Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-07 / 158. szám

Közös 1977. július 7. nyilatkozat a látogatásról - Nemzetközi sajtóértekezlet (Folytatás az 1. oldalról) NSZK-beli tartózkodásom napjaiban biztosított. A leg­— Mindenekelőtt szeret­nék köszönetét mondani az első titkár úrnak a látoga­tásról adott értékelésért. Kü­lönösképpen szeretném meg­köszönni, hogy ellátogatott hozzánk, és e köszönetét ki­terjeszteni kíséretének tag­jaira, mindazokra, akik e lá­togatást politikailag és tech­nikailag előkészítették. Az első titkár úr már emlékez­tetett első találkozónkra két évvel ezelőtt Helsinkiben, amelyről igen mély benyo­másokat őrzök. Örülök, hogy a már akkor tervbe vett ta­lálkozó most megvalósult. Megbeszéléseink során ki­tűnt: nincsenek világrengető problémák bilaterális kap­csolatainkban. Ellenkezőleg, úgy látjuk, hogy kapcsola­taink állása elégedettségre ad okot. Ha figyelembe vesszük azt, amit Kádár úr már meg­említett, vagyis, hogy orszá­gaink különböző társadalmi rendszerűek és más-más szö­vetségi rendszerhez tartoz­nak, kapcsolataink egyene­sen , példásnak mondhatók. Ez vonatkozik egyebek közt a kulturális kapcsolatok te­rületére is. Az NSZK újság­íróit nem kell különösebben emlékeztetnem arra, hogy milyen tisztelet övezi népünk körében a magyar kulturális életet. Reméljük, hogy a most aláírt kulturális meg­állapodás is hozzájárul majd e kapcsolatok elmélyí­téséhez. Vonatkozik ez a gazdasági kapcsolatokra, amelyek az elmúlt évben kedvezően alakultak és min­den remény megvan arra, hogy a jövőben e kapcsola­tokban még inkább egyen­súly alakuljon ki. A magyar és a nyugatnémet cégek kö­zött számos kooperációs meg­állapodás létesült, szorosak a kapcsolatok a két illetékes miniszter, Bíró József és Hans Friedrichs között. Meg­említhetem továbbá, hogy Hans Apel pénzügyminiszter hamarosan Magyarországra látogat, s aláírja a kettős adóztatás megszüntetéséről szóló megállapodást. Mindkét ország gazdasági élete számára hasznos ez az együttműködés, amely — mint a tegnapi és tegnap­előtti tárgyalások nyomán remélni lehet — a jövőben még fokozódik. Szeretnék még szólni egy harmadik területről is. Mind­két állam részt vesz — ki-ki a maga módján — azokban a közös erőfeszítésekben, amelyek célja az enyhülési politika megvalósítása, a Helsinkiben megkezdett po­litika folytatása. Kölcsönö­sen tudjuk egymásról, hogy mindkét fél minden tőle tel­hetőt megtesz a közös ügyért, az európai békéért, s bizton­ságért, valamint az enyhü­lésért. Kádár úr volt szíves meg­hívni magyarországi látoga­tásra, s ezt örömmel elfogad­tam. összefoglalva: szeretnék köszönetét mondani az őszin­te, nyílt légkörű és nagyon lényeges eredményeket hozó . megbeszélésekért. Ezek ba­ráti légkörét az is jellemez­te, hogy nem hallgattuk el egymás elől nehézségeinket sem. így erősödött az a be­nyomásunk, hogy valóban kölcsönösen mindent megte­szünk e nehézségek felszá­molása érdekében. Ezt követően Kádár János és Helmut Schmidt válaszolt az újságírók kérdéseire. NÉPSZABADSÁG: Ez az utazás az ön harmadik lá­togatása fél éven belül nyu­gat-európai országban. Mi­ben foglalná össze e látoga­tás közös tapasztalatait, kü­lönös tekintettel most véget ért bonni tárgyalásaira? KADAR JÁNOS: A közel­múltban, szinte gyors egy­másutánban, valóban alkal­mam volt három kapitalista jobbakat kívánom az NSZK szorgos, dolgos népének és tisztelt vezetőinek. országba ellátogatni. A relá­ciók között természetesen vannak különbségek, de e három látogatásnak van kö­zös mondanivalója is. — Ismeretesek azok a ne­hézségek, amelyek a helsinki tanácskozást követően az ott elfogadott ajánlások értelme­zése