Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-08 / 159. szám

1977. július 8.

Képújság 5

Dombóvár környezetvédelme

„ Ellenségünk a talajví, a füst, a zaj,f

;

Budapesten, a TIT Bocskai úti székházában a napokban nyitották meg a 21. bőrdíszműipari modellkiállítást. A tíz bőrdíszműüzem, valamint az alap- és kellékgyártó vállalatok mintegy 400 modellt állítottak ki. Az év második leiében, illetve jövőre kerülnek az üzletekbe az itt látható termékek.

(MTI-lotó, Ha das János felvétele — KS)

Útközben *77

Ezzel a mondattal kezdődött az a beszélgetés; amit nemrég folytattunk dr. Sáfár Lászlóné főorvossal, a KÖJÁL dombóvári és város környéki felügyelőjével.

Dombóvár növekszik és bármily közhelyszerű e nem is először publikált megállapítás, a növekedés számos eddig nem ismert tennivalót, gondot terem. Nagy szerencse, hogy a KÖJÁL-t manapság már nem tekintik olyan fekete mumusnak, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt. Akik érintettek a településegészségügy, köz. egészség-, élelmezés-. és munkaegészségügy, vagy a környezetvédelem tennivalóiban, azok zömükben partnereivé váltak a korábban „rettegett” közegészség- ügyi hatóságnak. S aki e je. lentős szemléletváltozás ellenére is fél a KÖJÁL dolgozóitól? Nos. annak tanácsos a védekezés sáncainak kiépítése helyett rendet rakni inkább a háza táján. Még egyetlen gazdasági szervezet sem járt rosszul azzal, ha együttműködött a közegészségügynek ezzel a mozgékony csapatával. A netán kétkedők kérdezzék meg erről Dombóváron az ÁFÉSZ vezetőit, s utána próbálják követni a példáju. kát, ami nem mindig volt követésreméltó. most viszont az és feltételezhető, hogy az is marad.

TANÁCS,

A LAKOSSÁGGAL!

Munkatársunkat az érdekelte, hogy milyen környezetvédelmi problémák foglalkoztatják jelenleg a köz- egészségügy munkatársait és persze, nemcsak őket, ha. nem magát a városi tanácsot is. Mint dr. Sáfár Lászlóné főorvos elmondotta, egyik legnagyobb gondjuk pillanatnyilag az a családi házas városrész mely a

vasúthoz közeli Szuhai- domb környékén helyezkedik el. Sok itt a talajvíz, nincs ugyanakkor szennyvízvezeték, a lakóházak tu. lajdonosai nem tudják megfelelően elszikkasztani a szennyvizet, ami vagy erre a célra épített tározókban gyűlik össze, vagy a használaton kívül helyezett ásott kutakban. Nem szükséges részletezni, hogy mit jelent ez. mivel a domborzati viszonyok olyanok, hogy a nem apadó talajvizet táplálja a talajban szivárgó szennyvíz is. Rengeteg itta szúnyog, a légy, s mellettük számos rágcsálófajta is megtelepedett. Persze, az itt la. kók sem rettennek vissza a környezetszennyezéstől, amennyiben a vizenyős részekre viszik ki az elhullott állatokat, vagy: a kisállattenyésztők itt égetik el a nem éppen gyúlékony és közel sem illatos füstöt eredményező nyúltrágyát. A városi NEB nemrég fejezte be azt a vizsgálatát, amit csak részben kezdett lakossági bejelentésre. A városi tanács éppen e NEB-vizsgálat alapján készíttetett több al- ternatívás tervezetet az áldatlan viszonyok megszüntetésére. Persze, a talajvízlevezetés önmagában még nem megoldás, de annak lé. nyeges része. Az itt épült házakat annak idején még rosszul szigetelték, sok közöttük a nedvesség miatt egészségre ártalmas és ami szintén nem kis gond: a szervezett szemétszállítás is kikerüli még ezt a városrészt. Ennek a következménye az, hogy a felgyülemlett szemetet mindenki település-egészségügyi „szemléletének” megfelelő módon tünteti el. Szabálysértési eljárások tömkelegét lehetne itt lefolytatni, ha a Szuhai- domb környékén lakók közül nem mondanák olyan sokan, hogy „Majd bolond

leszek bejelentést tenni, hogy puhára verjenek.”

