nagyszerű vállal­kozást, az egyheti munka cél­ját: „Jó lenne, ha követnék a példánkat. Nagyon sokat le­hetne tenni az építkezéseken, ha rohambrigádok alakulná­nak országosan.” írjuk le a pécsi vendégek nevét. Diszpécserek: Kormos János, Szijj Gábor. Vörösvá­ri Zoltán Szabó Jenő. Mű­szerész: Hudák István. Gáz­szerelők: Cserfai Tibor, Gás­pár Ferencné, Wemer László, Székely Zoltán, Weisz Gábor, Lehota László, Szabó Péter, Tóth László. Periskics Mik­lós, Budzsáklia István. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly próbálják itt ki. Ez öt fizikai dolgozót tesz nélkülözhetővé. A legfontosabb azon­--------2------------------ ban a m eglévő munkások megtar­tása. És ha a munkakörülmé­nyek javításával vonzóvá te­szik az üzemet, nemcsak ez sikerülhet, hanem gyáron kí­vüliek is jelentkeznek felvé­telre. Talán akad, aki elment és visszajön. Amikor a bi­zottságnak megmutatták az áztatóterületet, a gyárvezető nem titkolt büszkeséggel mondta: a múltkor összeszá­moltam, legalább ezer lóerő dolgozik itt: daruk, vontatók, teherautók. Hajdanán itt csak emberi és „csacsierő” műkö­dött. Nincs is munkaerőhiány az áztatásnál és elmaradás a tervteljesítéssel. A tolnanémedi kendergyár helyzetét ismerve kínálkozik az összehasonlítás. Az utóbbi két évtizedben új iparágak honosodtak meg a megyében. Nagyvállalatok telepítenek „ki vidékre” korszerű technikát (tv-alkatrészek, növényi fe­hérje, közútépítő gépek gyár­tása Tamásiban, műszergyár­tás Szekszárdon...), ugyanak­kor egy olyan iparág, amely már régen meghonosodott, megvan a szakemberbázisa, a nyersanyagtermelő területe, lemarad a fejlődésben. És ha nem történik gyors változás, óhatatlanul elnéptelenedik. Természetes, h°?y .. a-------------------------- bizott­ság e tűrhetetlen állapot mi­nél előbbi megszüntetése mellett foglalt állást. A nagy- vállalat, annak pécsi gyár­egysége (ide tartozik a tolna­némedi gyár) bizonyára nem kevés problémával küszkö­dik. A rekonstrukciós mun­kák másutt „csúsznak”, ezért a késés Tolnanémediben. Hogy a rangsorolás helyes-e, vagy sem, ebbe kívülről bele­szólni nem lehet. Ám valamit tenni kéne, hogy ennek a gyárnak ne csak szép múltja, hanem ígéretes jövője is le­gyen. A népgazdaságnak szüksége van termékeire. J ANTNER JÁNOS TISZTELT URAM! BIZONYÁRA emlékszik ar­ra, hogy július 1-én, a kora reggeli órákban telefonon felhívta szerkesztőségünket ég egy újságíró kiküldését kérte, hogy legyen akinek elmondhassa közérdekű pa­naszait. Én vettem fel a kagylót, így remélem nem neheztel, ha most utólag be­vallom — élt bennem némi gyanakvás. Végtére is Si- montornyán, az ön k ö. z e 1 é b e n épp elegen van­nak. akiknek fel lehet és szükség esetén fel is kell hívni a figyelmét közgon­dokra. ön azonban minket, sőt, a véletlen jóvoltából en­gem tisztelt meg bizalmá­val. Ezért került sor megbe­szélésünk szerint július 5-i látogatásomra, amikor ön kellő igazoltatás után ven­dégül látott szép lakásában és én egy pompás fekete mellett meghallgathattam kifogásait. Tartanom kell magamat ahhoz a kívánsá­gához, hogy neve ne szere­peljen a nyilvánosság előtt. Ugyanakkor igyekszem be­tartani azt az ígéretemet is, hogy az elmondottakra — így. név nélkül — felhívom a simontornyaiak figyelmét, hogy megismerhessék és ha akarják, kiegészíthessék az ön véleményét. ÖN ÜGY VÉLI, hogy a simontornyaiak egymáshoz való viszonyát a befelé for­dulás jellemzi, amiben egye­bek közt a helyi vezetők is ludasak. A rossz közbizton­sági viszonyok miatt egye­sek fejében már a nagyköz­ségből való elköltözés gondo­lata is megfordult. Munká­ra kellene kényszeríteni mintegy 20—25 fiatalembert, a 20 és 30 év közötti kor. osztályból, közérdekből és a saját érdekükből egyaránt. A községben lassú a lakás­építések üteme, rossz az el­látás, sok a sorbanállás. A vízellátás gyatra, semmi re­mény arra, hogy a törpe­vízmű az ígért augusztus 20-i határidőre elkészüljön. A község lakóinak tájékoz­tatása rossz, ön még nem hallott a lakókörzetében ta­nácstagi beszámolóról, de a víztársulással se más a hely­zet. A nagyközségben társa­dalmi munka nincs, pedig szervezhetnének, hiszen a közvetlen lakóhely szépíté­séért mindenki szívesen ten­ne valamit. Az üzemi de. mokrácia finoman fogalmaz­va foghíjas, a vezetők közt, az ön munkahelyén éppúgy, mint egyebütt, sok a sze­mélyes összefonódás. SZÉP LISTA, azt hiszem, ebben mindketten egyetért­hetünk. Feljegyzéseimet újra olvasva, kedvet éreztem megkérni az illetékeseket, hogy vonják fel a vártorony­ra a fekete zászlót. TERMÉSZETESEN