körül támadtak, bizo­nyos kedvezőtlen jelenségek is mutatkoztak. Úgy látszik, még mindig vannak jelenté­keny tényezők, amelyek nem tudják elfogadni azt — az egész emberiség, s természe­tesen Európa népei által is oly hőn óhajtott — perspek­tívát, hogy békés világban éljünk. — Az említett három or­szágban tett látogatásom közös mondanivalója számomra — s ez itt, az NSZK-ban meg­erősödött bennem —, hogy polgári berendezkedésű or­szágok vezetőiben is él az a realizmus, amely a helsinki tanácskozást létrehozta. Él az a felismerés, hogy az em­beriség lényegében két út között választhat: a háború vagy a béke útja között. — Mi tiszteljük a kapitalis­ta országoknak azokat a reá­lis érzékű vezető államférfia- it, akik napjaink bonyolult világában velünk, a szocialis­ta országok képviselőivel együtt, a realitásokból, a jó­zan ész követelményeiből, s — állítom — népeik alapve­tő érdekeiből kiindulva, kö­vetkezetesen a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élése, gyümölcsöző kap­csolatai erősítése és a né­pek közeledése útján akar­nak haladni előre. MAGYAR RÁDIÓ: Kancel­lár úr, az imént ön már be­szélt gazdasági kapcsolata­inkról. Hogyan ítéli meg részleteit tékintve e kapcso­lat ojc kilátásait? HELMUT SCHMIDT: Min­denekelőtt arra utalnék, hogy a két ország közti áru­csere az elmúlt évben jelen­tős mértékben fellendült. Magyarországnak természe­tesen érdeke fűződik ahhoz, hogy a kétoldalú kereskedel­mi kapcsolatok mérlege ki­egyenlítettebbé váljék. A korábbi években nem ez volt a helyzet. Az elmúlt esz­tendőben a mérleg lényege­sen javult, és biztos vagyok abban, hogy e javulás a jövő­ben még tovább folytatódik. A magyar fél érdekelt abban is, hogy a magyar áruk beho­zatalának feltételei tovább li­beralizálódjanak mind a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban, mind az Európai Gazda­sági Közösség egészét tekint­ve. Már történtek lépések ebben az irányban. Érde­künk az, hogy e folyamat to­vább tartson. Jó lenne meg­vizsgálni. hogy a magyar vál­lalatok az itteni piacviszo­nyok jobb ismeretében mi­képpen helyezhetnék el még eredményesebben árucikkei­ket. A jövőben ehhez foko­zottabb segítséget nyújtanak majd a nyugatnémet import­cégek. Már korábban szól­Ezután ismét Helmut Schmidt lépett a mikrofon elé és kijelentette: tam arról, hogy milyen nagy­arányú a kooperáció a két ország cégei között. A ma­gunk részéről különösen ked­vezőnek tartjuk, hogy NSZK- beli kis- és középvállalatok részt vesznek ebben az együttműködési formában. Megpróbáljuk elősegíteni na­gyobb vállalataink bekapcso­lódását is a kooperációba. Végül megemlítem, hogy kiváló együttműködés alakult ki a Magyar Nemzeti Bank és az NSZK szövetségi bank­ja, illetve több NSZK-beli magánpénzintézet között. Magyarország hitelhelyzete az NSZK-ban jó, és abból in­dulok ki, hogy a bankközi együttműködés a követke­zőkben tovább mélyülhet. DEUTSCHLANDNINK nyugatnémet rádióállomás: ön, úgy tudjuk, nem nagyon szeret utazni. Ter- vezi-e mégis más nyugat- európai országok meglátoga­tását a jövőben? KÁDÁR JÁNOS: A jövőt senki sem ismeri. Szerintem azonban a dolgok logikája, a békés egymás mellett élés, az enyhülés térhódítása magával hozza, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerű országok képviselőinek sűrűbben kell találkozniok. S bár termé­szetem szerint valóban nem vagyok szenvedélyes utazó, amint a példa mutatja, kész vagyok mindenhova elmenni, ahol a jó ügyet, a népek bé­kéjét, barátságát lehet szol­gálni. NEW YORK TIMES: Kancellár úr, egy általános kérdés: tárgyalásaik külpoli­tikai áttekintő részében fel­vetődött-e, hogy elhidegülés mutatkozik a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszo­nyában? HELMUT SCHMIDT: Nem kívánok élni az ön ál­tal használt kifejezéssel. Természetesen érintettünk minden aktuális nemzetközi politikai kérdést. Ugyanez vonatkozik a két külügymi­niszter megbeszéléseire is. Jóllehet csak találgatni tu. dom, mire vonatkozik az ön kérdése, azj elmondha­tom, hogy sem a SALT problémakörét, sem az em­beri jogok kérdését nem ke­rültük meg. Közös érdekünk fűződik ahhoz, hogy az eny­hülési politika folytatódjék, szövetségeinken belül mind­ketten ezért szállunk síkra. Helsinkit mindketten az európai enyhülési folyamat első csúcspontjának, egyben egy új szakasz kezdetének tartjuk. Mindketten tudtuk és tudjuk, hogy a helsinki záróokmányban foglaltak megvalósítása nem megy egyik napról a másikra, az eredményeket nem lehet egy-két év alatt sem „elő­varázsolni”. Ehhez nyilván­valóan hosszú ideig tartó, folyamatos erőfeszítésekre van szükség. A Belgrádban ősszel sorra kerülő találko­zót sem befejezésnek, ha­nem közbülső állomásnak tekintjük az európai bizton­ságot szolgáló együttműkö­dési folyamat útján. Mind­ketten tudatában vagyunk annak: e folyamat olyan mértékben és ütemben tart tovább, ahogy a két nagy­hatalom álláspontjának kö­zeledése ezt lehetővé teszi. * A nemzetközi sajtóérte. kezlettel véget ért Kádár Já­nos bonni látogatásának hi­vatalos programja. A kancellária kertjében a ma­gyar vezetőt Helmut Schmidt a legmagasabb ál­lami vendégnek kijáró tisz­teletadással búcsúztatta. A két ország himnuszának hangjai után Kádár János a nyugatnémet kancellár társaságában ellépett a fel­sorakozott díszalakulat előtt,- majd szívélyes búcsút vett Helmut Schmidttől, Hans- Dietrich Genscher alkancel- lártól, külügyminisztertől, valamint a búcsúztatáson megjelent nyugatnémet ve­zető politikusoktól, közéleti személyiségektől. Szövetségi Köztársaság szer­ződéseit, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és a Németországi Szövetsé­gi Köztársaság alapszerződé­sét, s az 1971. szeptember 3-i négyoldalú megállapo­dást, amelyek megkötése je­lentősen hozzájárult az eu­rópai enyhüléshez. Egyetértettek abban, hogy- a lemondás a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazásáról és az erő­szakkal való fenyegetésről a béke és a biztonság megszi­lárdítását szolgálja. A két fél nagy történelmi jelentőségű eseménynek ér­tékeli az európai biztonsági és együttműködési értekezle­tet, amely máris kedvezően hat az európai helyzetre. Az, a véleményük, hogy a biz­tonság és az együttműködés megszilárdításának fontos feltétele a résztvevő álla­mok kapcsolatairól szóló alapelvek figyelembevétele és a záróokmány valamennyi ajánlásának teljes végrehaj­tása. Hasznosnak tartják és ké­szek folytatni a kétoldalú eszmecserét a helsinki aján­lások végrehajtásáról, s te­vékenyen hozzá kívánnak já­rulni a záróokmány által a résztvevők elé tűzött célok megvalósításához. Nagy fon­tosságot tulajdonítanak az ez évi belgrádi találkozónak, s azon lesznek, hogy a talál­kozó konstruktív szellemben folyjon le és ezzel hozzá­járuljon az enyhülés- és a kölcsönös bizalom elmélyíté­séhez, a záróokmány ajánlá­sai végrehajtásának meg­gyorsításához. Mindkét fél nagy fontossá­got tulajdonít a leszerelésre irányuló erőfeszítések folyta­tásának, a biztonság megerő­sítésének Európában és az egész világon. Hangsúlyozták az általános és teljes lesze­relés szükségességét, haté­kony nemzetközi ellenőrzés mellett. Kifejezték reményü­ket, hogy a stratégiai fegy­verek korlátozására irányuló szovjet—amerikai tárgyalá­sok hamarosan pozitív ered­ményre vezetnek. Aláhúzták a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről és az azzal összefüggő intézke­désekről Bécsben folyó tár­gyalások jelentőségét. Remé­lik, hogy ezek a tárgyalások sikeresek lesznek. Kifejezték elégedettségü­ket, hogy az atomsorompó- egyezmény aláíróinak száma növekedett, azonban az a vé­leményük, hogy további erő­feszítésekre van szükség a szerződés egyetemessé tétele érdekében. Mindkét fél aggodalmát fejezte ki a közel-keleti helyzet miatt, hangsúlyozták, hogy mielőbb szükséges a konfliktus teljes és tartós megoldása a Biztonsági Ta­nács ismert határozatai alap­ján. Egyetértettek abban, hogy figyelembe kell venni a térség valamennyi államá­nak és népének törvényes jogait, beleértve a palesztin népet is. Ennek során érvé­nyesíteni kell a térség min­den államának jogát, hogy békében, biztos és elismert határok között éljen. Alá­húzták, hogy az igazságos és tartós béke megteremtésében fontos szerep hárul a genfi értekezletre, amelynek mun­káját minél előbb fel kell újítani. A ciprusi helyzetről foly­tatott véleménycsere során a felek megerősítették állás­pontjukat, hogy meg kell őrizni a Ciprusi Köztársaság függetlenségét, területi in­tegritását és szuverenitását. Az Afrika déli részén ki­alakult helyzettel kapcsolat­ban aláhúzták, az Egyesült Nemzetek Szervezete nyilat­kozatának és az azt követő határozatainak jelentőségét, amelyek a gyarmati népek és országok függetlenségének megadásáról szólnak. Kinyilvánították szándéku­kat, hogy elősegítik a fejlődő országok egyenjogú részvé­telének kiszélesítését a nem­zetközi gazdasági együttmű­ködésben. (Fodytatós a 3. oldalon.) Közös nyilatkozat Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a NET tagja és Helmut Schmidt kancellár az aláírás pillanatában (Képtávírónkon érkezett.) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának tag­ja Helmut Schmidt szövetsé­gi kancellár meghívására 1977. július 4-e és 7-e között hivatalos látogatást tett a Németországi Szövetségi Köztársaságban. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkárát, az Elnöki Tanács tagját fogadta Wal­ter Scheel, a Németországi Szövetségi Köztársaság szö­vetségi elnöke. Kádár János és Helmut Schmidt beható megbeszélé­seket folytatott a két ország kapcsolatairól és az időszerű nemzetközi kérdésekről. A látogatás alatt találkozó­ra és megbeszélésre került sor Púja Frigyes és Hans- Dietrich Genscher külügymi­niszter, valamint dr. Bíró Jó­zsef külkereskedelmi minisz­ter és dr. Hans Friderichs szövetségi gazdasági minisz­ter között. N A látogatás alkalmával a külügyminiszterek aláírták a két ország kulturális együtt­működési egyezményét. Bonni tartózkodását köve­tően Kádár János látogatást tett Északrajna-Vesztfália tartományban. A megbeszéléseken a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának tagja és a Németországi Szö­vetségi Köztársaság szövetsé­gi kancellárja elégedetten ál­lapította meg, hogy a két or­szág kapcsolatai eredménye­sen fejlődnek, s különösen a diplomáciai kapcsolatok fel­vétele óta számottevően to­vább szélesedtek. Elhatározták, hogy az Egyesült Nemzetek alapok­mányával, valamint az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet záróokmá­nyával összhangban további erőfeszítéseket tesznek kap­csolataik szélesítésére és el­mélyítésére. Egyetértenek ab­ban, hogy a két ország poli­tikusainak, parlamenti kép­viselőinek és más vezető sze­mélyiségeinek találkozói, va­lamint a két kormány közöt­ti politikai véleménycserék jelentékenyen hozzájárulnak ehhez. Aláhúzzák, hogy a köl­csönösen előnyös együttmű­ködés fejlesztése megfelel mind a Magyar Népköztársa­ság, mind a Németországi Szövetségi Köztársaság érde­keinek és elősegíti az európai béke megszilárdítását. A felek üdvözlik a két or­szág gazdasági kapcsolatai­nak kedvező fejlődését. Meg­elégedéssel állapítják meg, hogy különösen az árucsere és a vállalati kooperáció fej­lődött és szélesedett dinami­kusan. ' A feleknek az a szándékuk, hogy az 1974. november 11-én Budapesten aláírt gazdasági, ipari és műszaki együttmű­ködési megállapodással össz­hangban és a kölcsönös elő­nyök alapján a jövőben is különleges figyelmet szentel­nek a gazdasági együttműkö­dés fejlesztésének. Fontos feladatnak tekintik a kereskedelmi forgalom ki­egyensúlyozott növelésének biztosítását és az árucsere szerkezetének javítását. En­nek megfelelően azon fára­doznak, hogy meglévő lehe­tőségeik keretén belül meg­szüntessenek minden nehéz­séget, amely a gazdasági együttműködés továbbfej­lesztését akadályozza. Törekszenek a vállalati kooperáció és a harmadik piaci együttműködés elmé­lyítésére, valamint közvetlen kapcsolatok további kiépíté­sére a két ország vállalatai között. Ezzel kapcsolatban kívánatosnak tartják a köze­pes és kisvállalatok részvéte­lét is. Mindkét fél hangsúlyozza a hosszú távú gazdasági együttműködés nagy fontos­ságát a két ország kapcsola­tainak megszilárdítása szem­pontjából. Ezzel öszefüggés- ben kiemelik a 11 éves együttműködési megállapo­dás jelentőségét és méltatják az e megállapodás végrehaj­tására létrehozott kormány­közi vegyes bizottság sikeres tevékenységét. Meggyőződé­sük, hogy ennek a bizottság­nak igen hasznos szerepe van a kétoldalú gazdasági kapcso­latok továbbfejlesztésében, különösen az együttműködés elmélyítésében. A két fél elégedetten nyug­tázza, hogy a kapcsolatok más területen is jelentős elő­rehaladást értek el, és a köl­csönösen előnyös együttmű­ködés számos formája jött létre. Megállapították, hogy a két ország között eddig aláírt egyezmények végrehajtása kielégítően halad. Megvizs­gálják, hogy mely területeken célszerű és lehetséges újabb egyezmények kötése. Hangsúlyozottan elő kíván­ják segíteni a tudományos és műszaki együttműködést és az a szándékuk, hogy amint lehet, megfelelő egyezménye­ket és megállapodásokat is kötnek. Az a véleményük, hogy a kulturális kapcsolatoknak nagy jelentőségük van a két ország és a két nép viszo­nyában. Ebből kiindulva az a szándékuk, hogy ezeket a kapcsolatokat ápolják és a kulturális együttműködést fejlesszék. Azt várják, hogy a mai napon aláírt kulturá­lis együttműködési egyez­mény végrehajtása lényeges hozzájárulás lesz ehhez. A felek bátorítani fogják a szakszervezetek, a sportszer­vezetek, a szakmai szövetsé­gek, valamint más szerveze­tek és egyesületek kapcsola­tait. Nagy jelentőséget tulaj­donítanak az ifjúsági cserék­nek, és megvizsgálják együtt­működési egyezmény lehető­ségét ezen a területen. Elő kívánják segíteni a két ország állampolgárainak köz­vetlen kapcsolatait és a tu­rizmust. Ebből a célból to­vább szándékozzák könnyí­teni az utasforgalmat. Támo­gatják mindazokat az erőfe­szítéseket, amelyek a másik ország jobb megismerését és a kölcsönös megértés erősíté­sét szolgálják. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere közép­pontjában az enyhülés, a le­szerelés, az európai bizton­ság és együttműködés kérdé­sei állottak. Mindkét fél aláhúzza az enyhülés jelentőségét a nem­zetközi kapcsolatok alakítá­sában. Meggyőződésük, hogy az enyhülés politikájával szemben nincs ésszerű alter­natíva. Kifejezik, hogy támo­gatnak minden erőfeszítést, amely e folyamat tartóssá té­telére irányul. Méltatták a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a Németországi Helmut Schmidt: Kapcsolataink példásnak mondhatók

Next

/
Thumbnails
Contents