A FELEDÉKENYSÉG

EREDMÉNYE

Arról hírt adtunk már, hogy megszűnt a perekaci — korszerűtlen — szeméttelep és az új, a kaposvári út közelében lévő már alkalmas a korszerű szemétkezelésre. A telepet szigorúan őrzik. Ide kevesebb guberáló „hivatalos”. Szóval nem fordulhatnak elő olyan esetek, mint amilyen a csávázott borsóé is volt. Élelmes emberek összeszdték a magtisztítóból szeméttelepre szállított borsót és eladták. Rossz végig gondolni, mi lett volna ebből, ha időben nem jeleznek a költségveté. si üzem emberei, s a közegészségügyesek meg nem akadályozzák az „áru” elfogyasztását !

Minden nagyobb településen — ha nem előbb, akkor utóbb, jelentkezik közellenségként a füst és a zaj. Mint megtudtuk, egy mulasztás révén „élvezi” a kórház és a városnak ez a része azt a füstöt és kormot, amit az Unió Szövetkezet új telepének kazánja — ami szén- tüzelésű — produkál.

JÖ FELLÉPÉS

A zajjal, mint ezt a főorvosasszony elmondotta, döntően a munkahelyeken, a csavariparinál, a Lángban, a KIPSZER-nél van sok baj. De ezek esetében is az a helyzet, hogy a tervezés, kor nem sok gondot fordítottak a zajártalom kivédésére, mint fontos munka- védelmi követelményre. Utólag pedig — ez sajnos elég régi tanulság —. költségesebb megtenni a szükséges intézkedéseket. A dombóváriak egyébként an. nak ellenére, hogy még fiatal városlakóknak kell őket

tekinteni, elég kényesek a lakóhelyi környezetükben megtelepedő zajforrásokra. Fontos dolog megjegyezni, hogy akárhányszor protestáltak eddig, mindig megtörténtek a szükséges lépések annak érdekében, hogy a dolgozó embereket otthonukban ne terheljék zajok és pihenésük zavartalan le. gyen. Úgy tűnik, hogy Dombóvár ebben megelőzte a megyeszékhelyet, melynek viszonylatában még nem hallhattunk arról, hogy kézben az 1976. évi új zajszabvánnyal eljártak volna a lakóközösségek nyugalmát veszélyeztetőkkel szemben. Zajmérést nemrég végeztek Dombóváron, az új ABC- áruháztól 30 méterre lévő bérház lakóinak bejelentésére. Azt kifogásolták az itt lakók, hogy az áruház aggre- gátorjai elviselhetetlenül hangosak. A mérési adatok igazolták a panasz jogosultságát. Az áruház aggregátorainak zaja bőven meghaladta a megengedett zajnormát. Éppen ezért vállalta a Népbolt Vállalat, hogy kidolgoztatja a zajszint csökkentésének módját (Vajha ugyanezt tenné sok éves panaszáradat után a Vendéglátóipari Vállalat is a megyeszékhelyen, a Kispipa feletti bérház és a környék la. kóinak érdekében, s azon az. alapori, hogyha a korábbiakban nem is, de az említett 76-os zajszabvány itt is érvényes!)

Befejezésül esett szó arról, hogy Dombóváron megoldott a közterületek tisztán tartása annak ellenére, hogy minél városabb lesz a vá. ros. annál több közegészség- ügyi, környezetvédelmi feladattal kell megküzdeni. A helyzet kedvező, s ez jobbára annak az együttműködési készségnek tulajdonítható, amit követendőként már em’ítettünk...

— úa —

Két éve százkét, tavaly hatvankét, idén már száztizennyolc brigád vesz részt az Útközben mozgalomban, melyet az SZMT hirdetett meg, és a brigádok egész éves művelődési vállalásait segíti.

Azok a brigádok, amelyek elfogadták az Útközben ajánlotta programot, egyúttal vállalták a rendszeres művelődést, ideológiai, politikai ismereteik mélyítését, általános iskolai tanulmányaik befejezését, munkavédelmi és munkaegészségügyi tájékozottságuk szélesítését.

December elsejéig tart az egyéni felkészülés időszaka,

amikor is ki-ki teljesítheti a rámért-vállalt feladatokat.

December hónapban kerülnek sorra az üzemi vetélkedők, jövő év januárjában a területi vetélkedők következnek. 1978 februárjában, az első vasárnapon rendezik meg a megyei döntőt, amelyen a területi döntők első és második helyezettjei lesznek ott.

Az Útközben mozgalomban részt vevő 118 brigádnak 1246 tagja van, tizenhárom üzemből. Rendkívül sokan dolgoznak a TOTÉV-nél közülük: ötvenhárom brigád. Szintén sok brigád fogadta el a mozgalom feltételeit Bonyhádon, a cipőgyárban: innen huszonöt brigád jelentkezett.

Futár, kombival

Elképzelés és valóság

m

Munkáslakás-építés a Paksi AG-ben

Futár vagyok a Dalmandi Állami Gazdaságban. Elég nagy a körzetem, reggel nyolckor indulok itthonról, Szarvasd-pusztáról, Dombóvárra. Először a vágóhíd, majd a betonkeverő üzem az út, aztán Nagykonda, Kiskonda, Alsóleperd, Felsőleperd, onnan be a dalmandi postára. Oda viszem az említett helyekről a gazdasági küldeményeket. Igen, autóval, van egy kis kombi-kocsi, a gazdaság vette, külön erre a célra. Daimandon van a központi iroda, ahova 10 óra körül érkezem. Innen is beviszem a postázandókat, csomagokat, leveleket, aztán irány Vörösegyháza. néha Csurgó-puszta és visszafele ugyanaz az útvonal, Szarvasára. Ez, naponta átlag száz kilométer. 1973 óta vagyok a gazdaságnál, 1974-ben mentem férjhez. Férjem traktoros, kaptunk szép szolgálati lakást, ami másfél szobás. Nagyon örültünk neki.

A régi munkám is hasonló volt, persze kisebb körzettel és még vonattal, gyalogosan, kevesebb fizetésért. Június óta járok autóval, sokkal mozgalmasabb lett így a munkám, ezért szeretem és csinálom örömmel. A nehéz csomagok rakodása, néha van 10—15 is, gyógyszerekkel, tejmintákkal. Nagy a felelősség is. Idevaló vagyok, mindenkit ismerek. Járfás bácsit is. hogyne. Ö a postánál volt kézbesítő, de már idős és nem érte meg neki másodállásban a futárkodás. Most a gazdaságban dolgozik. Nemegyszer viszek szóbeli üzeneteket is, vagy éppen propagandaanyagot. Most éppen társadalmi munkát szervezek a KISZ-eseknek, címerezés lesz két vasárnap. Körzeti titkár vagyok, jól fel tudom használni a szervező munkánál azt, hogy mindig megyek. Két klubunk is van, Csurgón és Szarvasdon, jól felszereltek, most éppen új magnót kaptunk. Az ifjúsági vitaköri munkáért pedig a vörösegyházi és a mi alapszervezetünk 1000—1000 forint jutalmat. Most a nyári munkákon kívül a gazdaságon belüli sportversenyek tartják lázban a környéket, hiszen nagy a tét, 4000 forint az első díj. Az idősebbek is bejárnak a klubokba olvasgatni. Most kapott a lakosság a gazdaságtól ingyenes mozilátogatási lehetőséget, Ujdom- bóvárra. Közösen mehetnek a dolgozók, buszt is biztosítanak. Ugyanúgy mint az ingyenes vasárnapi kirándulásokhoz: Harkány, Siklós, Má- riagyüd, Pécs az útvonal. Mozgalmas az élet errefelé, de meg is becsülik a jó munkást. Hogy én mit kaptam? 1974-ben Kiváló Dolgozó jelvényt, az idén áprilisban pedig a KISZ KB aranykoszorús jelvényét, s ehhez a gazdaságtól pénzjutalmat. Most éppen ebédidőm van, itthon eszünk a férjemmel. Dombóváron szeretnénk majd lakást kapni, 1981-re. Munkáslakás lesz. Addig még a család létszáma is gyarapodhat, két gyermeket szeretnénk. Persze, hogy itt maradunk a gazdaságban, sokan járnak most is ki Dombóvárról dolgozni. Tényleg megírja ezt? Nincs a történetemben semmi különös. A nevem? Mészárosné, Savanyú Mária.

Feljegyezte: HERCZEG ISTVÁN

Nem kell településtervezőnek lenni ahhoz, hogy belássuk, keresve is bajos alkalmasabb területet találni Pakson egy munkáslakás- telep építésére, mint a November 7. út két oldalát. Közművesített, főútvonal mellett van, fenn a dombon gyarapodik a kereskedelmi hálózat, a háttér pedig felettébb esztétikus, hiszen az atomváros emeletes házai képezik.

— így okoskodtunk mi is, — mondja Gém Gyula és Szebényi István, a Paksi A. G. két vezető szakembere —, amikor dolgozóink részére a munkáslakás-építkezésnek helyet kerestünk.

A 12 ezer hektáros mező- gazdasági nagyüzem nincs könnyű helyzetben. Húsz és egynéhány községből hordja dolgozóit, emellett pedig a lehetőségekhez mérten szeretné csökkenteni a pusztai lakosok számát is. Építkezési igény van, ezt talán mondani sem kell. A fentebb említett terület ellen senkinek se lenne kifogása, legkevésbé a

szépszámú jelentkezőnek, ha napjainkra az elképzelés valóra válásának legalább a körvonalai láthatók lennének. Erről nincs szó, ami érthető módon senkit nem fakaszt derűre. A munkáslakás-épít- kezés elhúzódásáról sokan és sokat beszélnek a gazdaságban, foglalkozott vele a helyi pártszervezet is. Az érdekeltek tájékoztatására (ha nem is megnyugtatására) az említettek segítségével igyekeztünk „hadijelentés-szerű- en” végigkísérni az eseményeket.

így történt:

1. 1976. február 25-én és július 28-án a tanács érdeklődött az A. G. munkáslakásépítési tervei iránt.

2. Mintegy öt esetben személyes beszélgetésekre került sor az illetékesek között, mert az építőipari munkalehetőségekben jelenleg nem szűkölködő Pakson jelenleg bajos építőipari kapacitást találni.

3. 1976. szeptember 10-én az A. G. benyújtotta előzetes igénybejelentését hatvan

munkáslakásra. A kétszintes, telepszerű elrendezésű panelépületek anyagát és az emeleti rész összeszerelését a Dunaújvárosi Vasbetonipari Művek biztosította volna, az alapozáshoz az A. G. kívánt térítéses segítséget nyújtani a dolgozóknak és igénybe akarta venni saját építőbrigádját. Minden házhoz elő- és konyhákért céljaira 30—40 négyszögöl területet kívántak biztosítani.

4. 1976 decemberében értekezlet a tanácsnál. A tanács lakásonként 80 000 forint kisajátítási költséget számít fel és ezt teljes egészében az építtetőkre akarja hárítani.

5. 1977. március 4-én a tanács újabb igénybejelentést kér.

6. A megye nem tud anyagiakkal segíteni.

7. Május 12-én az A. G. számba veszi anyagi erejét és közli, hogy lakásonként 35 ezer forintig el tud menni. Ez kevés, a tanácsnak egész egyszerűen nincs pénze a szükséges szanálásokra.

8. Még távolról jelentkező jóakaratban sincs hiány. A SZŐVTERV segítséget akar adni a tervezésben, a vasbetonipari pedig április 8-án előzetes megrendelést kér, hogy a szükséges anyagot mindenhogyan biztosíthassa. Utóbbiak személyesen is eljönnek, a Paksi A. G. szakemberei pedig a helyszínen tekintik meg a mintául szolgáló, kész épületeket Tolnán, a víztorony mögött. Mellékesen, vagy talán nem is egészen így: — a Vasbetonipari Művek révén újabb építőipari kapacitás érkezne Paks- ra.

9. Varga Imre nagyközségi tanácselnök-helyettes 1634'77 számú levele úgy tűnik, hogy végleges pontot tesz az itteni munkáslakástelep álmaira. A külső szemlélőben az az elképzelés ébred, hogy mindaddig, amíg ilyen távol a megvalósulás, elsietett volt a terveket a szélesebb körű nyilvánossággal megismertetni. A tanács 1980 előtt más területet nem tud biztosítani.

Úgy hittük, hogy itt befejezhetjük tényrögzítő listánkat. Nem így történt, mert a lehetőségek sora még nem zárult le.

10. Varga Imre tanácselnökhelyettes július 5-én személyesen mutatta meg nekünk az A. G.-hez írt levelét. Ebben két lehetőséget kínál. Az Április 4. utcának a Bocskai és Kölcsey utcák közti szakaszát. Itt a terület előköz- művesítése már megtörtént. A másik lehetőség a Bercsényi utcában van, de mindenféle közművesítés nélkül.

Jelenleg az a helyzet, hogy a Paksi A. G. lakásépítési számláján gyűlik a pénz, igyekeznek is mindenkinek segíteni, akinek csak lehet. Ez a segítség azonban esetenkénti és egyedi, megoszlik a legkülönbözőbb települések között. Ez a rosszabbik, a szükségmegoldás. Az A. G. vezetői és dolgozói se örülnek neki.

ORDAS IVÁN Fotó: Komáromi Zoltán

A hely alkalmas lett volna, de a szanálás drága

Bőrdíszmű-bemutató