Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-08 / 159. szám

a Képújság 1977. július S. A közoktatás kérdései Tanévértékelés és feladat Kedden volt a járási mű­velődésügyi osztályvezetők és tanulmányi felügyelők érte­kezlete, ahol . a következő tanév feladatait meghatároz­ták. Az értekezleten részt vett dr. Király Ernő a me­gyei pártbizottság titkára, aki tájékoztatta az egybegyűlte­ket az MSZMP KB június 22-i ülésén elhangzott kul­turális politikánk időszerű kérdéseiről szóló anyagáról. A megbeszélésen csak az alsófokú oktatási intézmé­nyek munkáját tárgyalták meg, a középfokúák igazgatói számára az értekezlet augusz­tusban lesz. A megyei tanács művelődésügyi osztályának általános iskolai csoportja készítette el a beszámolót, Béres Sándorné csoportveze­tő irányításával. A 76—77-es tanév viszony­lag nyugodt és kiegyensúlyo­zott volt, nem nehezítették az óvodák és iskolák munká­ját lényegesen új feladatok. A következő már sokkal ne­hezebb lesz, mert általánosan megkezdődik a felkészülés az új nevelési oktatási tervek bevezetésére. Az oktatási mi­nisztérium éppen ezt a tan­évet szánja a felkészítésre. A megyei pedagógustovábbkéo- zési intézet ennek intézmé­nyes formáit megszervezte. A tanév feladatait a me­gyei pártbizottság 1976. ápri­lis 29-i ülésének határozatai szabták meg. A nevelőmunka egyik leg­fontosabb tartalmi kérdése a világnézeti nevelés. Az érté­kelés megállapította, hogy ezen a területen lassú az elő­relépés. Az iskolai csoport végzett egy tematikus vizsgá­latot, amelyben megállapí­tották, hogy a legtöbb hiá­nyosság éppen a tantárgyak keretein belüli világnézeti nevelésben van, holott maga a tananyag szolgálhatná leg­inkább ezt a munkát. A fel­adatok között továbbra is ki­emelt helyen szerepel a marxista világnézet alapjai­nak a kialakítása, ezen belül a dialektikus gondolkodásra nevelés. A közéletiség és szocialista demokrácia iskolai életünk­nek is szerves része. Legjob­ban akkor sajátíthatják el a gyerekek, ha maguk is gya­korolják. Legmegfelelőbb fó­rumok e cél érdekében az út­törőparlamentek voltak. A legtöbb iskolában nem kam­pányfeladatnak tekintették a megszervezését, hanem az egész tanévet áthatotta a de­mokratizmus szelleme. Az is­kolai házirendeknek viszont hangsúlyozottabban kellene tartalmazniuk a diákok joga­it. Előrelépés történt a mun­kára nevelésben is, a tanulók nagy része akciókész, szíve­sen vesz részt a közösségi megmozdulásokban, vállal feladatokat. Kevésbé kedve­ző a kép, ha az akadályok le­küzdésének képességét vesz- szük szemügyre. A legszem­betűnőbben ez éppen a mun­kaerkölcsben mutatkozik meg. A diákok a tanulást még mindig nem tekintik legfőbb feladatuknak és ha­mar elcsüggednek. Szemléle­tesen bizonyítja ezt, a kettes osztályzatok magas száma. A testi nevelés tárgyi fel­tételei adottak, mert ez nem tornateremkérdés. Nagyon szépen dolgoztak a gyerekek a sportudvarok kialakításá­ban a nevelőkkel, ifivezetők­kel és a szülőkkel együtt. A Tolna megye 22 iskolájában lefolytatott kísérlet eredmé­nyei alapján az egész ország­ban bevezették az új osztály- főnöki tanterveket, amelyek­nek része lett a családi életre nevelés és az állampolgári ismeretek. A szülők mindket­tőt örömmel fogadták. Egyet­len negatív hatás van, hogy több szülő a családi életre ne­veléssel elintézettnek véli sa­ját ebbéli feladatait is. Fejlődött és sokszínű volt az iskolán kívüli nevelőmun­ka is az elmúlt tanévben. Ki­emelhető az együttműködés a közművelődési intézmények­kel, igaz ezek szervezése sok munkát jelent a pedagógu­soknak. Az iskolai közössé­gek fejlődését segíti az üze­mek és iskolák között kibon­takozó kapcsolat. A szülői munkaközösségek kezdemé­nyezőkészségét és részvételét az iskola életében még to­vább kell növelni. A kísérletek eredményesen zárultak. Az iskolaelőkészítő tanfolyamok általánosak. A tizenegy napos tanítási ciklus bevezetése nagyobb zökkenők nélkül sikerült. A művelődés demokratámmá