utána jártam az ön által elmon­dottaknak, ami már csak azért sem volt különösen ne. héz, mert kilencedik éve dolgozom jelenlegi munka- helvemen és nem első ízben fordultam meg Simontor- nyán. A tények egy jelleg­zetes mentalitásra vetettek fényt, ami a simontornyaiak egészére ugyan nem jellem­ző, de önnel együtt néhány emberre azt hiszem igen. Nem biztos, hogy csak Si- montornyán, éppen ezért írom ezt a levelet nem egy, hanem harmincegyezer pél­dányban. Okulásul. ÖN azt állította, hogy a simontornyaiak 30 száza­lékát (!) személyesen isme­ri, erre alapozza a befelé fordulásról kialakított véle. ményét. Befelé fordulás va­lóban létezik, nemcsak Önöknél és sehol sem ör­vendetes. Alig valamivel ott­jártam előtt azonban a be­felé forduló simontornyaiak, történetesen egy szocialista brigád, közerővel tüntettek el egy bontásra érett házat. Se szeri, se száma a hasonló példáknak. Bajjal hihető, hogy a megyei tanács a kö­zelmúltban épp egy elefánt, csonttoronyba zárkózott községet tüntetett volna ki nagy összegű pénzjutalom­mal. Furcsának tűnik előt­tem, hogy erre a tényre — ha már az újságban nem ol­vasta —, a lakosság majd­nem harmadrésze (az isme­rősei) közül se hívta fel az ön figyelmét senki, hiszen tőlem hallotta először. Igaz, hogy ön a saját tanácstag, jának nevét sem ismeri. Ugyanakkor hitelt érdemlő adatok szerint a tanácstagi beszámolókat rendszeresen megtartják, azokról a lakos­ság írásos értesítést kap és azok — éppúgy, mint me­gyei tanácstagjuk beszá­molói, fogadóórái — látoga­tottak is. Amint látta, egy újságíró bő hatvan kilomé­ter távolságról telefonhívás, ra házhoz megy. Bajos el­hinni az elérhetetlenség kö­débe bújt helyi tanácstag létezését. az Újság nem azért varr, hogy kerülgesse a forró ká­sát. Hosszabb távon két sú­lyos bűnügyről adtunk hírt a faluból, az egyik betörés volt, a másik gyilkosság. Az, hogy ez foglalkoztatja a község közvéleményét, nem titok és nem is csoda. Na­gyon sokakat kérdeztünk meg, olyanokat is, akik ké­résére éjnek évadján vezé­nyelte magát szolgálatba a két rendőrségi körzeti meg­bízott egyike. Tudjuk, ez a dolga. A megkérdezettek vi­szont egybehangzóan állít, ják, hogy semmi okuk kifo­gásolni a községbeli rendőrök munkáját, az elköltözési szándék pedig egész egysze­rűen mese. Nyitva marad viszont egy másik kérdés. Nevezetesen az, hogy ön, a végzett szakmunkás, miért terjeszt pletykát, miért rontja — tegyük fel. hogy akaratlan a közvéleményt és ebbe szerény személye­men keresztül miért akarta bevonni a megyei lapot is? A két tucatnyi munkátlan fiatalember létét elhiszem. Az sem kizárt, hogy többen vannak. Ami a vízmüvet il­leti, a lakosság tájékoztatá­sával kapcsolatban ugyanaz mondható, mint amit a ta. nácstagoknál már említet­tem. A vízellátásban jelen­leg még valóban van hiba, nem is kevés. Ezúton érte­sítem, hogy augusztus 20. táján mellőzze az újabb nyugtalanítást és nehezte­lést. mert az átadást eleve az év végére ígérték. A la­kásépítések üteme rossz, mondja ön. Mihez viszo­nyítva? AZ ÜZEMI demokrácia hibáinak részletezésébe, utó­lag bevallhatom, azért nem engedtem részletesebben be­lemerülni, mert beszélgeté­sünk során egyre nyilván­valóbbá vált előttem, hogy ön két havi munka és sze­rény kereset után vállalatá­tól távozóban van. Érdekte­lensége és elfogulatlansága tehát legalább is kétséges. BEFEJEZÉSÜL engedje meg, hogy egy valamiről biztosítsam önt és levelem többi olvasóját. Szerkesztő­ségünkben mindig őszinte örömet okoz ha megyénk bármelyik településéről köz­érdekű problémákról kap­hatunk és adhatunk hírt. Kedves külső munkatár­saink, tudósítóink népes csa­pata segít ebben bennünket, de ugyanígy segít minden olvasó, aki levelével hoz­zánk fordul. Igyekszünk se­gíteni jogos, állampolgári panaszok, személyes termé­szetű problémák megoldásá­nál is. A tények azonban makacs dolgok, ködös, de rossz hangulatot keltő álta­lánosításokkal pedig nem lehet * és nem is szoktunk operálni, ön felnőtt ember, nem szándékozom befolyá­solni. Mégis, azt tanácso­lom, hogy igyekezzen követ­ni ezt a nem túl bonyolult módszert. Simontornya prob­lémáit ugyanis a simontor­nyaiak hivatottak megolda­ni. Ezt tették a múltban és nincs okom feltételezni, hogy ne tennék ugyanezt a jövőben is. Természetesen nincs kizárva, hogy az ön közreműködése nélkül, ami talán nem túlságosan nagy baj. Ordas Iván Méretre vágás. Budzsáklia Isván és Tóth László. Késik a rekonstrukció Munkaerőhiány és munkakörülmények Tolnanémediben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents