Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-09 / 160. szám
Mai számunkból LEVEL SIMONTORNYÄRA <3. old.) KÉSIK A REKONSTRUKCIÓ (3. old.) CSALÁD — OTTHON (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT ATOMERÖMÜÉPlTKEZÉS <3. old.) A munkafegyelem minősége IDŐNKÉNT nem haszontalan egy-egy régebbi, köz- használatú fogalmat, fogalomkört átértékelni, újra végiggondolni: nem változott-e tartalma, jelentésköre — a világ változásával párhuzamosan. Különösen a gazdálkodáshoz kapcsolódó fogalmakat ajánlatos ily módon, időről időre megvizsgálni, hiszen itt, ennék elmulasztása könnyen súlyos, milliárdos veszteségeket okozhat a népgazdaságnak. Itt van például a munkafegyelem fogalmának széles körben tapasztalható régies értelmezése. A munkafegyelem a mindennapos gyári használatban többnyire ma is mennyiségi követelmény: időpontok, időtartamok betartására vonatkoztatják. E szemlélet szerint, jó a munka- fegyelem akkor, ha nincs késés, ha a 8 órát mindenki kidolgozza, ha az ebédidő nem több 30 percnél, ha az ember a munkadarabot határidőre átadja, vagy megadott időközönként átad egyet. E SZEMLÉLET „kívülről” nézi a munkát. E szerint az a fontos, hogy az ember ott legyen a gépe mellett, vagy az íróasztalnál és tevékenykedjen szorgalmasan. Az elrohanó idő megragadása, és a rend szempontjából persze ez sem közömbös. Van is tennivaló még bőven e téren is. A valódi és hasznos munkafegyelem szempontjából viszont az a lényeges, hogy a mi emberünk, serényen, kitöltve a munkaidőt és pontosan megjelenve műszakkezdésre min dolgozik, hogy mennyit ér az, amit csinál, milyen minőségben, milyen színvonalon látja el a munkáját. A VEVŐKET a világpiacon a termékek tudománya, minősége, ára, élettartama érdekli, azt fizetik meg, szemükben az a gyár „magánügye”, hogy emberei lógósak-e vagy sem. (Nálunk egy kicsit fordított a helyzet: az vált közüggyé, hogy milyen a „mennyiségi” munkafegyelem, a késés, a lógás mértéke, stb. Ezt ítéljük el — társadalmilag. A brigádmozgalmak értékelésekor ez nyom sokat a latban. A termék színvonala nálunk inkább a gyár magánügye, vagy legalábbis erről, mind ez idáig társadalmilag kevés szó esett. Most talán megváltozik majd a helyzet.) Tény, hogy napjainkban a legtöbb veszteséget a gyárnak és a népgazdaságnak egyaránt nem a lógósok okozzák, hanem a rossz minőségű munka. Tudniillik, ha valahol nem végzik el a munkát, sokat lógnak, akkor a drága — többnyire külföldön vásárolt nyersanvag megmarad. Feldolgozzák másnap, harmadnap. Nem fogy az energia, nem kopik a gép, a szerszám — csak az idő szalad el haszontalanul. Ha viszont dolgoznak valahol, serényen — de rosszul, akikor már nemcsak az idő vész el, hanem az értékes anyag, energia is. Az a legnagyobb kár, ha valahol selejt, vagy céljának meg nem felelő termék készül. Alig kisebb baj akkor, ha ugyanabból a gyárból, ugyanazt a terméket egyszer kiváló, másszor csapnivaló minőségben bocsátják ki. Ha mindig gyenge a minőség, mindig harmad- vagy másodosztályú, de stabilan az, arra a felhasználók a konstrukcióikban, a karbantartó-kapacitásukban felkészülhetnek, arra lehet számítani, tervezni. (Kár persze, hogy a lehetségesnél alacsonyabb használati értéket állítanak elő.) Az ingázó minőség viszont kivédhetetlen veszedelem. Az ingadozó minőségű termékeknek a legrosszabb a hírük a világpiacon. Előbb vesznek meg olyan árut, amely közismerten harmadosztályú, mint olyat, ami közismerten megbízhatatlan minőségű. Az ingadozó minőség oka (általában a gyenge minőség oka) a szakemberek gyakorlati tapasztalatai szerint, ágazatonként változóan, 50—90 százalékban a rossz minőségű munkafegyelem. A korszerű, a teljesebb értelemben vett munkafegyelem lazasága, az, hogy nem tartják be a technológiai előírásokat, az edzési, préselési, kezelési időket, nem az előírt anyagot, méretet, gépet, szerszámot használják, nem az előírt módon vizsgálják a minőséget, stb. AZ ELŐÍRÁSOKTÓL való eltéréseknek újból sok oka van: pl. az előírt anyagot nem lehetett beszerezni, vagy későn jött, s a munkás a lemaradás behozásáért kénytelen „spórolni” a megmunkálási idővel, a normával. Olykor persze a munkavállaló műszaki kultúrája is olyan, hogy nem érti meg, miért kell betartani a gyártási előírásokat. A felelősség persze ez esetben is a vezetőségé, hiszen ilyenkor olyan ellenőrzési rendszert kell bevezetni, ami kompenzálja az effajta „értetlenséget”. Lám: a munkafegyelem, az értékalkotó, igazi munkafegyelem ma körülbelül mindezt jelenti. Ezt a fegyelmet kellene mindenütt megteremteni a vezetéstől a végrehajtásig, az ipar valódi versenyképességéért, s ebben a pontosan vezetett bélyegzőkártyáknak nincs meghatározó szerepük. Azt, hogy soha, senki ne késsen el, könnyű elérni, ezt egyszerű felajánlani, ellenőrizni. Sokkal nehezebb elérni azt, hogy mindenki, a gyártáselőkészítőtől, anyagbeszerzőtől a munkásig pontos, korszerű munkát végezzen, technológiailag fegyelmezett, eszével és szivével arra összpontosítson, amit csinál, s nem pusztán arra, hogy ott legyen a munkahelyén. Ebben van ma sokfelé az igazi tartalék, számottevő meny- nyiségben. GERENCSÉR FERENC Kádár János fogadta AbduHah Ahmart Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken a KB székházában fogadta Abdullah A1 Ahmart, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja főtitkárhelyettesét, aki az MSZMP KB meghívására küldöttség élén látogatott hazánkba. A baráti légkörű találkozón megerősítették a két or. szág, a két párt szolidaritását az imperializmus ellen, a táfkadalmi haladásért, az igazságos közel-keleti rendezésért, a világ békéjéért folytatott küzdelemben. A megbeszélésen jelen volt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. * Pénteken elutazott Buda. pestről az Abdullah A1 Ah- mar főtitkárhelyettes vezetésével hazánkban tartózkodó Arab Újjászületés Szocialista Pártjának (BAATH) küldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására öt napot töltött Magyarországon. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Berecz János, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője. Ott volt Szikra László, hazánk damaszkuszi nagy. követe és Saddik Saddikni Szíria budapesti nagykövete. A látogatásról közleményt hoztak nyilvánosságra. Waldheim nyilatkozata Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára hivatalos francia- országi látogatásának máso. dik napján, pénteken délelőtt Barre miniszterelnökkel találkozott. A háromnegyed órás megbeszélés középpontjában világgazdasági kérdések álltak. Ezt követően Waldheim Rómába repült. Párizsból való elutazása előtt az ENSZ-főtitkár sajtóértekezletet tartott és ezen számos nemzetközi problémáról nyilatkozott. Párizsi tárgyalásai — mondotta — a barátság légkörében zajlottak és építő jellegűek voltak, hozzájárultak Fran. ciaország álláspontjának jobb megértéséhez. A közel-keleti kérdésről szólva az ENSZ-főtitkár hangsúlyozta, hogy a genfi értekezletet alaposan elő kell készíteni, tisztázni kell a különböző kérdéseket, mivel a tanácskozás esetleges kudarca „nagyon-nagyon drámai helyzetet teremte, ne”. A dél-libanoni incidenseket súlyosnak minősítette az ENSZ-főtitkár. Magyar-angol tárgyalások Dombóvár W Uj gépek a csavargyárban Július 4—7. között magyar—angol gazdasági vegyes bizottsági tárgyalások folytak Budapesten. A két delegációt Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár, illetve J. R. Steele, kereske. delmi miniszterhelyettes vezette. A delegációk áttekintették a két ország gazdasági kapcsolatainak alakulását és fejlesztési lehetőségeit, valamint a két országot érintő kereskedelempolitikai kérdéseket. Az ülésszakot megelőzően és annak folyamán a delegációt elkísért angol üzletemberek konkrét üzleti és kooperációs tárgyalásokat folytattak számos magyar vállalattal. A két fél kifejezte, hogy ösztönözni és bátorítani fogja a vállalatokat a harma. dik piaci együttműködési lehetőségek jobb kihasználására. A vegyesbizottság megvizsgálta a két ország műszáki-tudományos kapcso. latainak alakulását is. Megállapította, hogy az elért eredmények mellett az együttműködés további jelentős fejlesztésére van lehetőség. Különösen a szak. emberek tanulmányútjainak száma növelhető. A tárgyalásokról készült jegyzőkönyvet a delegációk vezetői pénteken írták alá a Külkereskedelmi Minisztériumban. Az aláírásnál jelen volt R. Parsons, az Egyesült Királyság budapesti nagy. követe. A csavargyár Dombóvár, sőt, az egész megye legfiatalabb üzemei közé tartozik. Másfél éve indult meg a tér. melés, s a számok azt mutatják, már az első időszakban a régi gyárakéval azonos eredményeket értek el. Most az első félév sok gondot okozott számukra. Akadozott az alapanyagellátás, s emiatt elég sokszor álltak a gépek. Ennek ellenére teljesítették tervüket, A. bevétel három és fél százalékkal múlta felül a tervezetett. Igaz, darabszámban kevesebbet csináltak, mint amennyit kellett volna, de ennek az volt elsősorban az oka. hogy a na. gyobb méretű kötőelemekhez volt anyag. A facsavarok készítésénél értek el legjobb eredményeket. Itt a forintban számított tervüket 105,7, a darabszám szerintit pedig 100,5 százalékra teljesítették. Szegecsnél az igények csökkentek, s részben emiatt a tervezett mennyiségnek csak 55,8 százalékát állítot. ták elő. A második félévben a dombóvári gyárban a kisméretű csavarok, szegecsek előállítása kerül előtérbe. Ezt segítik elő azok az új gépek, amik az elmúlt hónapokban érkeztek. Űj me. netmaróik megközelítik * a világszívonalat. Percenként 55—65 csavarra marnak menetet. Gyarapodott a száma a horonymaró gépeiknek is. Ezek a masinák egyenként 150—300 csavar fejébe marják a csavarhúzó beillesztéséhez szükséges hornyot, percenként. És különösen büszkék a gyárban új sajtológépükre, ami hatvan másodperc alatt négyszázöt. ven kötőelem fejét készíti Dolgozik az ú.i saitolóeén Kádár János üdvözli az arab pártvezetőt Uj menetmaró gépeket kaptak a dombóváriak