A második nagy részben értékelte az iskolai csoport a művelődés demokratizmusa érdekében hozott különböző szintű határozatok végrehaj­tását. A körzetesítés lénye­gében befejeződött, a to­vábblépés ütemét 1980-ig meghatározták. A tankötelezettségi törvény végrehajtásában viszont nem léptünk előre. Biztató lépé­sek azért akadnak. A beisko­lázás úgyszólván teljes, ke­vesebb elsős tanulót mentet­tek fel. Csökkent a bukási arány. Jó, hogy a végrehaj­tás társadalmi feladattá vált. A fizikai dolgozók gyerekeit az elmúlt tanévben is segí­tették. A jövőben több gon­dot kell fordítani képessége­ik kibontakoztatására a te­hetséggondozásra. Ezen a té­ren szemléleti változás már van, de még mindig nem egy­séges a pedagógusok körében a meggyőződés, hogy minden gyerek tehetséges valamiben, csak meg kell keresni, hogy miben. A cigány tanulókkal min­denütt külön is foglalkoztak. Ezen a téren is csak a gazda­sági, társadalmi segítséggel együtt érhet el eredményeket az iskola. A cigány tanulók közel hetven százaléka óvo­dás, a többiek iskolaelőkészí­tését is megszervezik. A be­iskolázás körükben 96 száza­lékos. Egyre többen el is végzik az általános iskolát és tanulnak tovább a szakmun­kásképző intézetekben. To­vább kell emelni körükben az egész napos foglalkozást, vagy diákotthonban, vagy napköziben. Az elmúlt tan­évben kaptak először a ci­gány tanulókkal legeredmé­nyesebben foglalkozó peda­gógusok céljutalmat. Külön szó esett még a fen­tieken kívül a keddi értekez­leten az óvoda, a gyógypeda­gógia, a napközi és a diákott­honok speciális problémáiról. Szó volt a nemzetiségi nyelv- oktatásról és a felnőttokta­tásról is. amennyiben ez az általános iskola elvégzéséhez kapcsolódik. A következő tanévnek két fontos új feladata van. Az egyik a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom méltó megünneplése. Ennek során cél, hogy a tanulók ismerjék meg a Szovjetunió eredmé­nyeit, a hazánkban folyó szo­cialista építőmunkát. A má­sodik, nem könnyű feladat, felkészülni az új nevelési és oktatási tervek bevezetésére úgy, hogy az nyugodt légkör­ben és nagyobb zökkenők nélkül történhessék meg 1978-ban. Feladat természe­tesen továbbra is minden, amit az oktatáspolitikai ha­tározat, a XI. kongresszus, a megyei pártbizottság és a ta­nács végrehajtó bizottsága folyamatosként szabott meg. El kell érni többek között, hogy a diákok olvassák az ismeretterjesztő cikkeket és könyveket, s az így szerve­zett ismereteik beleépülje­nek a tananyagba. Tovább kell lépni az egészséges élet­módra és munkára nevelés­ben is. Gondoskodni kell a diákotthonok folyamatos ki­használásáról. Cél a szocia­lista és neveléscentrikus is­kola kialakítása, de ennek konkrét szervezési feladatai­ról már a tavaszi nevelési értekezleten lesz szó. IHÁROSI IBOLYA vénasszonyok nyara olyan lassan úszik el a bányatelep fölött, mint az ökörnyál. Meg­megakad még egy ideig a hegykoszorú csúcsán és fül­ledt, álmos meleget bocsát a házak piros cserepeire. A hegy déli oldalán cukorrá érik a szőlő, az erdőben pi- roslik a csipkebogyó; és az egyik kertben második virág­ját bontja az orgonabokor. Köves Béla az udvar sar­kában, a diófa alatti szőlő­lugasban ül a kissámlin. Ki­nyújtott lába kilóg a lugas árnyékából, a két otromba fapapucs gazdátlanul hever mellette. A férfi végigtörli tenyerével izzadó arcát, aztán derékig kigombolja az ingét. Egy kézzel, ügyetlenül ciga­rettát kotor elő a szinte le­mezzé merevült munkásnad­rág zsebéből, a dobozt két térde közé szorítja, meg­gyújtja a gyufát, aztán tüzet vesz a cigarettára is. Ahogy kifújja a füstöt, kínjában megcsikorgatja a fogát. Most tanulja, hogyan lehet egy kézzel élni, mert a másikat szétroncsolta a bánya, le kel­lett vágni. A kórház után sokáig szavát se lehetett hal­lani. Csak nézte a plafont, a néha meg-megmozduló légy­fogót, és ha a felesége meg akarta etetni, hangos károm­kodásra fakadt. Szégyellte, hogy úgy bánnak vele, mint valami gyerekkel és bántotta tehetetlensége. Éjszakánként saját sírására ébredt, és utá­na sokáig nem tudott elalud­ni. Sokszor úgy érezte, az a keze fáj, amelyik már nincs. És ilyenkor annyira elkese­redett, hogy nemegyszer utá­na akart halni elvesztett ke­zének. Csak a gyerek tartotta ben­ne a lelket. A hatesztendős Pisti. Pedig a legnagyobb fájdalmat akkor érezte, ami­kor hazahozták a kórházból, és a gyerek nem mert oda­menni hozzá. Csak nézte, bá­multa kerekre nyílt szemek­kel, és hiába hívta Köves Béla, hiába unszolta a fele­sége, a gyerek nem ment kö­zelebb. Mikor aztán felesége, vállalnál fogva oda akarta vinni a gyereket, Pista fel­sírt, és elfordította arcát. Kö­ves Béla akkor döbbent rá, hogy a gyerek fél tőle, fél a félkarú apjától. Azóta nincs esti játék és birkózás a sző­nyegen, nincs nevetés, han­gos, jókedvű beszélgetés a házban. A kapu nyikorgására Kö­ves Béla felkapta a fejét. A kerten keresztül fut a gyerek, lóbálja az iskolatáskát. Ami­kor az udvarra ér és meg­látja az apját, megtorpan. Le­csendesedik. Megáll egy pil­lanatra, kifújja magát. Nézi apját, aki nem mozdul. Aztán halkan, koppanó léptekkel el­indul a téglajárdán, és be­megy a házba. Kijön a gyerek a konyhá­ból és távolabb, a tavasszal kivágott öreg körtefa törzsé­re ül. Lekváros kenyeret eszik. A csirkék a fatörzsön ülnek sorban a gyerek mel­lett, mintha közel lenne az este. Aztán oldalra fordítják fejüket, és a magasba néz­nek. Egy csapat galamb — őskori rokonaik — suhan el a háztetők fölött. A gyerek is utánuk kapja fejét, de aztán már nem a galambokat, ha­nem a színes papírsárkányt nézi. amelyet a Törökhegy fe­lett lebegtet a szellő. Köves Béla leeresztett szemhéja alól jól látja a gye­rek minden mozdulatát. És ha kinyitja a szemét, látja a kopár hegygerincen szalad­gáló gyerekeket is, amint megpróbálják a magasba bo­csátani a színes papírból készült repülőket. Már moz­dulna is, fel akar állni. Ek­kor jut eszébe, hogy azóta még nem volt kint az utcán. Csak egy pillanatig tétovázik, aztán feláll, érzi, hogy szédül, Oravec János : úgy érzi, nem emlékszik rá De aztán eszébe jut sorr; minden. A sárkányépítés nem lehet elfelejteni, amíg é az ember. A lugas 'előtt kiteríti ; pokrócot. Mind a négy sár kához odaballag, és egyen ként simítja ki. Aztán közép Félkarú Daidalosz de aztán határozott léptekkel bemegy a konyhába. Öltözni kezd ügyetlenül, egy kézzel. Mikor fekete ünneplő ruhá­jában végigmegy az udvaron, a gyerek lecsusszan a kidön- tött fatörzsről és csodálkoz­va nézi az apját. Köves Bé­la meg csak megy a tégla­járdán, egyenesre feszített derékkal, és az sem zavarja, hogy a zakó egyik ujja üre­sen lóg a teste mellett. A boltban mindent bevá­sárol, ami a sárkányépítéshez kell. Színes papírt, ragasztót és három nagy gombolyag erős zsineget. Az sem zavar­ja, hogy a háta mögött két öregasszony összesúg. Olyan csend van a boltban, amikor fizet, hogy minden pénzdarab koppanását meghallani. Utat engednek neki, és ő elfogad­ja. Szívdobogva megy haza­felé. Azon spekulál, hogyan is kell a sárkányt megépíte­ni. Régen volt már gyerek, re lerakja a zörgő papírt, a zsineget, a nádat, ollót, kést, borotvapengét, ragasztót, co­lostokot. Nagyot sóhajt, térd­re ereszkedik, és nekilát egy kézzel. A férfi óvatosan térdei kö­zé szorít két nádszálat, a pengével összefaragja őket, aztán ragasztót tesz közéjük. Vékony zsineggel körülteke­ri az illesztés helyét és fogá­val szorítja a zsineg egyik végét, hogy megköthesse. És ekkor hirtelen eltörik, elsza­kad, szétesik minden. A fér­fi majdnem felordít elkesere­désében, de aztán nyel egyet:, és újból kezdi. Maga sem tudja, miért, halkan mondja is, amit csinál. Mintha ezzel is türelemre, kitartásra uta­sítaná magát: — Megfaragom az egyik nádat. így... Aztán a másikat. Most egy kis ragasztót... Nem sokat, csak egy keveset. Ez­után a két térdemmel össze­szorítom. Nem erősen, össze ne roppanjanak. Igv... És most megkötöm... Hírek képekben Az örmény ábécé megalkotójának, Meszrop Mastocnak nevét viseli a jereváni kézirattár. A több mint ezer­éves kézzel írott könyvek között értékes festmények, középkori miniatúrák is helyet kaptak itt. A Matenara- dan — igy nevezik örményül ezt a könyvtárat, a világ kutatóinak találkozóhelye. A gyűjtőmunka átfogja az ör­mény nép és kaukázusi szomszédai történelmét, irodal­mát, művészetét is. Évről évre újabb anyagokkal gaz­dagodik a jereváni kézirattár. Nemcsak a Szovjetunió területéről, de a világ minden tájáról ide kerülnek az örmény diaszpóra által küldött kultúrkincsek. (Fotó—TASZSZ—MTI—KS) A bulgáriai Kötél városban különös zeneiskola működik. A tanulók itt nem a klasszikus hangszerek kezelését sa­játítják el, hanem a hagyományos bolgár zeneszerszá­mokon tanulnak meg játszani. Szerte az országban fel­lépnek a koteli iskola fiatal művészei, akik maguk is továbbfejlesztik az ősi mesterséget. (Fotó — Sofia Press—KS)-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------— E kkor vetődik rá a gyerek árnyéka. Ott van előtte. Az apa ültéből felnéz a fiára. Legszívesebben eldobna min­dent abból az egyetlen kéz­ből, és magához ölelné. De nem teszi. Tovább csinálja. — Majd én segítek, apu! Köves Béla ismét felnéz, aztán a gyereknek nyújtja a zsineget. A kisgyerek mellé­telepszik, és már csavarja is fürge ujjaival a spárgát. A férfi a gyerek kócos haját nézi, és közben mondja to­vább, ami sorra jön: — És most megkötöm... Megkötjük... így... Sikerült. Most megcsináljuk a másik párt... Csendesen, beszélgetve fo­lyik tovább a munka. Három kézzel dolgoznak ketten. Az asszony a konyhaajtóból fi­gyeli őket, elsírja magát. A Török-hegy felé menet, az utcán utánuk bámulnak. A félkarú Köves Béla sár­kányt visz, a fia meg mellet­te aprózza lépteit, szinte fut. Felkapaszkodnak a gerincre, levetik cipőjüket. A gyerek türelmetlenül topog mellette a fűben. A férfi kiegyenese­dik. Egyetlen kézben magas­ra emeli a sárkánytestet, a gyerek meg a zsineggel a ke­zében elfut. Kirántja a sár­kányt apja kezéből, amibe belekap a szél, és magasba lendíti. Két szélénél — ahol meg van kötve — megrántja magát a sárkány, aztán da­cosan felveti elejét, s egész testét odakínálja a szélnek, neki támaszkodik a levegő­nek. amely egyre feljebb és feljebb hajtja. Fut a gyerek, bukdácsol utána az apja, a zsineggombolyag egyre ki­sebb lesz. A sárkány már a völgy fölött repül, farka egy- szinten úszik utána. Lihegve állnak meg, és az ég felé fordított fejjel mind­ketten a sárkányt nézik. A férfi leroskad a fűbe, a gye­rek melléül, és ketten fog­ják a zsineg végét, amire egy kis fadarabot csomóztak. Lassan esteledik. Idefönn a hegyen, még világos van, a völgybe, a házak közé azon­ban már nem süt be a Nap. Az egyforma háztetők kémé­nyeiből a vacsora előtti füst száll egyenesen felfelé. Már éppen be akarják vontatni a sárkányt, amikor a zsineg hirtelen elszakad. A sárkány egy pillanatig még mozdulat­lan, aztán táncolni kezd és lassan, szinte játékosan le­hull a fűbe. Felhúzzák a cipőt és le­mennek a sárkányért. El­indulnak hazafelé. A gyerek viszi a sárkányt, magasan a feje fölé tartja. A Nap átsüt a piros papíron, és megfesti a gyerek fehér ingét és fejét is, eltünteti a szeplőket az ar­cáról. Kézenfogva mennek haza. — Apu — szólal meg a gyerek, és felnéz az férfira. — Miért esett le a sárkány? Köves Béla nem szól, csak szorosabbra fogja egyetlen kezével a gyerek tenyerét. Csak később mondja elgon­dolkozva : — Aláhullt, mert szabaddá vált. A sárkány csak akkor repül, ha tartja valaki a föld­ről. Úgy, mint én most a te kezedet... vénasszonyok nyara A úgy úszott a bánya­it telep fölött, mint az ."JJ ökörnyál. Meg-meg- akadt egy-két napra még a hegykoszorú csúcsán, de az­tán a hideg szelek szétszakí­tották és tovavitték. Vissza­vonhatatlanul megjött az ősz. Ai új tanév feladatai A világnézeti nevelés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents